Katona Gábor ügyvéd és az 1956. évi forradalom jászárokszállási eseményei

Forrásközlésünkben Dr. Katona Gábor esztergomi ügyvéd 1956. évi tevékenységét, illetve azt követő meghurcolását mutatjuk be. Az itt megjelentetett dokumentumok az 1952-ben Jászárokszállásra kitelepített esztergomi ügyvéd elleni eljárást mutatják be. Bár a bíróság felmentette az „ellenforradalmi tevékenység” vádja alól, a túlbuzgó Szolnoki Ügyvédi Kamara vezetői mégis kipenderítették a helyi ügyvédi munkaközösségből, évekre lehetetlenné téve számára a végzettségének megfelelő munkát.

Források

Budapest, 1980-as évek

1956. október 23-án jászárokszállási kitelepítettként a rádióhoz tapadva, szívszorongva lestem a híreket a budapesti eseményekről. A falu csendes volt, a hírmentes órákat a Dömösről kapott eperpalánták ültetésével töltöttem. Diákok és munkások hulláiról adott hírt a rádió s üres óráit hopszapolkák közlésével töltötte ki. A postára mentem. Távirat a Magyar Rádióhoz: „Amíg Budapest utcáin diákok és munkások holttetemei fekszenek, maguk hopszapolkákkal „szórakoztatnak". Szégyelljék magukat!" A már napok óta hallgatott zene komolyra változott. Íme forradalmi tevékenységem maximuma, a többi - sajnos - kényszerű hallgatás. Mint a falu műkedvelő gárdájának felnőtt tagjához, hozzám jöttek a falu fiataljai Sz. J. vezetésével, hogy kellene tennünk valamit. Hallottak a pesti benzinpalackos támadásokról. Pincénkben ott voltak az ide mentett benzines edényeim. A patikába mentem, ahol a patikussal az edényeket benzinnel töltöttük meg. Jász-Faragó Sándor festőművésszel nemzetiszínű karszalagokat aranyoztattam: „Szabadság vagy halál." felirattal. A pontos napra nem emlékszem, amikor a hangulatot kikémlelendő egy telekkönyvi ügy intézésének ürügyén a községházára mentem. A jegyző csodálkozva fogadott: „Hát nem látod, mi van itt?" Mindenütt fejetlen lótás-futás volt, a hajdani Móczár téren (akkor Sztálin tér) tüntetés folyt, keresték X-et és Y-t. Visszafordultam s a térre érve láttam, hogy a két keresett éppen a pártszékházból - jegyzői lakás - rohant ki. Mielőtt a tömeg utánuk vethette volna magát, közéjük léptem: „Emberek, itt forradalom van s nem verekedés, itt vérnek folynia nem szabad, a Rákosi- és Gerő-féle alakokat majd törvényes bíróságok felelősségre fogják vonni, ez nem a maguk gondja." Hozzám lépett egy munkás: „Ezt éppen maga mondja, akit ezek kitelepítettek?!" Általános helyeslés volt. „Az én dolgomat bízzák csak rám." - válaszoltam. Közben a két csibész elmenekült, és egy disznóólban vészelte át a kritikus napot (rossz jósnak bizonyultam, a felelősségre vonás a mai napig nem történt meg). Miért is történt a dolog így? 1919-ben az első kommün bukásának napján, reggel ott álldogáltunk testi-lelki jó barátommal, Rochlitz Tiborral a posta előtt Esztergomban. Szenczi postás éppen nyitotta a régi rendszerű postaajtót s emelte ki a belső vasrudat, amikor feltűnt Győri János, a forradalmi törvényszék elnöke, szentgyörgymezei, hatalmas parasztember. Szenczi nekirohant, a vasrúddal leütötte, és azzal ütlegelni kezdte mindaddig, míg meg nem jelent a hullaszállító hordágy az öngyilkosságot elkövetett

 rendőrtiszt holttestével. Győri ekkor már vérben fetrengő rettenetes látvány volt. Mi szóhoz sem tudtunk jutni a rémülettől, amit Győri lincselése keltett bennünk, mert természetesen perceken belül a leütést követően az összeverődött tömeg is  Amikor a községházáról a térre kilépve megpillantottam a zajongó tömeget, a háttérben menekülő két kommunista vezért, ez a látvány éledt fel emlékezetemben. „Ez embertelenség, meg kell akadályozni." - és léptem a tömeg sűrűjébe.

A községben élelmiszergyűjtés indult a pesti forradalmárok megsegítésére, az élelmiszerekkel megrakott teherautók egyikére magam is felkapaszkodtam. Pesten a rádióból ismert látvány fogadott: hullámzó tömegek, betört kirakatok, szertelenül ott hagyott árukkal, gyűjtőládák az adakozóknak stb. Hallgattam az emberek beszélgetéseit s ezekből kiderült - Mindenszentek napja volt -, hogy az oroszok nemcsak, hogy nem mennek el, de már visszatérőben vannak, és a Római-parton beásták magukat. Bolyongásom közben az UFA mozi elé kerültem s hallva, hogy a deportáltak ott gyűlést tartanak, bementem a moziterembe. Ez tömve volt emberekkel, a színpadon afféle elnökség székelt s éppen azon vitatkoztak, hogy alapítandó egyesületüknek ki legyen az elnöke, s semmiképpen nem tudtak megegyezni. A színpadra rohantam, csendet kértem, majd közöltem előbbi értesülésemet, jobb belátásra igyekeztem bírni a jelenlévő vitatkozókat. Ám közeledvén a visszaindulási találkozó a Keletinél, tüstént távoztam is. A gyűlésről később semmi értesülésem nem volt.

Éjszaka hazafelé haladva találkoztunk a visszatérő szovjet páncélosok oszlopaival, s ekkor elhatároztam, hogy a fiúkat lebeszélem a további szervezkedésről, hiszen az a szovjet páncélosokkal szemben tisztára csak öngyilkosság lenne. A gyerekek egyetértésével a szervezkedést megállítottuk. Ezer szerencsénkre és Árokszállás dicséretére legyen mondva, a megtorlási nyomozások során nem akadt az ügyészségnek egyetlen tanúja sem, aki elárult volna. Egészen 1957. február 13-ig nem történt semmi említésre méltó, ám a disznóólban lapuló X. elsőrendű szítója maradt a megtorlásnak. Mint később kiderült, ő indíttatta ellenem azt az első büntetőeljárást, amelynek során 1957. február 13-án tizenketted magammal letartóztattak s kihallgatás nélkül, illetve azt megelőzően a rendőrségen X egy telefonkábel darabbal, egy pufajkás - később rendőr főhadnagy - gumibottal és boxerrel, egy rendőrőrmester derékszíjának csatos végével félholtra vertek, miután pedig rövid, téli bundában voltam, ezt közben levétették velem, és részeges üvöltötték: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj." A püfölés alatt egy szót sem ejtettem ki, ami további dühös csépelésemre adott okot a három részeg alaknak s mikor belefáradtak az ütlegelésbe, nekilöktek az üvegajtónak, aminek ablaka kitört. Arra még emlékeztem, hogy ordítottak: „Ezt pedig megfizeti, maga disznó." Azután nemigen emlékeztem semmire, mert a másik szobában egy székről lefordulva, eszméletemet elvesztettem szívgörcsben. Később vittek, nyakon öntöttek, s amikor pillanatnyilag észre térve orvost kértem, röhögve közölték: „Még mit nem a kutyának!" Sorstársaimtól tudom, hogy ilyen állapotban hajamnál fogva hurcoltak el egy teherautóhoz (miután tizenegy társamat is agyoncsépelték) s azon valamennyiünket Jászberénybe vittek. Itt engem a rendőrség kapuja előtt a földre dobtak a keramitra - cca. fél tíz óra tájban - s ott feküdtem másnap reggel hatig, amikor szívrohamomból feléledve megkérdeztem az őrszemes rendőrt, hogy miért akarnak megölni? Mire az megjegyezte, hogy: „Az ördög akarja megölni magát." Orvost kértem és kaptam. Stofantin injekciót kérvén, az orvos megkérdezte ennek okát, mire közöltem vele a fentieket, hogy t. i. előző este szívgörccsel eszméletemet vesztve feküdtem a kapu alatt. Az orvos úgy nézett rám, mint egy égből szállott csodára, majd a mosdó ablaka felé intve - ennek előterében feküdtem egy asztalon akkor már - szólt: „Kedves doktor, ha innen kiszabadul, első útja az ott látható torony templomába vezesse, mert életét csak annak köszönheti, hogy, nyilván merő rosszindulatból bár, de a hideg padozatra dobták. Ha ugyanis szívgörcs utáni állapotban egy fűtött szobában nem kapja meg az injekciót, már nyolc órás hulla lenne." Ezután kerültem a Jász Kerületi Székház pincéjébe - Sobri Jóska hajdani börtönébe, ahol

 -, majd a szolnoki megyei bíróság börtönébe május 21-i szabadulásomig, amikor is - K. G. barátom közbenjárására az eljárást azzal a fenyegetéssel szüntették meg ellenem, hogy a legkisebb gyanú esetén újból elővesznek. Ez hamarosan meg is történt, majd büntetőeljárást indítottak ellenem, aminek vége bizonyítékok hiányában felmentés volt. Ezzel kapcsolatban vissza kell térnem az árokszállási lincselést megakadályozó ügyemre. Ha ekkor ugyanis az említettem munkás - a tárgyaláson már rendőr őrmester, ha jól emlékszem B. nevezetű valaki - nem tesz egy különös és nekem meglepő vallomást, amely megegyezett a való történtekkel, bajba kerülhettem volna. Az elnök - aki a tárgyalást meglepő tárgyilagossággal vezette - feltette a kérdést a tanúnak ekként: „Ön a nyomozás során a jelenlegivel ellenkező vallomást tett, most melyiket tartja fenn?" Az immár rendőri egyenruhás tanú kihúzta magát: „Úgy gondolom, hogy ez az egyenruha biztosíték arra, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a döntő a főtárgyaláson tett vallomás." Ezt követte az egyetlen terhelő tanú kihallgatása, ez pedig egy megfélemlített községi kézbesítő volt, aki gyönyörűen igazolta a vádiratban terhemre írt gyalázkodást és lázítást. Megkérdezték tőle, hogy mondjon más tanút is vallomásának igazolására, amire nemmel válaszolt, majd megjegyezte, hogy az általa elmondottakat a közelebb álló s előbb kihallgatott tanú is igazolhatja. Erre a tanács egyik nőtagja - egyszerű kinézésű nő - a tanúhoz fordult:
- Hány éves maga?
- Harminc - volt a felelet.
- Hol született? 
- Jászárokszálláson.
- Községi kézbesítő?
- Igen.
- Mióta?
- X éve.
- Nos, mindezek után nem tud a többszáz tagú tömegből más tanút mondani? Na, menjen Isten hírével.

Az ügyész felállt: „A vádat elejtem."

Közben folytak az ú. n. „ügyvédszűrések". Felmentésemet követően elmentem X-hez és közöltem vele, hogy el szándékozom Árokszállásról költözni, de addig is ne akadályozza ügyvédi munkámat. Mire ő kijelentette, hogy: „Maga pedig itt nem fog ügyvédkedni." Közöltem vele, hogy ez viszont nem tőle, hanem az ügyvédi kamarától függ, ahol is a felmentő ítélettel tisztáztam magamat. Következett az ügyvédszűrés. Korábban jártam Jászberényben a szűrő bizottság egyik tagjánál - nevét pillanatnyilag nem tudom, aki arról biztosított, hogy miután járt nála D. honvéd orvostiszt - D. Gy. -, ha „ellenforradalom tevékenységeimből" tisztázom magamat, nem szűrnek ki. A felmentést hiába közöltem az első találkozásunkkor jóindulattól csepegő kollégámmal, megkaptam a nyolcadíves nyomtatványt, hogy ügyvédi hivatás betöltésére alkalmatlan vagyok. Persze Dr. Libisch Károly és én túlságosan komoly ellenfelei voltunk a jászberényi ügyvédeknek. Így lettem öt évre másodrendű állampolgár. Csapos, pincemunkás, pincér voltam, amikor az igazságügy-miniszter rehabilitált, engedélyezve jogtanácsosi tevékenységet - de ügyvédit nem - számomra.

Szerkesztett gépirat. Magántulajdon. Megjelent: Katona Csaba: Dr. Katona Gábor emlékiratai (részletek). Emlékképek. Fejezetek Jászárokszállás történelméből. H. n., é. n. [Jászárokszállás, 2000] Szerk.: Tóth Pál Péter. 130-133.

Dr. Katona Gábor ügyvéd fegyelmi ügye a Szolnoki Ügyvédi Kamaránál

a.
A Szolnoki Ügyvédi Kamara értesítése fegyelmi meghallgatásról

Szolnok, 1957. január 4.

SZOLNOKI ÜGYVÉDI MUNKAKÖZÖSSÉG
SZOLNOK, IRODAHÁZ FÖLDSZINT 12. TELEFON: 19-54. O. T. P. CSEKKSZÁMLA: 292.870:

Ügyintéző: Elnök
Ügyszám: 1957. Fgy 603.

Szolnok, 1958. július 15.

dr. Katona Gábor
ügyvéd kartársnak
Jászárokszállás

Felhívom, hogy az ellenforradalom alatt tanúsított magatartásának tisztázása végett indított felügyeleti ügyen meghallgatása végett f. hó 7.-én déli 12 órakor a Kamara helyiségében megjelenni szíveskedjék.

Kartársi tisztelettel:

[olvashatatlan aláírás]
kamarai elnök [s. k.]

Gépelt tisztázat fejléces papíron, sk. aláírással, pecséttel. Pecsét felirata: Szolnoki Ügyvédi Kamara. Magántulajdon.

b.
Jegyzőkönyv a Szolnoki Ügyvédi Kamara által elrendelt felfüggesztés megszüntetéséről

Szolnok, 1957. május 22.

Jegyzőkönyv

Felvéve a Szolnoki Ügyvédi Kamara hivatali helyiségében 1957. május hó 22 napján.

Jelen vannak: dr. Sz. M. I. kamarai titkár h., dr. Katona Gábor jászárokszállási ügyvéd és L. L-né adminisztrátor.

dr. Katona Gábor felmutatja a Szolnok Megyei Ügyészség 1957. Tük 016 számú határozatát, mellyel a Szolnok-megyei Ügyészség az ellene indított eljárást megszüntette és szabadlábra helyezését elrendelte.

Kéri a fegyelmi tanács által elrendelt felfüggesztés megszüntetését.

Kmft.

L. L-né [s. k.]

Sz. M. I. [s. k.]

Katona Gábor [s. k.]

Gépelt tisztázat másodlata, saját kezű aláírásokkal. Magántulajdon.

c.
S. J. kirendelt ügyvéd értesítése védői megbízatásáról

Szolnok, 1958. július 15.

SZOLNOKI ÜGYVÉDI MUNKAKÖZÖSSÉG
SZOLNOK, IRODAHÁZ FÖLDSZINT 12. TELEFON: 19-54. O. T. P. CSEKKSZÁMLA:
292.870:

Ügyintéző: Dr. S. J.
Ügyszám: 1962/1958.

 

Szolnok, 1958. július 15. 
Dr. Katona Gábor ügyvéd kartárs
Jászárokszállás

Kedves Gábor!

Népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette miatt ellened indított bűnügyben a Szolnok megyei Bíróság 1958 évi július hó 23. napjának d. e. 1/2 9 órájára tűzte ki a tárgyalást. A tárgyalásra én rendeltettem ki védőül. Amennyiben nincs választott védőd, arra kérlek, hogy az ügy megbeszélése végett engem minél előbb keressél fel. A vádiratot hozd magaddal. Ha védőt választasz, arról is értesíts engem egy lapon előre.

Üdvözlettel: S. J. [s. k.]

Gépelt tisztázat fejléces papíron, saját kezű aláírással, pecséttel. Pecsét felirata: Dr. S. J. ügyvéd Szolnoki Ügyvédi Munkaközösség Szolnok, Irodaház III. em. 5. Tel.: 19-54.

d.
A Szolnoki Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsának határozata Katona Gábor ügyvédi működésének felfüggesztéséről

Szolnok, 1958. július 16.

Szolnoki Ügyvédi Kamara
Fegyelmi Tanácsa.

1957. Fgy. 603.

A Szolnoki Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa dr. Katona Gábor ügyvéd, a jászárokszállási Ügyvédi Munkaközösség tagja ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben az alul írt napon meghozta a következő

határozatot.

A fegyelmi tanács dr. Katona Gábor ellen folyamatba tett fegyelmi ügyet az 1958. évi 12. sz. Tvr. 47. §. /2/ bek-ben foglaltak alapján az ellene a szolnoki megyei bíróság előtt B. 667/1958. szám alatt folyamatba tett büntető ügy jogerős befejezéséig felfüggeszti.

Egyben a fentebb hivatkozott rendelet 56. §. /1/ bek-ben feltüntetett ok alapján a /2/ bek. felhívásával a fegyelmi eljárás befejezéséig ügyvédi gyakorlat folytatásától ideiglenesen felfüggeszti dr. Katona Gábor eljárás alá vont ügyvédet.

Ezen határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a szolnoki Ügyvédi Kamaránál benyújtandó, a II. fokú Fegyelmi Tanácshoz címzendő, fellebbezésnek van helye. A fellebbezés három példányban nyújtandó be.

Indoklás:

A fegyelmi tanács a rendelkezésre álló adatokból megállapította, hogy dr. Katona Gábor ügyvéd ellen a szolnoki megyei bíróság előtt B. 667/1958. szám alatt büntetőeljárás folyik. Az ügyészség vádtárgyává panaszlott ügyvéd 1956. októberi és az azt követő időkben tanúsított magatartását tette. A

 2.b/ alpontjában körülírt bűncselekmény elkövetésével vádolja.

Tekintettel arra, hogy a fegyelmi eljáráshoz szükséges adatok csak a büntető eljárás befejezésével állhatnak a fegyelmi tanács rendelkezésére, így a fegyelmi eljárást, a büntető eljárás jogerős befejezéséig fel kellett függeszteni.

A vád tárgyává tett cselekmény súlyára való tekintettel pedig az 1958. 12. sz. Tvr. 56 §-ában foglaltaknak megfelelően a fegyelmi tanács szükségesnek tartotta panaszlott ügyvédet az ügyvédi gyakorlat folytatásától a fegyelmi eljárás befejezéséig felfüggeszteni.

Erről értesítést nyernek:

1./ dr. Katona Gábor ügyvéd, Jászárokszállás
2./ Ügyvédi Munkaközösség, Jászárokszállás,
3./ Kamarai fegyelmi megbízott, 
4./ Szolnok-megyei bíróság,
5./ Jászberényi járásbíróság.

Szolnok, 1958. július hó 16.-án

dr. Sz. M. I. s. k.
a fegy[elmi] tan[ács] elnöke

dr. Sz. Z. s. k.
előadó, tanácstag

dr. L. F. s. k.
tanácstag

A kiadmány hiteléül:
adminisztrátor

Gépelt másodlat, saját kezű aláírásokkal, pecséttel. Pecsét felirata: Szolnoki Ügyvédi Kamara. Magántulajdon.

e.
Fellebbezés a Szolnoki Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának határozata ellen

Jászárokszállás, 1958. július 16-30. között

Dr. Katona Gábor
ügyvéd
munkaközösségi tag.
Jászárokszállás.

A t. Szolnoki Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsához

SZOLNOK

Az ellenem Fgy. 1957/603. sz. a. folyamatban lévő fegyelmi ügyben 1958. július hó 16.-i kelettel meghozott határoznak azon része ellen, amely az ügyvédi gyakorlattól, ill. annak folytatásától való felfüggesztésemet rendeli el a törvényes határidőben a jelen tiszteletteljes

fellebbezéssel

élek és kérem azt a II. f. Fegyelmi Tanácshoz felterjeszteni, ahol is kérem:

szíveskedjenek a határozat megtámadott részét hatályon kívül helyezni és az ügyvédi gyakorlat folytatásától való felfüggesztésemet megszüntetni.

Fellebbezési kérelmem indoklására tisztelettel előadom, hogy az ellenem folyamatban lévő büntetőügyben ugyan nem ismerem még a vádiratot, azonban a nyomozati iratok tartalmából már meggyőződtem arról, hogy az újabb feljelentés azonos azzal, amely annak idején a Szolnok-megyei Ügyészség 1957. Tük. o. 16. sz. nyomozás megszüntető határozatával egy ízben már befejeződött.

Nyilván személyes ellenségeim - hiszen egy ügyvédnek minden perből születik egy elfogult ellenséges érzelmű embere - nem értvén egyet az ugyancsak szakszerű ügyészi nyomozás és pótnyomozás eredményével, tehettek ellenem ugyanazon gyanúsításokkal újabb feljelentést, s ennek során olyan tényt óhajtott bizonyítani - izgatás -, amelyet a tárgyaláson könnyedén meg fogok cáfolni és bizonyítani fogom, hogy a terhemre rótt cselekménynek, hogy t. i. a tanácselnököt és pártitkárt bántalmazni kell, épen az ellenkezőjét fejtettem ki, és én voltam az, aki megakadályoztam nevezettek bántalmazását.

F. E. Dzerzsinszkij, a Szovjetunió államvédelmi rendszerének megalapítója és kifejlesztője mindég megkövetelte munkatársaitól, hogy „az emberekről konkrét, ellenőrzött tények alapján alkossanak véleményt" - tehát ne mendemondák alapján, miként az velem eddig történt. De ezen felül is a vád tárgyává tehető cselekmény a fentiekben előadottak alapján semmi esetre sem lehet olyan súlyos, hogy az már előlegezve lényegileg állástalanságra ítéljen egy embert, aki kizárólag valami egyéni hajszának áldozata, aki évek hosszú során, a fasizmus dühöngésének idején beigazolta emberséges és demokratikus gondolkodását, miként az megállapítható, amikor is ugyancsak egyéni hajsza áldozata voltam s amikor a fegyelmi ítélet indoklása nekem teljes elégtételt szolgáltatott.

Tisztelettel:

Dr. Katona Gábor/ ügyvéd,
munkaközösségi tag.

Gépelt másodlat. Magántulajdon.

f.
S. M. miniszteri kiküldött határozata Katona Gábor kizárásáról a Szolnoki Ügyvédi Kamarából

Szolnok, 1958. augusztus 31.

Szolnoki Ügyvédi Kamara
Miniszteri Kiküldöttjétől

1958. Fl. 44.

Tárgy: 26/1958. sz. kormányrendelet végrehajtása

Határozat.

Dr. Katona Gábor ügyvédet a Jászárokszállás Ügyvédi Munkaközösség tagját a 26/1958. sz. kormányrendelet 2. §. bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a Kamaránál vezetett ügyvédi névjegyzékből törlöm,

mert

a fenti számú kormányrendelet alapján Szolnok megye területére alakított ügyvédi felülvizsgáló bizottság 1958. augusztus hó 28.-án kelt átirata szerint fentnevezett ügyvédet kamarai tagságában nem erősítette meg.

Erről

1./ Igazságügyminisztérium Ügyvédi Osztályának jelentést teszek,
2./ dr. Katona Gábor ügyvédet,
3./ Jászárokszállási munkaközösség vezetőjét azzal értesítem, hogy jelent határozatom ellen nincs fellebbezésnek helye.

Szolnok, 1958. augusztus 31.

 

dr. S. M. [s. k.]
miniszteri kiküldött

Géppel kitöltött űrlap, sk. aláírással, pecséttel. Pecsét felirata: Szolnoki Ügyvédi Kamara. Magántulajdon.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő