1950 – A fordulat éve az Országos Levéltár könyvtárában

„Az Országos Levéltárban folytatott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy az OL könyvtára teljesen rendezetlen állapotban van. A könyvtárnak nincsen felelős vezetője. Ennek következtében a könyvtárba bárki szabadon bemehet, és onnan könyveket kivihet. Feltételezhető az is, hogy nem jelenti be az illető az elvitt könyvek mennyiségét. Továbbá megállapítottam, hogy 1936 óta kivett könyvek nagy része nincs visszaszolgáltatva.”

Az Országos Könyvtári Központ és az Országos Levéltár második levélváltása

a.
Az Országos Könyvtári Központ vezetőjének adatkérő levele az Országos Levéltár könyvtár vezetőjének

1950. október 10.

6738/1850 OKK.

Hivatalvezető Kartárs!

A nagy könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása ügyében teendő javaslatunkhoz kérjük Hivatalvezető Kartárs szíves adatszolgáltatását.

1. Elgondolása szerint (a többi könyvtár gyűjtőköréhez viszonyítva) mely főosztályok, osztályok, alosztályok gondozásában látja könyvtára feladatait?

2. Melyek azok a főosztályok, osztályok, alosztályok, amelyek gyűjtőköre szempontjából másodsorban fontosak?

3. Milyen külön-gyűjteményei vannak, s ezek közül melyeket fejleszt rendszeresen, melyeket nem fejleszt (akár pénzügyi, akár egyéb okokból) tovább?

Külön-gyűjteményének van-e külön katalógusa?
Cédulakatalógus?
A Magyar Minerva VI. kötetében nem szereplő nyomtatott katalógusa?

Szíves válaszát 1950. október 26-ig kérem.

Budapest, 1950. október 10.

(Zalai Zoltán)
Az Országos Könyvtári Központ vezetője

Jelzet: MOL Y7-1089/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) -géppel írt eredeti.

b.
Országos Levéltár főigazgatójának és igazgatójának válasza az Országos Könyvtári Központ vezetőjének

1950. október 20.

1089/1950 OL. sz.

Tárgy: Országos Könyvtári Központ: Adatszolgáltatás a könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása ügyében

Az Országos Könyvtári Központ vezetőségének
Bp., V. Guszev u. 1.

Hivatkozással f. hó [október] 10.-én 6738/1950 OKK. sz. a. kelt körlevelére, a nagy könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása kérdéséhez az Országos Levéltár részéről az alábbiakat kívánnám megfontolásra ajánlani:

Az Országos Levéltár Könyvtára - amint ezt már jelenteni ismételten alkalmam volt - kimondottan zártkörű, praesens szak- és kézikönyvtár, az intézmény anyaga, munkája és célkitűzései szolgálatában. Mellérendelt jellegű, s ez különbözteti meg alapvetően a nagy közkönyvtáraktól, szabja meg gyűjtőkörét, irányát és keretét. Úgy az intézmény belső munkája, mind a történetkutatók s általában a magyar történeti kutatás érdekei megkívánják, hogy a könyvtár anyaga minél szélesebb körben a hazai szakirodalom terén lehető teljességre törekedvén szolgálja a levéltári forrásanyag használhatóságát, kiértékelését s általában a magyar történettudományt.

Felfogásunk szerint hagyományos és gyakorlati szempontból egyaránt értékesebb és magasrendűbb az egyoldalú, de lehető teljességben kiépített szakkönyvtár az ötletszerűen gyűjtött könyvek bármely tömegénél.

Éppen ezért az Országos Levéltár még 1945 előtt kíméletlen értelmi selejtezést hajtott végre, kiemelvén mindazt, ami tárgyánál fogva nem tartozik a fent vázolt keretekbe s évtizedek során bekerült. Az anyagok előnyös csereakciók során részben még az elmúlt évek alatt értékesítette, részben az OKK most folyó könyvtárközi duplum csereakciójába illesztette be. Ily módon gyűjtési körét s ezzel anyagának szakszerű egyöntetűségét saját szempontjai és célkitűzései szolgálatában már önmaga szabályozta, jól átgondolt könyvtárpolitikával és rendszeres gyűjtéssel.

Ennek megfelelően könyvtárfejlesztési programjába elsősorban a következő szempontok irányítják:

I. Hazai irodalom (Elsősorban)
1. Általános művek, összefoglaló munkák, részmonográfiák és értekezések a magyar történettudomány széles körben értelmezett egész területéről.
2. Levéltártudomány
3. Történeti segédtudományok: diplomatika, paleográfia, heraldika, szfragisztika, genealógia stb.
4. Teljes magyar oklevél kiadványgyűjtemény
5. Helytörténet
6. Magyar történeti folyóiratok
7. Alapvető művek a levéltári munkával összefüggő jogi irodalomból
8. Történetfilozófiai, módszertani és ideológiai irodalom
9. Társadalmi tudományok és [...] 
10. Segédkönyvek és kézikönyvek: enciklopédiák, bibliográfiák, térképek, statisztikák, általános és szakszótárak
11. A magyar államélet és közigazgatás hivatalos kiadványai
12. Világi és egyházi schematismusok lehető teljes gyűjteménye
13. Végül minden olyan mű, amely az Országos Levéltár anyagának felhasználásával készült

II. Külföldi irodalom (Másodsorban)

E téren a gyűjtés fokozottabb körültekintést kíván, minthogy a teljesség, amely a hazai irodalom terén egyenesen kívánatos, itt még megközelítő kis hányadban sem volna keresztülvihető, de nem is lehet cél. Mindenképpen kívánatos azonban, hogy a fenti tárgycsoportok körébe vágó alapvető művek, a szélesebb körű hazai történettudományi kutatásnak mára nélkülözhetetlen forráspublikációk és kézikönyvek, elvi és módszertani kérdésekben új utakat nyitó munkát továbbra is beszereztessenek, különös gondot fordítván e téren az előző időkben figyelmen kívül hagyott szovjet levéltári és történettudományi szakirodalomra, valamint a népi demokráciák hasonló kiadványaira. Ugyancsak különös gondot kívánnánk fordítani a csonkán maradt nagy külföldi folyóirat- és forráskiadvány sorozataink kiegészítésére, ami nemcsak tudományos érték, de egyben - amely felfogásunkat az OKK vezetősége egy korábbi átiratunk kapcsán maga is osztotta - nemzetgazdasági szempontból is jelentős értékgyarapodást jelent. Végül ugyanitt fontosnak tartanók gyűjtési körünkben a környező államok történeti és levéltár-tudományi folyóirataink kívül ez államok történeti irodalmának főként a történeti magyar államterület részével foglalkozó anyagát is.

A körlevél 3. pontjához megjegyezni kívánnám, hogy külön-gyűjteménynek számítható könyvtárunkban a schematismusok gazdag sorozata, különösképpen az egykori osztrák császárság, majd monarchia egész közigazgatási területére és tartományaira is, tudomásunk szerint az ország leggazdagabb ilynemű gyűjteménye, amelynek lehető teljessé tétele - nélkülözhetetlen segédeszköz lévén a levéltári kutatásban - továbbra is különös gondunk tárgyát képezi.

4. E külön-gyűjteménynek kéziratos, törzskönyvkatalógusa van.

A könyvtárnak - éppen a bevezetőben vázolt jellegénél fogva - semmiféle nyomtatott katalógusa nincs.

Budapest, 1950. október 20.

[Ember Győző], [Kapossy János]

Jelzet: MOL Y7-1089/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) -kézzel írt fogalmazvány.

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők