A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig

Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.

Jelentés a Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítványról

Az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
Budapest
II. Kunfi Zsigmond út 17-19.
737/1948. tf. sz.

Népjóléti Miniszter Úr!

A Magyar Köztársaság Kormányának az Alapítványok bejelentéséről szóló 12.040/1948. Korm. számú rendeletében közölt felhívás alapján a Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítványra vonatkozólag - mint az Alapítvány kezelője - az alábbiakban teszem meg jelentésemet:

1. a) Az Alapítvány elnevezése: Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány.

b) Az Alapítvány célja az, hogy a „Császár fürdő jövedelméből annyi beteg és irgalmasrendi tag tartassék, amennyi csak tartható", azaz, hogy az Irgalmasrend budai kórházában a fürdő jövedelméből szegény sorsú betegeket ápoljanak és az ezeknek az ápolásához szükséges irgalmas szerzeteseket abból tartsák el. Ennek a célnak a biztosítására adományozta Marczibányi István és neje a Császár fürdőt, amely intézmény ezáltal a szegény betegek teljes díjtalan ápolását teszi lehetővé.

c) Az Alapítvány kezelője - az alapítólevél értelmében - a magyar Irgalmasrend mindenkori tartományfőnöke, jelenleg Toponáry József Ede rendfőnök, okl. gyógyszerész. Az Alapítvány kezelőjének székhelye: Az Irgalmasrend budai rendháza (Budapest, II., Kunfi Zsigmond utca 17-19. sz.). Az Alapítvány kezelője az Alapítvány vezetésében most is részt vesz.

d) Az Alapítvány ingatlan vagyona a Császár fürdő II., Kunfi Zsigmond utca 31-33., 35. és 50-52., 54. sz. alatti épületei. Ingó vagyon a Császár fürdő és szálló berendezése és felszerelése. Az ingatlanok értékét a Magyar Kormány 1790/1947. M. E. sz. rendeletében lefektetett elvek figyelembevételével határoztuk meg. Eszerint a Császár fürdő értéke: 5 463 495 Forint. Az ingó vagyon értéke: 46 623 Forint. Tekintettel a Császár fürdő romos állapotára, a fenntartási költségen felüli összeget helyreállításra fordítjuk és ezért tiszta jövedelem nincs.

e) A felügyeletet a Népjóléti Miniszter gyakorolja, akihez az Alapítvány minden évben beküldi költségvetését és zárszámadását.

f) Az Alapítványt terhelő tartozások:

Iparosok és kereskedők:
Szepessy János építőanyagkereskedő......   2 611 Ft
Grafikai nyomdai vállalat................................   5 200 Ft
Csihák Károly bádogos mester................... 16 000 Ft
Gál Lajosné üvegkereskedő........................ 21 000 Ft
Stüber Imre villanykereskedő.......................   5 000 Ft
Vojta István asztalos mester........................ 17 000 Ft
Jany János gépszerelő.................................   3 000 Ft
Markössy és Falus tüzelőkereskedő..........   5 200 Ft
Vladász József szobafestő...........................   2 500 Ft
........................................................................... 77 311 Ft

Kölcsön és évi törlesztés:
Ibusz hirdető vállalat.....................................   5 611 Ft
Hetényi Gyula per részlet............................. 10 000 Ft
Újjáépítési kölcsön....................................... 18 000 Ft
.......................................................................... 33 611 Ft

Adótartozás:

Illetményadó hátralék.............................. 117 000 Ft

Összesen:.................................... 227 922 Ft

2. Az alapítólevél másolata mellékelve.

3. Az Alapítványnak 20 db Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. részvénye van, melyet a Magyar Általános Hitelbank letétében őrzött, s a Magyar Államkincstárnak felmentésre rendelkezésre bocsátott. A fenti címletről a Pénzintézeti Központ által kiállított 3199. sz. elismervényt egyidejűleg letétbe helyezte. Az Alapítvány tulajdonában volt értékpapírok az első világháborút követő infláció alkalmával teljesen elértéktelenedtek.

4. Az ingatlanok telekkönyvi adatai:
III., Kunfi Zsigmond utca 31-33. hrsz. 14479. Telekkönyvi betétszám: Duna jobbparti rész 6302. Térmérték: 2 hold 998,5 négyszögöl.
III., Kunfi Zsigmond utca 35. hrsz. 14562. Telekkönyvi betétszám: 2243. Térmérték: 111,6 négyszögöl.
III., Kunfi Zsigmond utca 50-52. hrsz. 14478. Telekkönyvi betétszám: 6302. Térmérték: 1 hold 41,9 négyszögöl.
III., Kunfi Zsigmond utca 54. hrsz. 14560. Telekkönyvi betétszám: 6302. Térmérték: 2 hold 144,4 négyszögöl.
Hrsz. 14553. 1454,70 négyszögöl
Hrsz. 14559. 1519,70 négyszögöl

Az épületeken előállott háborús károk találatok és légnyomás következtében álltak elő. A tetőzetet teljes egészében helyreállítottuk, az ereszcsatornázás még nincs teljes egészében helyreállítva. A találatok következtében keletkezett károkat - kevés kivétellel - helyreállítottuk.

Vagyok a Miniszter Úrnak

Budapest, 1948. december hó 17-én

                                                                                             Toponáry József Ede
                                                                             az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
                                                                            a Császárfürdői Kegyes Alapítvány kezelője

MOL XIX-C-1-a-3063-M-1-1950. (c tétel-10.535-1948.) - (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Elnöki főosztály)  

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők