Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem

(1945. január-szeptember)

„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."

3.

Erdős Jenő levele az Iparügyi Miniszterhez

1945. május 26.

 

Budapest, 1945. május 26.

 

Miniszter Úr!

 

Személyesen két ízben, a minisztérium illetékes osztályaiban számtalanszor jelentettük mindazokat az eseményeket, amelyek a felszabadítás óta kispesti üzemünkben történtek.

Röviden: már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel.

Ennek az egészen különleges igénybevételnek a keretében természetesen felhasználják felbecsülhetetlen értékű anyagainkat, és nincs kitől igényelnünk annak megtérítését, miután az oroszok saját regieben dolgozván, minden folyó kiadást átvállalnak, de a felhasznált saját javaink számlázására még csak nem is gondolhatunk, - nem is szólva arról, hogy társulati-, forgalmi-, kereseti-, jövedelem- stb. adók lerovása, leltározás, mérlegkészítés stb. stb. vállalati kötelezettségek is teljesíthetetlenek.

Minderről a Földművelésügyi Miniszter Urat és minisztériumát, éppen így az Újjáépítési Miniszter Urat, hasonlóképpen a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot is, állandóan tájékoztatjuk.

 

Utolsó beadványunk éppen f. hó 15-én kelt, amelyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz juttattunk el s ezt a Miniszter Úr is melegen ajánlással záradékolta. Azt kértük, hogy

1.)        kispesti üzemünk a legsürgősebben adassék vissza eredeti rendeltetésének

2.)        amennyiben ez a kérelem, dacára, hogy a háborúnak már vége, egyelőre mégsem volna teljesíthető, úgy legalább irányításunk mellett - akár elkülönítetten és talán szerényebb keretek között - a pótalkatrészek gyártása engedélyeztessék, hogy a gazdaságokban megmaradt és még üzemképes gépek munkáját fenntarthassuk, továbbá, hogy az alkatrészek exportjával az újjáépítéshez annyira szükséges alapanyagokat, mint ércek, koksz, golyóscsapágyak, fémek, vas stb. megszerezhessük.

 

-: -

 

Kispesti üzemünkben f. é. január 20-án megjelent ERDŐS JENŐ vezérigazgató PONOMARJOV B/4-53757 számú alezredes, orosz katonai parancsoknál, aki kijelentette, hogy a gyár tulajdonosa egyelőre a Vörös Hadsereg, és ha majd a Hadsereg elvonul, és a műszaki rész is továbbmegy, úgy visszakapjuk ismét gyárunkat. Addig azonban - mondotta - kizárólag ők rendelkeznek a gyárral és saját programmjukat valósítják meg.

Hirdetmények útján, ígérve remek fizetést, élelmezést, közlekedést stb. stb. sikerült is több mint 3000 munkást verbuválni, akik az oroszok által előírt munkaprogram szerint csak tankjavítást végeznek.

F. é. március 3-án újból megjelent a vezérigazgatónk a gyárban, mikoris KOLOMJEC őrnagy úr, a gyár ezidőszerinti katonai parancsnoka már azt közölte, hogy a gyár véglegesen az orosz kormányé és sem a részvényeseknek, sem az igazgatóságnak a gyárhoz semmi köze nincsen, amely kijelentés megtételére - mondotta - közvetlenül Moszkvából van felhatalmazása. Ezt a tényt egyébként Miniszter Úrnak azonnal írásban jelentettük is.

Az oroszok az általuk foglalkoztatott alkalmazottakat egyideig rendesen élelmezték és fizették, később azonban az élelmezés ellanyhult, a bérek kifizetése pedig egyre vontatottabban történik. Információink szerint 3-4 heti a bérhátralék, amelyre csak jelentéktelen á conto fizetések történtek, nem is szólva arról, hogy a f. é. április 20-án lekötött kollektív szerződésnek az a rendelkezése, hogy a felemelt bérek visszamenőleg f. é. február 1-ig fizetendők, sem teljesítettek meg.

E helyzetben kispesti gyárunk Üzemi Bizottsága Miniszter Úrhoz fordult 6 millió pengő hitel folyósítása céljából,

Amely összeg azonban, az előadottakból kivehetőleg nem az indulás, nem a termelés, hanem egyedül és kizárólag csak az ezidő szerinti orosz munkaadók hátralékos bértartozásának kiegyenlítését szolgálná.

Sajnos a minisztérium nem kérdezett meg bennünket, a tulajdonost és az igazgatóságot, s csak f. hó 18-án, a Magyar Nemzeti Bank útján folyósított első 3 millió pengős rész felvétele után szereztünk tudomást minderről. Feltűnő volt természetesen, hogy terhünkre, nélkülünk miként volt folyósítható, illetve a kifizetés teljesíthető és csak akkor tudtuk meg, hogy

Az üzem által adott nyugtát baloldalt az Üzemi Bizottság, jobboldalt pedig, a "cégszerű aláírás" helyén a cégbélyegzőnk alányomásával, két oly üzemi tisztviselő írta alá, akiknek azonban ilyen cégszerű aláírásra sem joguk, sem általunk adott felhatalmazásuk nem volt.

Ezt a tényt az indítási osztályon HEGEDŰS tanácsos úrnak jelentettük, aki meglepetéssel hallgatta a közölteket és ígérte, hogy vizsgálatot indít.

F. hó 24-én igazgatóságunk előtt jelentkeztek az Üzemi Bizottság képviselői, és arra kértek bennünket, hogy az Iparügyi Minisztérium kívánságára utólagosan írjuk alá az itt említett és már kifizetett 3 millió pengő összegű nyugtát, s éppen így írjuk alá a további 3 millió pengőről szóló kifizetést is, mert a munkásságnak pénzre van szüksége, miután az oroszok még mindig nem fizették ki a bérhátralékot. Közölték azonban, hogy ha az oroszok a bérhátralékot kiegyenlítik, úgy ezt a kölcsönösszeget azonnal visszafizetik.

Hangsúlyozzuk, miszerint kispesti üzemünk dolgozóit most már 5 hónapja az oroszok foglalkoztatják saját regieben, a bérfizetés, úgy mint eddig is, az ő kötelezettségük, és miután mi még az anyagainkat sem számlázhatjuk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a nem bennünket terhelő béreket kifizessük, illetve e célra hitelt vegyünk igénybe.

Társaságunk alaptőkéje                                             3 900 000 P

Mérlegszerű tartalékjaink kb.                                    2 500 000 "

Úgy, hogy egyedül ez a 6 millió pengő hitel összes saját tőkénket felemésztené, amivel szemben azonban még az 1943. november 30-ai állag szerint is,

            az angol bankoknál                                          79 189 £ - val

            az amerikai bankoknál                                   224 038 $ - val

tartozunk, nem is szólva olyan egyéb kötelezettségekről, amelyek már önmagukban is, minden újabb hitel nélkül, súlyosan veszélyeztetik társaságunk anyagi helyzetét, illetve további fennállásának lehetőségét.

A tényállásnak ezen okmányszerű előtárása alapján arra kérjük a Miniszter Urat, hogy az ügybeni állásfoglalásunkat jóváhagyólag tudomásul venni méltóztassék.

 

                                   Ezért előre is köszönetünket kifejezve, vagyunk,

                                                                                              Kiváló tisztelettel:

 

                                               HOFHERR-SCHRANTZ-CLAYTON-SHUTTLEWORTH

                                                                       magyar gépgyári művek r.t.

 

A Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth magyar gépgyári művek rt. igazgatóságának fentiekben előadott állásfoglalásával, annak minden vonatkozásában egyetértünk. Miután azonban ez a fontos kérdés máris több tagvállalatunkat érinti, és a közeljövőben még szélesebb körben merül fel, ajánljuk, méltóztassék:

a PÉNZINTÉZETI KÖZPONT és a SZAKSZERVEZETI TANÁCS bevonásával sürgős értekezletet összehívni, hogy ez az elvi jelentőségű téma megtárgyaltassék, esetleg közös határozattal az ORSZÁGOS GAZDASÁGI TANÁCS-hoz felterjesztessék.

 

Budapest, 1945. május 26-án

 

MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

 

Fenyő s. k.                                      dr. Koffler s. k.

Titkár                                             ügyvezető igazgató

Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 18.

1917

Első világháború: A tizenegyedik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg nagyerejű támadása nyomán az osztrák–magyar haderő jelentős...Tovább

1919

Megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Nemzeti „Turul” Szövetség Előkészítő Bizottsága.

1945

A ME 6650/1945. sz. r. értelmében elrendelték a nyolc osztályos általános iskola bevezetését. A 6660/1945. sz. r. pedig a nők számára is...Tovább

1946

Prágában tartották az első Diák- Világkongresszust, amelyen 38 ország diákszervezeteinek képviselői vettek részt. Augusztus 27-én, a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők