„A látszat a fontos." A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. feldarabolása és elsorvasztása

A második világháborút követő államosítások és a vállalati formák átalakítása nem minden esetben ment végbe olyan egyszerűen, mint az kormányzati körökben remélték. A vállalatokban lévő akár 1-2%-os külföldi érdekeltség is nehezebben kezelhető helyzetet teremtett az állami apparátus számára. Egy ilyen esethez válogattam össze néhány dokumentumot.

Feljegyzés a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. cégkerete ügyében

1953. január 15.

(Másolat)

 

Feljegyzés

 

A Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Rt. cégkeret kezelésének a Középgépipari Minisztériumtól való átvételével kapcsolatban a következőket jelentjük:

A Rt.-nak Budapesten a Régiposta u. 13. szám alatt jelenleg is bérelt helyisége és a Váci utca 18. számú ház pincéjében nagytömegű iratot tartalmazó irattára van. A Régiposta utcai helyiség bére havi 300.- Ft, hozzá véglegesen még meg nem állapított fűtési díj, a Váci utcai pince bére havi 170.- forint.

A Rt.-nak folyó üzletei nincsenek ugyan, de az üzemeiből alakult vállalatokkal (Mechanikai Művek, Törökbálint, Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó, Bányagyutacsgyár, Nagytétény, Vadásztölténygyár, Székesfehérvár) kapcsolata áll fenn, amennyiben ezek a vállalatok régebbi ügyekre nézve gyakran kérnek felvilágosítást.

A Rt. üzemeiből alakult vállalatok gyártmányaik készítésénél használják azokat a külföldi szabadalmakat, amelyeket a Rt. örökáron ugyan, de oly feltétellel vásárolt meg, hogy azok csak saját gyártmányainak előállításánál alkalmazhatók, át nem ruházhatók és abban az esetben, ha a Rt. megszűnne, vagy lehetőséget nyújtana arra, hogy a szóban forgó szabadalmazott eljárásokat más vállalatok alkalmazzák, a szabadalmakat értékesítő külföldi érdekelteknek újból joguk nyílik a szabadalmi díjak követelésére. A Rt.-nak a Magyar Nemzeti Banknál egyszámlája van, és azon cca. 140 000.- forint követeléssel rendelkezik.

A Rt. keret további kezelése, mérlegének elkészítése, az irattár már megkezdett selejtezésének folytatása, legalább egyenlőre [!] feltétlenül olyan dolgozó közreműködését kívánja meg, aki a Rt. ügyeit korábban is ismerte.

Javasoljuk:

A Rt. könyvelésének naprakész állapotba hozatalára az elintézetlenül maradt és a folyamatosan beérkező levelek elintézéséhez, az 1951. évi mérleg jóváhagyásához és lekönyveléséhez, az 1952. évi mérleg elkészítéséhez a szükséges pénzügyi tervek elkészítéséhez, általában a Rt. adminisztratív munkálatainak ellátásához vegyük igénybe Véghelyi Béla kartársat, aki a Rt. kezelését a múlt évi október hó közepéig egyedül intézte. Véghelyi Béla ezt a megbízást a Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Rt. állományon kívüli béralapja terhére, mellékfoglalkozásként láthatná el. Foglakoztatása 3 havi időtartamra, hetenként 4 alkalommal 3-3 órai munkára terjedhetne ki. Részére ezért a munkálatokért havi 500.- Ft illetményt javasolunk.

A fentiekben vázolt munkálatok elvégzése után függőben maradna még az irattár selejtezésének befejezése és esetenként felmerülhető olyan kérdések, amelyeknek elintézéséhez Véghelyi Béla szakismeretére lesz szükség. Ezek elintézésére Véghelyi Bélát esetenként megállapítható szakértői díjazás ellenében vehetők igénybe.

A Rt. ügyeinek megismeréséhez és azoknak a pénzügyminisztérium intenciói szerint való intézéséhez a Pénzintézeti Központ részéről szakértőkként rendeljük ki Horváth István és Greisinger Béla kartársakat, akik ezért a munkájukért szakértői díj címén a Pénzintézeti Központtól járó fizetésüknek a Rt.-nál eltöltendő időnek megfelelő arányos részét kapnák.

A vállalat jelenlegi kirendelt vállalatvezetője: Vida Imre Budapest XII., Kútvölgyi út 68. sz. alatti lakos; a cég jegyzésére jogosultak még: Viola Elemér a Középgépipari Minisztérium III. főosztályának dolgozója és Véghelyi Béla a Középgépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó Prés- és Kovácsoltárugyár pénzügyi osztályának vezetője.

Vida Imre vállalatvezető felmentendő, Viola Elemér cégjegyzési jogosultsága megszüntetendő. Véghelyi Béla cégjegyzési jogosultságának további fenntartását javasoljuk, tekintettel arra, hogy aláírása a külföldi összeköttetések előtt ismeretes. Az aláírási jogosultsággal kapcsolatban olyan nyilatkozat volna beszerzendő, amelyben Véghelyi Béla kijelenti, hogy aláírásával kapcsolatban semmiféle dotációra igénye nincs.

A külföldi szabadalmakra vonatkozó iratokat a Pénzintézeti Központ a mai nap folyamán átveszi és azokat január 16-án a pénzügyminisztériumnak részletes jegyzék kíséretében átadja.

 

Budapest, 1953. január 15.

 

Jelzet MNL OL XXIX-F-391. 1. doboz, 1. tétel. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt.

Ezen a napon történt augusztus 18.

1917

Első világháború: A tizenegyedik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg nagyerejű támadása nyomán az osztrák–magyar haderő jelentős...Tovább

1919

Megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Nemzeti „Turul” Szövetség Előkészítő Bizottsága.

1945

A ME 6650/1945. sz. r. értelmében elrendelték a nyolc osztályos általános iskola bevezetését. A 6660/1945. sz. r. pedig a nők számára is...Tovább

1946

Prágában tartották az első Diák- Világkongresszust, amelyen 38 ország diákszervezeteinek képviselői vettek részt. Augusztus 27-én, a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők