Magyarország és a terrorizmus kapcsolatai az 1980-as években

Az amerikai vonal
„Ezért Magyarország látszólagos szerepe a nemzetközi vegyifegyver-kereskedelemben nagyon nyugtalanító és kételyeket támaszt a Magyar Népköztársaság elkötelezettsége iránt a vegyifegyver-veszély megszüntetése terén. […] Egyes személyek a Pentagonban már odáig is elmennek, hogy Magyarországot azon országok között emlegetik, melyek együttműködően támogatják a terroristákat.”

 

Források

 1.
A washingtoni magyar nagykövetség rejtjeltávirata Palmer amerikai külügyi csoportfőnök látogatásáról

Washington, 1985. május 31.

 

Szigorúan titkos!

Washington
Készítette:

                           05. 31. 07. 30.
Sürgős!
Von. 167-omra

Mint jelentettem, Palmer külügyi csoportfőnök május 30-án, 16 órára magához kéretett. Mondanivalóját azzal kezdte, hogy két igen komoly kérdést fog felvetni olyan konstruktív szellemben, ahogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések megközelítése az USA és Magyarország között már megszokott. Nem jelent be tiltakozást, hanem a szóvá tétele alapján válaszunkat, illetve a kérdések tisztázását kérik.

Az első kérdés a vegyifegyverek és felszerelések eladása [a] Közel-Keleten, a másik pedig nemzetközileg jól ismert terrorista beutazása, beengedése Magyarországra.

Az első kérdésben igen részletesen indokolta, hogy milyen veszélyes dolog, ha a vegyifegyverek elterjedését nem akadályozzuk meg. (E témában jegyzetszerű papírt is átadott, mondván, hogy nekem ne kelljen jegyzetelni. Amint tudjuk, ezt

elvtársnak hazajuttatjuk).

Megbízható közel-keleti hírszerző szolgálattól kapott adatok szerint valószínűsíthető, hogy Magyarország vegyifegyverek és felszerelések Irakba és Líbiába irányuló közvetlen eladásán munkálkodik. Ha ez megvalósul, jelentősen megnöveli Irak vegyiháborút folytató kapacitását, jelentősen hozzájárul a vegyifegyverek elterjedéséhez és ezért az USA kormánya jelenleg komolyabb kérdésként kezeli.

Az

60 éven keresztül nem került alkalmazásra a vegyifegyver. Még Hitler is tartózkodott annak alkalmazásától. 1984-ben sajnos az ENSZ szakértői az iraki-iráni harctér meglátogatásakor vegyifegyverek alkalmazását állapították meg Irak részéről. Újabban ez év tavaszán kerültek elő bizonyítékok, hogy az irakiak alkalmazták az irániak ellen.

Jelenlegi felderítő adatok szerint Irán is elkezdte vegyiháborús kapacitását kifejleszteni. Így mindkét oldalról felmerül az 1925-ös genfi, a vegyifegyverek alkalmazását betiltó megállapodás megsértése. Ennek a megállapodásnak az USA és Magyarország egyaránt

Magyarország mostani valószínűsíthető vegyifegyver-eladása nagyon zavaró és ugyanakkor kétségeket támaszt a tekintetben, hogy a magyar kormány őszintén törekedne a vegyifegyverek betiltására. Különösen annak alapján, hogy Magyarország több nemzetközi és kétoldalú megállapodásban kötelezettséget vállalt, hogy nem gyárt, nem importál, és nem exportál vegyifegyvereket. Az USA részéről azt sürgetik, hogy Magyarország sürgősen tegye meg a megfelelő lépéseket, hogy ne járuljon hozzá a vegyifegyverek elterjedéséhez ezen fegyverek exportálásával.

Magyarország különben nem az egyetlen ország, melynél az USA részéről eljárnak a vegyifegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében. A közelmúltban, az NSZK-ban legfelső szinten jártak el, hogy megakadályozzák, hogy NSZK-vállalat vegyifegyver-gyárat építsen Irakban. A

legutóbbi bécsi találkozón az USA részéről komolyan felvetették e kérdést és javasolták, hogy sürgősen kezdjenek erről külön tárgyalásokat, de szovjet részről nem fogadták el.

Tőlünk most azt várják, hogy lehetőleg azonnal és pozitívan reagálunk felvetésükre az Iraknak és Líbiának ajánlott vegyifegyver-eladásunk ügyében és azt remélik, hogy Magyarország az USA-val együtt mindent elkövet a vegyifegyverek elterjedésének megakadályozására és azok világméretű betiltására. Érdeklődésemre, hogy vonatkozó titkosszolgálati információik milyen konkrétek és, hogy részletesebben rendelkezésünkre bocsájtják-e, mint felvetésük vagy vádjaik bizonyítását, úgy válaszolt, hogy információik megbízhatóak és ellenőrzöttek, de nincs felhatalmazása azok részletes ismertetésére vagy átadására.

Azt ígértem, hogy az általa elmondottakat - kérésének megfelelően - kormányomhoz továbbítom annak ellenére, hogy én - személy szerint - alaptalan vádaskodásnak tartom azokat, és meg vagyok győződve, hogy csakis rosszindulatú, velünk szemben ellenséges forrásból fakadnak.

A második kérdésben azt ismertette, hogy már hosszabb ideje kapnak olyan híreket, hogy a Közel-Keletről többször beutaznak terroristák Magyarországra. Egyes személyek a Pentagonban már odáig is elmennek, hogy Magyarországot azon országok között emlegetik, melyek együttműködően támogatják a terroristákat.

Az USA kormánya és az

nem osztja e szélsőséges véleményeket, és már jó ideje nem is akarták e kérdést szóvá tenni, de mivel megbízható, legutóbbi információik szerint a közelmúltban egy nemzetközileg jól ismert terrorista is beutazott Magyarországra, most szóvá teszik. Azt kérik, hogy Magyarországon jobban figyeljünk oda a Közel-Keletről jövő terroristákra, mert ez közös érdekünk. Tudják, hogy nálunk jó a közbiztonság, de meglepetés érhet bennünket. Az amerikai állampolgárok ellen jelentős számú terrorista akció történik a Közel-Keleten. Az onnan beutazó terroristák nálunk is akcióba léphetnek USA-állampolgárok ellen. Kérik, hogy legyünk segítségükre ennek megelőzésében.

Kérdésemre, hogy kiről vagy kikről van szó felvetésében, Palmer úgy válaszolt, hogy nevet nem mondhat, de illetékes szerveink jól ismerik azokat és tudnak is beutazásukról. Úgy reagáltam, hogy felvetését továbbítom kormányomhoz, de szerintem konkrét adatok, esetleg nevek nélkül szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy illetékes szerveink könnyen ki tudnák szűrni az igen nagyszámú turista közül, hogy ki a terrorista.

Beszélgetésünk végén Palmer közölte, hogy az USA kormányának egyelőre nincs szándékában e témákat nyilvánosságra hozni, de 100 százalékos garanciát nem tudnak adni a vonatkozó hírek esetleges kiszivárogtatása ellen.

-        170 - H. -

 

Lássa: [popup title="Horváth e[lvtárs]" format="Default click" activate="click" close text="Utalás feltehetően Horváth Istvánra (1935–). Kommunista politikus, 1980-tól 1985-ig belügyminiszter, majd 1987–1990-ben Grósz Károly, illetve Németh Miklós kormányaiban is a tárca vezetője."]
Kovács G. e[lvtárs]
Továbbítva: 08:00.

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-USA-4-40. t.-003070/1985 - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

2.
A washingtoni magyar nagykövetség rejtjeltávirata Palmer amerikai külügyi csoportfőnöknél tett látogatásról

Washington, 1985. június 10.

 

Szigorúan titkos!

Washington
Készítette: Fi                                                 06. 10. 07. 20.
Sürgős!
Von. 103-ára

Palmer csoportfőnök június 7-én fogadott. A vegyifegyver-eladás ügyében válaszunkat végighallgatva úgy reagált, hogy nagyra értékeli gyors reagálásunkat és köszöni a tájékoztatást, azonban a kérdésről újra konzultálni fog [az] illetékesekkel, mivel a szóvá tett információkat igen megbízható titkosszolgálat jelentésében kapták. Konzultálás és újraellenőrzés után ismét be fog kérni - közölte - és visszatér az ügyre, hogy kielégíti-e őket válaszunk.

A terroristák ügyében adott válaszunkat láthatóan örömmel fogadta. Biztosított, hogy kormánya nagy megnyugvással fogja fogadni elvi álláspontunkat, hogy a terrorizmust mi is, továbbra is elítéljük, és nem támogatjuk. A konkrét esetekben ők készek lennének a személyekre szóló információkat velünk ismertetni, de a titkosszolgálati, vonatkozó jelentéseket az esetek többségében csak nagy késéssel kapják meg, amikorra a hozzánk beutazott terrorista esetleg már el is hagyta Magyarországot, s utólag már - eddig legalábbis - nem akartak azzal bennünket megkeresni.

A május 30-án szóvá tett esetben egy olyan, számunkra esetleg fontos személyről volt szó, akinek nevét vagy adatait azért nem akarták közölni, hogy ne hozzák kormányunkat kellemetlen helyzetbe.

Biztosított, hogy az USA kormánya ez esetben is, mint általában, a személyi terror és terrorizmus ellen van, tehát nem a mi megfogalmazásunk szerinti ellenállási vagy felszabadítási mozgalmakról van szó - mint a

  vagy a -, hanem sokkal inkább olyanról, mint és hasonló személyekről vagy terrorista csoportokról.

Palmer végül is megígérte, hogy a továbbiakban törekedni fognak esetleges hasonló esetekben, időben tájékoztatni bennünket,

-        177 - H. -

 Lássa: Horváth e[lv]t[árs]
Továbbítva: 07:30.
Kézbesítve: 08:00.

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-USA-4-40. tétel-003070/1/1985. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

3.
Várkonyi Péter külügyminiszter levele Oláh István honvédelmi miniszter részére

Budapest, 1985. június 13.

 

Szigorúan titkos!

003070/1985.
Oláh István elvtárs,
vezérezredes, honvédelmi miniszter
Budapest

 

Kedves Oláh Elvtárs!

Mellékelten megküldöm azt a „jegyzetszerű papírt" (és annak nyersfordítását), amelyet Palmer amerikai csoportfőnök adott át washingtoni nagykövetünknek május 30-i beszélgetésükön. A beszélgetés lefolyását ismertető távirat szövegét korábban eljuttattuk Hozzád. Ebben az anyagban kifejezetten támadó, vegyi háborús felszerelésekről tesz az amerikai fél említést. Válaszunkat a Tőled kapott információk alapján adtuk meg. Egy esetleges ismételt amerikai reagálás esetén annak tartalmától és hangnemétől tesszük majd függővé, szükség lesz-e valamilyen további intézkedésre.

 

Budapest, 1985. június 13.

Elvtársi üdvözlettel:

 

 

Fordítás

Egy komoly ügyet kell felvetnem Önnek abban a konstruktív szellemben, amellyel az Egyesült Államok és Magyarország megközelítik a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyeket.

Arra vonatkozó zavaró információkat kaptunk megbízható közel-keleti forrásokból, hogy Magyarország vegyifegyver-felszerelés lehetséges eladásában játszhat közvetlen szerepet Irak és Líbia felé.

Ha ez lebonyolódik, a tervezett Iraknak történő eladás különösen jelentős mértékben járulna hozzá Irak azon képességéhez, hogy ilyenfajta visszataszító háborúzást folytasson és hozzájáruljon a vegyifegyverek további elterjedéséhez. Ezért ez egy olyan ügy, amely az Egyesült Államok kormánya legkomolyabb aggodalmának tárgya.

Nagyon erősen úgy véljük, hogy valamennyi civilizált nemzetnek humanitárius, biztonsági és jogi kötelezettségei vannak arra vonatkozóan, hogy megelőzzék a vegyifegyverekkel kapcsolatban az első világháború óta meglévő helyzet megváltoztatását.

Az első világháború megmutatta azt a hihetetlen szenvedést, amelyet a gáz- és más vegyi fegyverek használata okoz. A második világháború során még Hitler is amellett döntött, hogy nem alkalmazza a rendelkezésére álló vegyifegyvereket.

A második világháború vége óta jóval több mint száz hagyományos fegyverekkel vívott háborúra került sor a harmadik világban. Világos, hogy még több ilyen lesz. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a nukleáris fegyverek elterjedése katasztrófa lenne. A vegyifegyverek elterjedése a harmadik világbeli instabilitás területein azonban még valószínűbb a veszély. A szóban forgó technológia sokkal egyszerűbb és sokkal könnyebben hozzáférhető az ilyen országok számára.

Az elterjedés (proliferáció) hatásai és a hat évtized óta létező vegyifegyver küszöb megsértése végső soron súlyos következményekkel jár majd a fejlett világ számára is. Hiszen a vegyifegyver-képesség terjedése és az ilyen fegyverek használata csatákban másutt megnöveli valamennyiünk számára a veszélyt.

ENSZ-szakértők bizottsága 1984-ben meglátogatta az Irán-iraki háború harcmezőit és arra a következtetésre jutott, hogy az iráni erők ellen vegyifegyvereket használtak. A szakértők jelentését az ENSZ elfogadta. Van bizonyíték arra, hogy az idén, kora tavasszal, a harcok során Irán ismét vegyi fegyvereket használt és megbízható információ van arra nézve, hogy Irán kifejleszt egy vegyifegyver-harciképességet.

Így tehát rendkívül valószínű, hogy e konfliktus bármelyik harcoló felének nyújtott vegyifegyver-képességet fel fogják használni. Ez mérhetetlenül megnövelné a háború emberáldozatait és közvetlen megsértése lenne a nemzetközi jogi és fegyverzetellenőrzési kötelezettségeknek, nevezetesen az 1925-ös Genfi Jegyzőkönyvnek, amelynek az Egyesült Államok, Magyarország és sok más ország részesei, és amely megtiltja a vegyifegyverek használatát háborúban.

A vegyifegyverek elterjedésének és használatának következményei a vegyifegyverek fejlesztésének, termelésének és használatának teljes eltiltására irányuló erőfeszítések szempontjából súlyos lenne. Ha egyszer e használat szélesesen elterjedtté válik, és sok nemzet szerez be támadó vegyi fegyvereket, nehéz, ha nem, lehetetlen lesz valaha is visszadugni a dzsin[n]t a palackba.

Az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség többsége egyetért, hogy a vegyifegyverek az aggodalom egyik fő területe és hogy e területnek új hangsúlyt kell adni. Felvetettük a vegyifegyverek elterjedésének kérdését a Szovjetuniónak. Vegyifegyverekkel kapcsolatos kérdéseket ismét felvetettünk május 14-én, Bécsben, külügyminiszterünk Gromiko külügyminiszterrel tartott találkozóján, és arra ösztönöztük a Szovjetuniót, hogy csatlakozzon hozzánk e fegyverek egyszer és mindenkorra történő eltiltásában.

Azért tekintem át ezt Önnel, mert mi értékeljük Magyarország együttműködését azokban az erőfeszítésekben, hogy fenntartsuk és fejlesszük a nemzetközi együttműködést azon témákban, amelyekben közös humanitárius érdekeket osztunk.

Ezért Magyarország látszólagos szerepe a nemzetközi vegyifegyver-kereskedelemben nagyon nyugtalanító, és kételyeket támaszt a Magyar Népköztársaság elkötelezettsége iránt a vegyifegyver-veszély megszüntetése terén.

Konkrétan nyugtázzuk, hogy Magyarország nemzetközi és kétoldalú szerződésekben elkötelezett aziránt, hogy nem gyárt, termel, importál vagy exportál vegyifegyvereket. Így nem tudjuk összeegyeztetni hivatalos magyar képviselők jelenlegi tevékenységét ezzel a kötelezettség-vállalással, Magyarország ilyen fegyverekkel szembeni eddigi egyértelmű kiállásával és a Genfben most folyó vegyifegyver-korlátozási tárgyalások iránti hosszú időre visszatekintő elkötelezettségével.

Ezen okoknál fogva arra hívjuk fel Magyarországot, hogy tegyen azonnali intézkedést annak biztosítására, hogy e fegyverek exportjában való részvétel útján Magyarország ne járuljon hozzá a vegyifegyverek elterjedéséhez.

Felvetéseinknek nem az a célja, hogy kipécézze Magyarországot a vegyifegyver-felszerelések lehetséges közel-keleti eladásának ügyében. A tény az, hogy számos nemzetet, köztük az Egyesült Államok szövetségeseit és más barátait megkerestük a vegyifegyverek elterjedése ellenőrzésének szükségességével kapcsolatban.

Várakozással tekintünk az elé, hogy a magyar kormánytól pozitív és azonnali választ kapunk a támadó vegyiháborús felszerelések Iraknak és Líbiának tervezett eladásával kapcsolatban, és reméljük, hogy Magyarország csatlakozva hozzánk, mindent el fog követni a vegyifegyverek elterjedésének megakadályozása és egy hatékony világméretű eltiltás elérése érdekében.

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-USA-4-40. t.-003070/1985. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt másodlat.

 

4.
A washingtoni magyar nagykövetség rejtjeltávirata Palmer amerikai külügyi csoportfőnökkel folytatott beszélgetésről

Washington, 1985. július 17.

 

Szigorúan titkos!

Washington
Készítette: Fi-Bi                                Érkezett: 85. 07. 17. 18. 10.

 

Július 16-án Palmer csoportfőnök - más témákról folytatott beszélgetés végén - visszatért a vegyifegyverek állítólagos exportálási szándékunkra közép-keleti országokba. Elmondta, hogy ismét konzultált illetékesekkel ez ügyben, június 7-én adott válaszunk után. Ennek alapján továbbra is fenntartják, hogy az Iraknak és Líbiának tett magyar exportajánlat vegyifegyverekre [és] felszerelésekre, komolyan foglalkoztatja az USA kormányát és remélik, hogy jelen interveniálásuknak az lesz az eredménye, hogy nem valósul meg a tervezett exportunk.

Határozottan alaptalan rágalomnak minősítettem közlését, ha nem mond konkrétumot, és megismételtem június 7-i válaszunkat. Erre Palmer sajnálkozását fejezte ki, hogy konkrét adatokat ugyan nem közölhet, de mondván, hogy segítse illetékes szerveinknek kideríteni az igazságot, annyit még elmond, hogy információik szerint a szóban forgó vegyifegyver eladási magyar ajánlat részeként ez év májusában Irakhoz közeli területen e fegyverek és felszerelések gyakorlati bemutatására is sor került, és a bemutatón hivatalos iraki személyek is jelen voltak.

 

E közlés Budapestre való továbbítását ígértem.

 

-        202 - H. -

 

Lássa: Horváth e[lv]t[árs]

 
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-USA-4-40. t.-003070/2/1985. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

 5.
A Külügyminisztérium feljegyzése a terrorizmussal kapcsolatos szovjet tájékoztatásról

Budapest, 1986. május 9.

 

Dr. Várkonyi Péter
1494/Vá                                                                                            Szigorúan titkos!
Készült: 11 példányban
1./ Horn Gyula elvtárs
2./ Barity Miklós elvtárs
3./ Nagy Gábor elvtárs
4./ Kovács László elvtárs
5./ Birnbauer László elvtárs
6./ Zsigmond Zoltán elvtárs
7./ Horváth Ernő elvtárs
8./ Hajdú András elvtárs
9./ Moszkva
10./ Bonn
11./ Saját

 
Május 9-én fogadtam Borisz Sztukalint, a Szovjetunió budapesti nagykövetét, aki a tárgyban az alábbi írásos tájékoztatást adta:

„A napokban meglehetősen fontos információra hivatkozva az amerikaiak arról tájékoztattak bennünket, hogy állítólag

csoportjának valószínű részvételével terrorista akció készül a május 2. és 15. között Düsseldorfban megrendezésre kerülő nemzetközi könyvvásár ellen. A vásáron több ismert nyugati személyiség, köztük Henry Kissinger volt külügyminiszter részvételére számítanak.

Figyelemre méltó volt, hogy az amerikaiak a fenti értesülés közlésekor mintegy mellékesen megjegyezték, tudomásuk szerint az elmúlt évben a „Varsói Szerződés egyes országaiban" látták megfordulni Abu Nidalt.

Nem tudjuk, vajon az amerikai értesülések teljesen légből kapottak-e, vagy van valamilyen alapjuk. Ezzel együtt helyesnek láttuk, ha minderről tájékoztatjuk több arab ország vezetését és Jasszer Arafatot, s ennek során aláhúztuk: bármilyen indokkal végrehajtandó újabb terrorakciók csak a Reagan-kormányzat kezére játszanak, s lehetővé tennék Washingtonnak, hogy a terrorizmus elleni harc jelszavával az eddigieknél is aktívabb erőpolitikát folytasson szuverén államok és a nemzeti felszabadítási mozgalmak ellen.

Miközben a fentiekről tájékoztatjuk a Magyar Népköztársaság vezetését, úgy gondoljuk, hogy megfelelne közös érdekeinknek, ha barátaink a rendelkezésükre álló lehetőségeket felhasználnák arra, hogy hatást gyakoroljanak az általuk ismert palesztin csoportokra, bármiféle Európában végrehajtandó terrorakciók megakadályozása céljából."

 

Budapest, 1986. május 9.

 

Várkonyi Péter

 
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-III-10. t.-002762/3/1986. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

6.
Kamara János belügyminiszter levele Várkonyi Péter külügyminiszternek

Budapest, 1986. május 16.

  

Belügyminiszter                                                                                                                         Szigorúan titkos!
1-a/630/86.

 
Dr. Várkonyi Péter elvtársnak,
külügyminiszter

 
Budapest
Kedves Várkonyi Elvtárs!

 
Köszönettel vettem az 1986. május 9-én kelt feljegyzését, amely Borisz Sztukalin nagykövet elvtárs - amerikai körökből származó - írásbeli tájékoztatóját tartalmazta az Abu Nidal terrorszervezet részéről állítólag Düsseldorfban tervezett terrorista akcióra vonatkozóan.

Tájékoztatom, hogy a Belügyminisztérium adatai szerint Abu Nidal és szervezetének eddig felderített tagjai - az általunk ismert neveiken és adatokkal - az elmúlt időszakban nem utaztak be, és jelenleg sem tartózkodnak a Magyar Népköztársaság területén. A Belügyminisztérium illetékes szervei minden szükséges intézkedést megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák az Abu Nidal által vezetett vagy bármely más terrorszervezet ismert vezetőinek és tagjainak az MNK területére történő be- és átutazását.

 

Budapest, 1986. május 16.

 

Elvtársi üdvözlettel:
Dr. Kamara János

 

 
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-III-10. t.-002762/5/1986. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

7.
A washingtoni magyar nagykövetség jelentése az Egyesült Államok terrorizmus-ellenes politikájáról

Washington, 1986. június 20.

 

 

Embassy of the Hungarian People's Republic                 Szigorúan titkos!
86/2/1986.                                                                                Washington, 1986. június 20.
                                                                                                   Tárgy: Az Egyesült Államok terrorizmus-ellenes politikájáról

 

Készült: 4 példányban
Központ: 3 példány
Külképviselet: 1 példány
Készítette: Kállay László
Gépelte: M.M.M.

 
A

a terrorizmus elleni küzdelmet az amerikai nemzetközi politikai és katonapolitikai célkitűzések élvonalába állította és a terrorizmus elleni aktív cselekvő fellépésének minden eddigi adminisztrációnál kiemeltebb figyelmet szentel. Az Egyesült Államok szövetségeseit is a terrorizmussal szembeni offenzív magatartásra, összefogásra ösztönzi, illetve lehetőség szerint, próbálja kényszeríteni. A terrorizmussal szembeni minden eddiginél átfogóbb és erőteljesebb offenzíva meghirdetése mögött az alábbi tényezők húzódnak meg:

-    A terrorizmus vádja, illetve bélyege viszonylag könnyen rásüthető minden radikálisabb haladó mozgalomra. Az ellenük, illetve a velük szimpatizáló országok, haladó mozgalmak elleni USA-n belüli és nemzetközi fellépésre, jó hivatkozási alapul szolgál a terrorizmussal szembeni küzdelem jelszava.

-    A Reagen-adminisztráció közel-keleti politikájának kudarcában jelentős szerepet játszott a Libanonban állomásozó amerikai tengerészgyalogosok elleni nagy emberáldozatokat követelő akció, mely lényegében az amerikai jelenlét feladására kényszerítette az adminisztrációt, és hosszabb időre lefékezte az USA aktivitását a térségben.

-    Az USA-n belüli cionista lobby szélsőségeseinek növekvő befolyása az adminisztráció politikájára, erősödő követeléseik az arab terrorizmussal szembeni fegyveres küzdelem vállalására.

-    Az adminisztráció, a speciális szolgálatok a szocialista országok diszkreditálására, főként az amerikai, de a nemzetközi közvélemény előtti lejáratására is hatékony eszköznek ítélik a terroristáknak való segítségnyújtás, kapcsolattartás hangoztatását, még akkor is, ha a vádak alapjait a konkrét vizsgálatok során (pápa elleni merénylet, berlini bár robbantás stb.) már nem lehet bizonyítani.

-    Bár a nyugat-európai terrorizmus jelentős mértékben belső nemzetiségi, belpolitikai ellentétek következménye, az adminisztráció meggyőződése szerint a nyugat-európai közvélemény másként gondolkodásának, az USA agresszív politikájával sokszor ellentétes álláspontjának egyik meghatározó oka a terrorizmustól való általános félelem. Ezért a terrorizmus elleni nemzetközi összefogást, a koordinált fellépés megvalósítását [a] szövetségi rendszer szorosabbra fűzésének eszközeként is számításba veszik.

Fenti körülménye és helyzetértékelés jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az adminisztráció a terrorizmus elleni küzdelemben való példamutatásként a sok tekintetben ellentmondásos Líbia elleni fegyveres támadásra határozta el

. Teljesen nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az akció nem egyeztethető össze az USA arab világ irányában meglévő politikai célkitűzéseivel. Tovább fokozza majd az amerikai állampolgárok, képviseletek terrorista merényletektől való veszélyeztetettségét, nem is beszélve a Szovjetunióval való csúcstalálkozó veszélyeztetéséről.

Hogy mégis a líbiai akció mellett döntöttek, abban jelentős szerepe volt annak, hogy úgy értékelték, a konfliktus után az európai országok akár tetszik, akár nem, rákényszerülnek majd a terrorizmus ellen meghirdetett amerikai offenzíva tevőleges támogatására. A líbiai akció adminisztráció által hangoztatott, terrorizmust hatásában sem közvélemény, de maguk az akció szervezői, [a] Fehér Ház, [az] SD, [a]

illetékesei sem bíztak és bíznak igazán.

Az Egyesült Államokban jelenleg jellemző a terrorizmustól való minden eddiginél fokozottabb félelem, még akkor is, ha az amerikaiak többsége a közvélemény-kutatások szerint egyetértett az akcióval és a reageni időszakra jellemző túláradó nemzeti önbizalom, nacionalizmus szellemében a kihívás akár áldozatok árán való vállalása mellett foglalt állást.

A kormányzat már csak a közvélemény megnyugtatására is jelentős anyagi áldozatokkal járó intézkedéseket tesz, illetve hirdetett meg a terrorista merényletekkel szembeni védelem erősítése érdekében. Így tovább erősítik az amerikai külképviseletek és a washingtoni kormányépületek biztonsági rendszerét. Az országon belül növelik a repülőtéri biztonsági személyzet létszámát, nagyobb rendőri, biztonsági erőket vonnak össze a tömegrendezvények biztosításár.

Tervezik a Kongresszus épületének a Fehér Házéhoz hasonló kerítéssel és barikád-rendszerrel való körül vételét. Ezen intézkedések sorába tartozik, de nyilvánvalóan példamutatási célokat is szolgál, a diplomáciai képviseletek védelmét ellátó szolgálat és az ezzel foglalkozó SD-hivatal átszervezése és megerősítése. A Külügyminisztérium vonatkozó jegyzéke arra is felkéri a képviseleteket, hogy haladéktalanul jelöljenek ki, illetve nevezzenek meg egy állandó és egy alternatív személyt a biztonsági részleggel való állandó kapcsolattartásra, sürgős esetekben való azonnali kapcsolatteremtés céljára. Jellemző azonban, hogy a külképviseletekhez intézett jegyzékhez elfelejtették mellékelni a nevek bejelentésére szolgáló nyomtatványokat és az azonnali intézkedést sürgető jegyzékkel ellentmondásban még hetek múlva sem küldték ki.

Sok esetben hasonló az országon belül előirányzott biztonsági intézkedések gyakorlati végrehajtása is. A tömegtájékoztatási eszközök kritikus hangvételű tudósításokban számolnak be például a repülőtéri biztonsági ellenőrzés lazaságairól, a hirtelen felduzzasztásra került biztonsági személyzet sokszor igen vegyes és nem éppen megnyugtató összetételéről.

Nem ritka ugyanakkor a mindennapi élet, a hivatali munka menetét akadályozó, időigényes és az amerikaiak számára különösen szokatlan adminisztratív intézkedések, rendszabályok jelentős növekedése miatti elégedetlenkedés sem. Nem egy kritikusa veti szemére az adminisztrációnak, és nem is minden alap nélkül, hogy a terrorizmus elleni küzdelem zászlaja alatt lépésről-lépésre „csendőrállammá" változtatja az amerikai demokráciát.

Számítani lehet arra is, hogy a terrorizmus ellen felhangolt közvélemény és a Kongresszus a jövőben kevésbé tolerálja majd az amerikai kormányzat és a speciális szolgálatok jobboldali terrorista szervezetekkel való kapcsolatait, illetve támogatásukat.

Összegzésként megállapítható, hogy a reageni terrorizmus ellenes kampány számos eredeti céljával ellentétes hatást is kiváltott, illetve felvetett az Egyesült Államokon belül. Nemzetközileg kétségtelen sikere, hogy végül is európai szövetségeseit sikerül belekényszeríteni [az] országaikon belül hatékonyabb intézkedések megtételére. Ez azonban elsősorban az amerikai fegyveres akcióra való választól való félelem következménye.

A terrorizmus állítólagosan támogató országokkal szembeni összehangolt fellépés gyakorlati megvalósítására azonban már nem sikerült rákényszeríteni szövetségeseit.

 

Kérjük a jelentést a Biztonsági Osztálynak is megküldeni

 

Dr. Házi Vencel
nagykövet

 
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-Általános politikai kérdések-III-10. t.-002762/8/1986. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

  8.
Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár levele Kamara János belügyminiszternek

Budapest, 1986. november 20.

 

Külügyminisztériumi államtitkár

 
dr. Kamara János elvtársnak,
belügyminiszter
Budapest

 
Kedves Kamara Elvtárs!

 
November 10-11-én meghívásomra Budapesten járt John C. Whitehead, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettese. A tárgyalásokon hivatalosan javasolta, hogy a két kormány alakítson ki szakértői szintű, úgymond technikai jellegű együttműködést a nemzetközi terrorizmus kérdésében. Az együttműködés tartalmára vonatkozó elképzeléseit nem részletezte, de jelezte, hogy feltűnést kerülő szakmai információcserére, egyes konkrét esetekben kölcsönös tájékoztatásra gondol. Az amerikai politikus

elvtársnak is ismertette a javaslatot.

Felvetésére reagálva kifejtettem a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatos elvi álláspontunkat. Javaslatát kedvezően fogadtam, jelezve, hogy az további egyeztetést igényel. Várható a közeljövőben, hogy az amerikai fél konkrét együttműködési javaslat formájában tér vissza az kezdeményezésre.

Külpolitikai elveink és gyakorlatunk, valamint a magyar-amerikai kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő politikai-gazdasági érdekeink egyaránt azt indokolják, hogy pozitívan reagáljunk Whitehead javaslatára. Felvetése egyébként olyan formában hangzott el, amely megfelelő mozgásteret biztosít az esetleges túlzott amerikai igények visszautasítására az együttműködés konkretizálása során.

Kérlek, szíveskedjék tájékoztatni a fentiekkel kapcsolatban elvi állásfoglalásodról, valamint a technikai együttműködés lehetséges tartalmára és formájára vonatkozó elképzeléseiről.

 

Budapest, 1986. november 20.

 

Elvtársi üdvözlettel:
dr. Horn Gyula

 
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-III-10. t.-002762/10/1986. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és aláírt másodlat.

 

 9.
A Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának jelentése a terrorizmussal kapcsolatos magyar-amerikai megbeszélésekről

Budapest, 1987. január 22.

 

Nemzetközi Jogi Főosztály                                                                          Szigorúan titkos!
Dr. Görög János                                                                                Készült: 15 példányban
00573/1987.

 

J e l e n t é s

 
Whitehead amerikai külügyi államtitkár 1986. évi budapesti látogatásakor létrejött egyetért alapján - amerikai kezdeményezésre - 1987. január 19-én a Külügyminisztériumban magyar-amerikai konzultációra került sor a terrorizmus kérdésében.

Amerikai részéről Alvin P. Adams nagykövet, az USA Külügyminisztériuma Terrorizmus Ellenes Hivatalának helyettes vezetője, Mark Steinitz főosztályvezető-helyettes, Mark Palmer, az USA budapesti nagykövete és Richard Baltimore, I. o. titkár, magyar részről pedig Görög János, a Nemzetközi Jogi Főosztály vezetője, Göbölyös Gábor főosztályvezető, a Tőkés Integrációk Referatúrájának vezetője, Dr. Rácz Zoltán ezredes, a BM képviselője, a BRFK helyettes vezetője, Dr. Horváth István és Dr. Back András főelőadók vettek részt a megbeszélésen.

Minthogy a találkozót amerikai részről kezdeményezték, elfogadtuk, hogy a mindkét részről hangsúlyozottan informális jellegűnek felfogott megbeszélések alapját a részükről javasolt tematika képezze. Adams nagykövet a megbeszélést a maga részéről azzal nyitotta, hogy a terrorizmus okait, mibenlétét, azaz az alapdefiníciókat illetően akkora a különbség álláspontjainkban, hogy ezek megvitatására most nem célszerű időt fordítani. Egyetértettünk abban, hogy a témát valóban gyakorlati oldalról közelítsük meg ezért, valamint a nyilvánvaló felfogásbeli különbségekre tekintettel nem folytattunk véleménycserét a meghatározásokról. Így a megbeszélések kötetlen véleménycsere-jellege mindvégig megmaradt.

 
I. A terrorizmus kérdésének elvi-politikai megítélése

E pont keretében mindkét részről röviden kifejtettük kormányaink elvi álláspontját a terrorizmusról. Amerikai részről nem elsősorban általános politikai megítélést, hanem inkább adatszerű, régiókra bontottan részletező értékelést adtak. Megállapításaik szerint - és ezt adatszerűen illusztrálták - a terrorizmus erőteljesen növekszik, egyre több áldozatot követel, támadásai mindinkább válogatás nélküliek. A támogatás egyre inkább az állami politika eszközévé válik és közvetlen romboló hatást gyakorol az államok normális együttműködésére. Részletesen elemezték a Közel-Keleten és Európában az utóbbi években történt ilyen eseményeket és azok fő forrásaként a közel-keleti helyzetet jelölték meg. Ezenközben megemlítették, hogy megítélésük szerint a hivatalos magyar álláspont a kívánatosnál semlegesebb és a szükségesnél kevésbé elriasztó számos olyan szervezettel és állandóan vagy ideiglenesen nálunk tartózkodó tagjaival szemben, akiket a nyugati álláspont terroristának tart. Példaként a PLO-szakadár frakciót és Abu Nidal csoportját említették meg.

Az általunk elmondottak lényege az volt, hogy kormányunk és közvéleményünk kategorikusan elítéli a terrorizmus minden formáját, mégpedig indítékaira és elkövetőire tekintet nélkül. Ennek alapján mindenkor készek vagyunk a terrorizmus leküzdésére irányuló nemzetközi együttműködésben részt venni és az erre vonatkozó konstruktív javaslatokat megvizsgálni. A konkrét felvetésre válaszolva leszögeztük, hogy mindig is különbséget tettünk egyfelől a nemzetközi terrorizmus, másfelől a nemzeti felszabadulásukért jogos küzdelmet folytató mozgalmak között. Az amerikaiak általános értékeléséhez kapcsolódóan leszögeztük, hogy kétoldalú megbeszélésekben elfogadhatatlannak tartjuk [a] harmadik országok helyzetének és ún. „szerepének" megtárgyalását, illetve a terrorista tevékenységek régiókra bontott értékelését.

Álláspontunkat tudomásul véve, amerikai részről mindazonáltal mégis elmondták ismert véleményüket a közel-keleti terrorizmusról általában, Líbiáról, Szíriáról és Iránról például külön is részletezve. Ennek lényege, hogy szerintük mindhárom ország kormányszinten szervezi, támogatja, pénzeli és kiképzi a közel-keleti és európai terrorista csoportokat, a terrorizmust állami politikaként gyakorolja. A kérdésről a vitába nem mentünk bele, ismét utalva arra, hogy harmadik ország helyzete nem lehet tárgya konzultációnknak. Ezen a ponton Steinitz főo[sztály]v[ezető]-h[elyettes] írásban is átadta a Bush amerikai elnökhelyettes által vezetett, a terrorizmus leküzdésére alakított bizottság 1986. évi jelentését, valamint egy-egy feljegyzést a terrorizmus irányzatairól, Líbiáról, Szíriáról, a narko-

, a terrorista események 1985. évi listáját, valamint egy névsort az általuk legveszélyesebbnek tartott terroristákról ( példányához másolatban ).

Palmer nagykövet vetette fel, hogy a magyar kormány vajon miért nem ítéli el nyilvánosan a nyílt terrorista politikát folytató Líbiát és Szíriát, minthogy megítélésük szerint az ezen országokkal fenntartott jó politikai kapcsolataink nem gátolnák konkrét terrorista akciók határozott elítélését. Azt válaszoltuk, hogy elsősorban azért nem tesszük ezt, mert mi a közvetlen összefüggést nem látjuk bizonyítottnak, miként saját szövetségeseik egy része sem. Továbbá azért sem, mert nem hiszünk az ún. központok létezésében.

Az általános kérdések között tértünk ki arra, hogy hazánk részese valamennyi, a terrorizmussal kapcsolatos sokoldalú egyezménynek. Minden szocialista országgal és számos európai tőkés országgal jól működő kétoldalú bűnügyi együttműködési és kiadatási szerződéseink vannak, tagjai vagyunk az

szervezetnek. A kolumbiai nagykövet elleni támadásról csak abban az összefüggésben esett szó, hogy ma már egyetlen régió sem mentes a terrorista fenyegetéstől. Amerikai részről méltatták az illetékes magyar hatóságok együttműködési készségét és kiemelték, hogy az akció nem magyar érdekek vagy intézmények ellen irányult.

 
II. A gyakorlati együttműködés lehetőségei a terrorizmus leküzdésében

Az amerikai küldöttség fellépéséből hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a haladó arab országok elítélésén, a velük szemben tett amerikai lépések indokoltságának bizonyításán kívül főként a következő két kérdésről kívánnak véleményt cserélni:

a/ Budapesti nagykövetségük biztonsági helyzete

b/ Az antiterrorista együttműködés kétoldalú továbbfejlesztésének kérdései

 
ad. a/

Amerikai részről itteni nagykövetségük biztonsági helyzetét kielégítőnek tartották. Érdeklődtek, hogy adott veszélyhelyzetben milyen konkrét, esetleg az eddigieken túlmenő segítséget kaphatnak. Hozzátették, hogy szerintük ők minden esetben részletesen tájékoztatják a BRFK velük kapcsolatban álló illetékesét a nagykövetség biztonságát érintően tudomásukra jutott információkról. Ugyanezt igényelnék azonban fordított irányban akkor, ha a magyar szerveknek jut tudomására az amerikai nagykövetséget érintő fenyegetés vagy veszélyhelyzet. Válaszunkban leszögeztük, hogy a külképviseletek védelme nemzetközi jogi kötelezettségünk és annak maradéktalanul igyekszünk eleget tenni. Elmondtuk, hogy a nagykövetség külső védelmét az elmúlt időszakban megerősítettük, körzetének ellenőrzése rendszeres. A nagykövetség kérésére a rezidencián belül magyar közreműködéssel belső biztonsági egység kialakítására is sor került. Rendkívüli helyzet esetére közvetlen telefonkapcsolat áll rendelkezésre a BRFK-val.

Palmer nagykövet azt a kérdést is felvetette, nem volna-e lehetőség arra, hogy diplomatáik védelme érdekében átadjuk számukra a Budapesten lévő diplomáciai járművek azonosítási listáját. A kérés elől kitértünk, és rámutattunk arra, hogy a képviseletek biztonsága érdekében ezt egyetlen fogadó állam sem vállalhatja, és nyilvánvalóan ők sem teszik meg.

Amerikai részről behatóan érdeklődtek arról, hogy adott esetben képesek volnánk-e nálunk bekövetkező terrorcselekménnyel szemben hatékonyan fellépni, van-e ilyen célra kiképzett egységünk. Ezzel összefüggésben még olyan kérdéseket is feltettek, hogy van-e közös szocialista terroristaellenes akciócsoport, részt vett-e a Szovjetunió egységünk felkészítésében, tartunk-e közös gyakorlatokat. Saját szervezeti rendszerük ismertetése után (lásd [az] átadott

) arról is érdeklődtek, van-e központi koordinációval megbízott magyar szerv, kinek feladata e cselekmények elhárítása. A BM képviselője megfelelő tájékoztatást adott a különleges események elhárítására szervezett akciócsoport felállításáról és kiképzéséről.

Amerikai részről részletesen elmondták, hogy országon belül az

, országon kívül a Külügyminisztérium Terrorizmus Ellenes Hivatal foglalkozik a terrorizmussal szembeni harc koordinálásával. A magunk részéről kifejtettük, hogy helyzetünk mindeddig nem tette szükségessé országon belüli központi koordinatív intézmény létrehozását. A terrorizmus minden formájú bűncselekmény, így az ellene való fellépés a bűnüldöző, ill[etve] az igazságügyi szervekre tartozik.

 
ad. b/

A kétoldalú együttműködés lehetőségét illetően hamar kiderült, hogy a kérdést nem egyformán közelítjük meg. Az amerikai delegáció azt igyekezett kipuhatolni, készek lennénk-e formális szerződéses kereteken kívül, közvetlen tájékoztatási együttműködés kialakítására az illetékes magyar szervek és amerikai megfelelőik között, akár diplomáciai csatornákon, akár közvetlen kapcsolatok útján. Arra is rákérdeztek, hogy kikérésük esetén készek volnánk-e terroristák kiadására. Konkrétan Abu Nidal példáját említették.

Azt válaszoltuk, hogy bármely indokolt kérést adott esetben alaposan megvizsgálnánk. Világossá tettük azonban, hogy bármiféle hatékony együttműködésre alapvetően csak szerződéses keretek között látunk lehetőséget. Felhívtuk az amerikaiak figyelmét arra, hogy a kiadatásra és a bűnügyi jogsegélyre vonatkozóan 1985. évben átadott magyar tervezetek - amelyekre eddig nem reagáltak - jó alapot teremtenének az együttműködéshez. Nem zárkózunk el azonban más konstruktív javaslatok megvizsgálásától sem.

 
Értékelés:

Adams nagykövet mostani konzultációs útja során Magyarországot és Romániát keresi fel, majd Ausztriába látogat. A tárgyalások során többször hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az ilyen érzékeny politikai kérdésekben folytatandó informális konzultációt éppen az általuk „legnyitottabbnak" tekinthető szocialista országgal kívánták elsőként kezdeni. Amerikai részről érezhetően szondázó jellegű, általános hozzáállásunkat felmérő megbeszélésre készültek, és azt kívánták megtudni, hogy az együttműködésben meddig vagyunk hajlandók elmenni. Korábbi feltételezéseinkkel ellentétben nem terjesztettek elő konkrét együttműködésre vonatkozó javaslatokat.

Adams nagykövet szerint csak több kelet-európai országgal folytatott konzultációik után alakítják ki elképzelésüket az együttműködés lehetőségeiről. Véleményünket kérték a konzultáció esetleges későbbi folytatásának esélyeiről. Érzékeltettük: e kérdésben a mi érdekeltségünk lényegesen kisebb, ezért nem merült fel az a gondolat, hogy magyar részről kezdeményeznénk további megbeszéléseket. Természetesen minden erre vonatkozó esetleges amerikai javaslatot komolyan megvizsgálnánk.

A megbeszéléseket kölcsönösen hasznosnak és őszintének értékeltük. Fogadási készségünk jó alkalmat teremtett egymás véleményének jobb megismerésére, elvi politikai álláspontunk kifejtésére, ugyanakkor a magyar külpolitika problémaérzékenységének és tárgyalókészségének érzékeltetésére is. A megbeszélések hangneme mindvégig barátságos és oldott volt.

A delegációk tiszteletére Palmer nagykövet ebédet adott, ahol méltatta a konzultáció létrejöttének tényét, és azt hasznosnak és eredményesnek értékelte. Javasoljuk a jelentés megküldését - az átadott mellékletekkel együtt - Ladvánszky Károly belügyminiszter-helyettes elvtársnak, továbbá tájékoztatásul Horváth István és

elvtársaknak (MSZMP KB).

 

Budapest, 1987. január 22.

 
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-USA-4-312. t.-00573/1987. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium. - Eredeti, gépelt és szignált másodlat.

 


 


Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 08.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők