A tízéves Sztálinváros - szóban, képben

A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban „A tízéves Sztálinváros” címmel diafilmet hozott forgalomba. Az azóta eltelt több mint négy évtized igazi művelődéstörténeti adalékká érlelte a fekete-fehér kockákat. E diafilm propaganda szerepe letagadhatatlan, az alábbi képek azonban már kiadásuk évében sem feltétlenül csak azt mutatták meg, amit meg akartak velük mutatni, és így mégis tükrözik a kort, amelyben készültek.

A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban "A tízéves Sztálinváros" címmel diafilmet hozott forgalomba. Nehéz ma már megítélni, hogy az érdekfeszítő téma - a lokálpatriótákat leszámítva - vajon hány ember fantáziáját mozgatta meg annyira, hogy a diafilm megvásárlása mellett döntsön - de bizonnyal voltak ilyenek, hisz az itt közzétett példány is magántulajdonban van. Az 1960 óta eltelt több, mint négy évtized azonban igazi művelődéstörténeti adalékká érlelte a fekete-fehér kockákat. Részben a képanyag mint forrás önmagában is kellőképpen tükrözi a kort, legfőbbképpen a pedig a kor hangulatának sajátosan ambivalens kettősségét: a hivatalos világ képét, amelyről - talán néhány idealistát leszámítva - valójában mindenki tudta, hogy nem olyan, amilyennek ábrázolni akarják. Emellett pedig a "való világot", amely - a korszak sajátos nyelvezetében megfogalmazott optimizmus ellenére - mégis visszaadja a nagyon is röghöz kötött valóságot. Erre talán a legjobb példa a film egyik utolsó kockája, ahol a "Kigyúlnak a fénycsövek" felirat fölött egy sötétbe burkolózó város képét láthatjuk, amelyben csupán néhány fényfolt villan fel. ám tegyük hozzá rögtön: meglehet, akkor ez valóban fényárnak számított és talán csak a történelmet retrosepktíve szemlélő kortárs szemlélő látószögéből mondhatunk már-már elfogult ítéletet a képek szövegezésének fentebb citált részlete felett, mintegy szimbolikusan tekintve fény fogalmának relativitására.

 

Ezen a napon történt június 26.

1917

Megérkeznek Európába az első amerikai katonák, végleg eldöntve az I. világháború kimenetelét.

1940

A Szovjetunióban a forradalmi naptárról visszaállnak a Gergely-naptár használatára.

1941

Kassa bombázása és a Kőrösmezőről Rahóra tartó vonat szovjet meggéppuskázása – az egyik oka Magyarország belépésének a II. világháborúba (...Tovább

1944

Horváth Aladár ungvári alpolgármester rendeletben kötelez minden Ungváron tartózkodó egyetemi és főiskolai hallgatót, hogy köteles „...Tovább

1945

San Franciscoban elfogadják az ENSZ alapokmányát. A szervezet október 24-én kezdi meg működését formálisan is.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt években a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont számának két írása is ízelítőt nyújt. A szám tematikája: „Magyar diaszpórák, emigráns egyesületek, személyes sorsok a 20. században”. Az összeállításban a már említett két dokumentumközlésen kívül olvashatunk még sanghaji magyar kalandorokról, az ottani magyar érdekvédelemről, továbbá a franciaországi, illetve a tengerentúli magyar diaszpóra szervezeteiről, azok működéséről. Nem kapcsolódnak szorosan a témához, de érdekfeszítőek a kristályéjszaka magyar vonatkozásai, és igen tanulságos olvasmány Alapi Gyula Rákosi Mátyáshoz írt, mindeddig ismeretlen levele is.

Technikai okok miatt az összeállításunkat két, formailag ugyan különálló, de tartalmilag szorosan összetartozó részre bontottuk: az elsőt, tehát az idei 2. számot 2017. június 21-én, míg a második részt, azaz a 3. számot június 28-án közöljük.

Budapest, 2017. június 21.

A szerkesztők