Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Béres Lajos naplója

„Utász előtt nincs akadály..."

1. rész. A bevonulástól Erdély visszatéréséig

„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”

Augusztus 14. - 15.

Szabadságom végén vonatra szálltam és a keserves utazással másnap reggel a fehérgyarmati állomáson találkoztak a szabadságról visszatértek. A Tarpára érkezésünkkor századparancsnokom szemrehányást tett, hogy miért állítottam ki olyan két ember részére duplaturnus szabadságlevelet, akik - szerinte - nem voltak a listára felírva. Természetesen én tagadtam, és mivel a listát sem találtuk már sehol, így állításom mellett kitartottam. Igaz, hogy ő sem emlékezett pontosan, csak feltételezte. Mindenesetre bárhogy is volt, a két bajtárs hálás volt nekem, mert - mint mondták - az egy hónapi szabadságuk alatt családjuknak megkeresték az aratási, cséplési munkálatokkal az egész évre szóló kenyérre valót. Úgy vélem, e két ember körülményeivel századparancsnokom is tisztában volt, így nem is csinált ügyet belőle. Két ember nélkül megvolt a század.

 

Augusztus 16. - 17., Tarpa

Mindkét nap szerelvény rendezés, kerékpár-karbantartás, szabadfoglalkozás volt.

 

19-én: kerékpáros menetgyakorlat Tiszakóródra, hol málházási gyakorlattal folytatódott.

 

20-án: Szt. István ünnepe. Istentiszteletek felekezetek szerint. Délben ünnepi ebéd, délután szabadfoglalkozás.

 

21-én: a század egész nap az utcák rendbehozatalával és a vízlevezető árkok helyreállításával foglalkozott.

 

22-én: reggel parancs érkezett, hogy a 23-24-én megtartandó hadgyakorlaton való részvétel miatt a század vonuljon Salánkra. Délelőtt teljes menetkészültség és az ebéd elfogyasztása után a század elindult. Az út kb. 50-60 km. Beregszász határában egy hatalmas záporesőtől teljesen bőrig áztunk, hogy csizmáinkból is ki kellett a vizet önteni. Csurom vizesen este értünk Salánkra, ahol már annyi volt a katona, hogy egymást érte. Az utcákon borzalmas volt a sár, szállás nincs, mindenki kezd fázni a vizes ruhában. Végre sikerül fedél alá jutni. Kerékpárjainkat az udvarokon állítottuk össze bokáig érő sárban. Az üres helyiségekbe, padlásokra szalmát hordtunk és valósággal egymásra feküdtünk a helyszűke miatt. A salánkiak a pokolra kívánták ezt a rengeteg katonát ilyen időben. Teljesen igazuk is volt. Éjszaka a vizes ruha gőzzé vált rajtunk, de legalább nem fáztunk.

 

23-án, péntek

A sötét hajnalon már a gyalogos csapatokat irányítják a tüzelőállásokba. a páncéltörőket a kezelők húzzák káromkodva a bokáig érő sárban. Nehezen indul minden. Mi még az udvarról nézzük a kínlódásokat. Az idő teljesen borult, azért is virrad nehezen. Alig indult el a csapatok eleje, ismét esik az eső. Mivel nincs kilátás jó időre, a vezérkar visszarendel minden csapatot a szállására.

 

24-én, szombat

Lefújják az egész hadgyakorlatot és elrendelik az alakulatok visszavonulását állomáshelyükre. Ez a salánki határ olyan gyakorlóhely, mint Hajmáskér a Dunántúlon. Visszafelé menet déltájban az idő kiderült és délután, mire Tarpára visszaértünk, a ruhánk teljesen megszáradt. Ezek után elmondhattuk, hogy „két jó hosszú kerékpárút és egy bőrig ázás árán" ezt a hadgyakorlatot megúsztuk. A jó szállásainkon mindannyian mély álomba merültünk.

 

Augusztus 25., vasárnap

Az elmúlt két nap viszontagságai és fáradalmai után a század a szerelvények rendbetétele után szabadfoglalkozást kapott. A jó vasárnapi ebéd után - mivel Lajos napja is van - többen a kocsmába mentek az időt tölteni. Mint derült égből a villám, 19h-kor a század kürtös riadót fúj, és elrendeltetik a málházás. Egy félóra múltán az egész század az utcán indulásra kész, csak Varga szakaszvezető 

 és Balogh törzsőrmester nincs sehol. Négy embert gyorsan értük küldök a kocsmába, hogy ha ittasok is, hozzák őket ide, míg a tisztek meg nem érkeznek. Varga szakaszvezető még ittasan is csendes volt, így őt könnyen feldugtam az irodakocsira, de Balogh törzsőrmestert nem sikerült, annyi ideig vitatkozott velünk. A század-parancsnokhelyettessel is összevitatkozott, aki végül letartóztatta és két szuronyos őr közé kocsira ültette. Engem bántott az eset, hogy az öreget a makacssága miatt nem tudtam a tisztek szeme elől eldugni. Az eljárás is szabálytalan volt vele szemben, de ez már megtörtént. A sötétség beálltával elhagytuk Tarpát.

 

Augusztus 26., hétfő

Egész éjjeli menet után hajnali 4h-kor Tiszasásvárra értünk, hol egy uradalom dohánypajtájába beszállásolás után lepihentünk. Ez a falu egy 

 birtokához tartozik és a lakosság az uradalomban dolgozik. Itt-tartózkodásunk ideje alatt a közeli Tiszára jártunk robbantási gyakorlatra. Bécsben most tárgyalják az erdélyi kérdést és minden nap izgatottan várjuk a híreket az uraság rádiójából. Ez a várakozás egészen 30-áig tart. 30-án reggel türelmetlenül várjuk a híreket, de még mindig semmi eredmény. A század kivonul gyakorlatra. Egyszer jön a hír a döntésről. Az öröm nagy, de nem teljes, mert csak a fél Erdély visszaadásáról van szó, amelyről egész nap fejtegetjük a véleményeinket. 31-én egész nap ünnepies a hangulat. A lakosság zászlódíszbe öltöztette a falut. Századunk az uraságtól ünnepi vacsorát és bort kap.

 

Ezen a napon történt november 20.

1910

Elhunyt Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író, a világirodalom „legragyogóbb lángelméje” (* 1828).

1912

Habsburg-Lotharingiai Ottó, az utolsó magyar király, IV. Károly fia, 1912. november 20-án született az alsó-ausztriai Reichenauban.

1923

Habsburg Ottó születésnapján királypárti demonstrációt tartanak a budapesti bazilikában.

1935

Megszületik Makovecz Imre magyar műépítész, közíró, politikus, az organikus építészet kiemelkedő hazai alkotója.

1940

Magyarország csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők