A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
A Marczibányi-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány 1945. évi zárszámadása
Az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
Budapest
II. Kunfi Zsigmond út 17-19.
Miniszter Úr!
A kezelésem alatt álló Marczibányi-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány 1945. évi zárszámadását szíves jóváhagyás céljából mély tisztelettel felterjesztem.
Tisztelettel jelentem, hogy Budapest felszabadításáért folyó ostrom következtében úgy a gyógyfürdő, mint a szállodaépületek erősen megrongálódtak, a berendezések, a felszerelési tárgyak 70%-ban elpusztultak, veszendőbe mentek, részben az ostrom által, részben a katonaság és magánszemélyek feltüzelték és elvitték azokat.
Az ostrom után az orosz katonai hatóság a gyógyfürdőt lefoglalta. A romok eltakarításához közmunkásokat rendeltek ki, akik alkalmazottaink irányításával és segítségével a gyógyfürdőt a holttestek, állati hullák és törmelékek eltávolítása után annyira rendbe hozták, hogy március közepétől az orosz katonaság egy medencét rendszeresen használhatott. Közben mi magunk megfeszített munkával arra törekedtünk, hogy a polgári lakosság is használhassa a fürdőket, amit úgy saját alkalmazottaink, mint alkalmi munkások foglalkoztatásával sikerült is elérni, és május 2-án a legtöbb fürdőosztályt megnyithattuk.
Az orosz katonai hatóság június 18-án a fürdőt kezelésünkbe visszaadta.
Szállodánk eredetileg 76 szobából állott, amelyekből részint az ostrom alatt bekövetkezett épületkár miatt, legfőképpen azonban a berendezési tárgyakban beállott veszteség miatt csak 14 szobát tudtunk megnyitni, ezt is csak az év második felében, mert addig az épületeket az orosz és román katonai hatóságok több ízben igénybe vették elszállásolás céljából.
A kezdeti nehézségek leküzdése és megoldása sem hozta meg azonban a várt forgalmat és eszerint a kívánt kezelési eredményt. Szállodai vendégünk alig volt, fürdővendégeink száma is erősen megcsappant. Az infláció kezdete is éreztette hatását, a folytonosan emelkedő fürdőjegy árakat mind kevesebben tudták megfizetni és a betegsegélyező pénztárak sem voltak abban a helyzetben, hogy biztosítottaiknak fürdőket rendelhettek volna olyan számban, mint az a múltban volt.
Zárszámadásunk szerint P. 8 548 064 múlt évi maradvánnyal kezdtük az 1945-ös költségvetési évet, mely összeghez P. 32 085 bevétel történt május 2-ig, a fürdő megnyitásáig, 1944. évi átfutó bevételként.
Az év folyamán a fürdők használatából is befolyt 53 388 022 pengő, mely összegből 827 137 pengő bevétele volt az uszodának. Az uszoda látszólagos alacsony bevétele onnan származik, hogy az infláció folytán az év utolsó hónapjaiban, mikor az uszoda már zárva volt, a belső fürdők jegyárai számszerűleg sokkal magasabbak voltak.
A betegsegélyező pénztárak biztosítottaik fürdetéséért 3 852 663 pengőt fizettek. A nagy betegbiztosító pénztárak csak decemberben kezdték tagjaikat gyógykezeltetni és ezért szerepel olyan alacsony összeggel a betegbiztosítóktól kapott jegyek ellenértéke.
Szállodai szobaár P. 3 443 013 volt, az állandó bérletekből P. 26 749 folyt be, különféle egyéb bevételek 1 324 936 pengő volt.
Ezeket egybevetve a múlt évi maradvánnyal, együtt P. 62 121 155 volt a rendes bevétel.
Rendkívüli bevételként P. 4 820 000-t könyveltünk, mely összegben bennfoglaltatik a különféle magánosoktól felvett rövidlejáratú kölcsönökön kívül az Újjáépítési Minisztériumtól kapott 3 500 000 pengős tatarozási törlesztéses kölcsön és az 1 000 000 pengős újjáépítési segély. A magánosoktól felvett kölcsönök munkabérekre kellettek a május 2-a előtt végzett helyreállításokért, másodsorban szénre.
Rendes és rendkívüli bevételeinkkel P. 66 941 155-tel szemben, kiadásaink a költségvetési évben 64 569 499 pengőt tettek ki.
[...]
A mérlegek elkészítésénél csupán a pénztári mérleget tudtuk összeállítani, mert a vagyoni és jövedelmi mérleg összeállításához szükséges stabil pénzalap hiányzik és ezenfelül, amennyiben aranypengőben fejeztük volna ki vagyoni és jövedelmi mérlegeinket, abban az esetben megfelelő szakértők igénybevétele lett volna szükséges, ami olyan kiadási többletet jelentett volna, melynek költségét csak a helyreállítási kiadások rovására tudtuk volna előteremteni. Sokkal fontosabbnak tartottuk ennél az épületek állagfenntartását és a pusztulástól való megóvását, ezért a személyi és dologi kiadásoknál megtakarítható minden összeget a károk helyreállítására fordítottunk.
1945-ben az alapítvány az Irgalmas-rend budai kórházával szemben fennálló rendeltetésének kisebb mértékben tudott csak eleget tenni. Előző évről visszamaradt 3 beteg, felvéve 57.
[...]
Budapest 1946. június 15. Teljes tisztelettel
Toponáry József Ede
rendfőnök
a Császárfürdői Kegyes Alapítvány kezelője
MOL XIX-C-1-a-3063-M-12-1950. - (c tétel-10277-1946.) - (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Elnöki főosztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő