Egy hamis igazolvány nyomában

„Adonyi zászlóalj parancsnokság a nemzeti hadsereg kötelékében nincsen. F l o r e n c z György vallomása szerint őt az Ébredő Magyarok Egyesülete küldte ki agitációs célból; szerinte az Ébredő Magyarok Egyesülete legtöbb tagjainak van ilyen igazolványa. Alárendelt katonai hatóságokat utasítottam, hogy azon katonai egyenruhában megjelenő egyéneket, kiknél ilyen igazolványt találnak, a polgári hatóságoknak adják át, s magát az igazolványt pedig az illetőktől kobozzák el."

 

Forrás

  

I.

 

M. kir. honvédelmi miniszter.                                                 Bizalmas! Boríték alatt kezelendő!

89.054. szám.

eln. A.-1920.

 

Az „Ébredő Magyarok" egyes tagjai

a H.M. felírással ellátott hamis

igazolvánnyal vannak ellátva.

 

A m. kir. Belügyminiszter Úrnak,

Budapest, 192. [!] évi deczember hó 31-én                                                   B u d a p e s t

 

 

F l o r e n c z  G y ö r g y tartalékos (leszerelt) hadapródjelölt folyó évi november hó 8-án a dunavecsei járás főszolgabírájától előfogatok kiállítását kérte. F l o r e n c z György igazolásra az alábbi szövegű fényképes igazolványt mutatta fel:

 

„Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium".

„I g a z o l v á n y"

 

„F l o r e n c z György úr részére, ki különleges bizalmi szolgálatban áll, katonai egyenruha és fegyver viselésére jogosult. Nevezett a katonai távbeszélő állomásokat is igénybe veheti és bármely közlekedési eszközt (tehervonatot, gépvonatot, futárszakaszt) az előirt illetékek megtérítése ellenében igénybe veheti."

„Felkéretnek az összes katonai és polgári hatóságok nevezettet működésében legmesszebbmenően támogatni."

„Ezen igazolvány Budapesttől Kecskemétig és Pest megye területére 1920. november hó 15-ig érvényes."

„Budapest, 1920. augusztus 31." Az igazolványon „Adonyi zászlóalj parancsnokság" körbélyegzője, valamint Adonyi és Szekszárdi aláírások vannak.

Ily igazolványokat a honvédelmi minisztérium sohasem állított ki, és másnak sem adott felhatalmazást ilyenek kiállítására. Az igazolványon lévő körpecsét szövegében olvasható „Adonyi zászlóalj parancsnokság" a nemzeti hadsereg kötelékében nincsen.

F l o r e n c z György vallomása szerint őt az Ébredő Magyarok Egyesülete küldte ki agitációs célból; szerinte az Ébredő Magyarok Egyesülete legtöbb tagjainak van ilyen igazolványa.

Alárendelt katonai hatóságokat utasítottam, hogy azon katonai egyenruhában megjelenő egyéneket, kiknél ilyen igazolványt találnak, a polgári hatóságoknak adják át, s magát az igazolványt pedig az illetőktől kobozzák el.

A Nemzeti hadsereg tekintélye és az egyenruhával való visszaélés megakadályozása érdekében van szerencsém Nagyméltóságod szíves és bölcs intézkedését kérni, hogy egyesületek a fent vázolt visszaéléseket is [áthúzva!] szüntessék be.

 

                                                                       [olvashatatlan aláírás]

                                                                       honvédelmi

 

                                               [Téglalap alapú érkeztető bélyegző lenyomata]

MAGYAR KIR. BELÜGYMINISTERIUM.

Érkezett: 1921 JAN 10.]

47 szám                    [olvashatatlan]: oszt.

MELLÉKLETEK SZÁMA: -

 

 

Jelzet: MNL OL K 149-1921-8-47-res - Eredeti, gépelt, aláírással ellátott irat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 08.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők