Budapesti mindennapok gyerekszemmel a háború végén

Steiner Erzsébet naplóbejegyzései 1944–1945-ből

„Már lassan két hete, hogy felszabadultunk. Azóta visszajöttünk a Vilmos cs[ászár] úti lakásba. H. O. a lehető legundokabb módon viselkedik. Éppen ma volt egy kellemetlen veszekedésem vele. Sajnos megint itt zörgetnek az orosz katonák a kapunál. Ez egyáltalán nem jó, mivel egymás után fosztják ki a házakat. Csillagot természetesen levettük. Rém jó érzés. Kajánk sajnos nincsen. Kenyeret már hetek óta nem ettünk.”

Forrás

  

1944. január 29., szombat, délután 6 óra.

Már nagyon régen nem írtam. Azóta nagyon fiús lány lettem, édes naplóm. Megint új társaság van. Már régen járok tornázni. Van egy új barátnőm, Singer Éva. Most drága Istenem, újra arra kérlek, amire most kérve kérlek. Add, hogy minél előbb nyár legyen. És még 1 kérés: add, hogy kapjak biciklit és zongorát. Hogy jó bizonyítványom legyen, és hogy vége legyen már a háborúnak. Jelenleg Hirschl Gyuriba (16 éves) és Lilienthal Tomiba (19) vagyok szerelmes. Ágival volt egy nagy botrány, szüleink a barátságot beszüntették, de mi Évivel nem, azért, mert nagyon sajnáljuk Ágit, hogy el van keseredve.

 

1944. február 5. , szombat, negyed 8, este.

Most mentek el Gyuriék. Nagyon szeretem őt. Holnap sajnos

. Délután megyek Évihez. Add jó Istenem, hogy holnap csúnya idő legyen, mert akkor Gyuri nem megy kirándulni, és jön délután. Most olvasok.

 

1944. március 29., szerda, fél 9 este.

Ágival végérvényesen összevesztünk már régebben. Gyuriba változatlanul szerelmes vagyok, bár reménytelenül. Adná a jó Isten, hogy tévedjek. Mióta nem írtam, sok minden történt. Bejöttek a

. Apáék természetesen eleinte idegesek voltak, most is azok, de nem olyan nagy mértékben. A telefont ma reggel elvették az , már a rádiókat is kezdik. Mi gyorsan bekapcsoltuk a Budapest-vevőt, és ezt próbáljuk lepecsételtetni. Iskolában sem voltam egy hétig. Nagyon sokan hiányoznak az iskolában. Most volt légógyakorlat. Nadrágban mentem le, mert a parancsnok mondta. Én voltam ma a sebesült és vödörláncnál is segítettem. Meg is dicsértek. Elhatároztam, hogy ezentúl nemcsak eseményt, hanem érzést is fogok írni. Most befejezem.

 

1944. április 8., szombat, du. 3.

Édes naplóm, újra volt botrány. Tudod, most elveszik a rádiót a

, és ők nagyon. Ebédnél a Jancsi elvette a székemet, és én indultam faszéket keresni, mert az nem szereti, ha huzalos széket használunk. Szörnyen ideges volt. Most is az volt a kifogása, hogy miért megyek én olyan lassan. Dühösen bevonult az ebédlőbe, kivonszolt egy széket, és odaült hozzám. A hüje [!] anya erre megkérdezi, hogy kezdődik-e már a muri, mert ő megy az utcára. Én leültem és intettem a kezemmel, és mondtam, hogy neki öregnek minden rossz. Ő erre elkezdett hisztizni és ráncigált, ütött, vert. És mindezt tette azért, mert ő ideges, és muszáj volt valakin kitöltenie a dühét. Én nem is ebédeltem rendesen, mert azt mondták, rossz a gyomrom (szép kifogás). Szörnyen bőgtem. Az öreghez nem beszélek. Én csak bízom abban, hogyha létezik Isten, az majd ad nekem jobb szülőket. Hiszen ezek nem is szülők. Az nem lehet igaz, hogy egy édesanya és egy édesapa így bánjanak a gyerekükkel. Azt hiszem, akkor az árvaházi gyerekeknek is jobb dolguk lehet nálam. Azokat legalább nem verik, és pedagógiához értő emberek foglalkoznak velük, nem pedig rabszolgahajcsárok. Most is elment az öreg, nem is köszönt. Most már azért is kitanulom a pedagógiát, hogy legalább az unokájuk részesüljön rendes nevelésben. Az öreg ellenzi, de ha kell, rablok, gyilkolok, hogy pénzt tudjak szerezni. Most megint elfogott ez a buta bőgés, és nem tudok írni. Azért jól jön, mert megkönnyebbülök tőle. Ilyenkor úgy kéne nekem valaki felnőtt, aki útba igazítson és tanácsokat adna. [!] Gondoltam, ellógok a Gyermeklélektani Intézetbe, de azt hiszem, hogy kidobnának, mert zsidó vagyok. Hiszen a zsidókat ma mindenhonnan kiüldözik. Úgy megszöknék, csak lenne pénzem és tudnám, hová. Annyi tervem van a jövőre, de nem mondhatok el az öregnek semmit, mert mindjárt kijelenti, hogy ne tervezgessünk a jövőbe. Miért nem vagyok én egy orvos gyereke? Az értékelni tudná az én pályaválasztásomat. Szerintem az orvosi és pszichológiai pályánál jobb alig van. Sajnos tudom magamról, hogy nem is számítok talán gyereknek, mert annyi mindent olvastam az ember lélektanáról, hogyha olyasféle történik velem, mint most. [...] Talán majd egyszer másoknak is kifejthetem rendesen a véleményemet ezekről a dolgokról.

 

1944. április 27., csütörtök, éjjel háromnegyed 11. Óvóhelyen.

Édes naplóm, itt írok az óvóhelyen.

változatlanul utálatos. Újabban rendmániában szenved. Szörnyen megutáltam ezt az utálatos [olvashatatlan szó]. Holnap, azt hiszem, megkapom a behívómat a hitközségre. H. O. azt hiszi, hogy én akartam, hogy kibújjak a takarítás alól. Majd szétrobbant a dühtől, mert nem igaz. Nincs nagy türelmem írni. Most újra nagyon szeretem a babámat, Pétert. Senki sem tud róla, hogy lehozom egy nagy táskában. Most befejezem.

 

1944. jún[ius] 12., hétfő este, 8 óra

Drága naplóm! Nagyon unom az életemet. Ma jött ki a

. A legnagyobb bizonytalanságban vagyunk. Szeretnék meghalni. Lehet, hogy ez be is fog következni... Most bőgök. Nem mintha magamat sajnálnám. Csak... Az embernek egy csöpp öröme sincs ebből a rohadt életből. Néha elfog valami szörnyű érzés, és akkor borzasztóan érzem magam. Most úgy kívánom azt a drága öreg iskolát. Ott nem jutott eszembe a halál. Milyen borzasztó ez a szó. Ma mentem a villamoson, és találtam egy embert. Egy közönséges férfit. Arra gondoltam, milyen lenne, ha ez ma éjjel öngyilkos lenne. Néha már úgy érzem magam, mint aki nem is normális... Istenem, csak tudnám, hová jutok, mi lesz belőlem, lesz-e egyáltalán valami belőlem. Ezen tépelődöm, már nem tudom, hány éjszakája. Életunt vagyok. Hülye vagyok. Nem vagyok normális. Amikor nincs is rá okom, nevetek, vagy bőgök. Miért nincs valaki, aki megmagyarázza ennek az okát.

 

1944. júli[us] 4., kedd, délelőtt fél 11.

Drága naplóm! Itt írok az új lakásban, ahová költözni

. Hála a jó istennek, életuntságom elmúlt. Kitűnő társaság van, sőt az egyik fiúba, azt hiszem, szerelmes lettem. Csak kár, hogy annyi idős, mint én. Szép, okos, mi kell még? Újabban gyűjtöm a bélyegeket. Tegnapelőtt őrült nagy bombázás volt. Most már befejezem, mert megyünk vásárolni.

 

1944. júli[us] 9., vasárnap délelőtt fél 2.

Most volt itt a Katica. Valószínűleg ki fogunk térni. Az én drága kis Jani csikómat elvitték Csepelre. Állítólag 1 vagy 2 nap múlva visszaviszik

. Jaj, csak már lenne vége ennek a randa, utálatos világnak.

 

1944. júli[us] 20.  csütörtök, délelőtt fél 11.

Édes naplóm! Megint el vagyok kicsit keseredve. H. O. nagyon durván bánik velem. Szinte úgy érzem magam, mint egy cseléd. Az is igaz, hogy nagyon érzékeny vagyok. Most olvastam egy könyvet, az a címe, hogy „Amit egy serdülő lánynak tudnia kell." Nagyon jó könyv. Abban benne is van, hogy a serdülő lányok mind érzékenyek. Most végre megyek, majd folytatom. A menstruációról is van benne szó. Jancsi, mint munkaszolgálatos dolgozik Kőbányán, a gyárban. Most szörnyen kívánom, hogy legyen légó. Nagyon jóba[n] vagyok itt a gyerekekkel. Minden délután kártyázunk pénzbe. Most befejezem.

 

1944. aug[usztus] 1., délután fél 2.

Szörnyen el vagyok keseredve. Egy Grünwald Béla nevű fiút nagyon szeretek. Most hirtelen szakított velem. Hogy miért, nem tudom. Lehet, hogy az egész csak komédia. Meg is csókolt, de csak az arcomon. Rájöttem, hogy csinos kislány vagyok. Mit érek vele? Szörnyen el vagyok keseredve. Jaj, csak szeressen továbbra is. „O", mellesleg H. O. előjegyzett a Svéd Vöröskeresztnél, hogy egy gyermekvonattal mehessek

. Bár sikerülne most befejeznem. Nincs Béla, nem kell más sem.

 

1944. szept[ember] 4., hétfő.

Ma kezdődött meg az őszi hűvös idő. Béla itt van szemben az ablakban, de sajnos nem énmiattam, hanem a Palya miatt. Tegnap itthon volt Jancsi. Nincs kilátásom a Bélával való kibékülésre. De most már inkább el bírom viselni, mint eddig. Most olyan finom hegyi levegő szag van, mint a Révésznél volt, most egy éve. Kész.

 

1944. október [?], este fél 7.

Itt vagyok a Sacre Coeur Intézetben, svéd védnökség

. Nagyon jól érzem magam. Szörnyű melegem van, mert éppen most fürdettem meg a „gyerekemet". A gyerekek nagyon hiányoznak, de Béla már nem. Mellesleg elérkeztem egy válaszúthoz, mert líceumba akarnak íratni, és nem tudom, menjek-e? Van itt egy angyali lány, 19 éves, és Áginak hívják. Nagyon-nagyon szeretem. Szeretném, ha bizalmasom lenne, és szeretnék vele jóba[n] lenni, ha innen elmegyek. Azonkívül van itt három kislány, az egyik Annácska, a másik Márta, a harmadik Zsuzsi. Nagyon helyesek. Ezeket szeretem a legjobban a „klikkből." Tudniillik nekünk is ilyen van.

 

1944. okt[óber] 10., kedd este 6 óra.

Itt ülök a nappaliban egyedül. Az Ági beszélget. Kicsit kiábrándultam belőle, mert nagyon beképzelt. Mindig fitogtatja a tudományát! Igaz, hogy jóval fölöttem áll, de azért mégis. Ma írtam az Évinek egy 3 oldalas naplószerű levelet. A klikk kánonokat énekel, mert vasárnap lesz előadás a főtisztelendő anya tiszteletére. Kész.

 

1944. okt.[óber] 18. szerda délelőtt.

Drága naplóm! Kint a városban szörnyű dolgok vannak. Vasárnap Horthy fegyverszünetet kötött, és most pedig Szálasi magához kaparintotta a

. [A] zsidókat 23., szerda de.

Édes naplóm!

Újra megmutattalak valakinek. Az a valaki Fényes Zsuzsi. Nagyon helyes kislány. Háború után is egész biztosan jóba[n] leszek vele. Sch. Ágnesból teljesen kiábrándultam. Sőt, megutáltam. Apuékról még mindig semmi hír. Apu valószínűleg már bevonult. Csak kapjak valami hírt róluk. Kész.

 

1944. nov[ember] 19.

Drága naplóm! Ma van a nevenapom. Ezt a kis virágot kaptam reggel.

[a naplóban itt két préselt virág van betéve]

Egy emlékem is van innen. Otthonról kaptam hírt és csomagot egy héttel ezelőtt és azóta megint semmit. Remélem, ma megint kapok. Megszereztem apáéknak a svéd

. Egy kicsit büszke vagyok ezért magamra. Kész.

 

1944. nov[ember] 23.

Első hó távol otthonról. Aznap este, fél 10 óra, ágyban. Drága naplóm! Semmi hír otthonról. Az előbb arról beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni Mikuláskor. El vagyunk rá készülve, hogy még itt fogjuk tölteni.

 

1944. dec[ember] 6.

Ma kaptam másodszor hírt otthonról. Csomagot is kaptam. Szép mikulási ajándék. A Jancsit vidékre vitték, Anyukáról pedig azt írja Apuka, hogy sajnos még nincs otthon. Nem tudom, hogy hol van, remélem, nemsokára már otthon leszek. Most írok haza. Tegnap volt egy mikulási ünnepély. Sok mindent kaptam, még békebeli sós kiflit is! Bizony! Jelenleg ágyban fekszem.

felküldött, mert hőemelkedésem van.

 

1944. dec[ember] 7., csütörtök

Hála Istennek, ki tudok feketén küldeni levelet Apukának. Mindent megígértem neki. Még kis virgácsot is küldök neki Mikulásra. Most jelenleg fent ülök a hálómban, ágyamon és írok. Nem tudok sehova sem menni, mert a felnőtteknek hittan órája van. Általában nagyon sok a hittanóra. Azt hiszem, azt akarják, hogy aki még nincs kitérve, azt ők megkeresztelik. Hát én nem fogok kitérni. Ez az egy biztos. Nagyon jó dolog van itt, mert az V. gimnáziumtól felfelé nagylányok vagyunk. Ezek szerint én is nagylány vagyok már. Nekem ez rémesen furcsa. A kicsik előtt van respektusom, és nekem már mindent szabad. Érzem, hogy nagyon megváltoztam ezalatt a pár hónap alatt. Ez nagyon jót tett nekem és azt hiszem, ha nem is most, de majd később, békében hasznát fogom venni. Úgy érzem, hogy az oroszok ki fogják hagyni Budapestet. Bár tévednék. Kész.

 

1945. jan[uár] 14., vasárnap

Időközben svéd kórházban is voltam, most pedig a gettóban vagyok. Anyukáról semmi hír, Jancsi, Apa, Katica nénivel vagyok. A helyzet ez. Jancsi a mentéknél van, kaját ő szerez, mert éhezünk. Apuka a lakáshivatalnál dolgozik. Éjjel-nappal bombáznak. Régi lakótársaimtól, Stadlerék[től], Steineréktől elszakadtam. Rémesen éhes vagyok és fázom. Nagyon szeretném, ha már befejeződne ez a sok hülyeség. Borzasztóan unok már mindent. Unom az embereket, egyszóval [olvashatatlan] van. Nem tudok koncentrálni, elkezdek valamit írni, és nem tudom folytatni. Őrülten éhes vagyok. Éhes. ÉHES. A legszörnyűbb dolog éhezni. Na, remélem, nem tart már soká. Ezek a repülők is szörnyen idegesítenek. Rém nehezen tudtam magam elhatározni az írásra, mert nincsen erőm gondolkodni. Kész.

 

1945. jan[uár] 16., kedd. délelőtt 12.

Ma kaptam egy darab kenyeret, kis lekvárt, levest, babot. Most jó dolgom van kaja szempontjából. A házban lévő gyermekotthonból is fogok kapni feketén reggelit és vacsorát. Mégiscsak megsegít a jó Isten. Szörnyű éjjelünk volt, mert olyan bombázás volt, mint még soha. Nem aludtam semmit. Remélhetőleg nem fog már soká tartani.

 

1945. jan[uár] 17., szerda délelőtt

Ma kezdődtek meg a környéken az utcai harcok. Itt, a Wesselényi utcában is harcok vannak. Sok embert lelőttek. Ebédünk nem volt, mert nincs, aki érte menjen. Szörnyű éhes vagyok. Azt mondják, hogy már csak órák kérdése. Én nem hiszem. Eltart ez még napokig is. Azért én is nyugtatom magam, hogy csak órák kérdése, és szabadok leszünk. Adja Isten. Bár lennénk együtt a Jancsival ezekben a

.

 

1945. febr[uár] 3., szombat, délután háromnegyed 4.

Már lassan két hete, hogy felszabadultunk. Azóta visszajöttünk a [popup title="Vilmos cs[ászár] úti" format="Default click" activate="click" close text="Vagyis a holokauszt előtti lakhelyükre. Ma: Bajcsy-Zsilinszky út a főváros V. és VI. kerületének határán."] lakásba. H. O. a lehető legundokabb módon viselkedik. Éppen ma volt egy kellemetlen veszekedésem vele. Sajnos megint itt zörgetnek az orosz katonák a kapunál. Ez egyáltalán nem jó, mivel egymás után fosztják ki a házakat. Csillagot természetesen levettük. Rém jó érzés. Kajánk sajnos nincsen. Kenyeret már hetek óta nem ettünk. Katica vezeti a háztartást, rém ügyetlenül, és minden beosztás nélkül. Annyi lisztünk van, de azért nem sütne kenyeret vagy lángost. Őrülten hiányzik Anyuka. Szegény, csak már itthon lenne. Talán a születésnapomra hazajár. Mellesleg a szül. napom vasárnapra esik. Most már várjuk a melegebb időt. Most, hogy már vége van a hecceknek, szeretnék visszamenni az intézetbe. Kíváncsi vagyok, idén nyáron fogok-e nyaralni. De nem hiszem. Hiszen H. O. még fukarabb, mint volt. Az iskolákat állítólag megkezdik febr[uár] elején. Bár úgy lenne. Nemrégen tudtam meg, hogy én fel vagyok véve az ötödikbe. Ez nem jó dolog. Én akkor tényleg nagylány vagyok már. Felsős. Hogy elment az idő! Énnekem imperiné [?] ruhám is van, kosztümöm, új, tavaszi kabátom. Tavaszra rendesen felöltözöm, akkor egész rendes kislány leszek. Sőt, talán csinos is.

 

1945. febr[uár] 5., vasárnap délelőtt, vasárnap háromnegyed 10.

Tegnap itt volt a Sándor. Rém jó, mert ma megyünk 2-kor az

. Orosz filmet adnak. Ő hozta a jegyet. Ma meg kaptam egy barna, jó erős magascipőt. Csak le ne szedjék az oroszok a lábamról. Ma mákos nokedli lesz ebédre.

 

[...]

 

1945. márc[ius] 13., péntek délelőtt

Hála Isten, rém meleg van kint. Igazán tavasz van. Az emberek már tavaszi kabátban járnak. Hétfőn vagy kedden utazom Békéscsabára a Vöröskereszttel. Gyermekotthonokban leszünk.

 

1945. márc[ius] 25., vasárnap délután

[...] H. O. elsején kinyitja az üzletet és Jancsi hazajön a gyárból. Házi ipart akar csinálni. Nagymértékben hozzájárul H. O. őrültségéhez az is, hogy elfogyott a pénzünk, nincsen tüzelőnk. Na és ebből mi sül ki, rajtam tölti ki a dühét. Olyan furcsa hangulatom van. Kint meleg van, és rajtam megint az a bizonyos tavaszi nyugtalanság és kalandvágy vesz erőt. Az a szerencse, hogy most nem úgy fog elmúlni a tavasz, gonddal és bajjal teli, hanem egy időre boldog gondolatban és kiegyensúlyozott életem lesz, ami nekem olyan régen hiányzik. Juhász [olvashatatlan keresztnév] holnap átjön.

 

1945. máj[us] 4.

Itt vagyok Békéscsabán. Nagyon jól érzem

. Itt cionistáknak nevelnek bennünket, de nem baj. Csak attól félek, hogy H. O. nem egyezik bele, hogy az legyek. Itt mindenki nagyon helyes. A vezetők mind fiatalok. Az egyikbe szerelmes voltam, most csak tetszik nekem. Van itt egy-két nagyon helyes kislány. Tegnap éjjel nagy hecc volt a fiúk és a lányok között.

 

1945. szept[ember] 1., vasárnap

Ma elég jó napom van. Ezt a töltőtollat, amivel írok, most kaptam...(Gondolataimat nem fejeztem be).

 

1945. szept[ember] 8., szombat

Szörnyen unatkoztam. Ma jött meg a menstruációm múlt január óta. Lehet, hogy emiatt van olyan furcsa érzésem. Mellesleg beadtuk a kérvényt tanítóképzői felvételre, de nem vettek fel. Most valószínűleg kitanulom a bőrdíszműves szakmát. Szükségem volna egy barátnőre. De nem olyan Singer Éva-félékre, hanem egy komoly, intelligens és értékes lányra. De sajnos ilyen nem terem minden fán. Ha volna egy ilyen fiú, az még jobb volna. De ahogy most vagyok, ez semmi esetre sem jó és nem is maradhat így. Naphosszat itthon ülök, és nem csinálok semmit. Valamit kellene csinálni. Mennyire más volna, ha volna valaki, akivel lehetne komolyan beszélgetni, problémázni. Télen koncertekre, színházba járni. De ezek mind hiú ábrándok, úgy sem lesz sohasem így. Ehhez legalább egy kicsit szépnek és csinosnak is kellene lennem.

 

1945. nov[ember] 2., péntek

Tovább járok gimnáziumba, jelenleg hatodikos vagyok. Letettem az ötödikből a vizsgát. Most meg vagyok fázva, tegnap ágyban is feküdtem. Most olvastam ki Jókai: „Egy magyar nábob"-ját. Másodszor. Idegesen írok, mert türelmetlen vagyok. Hogy miért? Nem tudom. Csaba óta nagyon megkomolyodtam. A cionista láz csak egy gyerekes ideálizmus, de nem is, inkább külső befolyás alatt álltam. Ez már elmúlt. Mint minden. Apa azt mondta a múltkor, ha volna egy család Svájcban, kiküldene. Tehát most Svájc felől ábrándozom. Időtöltésnek megfelel, bár ennek is vége lesz, és jön helyébe más, amiről ábrándozhatok. Hiába, az élet megy, és én vele megyek.

 

1945. nov[ember] 6.

Kezdünk komolyan gondolkozni [az] Amerikába való kivándorlásra.[!] Ma írtunk Béla bácsinak, egy ismerősnek a fia viszi ki magával a levelet. Rólam azt írta Apuka, hogy mennyire hiányzik nekem Anyuka, ő nem tudja pótolni (Mintha tudná Őt valaki pótolni), és szívesen elhelyezne kint Amerikában, valami intézetben, mivel itt nincsenek megfelelőek, és anyagi helyzetünk sem engedi meg. Idegesen várom rá a választ. Ruhát és pénzt is kértünk.

sem választolt még levelünkre, pedig kettőt is írtunk már. Este fent volt 3 fiú a SZIM-ből Jancsit beszervezni, és kértek, hogy én is menjek fel. Pénteken fel is megyünk. Így mondták: „Elvtársnő, nem jönne fel"? Gondoltam, de, „elvtársnő felmenne." Nem tetszik nekem ez az elvtársozás. Nem természetes. Nincs utálatosabb annál, hogyha valami nem természetes. Az előbbire visszatérve, feltétlenül szeretnék külföldre kerülni. Ha minden jól megy, Jancsi haza indul, és ha értesítés érkezik, ha engem is el tudnak kint helyezni, megyek vele. Ami az iskolát illeti, egyelőre szénszünetünk van, de valószínűleg néhány tantermet fűteni fognak. Nálunk a lakásban fűtve van. Remek meleg van. Meglátom, mi lesz fent a SZIM-ben. Talán van egy pár rendes ember. Láttam egy . Természetesen amerikai.

 

1945. nov[ember] 29.

Náthás vagyok, és nem mentem iskolába. De. feküdtem is. Kikaptuk a szünetet. Most egész jó. Apa keres is, és vesz élelmiszert télire. Nem tudom, megyek-e holnap a SZIM-be. Apa nem biztos, hogy elenged. Be szeretnék iratkozni egy könyvtárba is. Az első könyv, amit kikérnék:

. Most olvasom János Alfréd: Az ismeretlen gyermek című könyvét, Külön jegyzeteket is csinálok magamnak. Van egy remek értekezés Istenről. Bebizonyítja, hogy van Isten. De nekem nem tetszik. Annak jó, aki hisz Istenben. Ő úgy indul ki, hogy már az elején tudja, hogy van Isten. Én szeretnék egyszer egy olyannal beszélni, aki szintén ateista. Akkor sokkal érdekesebb a vita. [...] Most, amikor elolvastam újra, este e tákolmányt, amit írtam, milyen hülyeségeket életem egyik céljául (nem főcéljául!) tűztem ki ezennel [!], hogy definiálni tudjam Isten nem-létezését. Bár lehet, hogy felnőttkoromban újra rendes, istenfélő, jámbor bárányka leszek. Ez a definiálás egy elég nehéz dolog lehet, mert már sok tudós próbálkozott vele, de azét meg kell még nekem is próbálni.

 

1945. dec[ember] 28., péntek

Jancsival újra „cionisták" lettünk. Azzal a különbséggel, hogy [olvashatatlan] vagyunk. Tavasszal akarunk alijázni, hogy aztán onnan [Palesztínából] mehessünk Amerika felé. Jancsi nem akar engem is vinni, de én addig nem nyugszom, míg ki nem jutok. Persze, várom a tavaszt. Elmúlt a karácsony is, szörnyű sivár volt, mert nem volt egy fillérünk sem, csak egy kis almára tellett. A házmesterék hoztak fel egy kis süteményt. Iskola sajnos jan. 2-án kezdődik újra. Semmi kedvem most tanulni. Leckémet megcsináltam, de a legtöbbet puskából. [popup title="Kint Erecbe[n]" format="Default click" activate="click" close text="A héber nyelvben Izrael országát jelenti (amely még a brit mandátumterület volt)."] szeretnék leérettségizni, nem akarom magolással tölteni az időt. Már alig várom, hogy bejelenthessem az iskolában, hogy [...] Sajnos semmit sem tehetünk. Ez nagyon kellemetlen, főképp kajailag, és nem utolsó sorban jó volna néha elmenni moziba. De hát erről lemondhatok. Újabban az a szórakozásom, hogy minden ismerőshöz elmegyek, és megkínáltatom magamat. Már egy meghívott ebédre. Nagyon jó volt. Megismételhetné többször is. Mit csináljak, ha éhes vagyok. Hugó írta, hogy jön, de ezideig még nem jött. Kibírom, türelmetlenül, mert se ő nem jön, se levelet nem ír. Béla bácsinak írt

is várom a választ, de ez jó időbe beletelik, míg ide érkezik. Legközelebb már 1946-ot írok.

 

1946. jan[uár] 29.

Kezdek egy kicsit társaságba járni. Úgy kezdődött, hogy kaptam egy névtelen meghívót egy táncos teadélutánra. Mikor elmentem, kisült, hogy a Gernát Jancsi írta. Persze mindjárt újra szerelmes lettem belé. Ez egy hete történt. Azóta nem jelentkezett. Holnap valószínűleg felmegyek a PDP-be (

). Van itt a házból egy kis barátnőm, Marikának hívják. Vasárnap megyek a Petrishez táncolni. Remélem, lehet egy rendes fiút szerezni. Nem tudok mit írni. Járok angoltanfolyamra. Egész jól megy, jobban, mint az iskolában. Van ösztöndíj is, egy angliai utazás. Igyekszem megnyerni.

 

 

 

 

 

 


 


Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 13.

1918

IV. Károly magyar király (I. Károly néven osztrák császár) a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemond a magyar...Tovább

1918

A magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírnak egy 18 pontos fegyverszüneti egyezményt, az ún. belgrádi...Tovább

1938

Kihirdetik az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.

1942

Az Egységes Pártból előző év nyarán kilépett képviselők Gömbös Gyula vezetésével megalakítják a Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő)...Tovább

1957

A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Nagy Íróperben: Déry Tibort 9 év, Háy Gyulát 6 év, Zelk Zoltánt 3 év és Tardos Tibort 1,5 év...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők