Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Hubay Miklós jelentései

a.
Hubay Miklós jelentése a könyvtár helyiség ügyéről
1947. február 14.

BIBLIOTHÉQUE HONGROISE
8, route De Malagnou
Genéve

Téléph. 5 87 70
39/1947

Généve, le 1947. február 14.
Jelentés: a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár elhagyott lakása és költözése ügyében

A Magyar Könyvtárt midőn augusztus elsején átvettem, már felmondásban volt. Felmondásban volt több ürügyből és egy okból. Az ok számít: régi bérű olcsó lakás, amiért most jóval több bért és igen nagy átadási árat lehet kapni.

Tekintettel arra, hogy a tulajdonos Baloise Vie biztosító társaság megengedheti magának azt, hogy anyagi szempontokon könnyen felülemelkedhessék, iparkodtam egyrészt a Bázelben székelő központi vezetőség igazgatóival közvetlenebb kapcsolatba kerülni, másrészt a házmesterné bizalmát kivívni, hogy a lakóknak a Könyvtárral szemben kerekedett ellenérzését lecsendesítse. A bázeli igazgatók felé Ybl Ervin volt szíves először csak leveleimet és kéréseimet közvetíteni, később pedig - mikor szükségesnek láttam, hogy személyesen is odautazzam - nekik sorra be is mutatni. A házmesterné viszont elérte azt, hogy azok a lakók, akik eladdig különböző okokból a Magyar Könyvtárnak a házból való eltávolítását követelték, az immár bizonyos tekintetben csendesültebb forgalmat bonyolító Könyvtár és könyvtáros maradása érdekében levelet írtak a tulajdonosnak. Így reméltem a december 15-ig kapott halasztást újabb haladékkal megtoldani.

December elején ismét felutaztam, két ízben is, Bázelbe. Igénybe vettem a berni Magyar Követség támogatását, a Bázelben élő Verzár Frigyes professzorét, a kiváló tekintélyű Max von Vischer úrét és a mindig megható buzgalommal iparkodó Ybl Ervinét. Nem jutottam eredményre.

December 16-án a Natural le Coultre szállító vállalat harminc ládában elszállította a Magyar Könyvtár anyagát a jelenleg felfüggesztett működésű genfi Magyar Főkonzulátus pincéibe, együtt a Könyvtár néhány bútordarabjával. Két nappal később ugyanide szállították az előző lakás padlásán felhalmozott nyomtatványok tömegét. A Könyvtár bérelt bútorait visszavittem bérbe adójuk, Aristide Monnerat úr raktárába.

A telefont, villanyt és gázt ugyanakkor kikapcsoltattam.
Az összes függő számlákat kifizettem.

A szállító cég számlája 260 s[vájci] frank volt, amit egy olyan értelmű levél kíséretében fizettem ki, hogy az esetleges további szállítást csak abban az esetben bízom rájuk, ha - immár a költöztetendő anyag ismeretében - hajlandók előzetes és méltányosabb árajánlatot tenni. Megígérték.

A Könyvtár anyaga tehát, gondosan ládákba csomagolva, a Főkonzulátus pincéjében, zárt és száraz helyen van.

Azt a szinte lehetetlen törekvésemet, hogy a jelenlegi svájci lakásínségben a Könyvtár számára megfelelő helyiségeket béreljek, végre sikerült teljesítenem.

A könyvtárhelyiségek új bérletéről és azoknak felszereléséről külön jelentésben számolok be.

Hubay Miklós

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár ideiglenes vezetője

b.
Hubay Miklós jelentése a könyvtár új helyéről
1947. február 17.

BIBLIOTHÉQUE HONGROISE
8, route De Malagnou
Genéve

Téléph. 5 87 70
42-46/1947

Généve, le 1947. február 17-én
Jelentés a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár új helyiségei, megnyitása és berendezése ügyében

Ismeretes, hogy a Magyar Tájékoztató Könyvtárnak eddigi lakásában való bérlete múlt év december 15-én megszűnt, azóta a Könyvtár zárva és anyaga ládákba raktározva van.

Genfben lakáshoz ma csak hivatalos kiutalással, vagy üzérkedők láncán lehet jutni. Tekintettel arra, hogy a magyar állam Genfben már bérel egy nagy lakást, a volt magyar főkonzulátusét, hivatalos kiutalásra, melynek rendszere különben is a sisera idegenek elleni védekezésre való, nem számíthattam. Egyéb úton sem juthattam hozzá, már csak azért sem, mert az hazafelé nehezen igazolható kifizetésekkel járt volna.

Tanácstalanságomban egyetlen lehetőségnek a felfüggesztett működésű magyar Főkonzulátus helyiségeinek részbeni bérletét láttam. Nem mintha gyakorolni kívántam volna azt az új nyugat-európai szokást, amely megengedi bármilyen ideiglenesen elhagyott lakásnak az igénybe vételét, hanem azért, mert meg voltam győződve egyrészt arról, hogy svájci frankjainknak ilyetén való megtakarításával nem térek el a magyar kormány intencióitól, - másrészt arról, hogy miniszteriális határkérdések nem tehetik lehetetlenné annak a genfi magyar könyvtárnak a zavartalan fennmaradását, amely az utóbbi hónapokban működésével a magyarság egészét érdeklű eredményekre jutott. (Előkészítette Lukács György meghívását a Rencontres Internationalesra, megteremtette az anyagi biztosítékot a genfi zenei versenyen résztvevő magyarok ittlétére, megszervezte azt az akciót, amelynek során eddig svájci útra jött Szabó Zoltán, Zilahy Lajos, Zathureczky Ede, Szabó Gabriella, Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Illyés Gyula, Márai Sándor, Pátzay Pál, Cs. Szabó László, Szőnyi István, Szűcs László, Déry Tibor, Ferenczy Noémi, Háy Gyula, Nagy Lajos, Szabó Ferenc, Gombás Pál, Gyergyai Albert, Vedres Márk, Beck András, s amelynek további során még számos meghívott várható, - az előbbi akciókkal kapcsolatban fogadásokat, hangversenyeket, nyilvános- és rádió előadásokat rendezett; - s mindez csupán marginális tevékenysége volt az eredeti tájékoztató feladata mellett, mely[e]t a Könyvtár december 15-ig szintén zavartalanul betöltött.

Azóta mind a VKM, mind a KüM [Külügyminisztérium] részéről tudomásomra hozták, hogy sem a Könyvtár, sem annak irodája átmenetileg sem kerülhet a genfi felfüggesztett működésű magyar Főkonzulátus helyiségeinek egyikébe.

További bérlet és ezzel a Könyvtár további munkája eléggé kilátástalan volt, midőn a Lengyel Követség, melynek baráti réven tudomására jutott a Könyvtár helyzete - kapcsolataink jellemzésére megemlítem, hogy [a] Genfben járó lengyel írók úgy látogatták a Magyar Könyvtárat, hogy a Lengyel Követség rendszeresen küldötte ide a lengyel újságokat - hogy felajánlotta könyvtári célokra genfi házának két emeletét. Ezt a lakrészt külön utcai bejárata teljesen függetleníti a háznak másik emeletén dolgozó Lengyel Vöröskereszttől,

Lakás, bére és szerződés

A Könyvtárnak új otthont kínáló ház Genf központjában, a rue Munier-Romilly 4-es szám alatt van. Két emeletes, de kisméretű magán palota, amelynek az előbbivel párhuzamos utcáról is van bejárata, a rue Monnetier 7-es szám. A negyed, stílusa szerint, a budapesti Bajza-utca környékét idézi, a keretező közeli forgalmas főútvonalak kikapcsolják az átmenő forgalomból. A rue Munier-Romilly 4-es számú bejárat pár lépcsőn egy hallba vezet, onnan nyílik szemben a könyvtárnak felajánlott két terem, oldalra a raktárhelyiségül használható konyha. A két földszinti terem már az említett párhuzamos utcára néz, melyre egy üvegezett verandán keresztül külön kapuja van. [!] A hallból visz fel egy belső lépcső a Lengyel Vöröskereszt helyiségeibe és a két könyvtári terem felett lévő és azzal együtt kiadott két szoba-fürdőszobás lakásba, amelyből az egyiket magamnak, másikat vendégszobának akarok berendezni. A második emeleten van még a portásnak a lakása.

Mindennek lakbére, miként azt már telefonon jelentettem, havi négyszáz svájci frank.
A közös órán mért villanyszámlához havi húsz frank megtérítést kérnek, ami megfelel a Könyvtár eddigi átlagos villanyszámlájának.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A levél további részében a Könyvtár berendezkedését írja le."]

Hubay Miklós

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-38 286-1947 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázatok.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 17.

1902

Megszületik Wigner Jenő magyar származású amerikai fizikus, Nobel-díjas († 1995)

1903

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt, rövidítve RSZDRP két frakcióra oszlik: bolsevik, mensevik.

1922

Megszületik Stanley Cohen Nobel-díjas amerikai biokémikus.

1938

Olaszországban érvénybe lépnek a zsidóellenes törvények.

1939

Kilenc cseh diákot kivégeznek a náciellenes tüntetések miatt, melyek Jan Opletal halála kapcsán robbantak ki. Több egyetemet bezárnak és...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők