„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

December

December 1. hétfő. Novoukrainka

7 h-kor indulás. Útviszonyok tűrhetők. Az utak mentén és az egész környéken látható azoknak a súlyos harcoknak nyomai, melyek Pervomajszk-tól ÉK-re dúltak. A harcokat átvészelt és learatott búza, még most kerül asztagba rakásra és cséplésre. Délután érkezünk N.-Ukrainkára hol az előkészített szállásunk kielégítő. A helység szép fekvésű, mely szintén sokat szenvedett a harcok alatt.

Idő: borult, szeles, havas.

 

December 2. kedd. Tiszkovka

Ind. 7 h-kor Útviszonyok szintén tűrhetők. A ma megtett útvonalon is a súlyos harcok nyomai mindenfelé. Gépkocsi, harckocsi és egyéb harci eszközök roncsai, valamint igen sok az orosz katonai tömegsír. E területen óriási volt az emberveszteségük. Szállásunk szűkös, de jó meleg.

Idő: változóan derült hideg.

 

December 3. szerda. Uman-Kocserzsinci

Ind[ulás] 7 h-kor. Az útviszonyok tűrhetőek. Ezen útvonalunk mentén is végig láthatók a heves harcok nyomai, - mint tegnapi utunkon - számtalan katonasírokkal jelezve. A learatott gabona, itt is asztagokba rakva várja a cséplést, melyet a hidegek ellenére is végzi a lakosság. Délben Umanba érve a német Ortskommandó a városban szállást adni nem tud, utunkat folytatva a várostól 7 kilométerre lévő Kocserzsinci község iskolájában helyezkedtünk el.

Idő: borult, délután enyhe havazás.

 

December 4. csütörtök. Áp. ua.

Egésznap pihenő, tisztálkodás. Itt értesülünk arról, hogy Vinnyicán nem vagonírozhatunk be, és utunkat folytatni kell Berdicsevbe. A holnapi induláshoz előkészületek megtörténtek.

Idő: mint tegnap.

 

December 5. péntek. Gajszin

6 h-kor indulás. Útviszonyaink végre jók. A Bug folyó mentén lezajlott harcok nyomai itt is láthatók. 14 h-ra érkezünk Gajszinba, és egy volt orosz laktanyában elszállásolunk. Itt már magyar megszálló alakulatok vannak. E helységben a kiskunhalasi 

. A városban magyar közigazgatás van, ami nagy kiterjedésű, rendezetlen, piszkos. Néhány gyártelepe üzemképtelen.

Idő: hideg, havas.

 

December 6. szombat. Mihajlovka

Ind[ulás] 5 h-kor. Útviszonyok jók. Az éjjel leesett kb. 5 cm-es hó, kissé síkossá tette az utat, így az óvatos vezetés miatt csak 12 h-ra értünk Braszlavba, hol a pihenő alatt megebédeltünk. Itt már a gyárak üzemelnek. 15 h-kor érkezünk Vinnyicára, hol szálláshiány miatt egy 8 kilométerre lévő faluban, Kolo-Mihajlovkán az iskolában szállásoltunk be.

Idő: délelőtt derült, délután borult havazás.

 

December 7. vasárnap

Egész nap pihenő, karbantartás.

Idő: mint tegnap.

 

December 8. Mahnovka, hétfő

A zászlóaljunk 6 h-kor, alosztályaival a Berdicsev előtti Mahnovkára menetel, hova 11 h-kor érkezik és elszállásol. Este értesülünk, hogy a zászlóalj csak 14-én kerül bevagonírozásra, így a tovább parancsig itt maradunk. F[olyó] hó 14-ig javítások, karba helyezés, pihenő.

Idő: állandóan borult, szeles esős.

 

December 14. vasárnap. Berdicsev

A megérkezett parancs értelmében a zászlóalj Berdicsevbe vonul a vasúti pályaudvarra. A berakodó alakulatok tömege miatt, zászlóaljunkra csak az éjszaka került sor. A beállított szerelvényre még egy páncélos 

 is berakodik, mely velünk vonul haza. A sok bajjal és bosszúsággal járó rakodás csak 15-én este nyert befejezést. Szerencsére az emberek számára szolgáló marhavagonok kályhával és tüzelővel vannak ellátva, így az elmúlt éjszakai és mai napi fázlódásunkat, meleg vagonba pihentünk.

Idő: mindkét nap borult, szeles, esős.

 

December 16. kedd

Hajnali 4 h-kor szerelvényünk kifut a Berdicsevi pályaudvarról, melynek útja is olyan volt, mint a gépkocsival Berdicsewig megtett utunk volt. Többet álltunk, mint mentünk, nehogy hamar hazaérjünk. Berdicsevtől, Sepetovka, Rovno, Dubno, Brodyn át, 17-én reggel 7h-ra érkeztünk Kraszne állomásra, hol a reggelit elfogyasztva bedöcögtünk a Lembergi pályaudvarra, hol volt időnk elfogyasztani az ebédet és a vacsoránkat is, amíg 17 h-kor ismét elindulhattunk. A vasúton eddig megtett útvonalunkon több német szerelvénnyel találkoztunk, melyek mezőgazdasági gépeket (traktor) talajművelő eszközöket szállítottak kifelé, hogy a kisgazdaságokká átalakult kolhozföldek új gazdáinak legyen mivel művelni volt földjeiket, melyet most újra visszakaptak. A sötétség beálltával - a rossz idő miatt is - bezártuk a vagon ajtaját, és lepihenve álomba merültünk.

 

December 18. csütörtök

Reggelre Przemysl, Jaroszlavon átutazva, Rzeszów áll[omás]on reggeliztünk, 12h-kor Tarnov-ban ebédeltünk, míg a vacsorát 21 h-kor az Auschwitz-i állomáson fogyasztottuk el. Az eddig érintett lengyel területeken a vasút menti települések állomásain végig élelmet kéregető gyerekek, kisgyermekes asszonyok sokasága könyörgött egy darabka kenyérért vagy más élelemért. A vonatból mi úgy látjuk, mintha Lengyelországban a német megszállás óta nem indult volna meg az élet.

 

December 19. péntek

Az éjszakai vonatozással Szlovákiában Ruttka, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Poprád érintésével a déli órákban Iglóra érkeztünk, és hogy tagjainkat megmozgassuk néhányan kiszálltunk. Mivel a Magas-Tátra havas csúcsa szépen idelátszott, - új tekercs filmet tettem a gépembe -, lefotóztam, valamint a vagonbeli társaimról is egy csoportképet. Ezt látva egy szolgálatban lévő szlovák csendőr - miközben én felszálltam a vagonba - hozzám jön és be akar kísérni, mert az állomáson fényképezni tilos. Erre én nem voltam hajlandó, de hogy emiatt szerelvényünket visszatartsák, és egyéb kellemetlenség legyen, így kihúztam gépemből a filmet és a melléhez löktem. Kémkedés gyanújával akart letartóztatni, de azért egymaga nem mert határozottan fellépni. Innen elindulva 20.30 h-ra Kassára érkeztünk.

 

December 20. szombat. Kassa

A pályaudvaron rögtönzött fertőtlenítő van a hazatérő alakulatok számára, hol az egész nap eltelt a szerelvény fertőtlenítésével is. Valamint az aloszt[ály]ok - miután kiválnak a zászlóalj kötelékéből - szerelvényének az állomáshelyükre való irányításával. A mai nap adjuk ki a zászlóalj parancsnokság utolsó napiparancsát az alosztályaink részére, melyet még 17-én legépeltem, amikor Nyisztor őrnagy indulni akart a Gyorshadtest útjának szemrevételezésére. Ő bizonyára már akkor úgy határozott, hogy nem fogja velünk végigszenvedni az azóta eltelt napokat. Így helyettese Faller százados és Kliment hadnagy írták alá a búcsúlevélnek is mondható napiparancsot. A nap folyamán ideérkező alakulatok tagjai részére a magyar Vöröskereszt által ajándékozott szeretetcsomagokat is kiosztották a Vöröskeresztes nővérek. Mindezek, meleg kézfogások és csókok kíséretében lettek átnyújtva, mely aktus alatt nem láttam bajtársaim arcán a künn szerzett benyomásoktól való lelki megnyugvást.

 

December 21. vasárnap

Szerelvényünk a hajnali órákban gördül ki a Kassai pályaudvarról, míg egész napos döcögés után este 21 h-kor érkezünk a szolnoki pályaudvarra, hol az éjszakát a teherpályaudvaron töltöttük.

 

December 22. hétfő

Reggel megkezdtük gépjárműveink lerakodását a vagonokről, mely végeztével délre levonultunk a laktanyába, hol a gépkocsik leürítése után felszerelésünket egy üres épületbe berakva a g[ép]j[ár]műveket az anyazászlóaljnak átadtuk. Mivel a karácsonyi ünnepek küszöbén állunk, a teljes leszerelésre rövid az idő, a parancsnokság úgy határozott, hogy a jövő év január hó 14-ig mindenkit szabadságol, hogy az ünnepeket töltse otthon mindenki szerettei körében. Ezután Nidermayer szakaszvezető írnoktársammal a szab[adság]os leveleket mielőbb kiállítottuk. Így az estével hazautazhattunk családjainkhoz.

A szolnoki helyőrség más fegyvernemeitől kint lévő és hazatért egységei is szabadságoltattak. Bizonyára a helyőrség parancsnok rendelkezett így, mert a szab.-ról való bevonulás után a város Hősök terén, nyilvánosan fogadta a hazatért alakulatokat és üdvözlő beszéde után a nyilvánosság előtt - a már előre összeszedett kitüntetéseket, hogy ezzel is emelje az ünnepség nívóját - újból kitűzte a kitüntetettek mellére. Az ünnepség a hősök szobra előtti díszfelvonulással ért véget.

Ezután visszatérve a laktanyába, kezdetét vette a leszerelés mely 14. és 15-én be is fejeződött. Ennek végeztével én is leszámoltam az irodai dolgokkal és katonai felszerelésemmel, miután nem tudtak rábeszélni a hivatásos katonai életre, én is civilbe öltöztem 2 év és 4 hónapi szolgálat után, mivel a függőséget csak addig bírtam, amíg az egyenruhát kötelező viselnem.

Mivel ezt a változó eseményekkel eltelt közel 8 hónapot magunk mögött tudva elbúcsúzunk egymástól, hogy ki-ki vonatára szállva visszatérjen szerettei körébe, jóleső érzéssel gondolunk arra a tisztek és legénység között kialakult egymás iránti barátságra és gondoskodásra, amelynek tudata mindenkor elviselhetővé tette számunkra az átélt eseményeket.

Én csak a késő éjszakai órákban szálltam vonatra, mert a zászlóalj parancsnokságnál dolgozó három korombeli továbbszolgáló írnok barátom - a szerencsés hazatérésem örömére - egy rövid búcsúestre visszatartottak, melyet kellemesen töltöttünk el az utászok törzshelyén a Fancsali Péter vendéglőjében.

Január 16-án a hajnali órákban, mint civil ruhás polgár kopogtam szüleim házának ablakán.

Ezen a napon történt november 17.

1902

Megszületik Wigner Jenő magyar származású amerikai fizikus, Nobel-díjas († 1995)

1903

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt, rövidítve RSZDRP két frakcióra oszlik: bolsevik, mensevik.

1922

Megszületik Stanley Cohen Nobel-díjas amerikai biokémikus.

1938

Olaszországban érvénybe lépnek a zsidóellenes törvények.

1939

Kilenc cseh diákot kivégeznek a náciellenes tüntetések miatt, melyek Jan Opletal halála kapcsán robbantak ki. Több egyetemet bezárnak és...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők