A Rákosi-család kapcsolata Bácskával

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

A holttá nyilvánítás

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, a Topolyán 1860-ban született Rákosi József, bátyja Béla, aki 1886-ban Topolyán született, és húga Hajnalka, aki 1908-ban Sopronban született, a holokauszt áldozatai

. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

 

A szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/47 számú,
1947. június 10-ei keltezésű határozata Rákosi József és társainak holttá nyilvánítási ügyében.

Az említett - szerb nyelvű - bírósági határozat már jóval beszédesebb. Kitűnik belőle, hogy a holttá nyilvánítási eljárást Horovicz Jenőné szül. Rákosi Jolánka kezdeményezte, és az ügyben Stantić Cecília bíró járt el. Eseti gondnoknak Fischer Albert, szabadkai illetőségű kereskedősegédet nevezték ki. Az irat tanúsága szerint Rákosi

, Bélát és Szabadkáról deportálták: Bácsalmáson keresztül Auschwitzbe szállították őket. Ezt követően - a bíróság megállapítása szerint - mindhárman az auschwitzi gázkamrában veszthették életüket, haláluk időpontjaként 1944. június 29-ét állapították meg.

A Vp. 379/1947 számú bírósági határozat azonban rajtuk kívül még két személy adatait foglalja magában: Rákosi József, Béla és Hajnal mellett még két Rákosi-testvér - Mária és Margit - holttá nyilvánítását is!

Rákosi József 1947. szeptember 27-ei keltezésű haláleset-felvételi nyilatkozata.

A bírósági határozat 4. pontja a Topolyán 1904-ben született Kardos Sándorné szül. Rákosi Máriára vonatkozik: esetében a halál megállapított időpontja 1938. december 31., helyszíne pedig Moszkva. A bíróság ezt a megállapítást - az indoklás szerint - Rákosi Zoltán és Csillag

budapesti lakos vallomására alapozta.

A határozat 5. pontja az 1902-ben Adán született Rákosi Margitra vonatkozik: halála időpontjául a bíróság 1932. december 31-ét, helyéül pedig Szabadkát állapította meg. Az indoklás szerint Mária a megnevezett időpontban Szabadkán elhunyt - amit Fischer Albert tanúvallomása is igazolt - de „a haláleset nincs bejegyezve az anyakönyvekbe". A bejegyzés tényének hiányát bíróság a szabadkai Anyakönyvi Hivatal által kibocsátott bizonylatra alapozta.


A Rákosi család egyes tagjainak holttá nyilvánítása - fordítás

Szabadkai Járási Népbíróság határozata

Járási Népbíróság Szabadka

Iktató szám. Vp. 379/47

 

A szabadkai Járási Népbíróság, Stantić Cecilija bíró és Milanković Ruža jegyzőkönyvvezető által Horovicz Jenőné szül. Rákosi Jolánka [indítványozta] peren kívüli ügyében, [melynek tárgya] Rákos József és társainak holttá nyilvánítása, akiket Fischer Albert szabadkai kereskedősegéd, Strossmayer u. 6. sz. [alatti lakos] képvisel, 1947. július 10-én a következő

 

határozatot

 

hozta. Holttá nyilvánítja:

 

1. Rákosi József néhai szabadkai lakost - aki 1860. április 19-én Topolyán született, apja Rozenfeld Simon, anyja Kohn Betti - halálának időpontja [és helye]: 1944. június 29-e Auschwitz,

2. Rákosi Béla néhai szabadkai lakost - aki 1886-ban Topolyán született, apja József, anyja Léderer Cecília - halálának időpontja [és helye]: 1944. június 29-e Auschwitz,

3. Rákosi Hajnal néhai szabadkai lakost - aki 1908-ban Sopronban (Magyarország) született, apja József, anyja Léderer Ceília - halálának időpontja [és helye]: 1944. június 29-e Auschwitz,

4. Kardos Sándorné szül. Rákosi Mária néhai szabadkai lakost - aki 1904-ben Topolyán született, apja József, anyja Léderer Ceília - halálának időpontja [és helye]: 1938. december 31-e Moszkva,

5. Rákosi Margit néhai szabadkai lakost - aki 1902-ben Adán született, apja József, anyja Léderer Ceília - halálának időpontja [és helye]: 1932. december 31-e Szabadka.

 

Indoklás

 

A kérvényező előadta, hogy Rákosi Józsefet, Bélát és Hajnalt a megszállók 1944 júniusában Szabadkáról Auschwitzbe deportálták, ahol gázkamrában megölték őket 1944. június 29-én. [Továbbá,] hogy Kardos Sándorné szül. Rákosi Mária 1938-ban elhunyt Moszkvában, valamint hogy Rákosi Margit 1932-ben elhunyt Szabadkán, azonban a halálesetét nem anyakönyvezték, ezért kéri a nevezett holttá nyilvánítását.

Állításai alátámasztásául a kérvényező indítványozta Fischer Albert és Fischer Albertné tanúk meghallgatását, benyújtotta Rákosi Zoltán és Csillag Miklós budapesti [lakosok] írásbeli nyilatkozatait, [valamint] a szabadkai Anyakönyvi Hivatal bizonylatát, amely igazolja, hogy Rákosi Margit halálesete nincs anyakönyvezve.

A bíróság lefolytatta a bizonyítási eljárást a nevezett tanúk meghallgatásával, megvizsgálta Rákosi Zoltán és Csillag Miklós nyilatkozatát és az Anyakönyvi Hivatal bizonylatát, eseti gondoknak kinevezte Fischer Albert szabadkai - Strossmayer u. 6 sz. - lakost, hirdetményt adott fel, amely Vajdaság Autonóm Tartomány 1947. június 2-ai [keltezésű] 11. sz. Hivatalos Lapjában jelent meg, [illetve] a bírósági hirdetőtáblán lett kifüggesztve.

Az indítványozott tanúk meghallgatása alapján a bíróság megállapította, hogy Rákosi Józsefet, Bélát és Hajnalt a megszállók Szabadkáról - Bácsalmáson keresztül - Auschwitzbe deportálták, ahol 1944. június 29-én gázkamrában megölték őket.

Rákosi Zoltán és Csillag Miklós 1947. március 4-én tett nyilatkozatainak megvizsgálása alapján a bíróság megállapította, hogy Rákosi Mária 1938-ban Moszkvában elhunyt, a szabadkai Anyakönyvi Hivatal bizonylatának [megvizsgálásával] pedig, hogy Rákosi Margit halálesetét az 1928-1932-es időszakban nem anyakönyvezték, míg Fischer Albert tanú megerősítette, hogy Rákosi Margit 1932-ben elhunyt Szabadkán.

A hirdetményben megjelölt határidő leteltével a kérvényező kérte valamennyi eltűnt [személy] holttá nyilvánítására vonatkozó véghatározat meghozatalát, az eseti gondnok pedig kijelentette, hogy semmit sem sikerült megtudnia az eltűntek sorsáról.

Mivel a bíróságnak sem jelentkezett senki adattal az eltűntek sorsáról, ezért [a bíróság] a felsoroltak alapján meghozta ezen határozat rendelkezési részében ismertetett döntését.

Mivel az ügyfelek elálltak a jogorvoslattól, a határozat jogerős.

 

Szabadka, 1947. július 10.

 

Halál a fasizmusra - szabadság a népnek!

 

Jegyzőkönyvezető: Milanković Ruža

Bíró: Stantić Cecilija

 

Kézbesíteni:

1. a kérvényezőnek,

2. az eseti gondnoknak,

3. az Anyakönyvi Hivatalnak,

4. a leltár-bizottságnak,

5. az Ügyészségnek 2 példányt,

6. az Irattárnak.

 

Szabadka, 1947. július 12.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő