A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Meszeljünk vagy ne?
A Magyar Országos Levéltár freskóinak sorsa az ötvenes években
„Megvizsgáltuk az Országos Levéltár lépcsőházi falfestményeit. A festményekkel kapcsolatban a következő a javaslatunk. A földszinten, az első és harmadik emeleten lévő körképek többek közt a Horthy-rezsim letűnt politikusait helyezik igazi történelmi értékeink alakjai közé. Ezeknek a képeknek a beállítása különben is történelmileg hamis, álpátosszal telített és a letűnt uralkodó réteg pöffeszkedő álhumanista szellemét sugározza. […] a fentiek alapján az épület restaurálásakor új, politikailag és művészetileg megfelelő falképeket fessenek a népi demokráciának szellemében.”
Összefoglaló feljegyzés az Országos Levéltár freskóinak lefestéséről
F E L J E G Y Z É S
1951. febr. 5-én a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja megbízásából Dercsényi Dezső és H. Zádor Anna kiszálltak az Országos Levéltár freskóinak megtekintésre. Az Országos Levéltár részéről Ember Győző főigazgató vett részt a tanácskozáson, a Levéltárak Országos Központja, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége nem küldött megbízottat.
Ember Győző röviden összefoglalta e vizsgálat előzményeit: 1948-ban a VKM bizottsága megnézte a Dudits freskók sorozatát. Megállapította, hogy a fasiszta korszak dicsőítését szolgáló néhány freskó részben elpusztult, részben már bemeszeltetett, a többi ellen komoly kifogást nem emelt, de javasolta, hogy a Horthy korszak felismerhető arcképei átfestessenek.
1950 márciusában Bán Béla, Nolipa [István] Pál és Kurusz[cz] D. István festőelvtársakból álló bizottság újra megtekintette a freskókat és javasolta, hogy azokat meszeljük be és helyettük új freskókat készíttessünk.
1950 őszén itt járt Raffal Gerber lengyel professzor és újra felvetette a kérdést. Álláspontja az volt, hogy a történeti múlt emlékeit messzemenően meg kell őrizni, a freskókban kártevőt nem látott és nem helyeselte a sorozat megsemmisítését.
Ezek után fentiek újból megtekintették a még létező freskókat és újra arra a véleményre jutottak, hogy ezek hibáikkal és gyönge minőségükkel együtt olyan emlékei az elmúlt korszaknak, amelyek káros hatást nem gyakorolnak, de jól jellemeznek egy fejlődési szakaszt. Ezért újra azt javasolták, hogy a freskók - a már korábban említett arcképek átfestése mellett - őriztessenek meg. A freskók alatt húzódó, erősen kopott és rongált falsáv olyan tónusban festendő át, amely jól illik a freskókhoz, hasonlóan újrafestendő a boltozás a kutatóteremben már megvalósított módszer szerint, azaz az építészeti tagolást más /de ne olyan édeskés/ színnel emeljük ki a világos alapból.
E feljegyzés egy példányát az Országos Levéltárhoz, másolatát a Népművelési Minisztériumhoz küldjük át azzal a kéréssel, hogy a fentiekre vonatkozó véleményüket közöljék.
1951. február 8.
| H. dr. Zádor Anna s.k. Dr. Dercsényi Dezső s. k. |
Másolat hiteléül:
Papp Józsefné
irodavezető h.
Géppel írt, nem hitelesített másodlat
| Magyar Országos Levéltár Budapest, I., Bécsi kapu tér 4. 177/1951. O. L. sz. | Tárgy: Az Országos Levéltár freskói |
Levéltárak Országos Központja
| Budapest |
A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 1951. február 12-én 1803/1951. MMOK sz. a. megküldte az Országos Levéltár freskóinak megtekintésére kiszállt szakértőbizottság feljegyzését. A feljegyzés 2 másolati példányát a kérdés jelenlegi állása felöli tájékoztatás, továbbá a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba való szíves felterjesztés végett csatoltan megküldöm.
Budapest, 1951. február 16.
| Ember Győző Az Orsz. Levéltár vezetője |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő