ARCHÍVNET

j.

Hatvany Lajos Cseres Tibornak

Kedves Barátom!

Az esztendőt átnyavalyáskodtam, s mint beteghez illik, úgy éltem, mint Petőfi magyar nemese, vagy ha az én esetemben parancsolod: főnemese. Ezért nem írtam és nem olvastam. Most, hogy magamhoz ocsúdom, láttam hozzá két könyvedhez, - mindkettőben megéreztem az alakok és a tájak leírásában, hogy milyen tehetséges író vagy. Épp csak a cselekménnyel van baj, alighanem az én hibámból. Mert városi ember vagyok, sőt mi több, lipótvárosi s a vidéki és éppenséggel a paraszti élet számomra idegen. S ha Móricz első méltánylói között voltam, azt csak rendkívüli szuggesztív erejének köszönheti. Könyveidben minden jel arra mutat, hogy annak ideje is elkövetkezik. Mert egyelőre a legtöbb novellának a csattanója is nehezen érthető a számomra. Látom, Örkény sem járt sokkal másként. De ezek olyan dolgok, amelyekről szívesen beszélnék Veled, - telefonom száma (...).

Add át kézcsókomat és Loli üdvözletét szép és kedves Asszonyodnak, - a kettőnk üdvözletéből Te is vedd át a Magad tetemes részét.

Igaz embered: „Lacsi bá", Hatvany Lajos

Budapest, 1955. szeptember 27.

Gépirat ceruzával aláírva.