Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
(1952–1982)

30 év a katolikus gimnáziumok életében

Két jelentés tükrében

„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”

 

IV. Politikai-erkölcsi nevelés

1. Ifjúsági szervezetek

A katolikus gimnáziumokban ifjúsági szervezet nem működik, ellenben valamiféle „diákönkormányzat" [létezik], mely felelősökből áll és egy-egy alkalommal az osztályfőnök jelenlétében az osztály tanulóinak magatartását, tanulását beszéli meg. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy abba nem szól bele, hogy az egyes tanulók iskolán kívül

tagok legyenek, azonban egyetlen olyan tanulóval sem beszéltünk, aki valóban DISZ tag lett volna. A Knézits utcai leánygimnáziumban van egy DISZ-felelős tanuló, és az igazgató szerint az iskola nem akadályozza meg, hogy a tanulók a DISZ-ben dolgozzanak. Tanév elején ezt kihirdették és úgy érzi, hogy ezzel minden kötelességének eleget tett. A piarista gimnáziumban a tanulók jó része feltűnő helyen viseli a piarista jelvényt, ezekről már külsőleg is látható, hogy egyházi „ifjúgárdistaként" támogatják a nevelőket az iskolán kívüli foglalkozásokban.

2. A hazafiasságra való nevelés

A hazafiasságra való nevelésük nem felel meg a szocialista elveknek. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette: „Nem fogadjuk el az ellenség gyűlöletének elvét, mi csak a háborút, a helytelen törekvéseket és cselekedeteket gyűlöljük, de az embert nem. Az ember mindig megjavulhat. Mi osztályharcot nem folytatunk, ellene vagyunk a kollektív felelősségre vonásnak (itt azonosította az osztályharcot a hitleri fajgyűlölet ténykedéseivel), helyeseljük, hogy a kizsákmányoló osztály tagjai most fizikai munkát végezzenek, a vezetésben ne vegyenek részt, de nem gyűlöljük őket. A tanulókat arra neveljük, hogy odahaza álljanak helyt, segítsenek másokon."

Pacifizmusra nevelnek.

Az ifjúságot bekapcsolják egyes társadalmi munkákba (légótanfolyam, nyári munka, gyapotszedés). A piarista gimnáziumban nyár folyamán „természettudományos" kirándulásokat szerveztek, azonban kirándulásuk útvonalába mindig bekerültek vallási szempontból nevezetes helyek, pl. Zirc, Pannonhalma. - A pannonhalmi gimnáziumban egészen sajátos módon nevelnek hazafiasságra, ugyanis a szentek életének ismertetésével igyekeznek alátámasztani a hazaszeretetet.

3. Osztályfőnöki órák

A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki. Mivel kémiából sok az elégséges és elégtelen, az a tendenciájuk, hogy ezekből vegyészmérnökök lesznek. Az elégtelen jegyet 2-re javítókat

nevezi. Tanulási módszerül a „feldaraboló" módszert ajánlja. Individualizmusra nevel, megállapítja, hogy minden közösségi életben tűrni, áldozatot kell hozni.

4. A tantermek dekorációja

A dekoráció erősen hangsúlyozza az iskolák egyházi jellegét.

Minden tanteremben a főhelyen feszület van. A szentendrei ferences gimnázium igazgatója a dekorációt az egyházi főhatóság rendeletére hivatkozva így jellemzi: „Ízléses, politikamentes". Ez azt jelenti, hogy az osztályokban a jelent csupán egy köztársasági címer képviseli. Egyébként élettelen földrajzi képek, írói arcképek, régi természetrajzi szemléltetőképek szerepelnek. A piarista gimnáziumban pl. van Kölcsey, Vörösmarty, Kossuth osztály, a haladás gondolatának elmélyítése azonban már nem terjed ki odáig, hogy az osztálytermek falán József Attila, Ady, vagy valamelyik jelenleg élő nagy írónk, költőnk arcképe kikerüljön. A Knézits utcai leánygimnáziumban már erősen kidomborodik az egyházi jelleg, az osztályokban szentkép, szenteltvíz-tartók találhatók. A tanulók munkájának népünk életére vonatkozóan egyetlen egy jelmondat sem szerepel az iskolákban. Az esztergomi gimnáziumban egy-két teljesen közömbös felirat szerepel, egyébként sem itt, sem a többi iskolában a dekoráció alapján nem az iskolai, hanem inkább kolostorjelleg domborodik ki.

 

V. Az iskola és a szülők kapcsolata

 

Az iskolákban szülői munkaközösség nem működik. Általában hetenként fogadóórákat tartanak a szülők részére és mivel az igazgatók szerint ebben az időben kevés szülő ér rá (utazási nehézségekre is hivatkoznak), havonként fogadóvasárnapot rendszeresítettek. Ez igen veszélyes, mert lehetőséget ad arra, hogy a szülők felé a gyermekekre vonatkozó adatközléseken túl agitációt fejtsenek ki. A Knézits utcai iskolában negyedévenként szülői értekezletet tartanak. A piaristáknál a szülőkkel való kapcsolat veszélyesen erősnek mutatkozik. Az iskola szülői megajánlásokból fedezi a fűtési hozzájárulást, a szertárak, könyvtárak szükségletét, általában a szülők havonta 30 forintot fizetnek.

 

Budapest, 1952. évi december 12.                                                   olvashatatlan aláírás

Jelzet: MOL XIX-I-3-u-D179-1985. (32. doboz) - Magyar Országos Levéltár, Darvas József miniszter, 1952. évi D179. számú irat. - Eredeti, gépelt és kézzel javított, aláírt irat. A dokumentum bal felső részén a „Felügyeleti Osztály" kézzel írt megjegyzés olvasható.

Ezen a napon történt szeptember 18.

1922

Magyarországot felveszik a Népszövetségbe.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők