„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

[Ukrajna]

Július

Július 1. kedd

Délelőtt menetkészültség rendeltetik el, és minden csoport a gépkocsikra málházik. Délután 17h-kor a felderítő raj Csatlós Lajos hivatásos 

 és velem elindul Csapra szállást készíteni. A törzs többi része később indul.

Az első pihenőt a hajdúszoboszlói 

 vendéglőjébe töltjük. Csatlós törzsőrmester bíztatott, hogy amíg itt vagyunk, egyik kocsival menjek le szüleimhez elköszönni. Mivel én nem akartam őket rémületbe ejteni - mivel még nemrég jöttem haza, és már újból megyek - írtam egy levelet szüleimnek és a vendéglőben tartózkodó egy iparos ismerősöm átvállalta a szüleimhez való kézbesítését. A vacsoránkat egy újfehértói vendéglőben fogyasztottuk el, utána folytattuk utunkat Nyíregyháza felé, hol az éjszakát egy a város határában lévő gazdasági major egyik üres cselédlakásában szalmán fekve töltöttük. Idő: szép napos volt.

 

Július 2. szerda

3:30 h-kor ébresztő és 4 h-kor indulás Kisvárdán át Csapra, hova 6:30 h-ra érkezünk.

Az á[llomás]p[arancsnok]ságon jelentkezve parancs vár bennünket mely szerint tovább megyünk Beregszászra, hová 8 h-ra megérkezve jelentkezünk az itteni áp.-ságon. Mivel itt újabb parancs számunkra nincs, így egy üresen álló volt cseh pénzügyőrlaktanyába a zászlóaljtörzsnek szállást biztosítunk, mely délután 17 h-ra be is érkezett. Ez a város már nekem ismerős mivel a múltévben a kerékpáros századdal többször jártam benne. Idő: ma is szép, napos.

 

Július 3. csütörtök

A zászlóaljparancsnok Husztra megy a Kárpát-csoport parancsnokságra tájékoztatás végett.

A zászlóaljtörzs készül a továbbindulásra.

Tartalék gépkocsigumik beszerzése és javíttatása Munkácson.

Egész nap katonai átvonulás a városon.

Este menetkészültség. A zászlóaljtörzs első része 21:30 h-kor elindul Rahóra. Félórával később a második rész is, Nagyszőllős, Huszton át. E csoporttal megyek én is az őrnagy úr kocsijában a zászlóalj segédtiszttel együtt. A kocsit az őrnagy vezeti - általában -, határozott biztonsággal ezen a járművekkel zsúfolt úton. Idő: délelőtt derült, délután borult, esős, éjjel párás.

 

Július 4. péntek

A járművektől zsúfolt úton egészéjszakai menettel, reggel 4 h-ra értünk Rahóra, hol az őrség kivételével üresen álló határvadász laktanyában a rövid 3 órás pihenőt alvással töltöttük.

A helység, körül erdőkkel borított hegyek között húzódik meg e szerény kis község, melyben élénk a katonai forgalom.

A menetkészültség elrendelése után a törzs első része 7 h-kor indul Kőrösmezőre, hová 9 h-kor meg is érkezünk. Itt tudjuk meg, hogy az első napok támadásait a hegyivadász alakulatokkal indították, és folytatják túl a Kárpátokon.

A délelőttöt a vasútállomás mellett töltjük, és a szép napos időt pihenésre használjuk fel.

Ez idő alatt körül szemlélem a tájat, mert úgy látom, mintha itt még most tavaszodna. A völgyekben nyílnak a tavaszi virágok a hegycsúcsokon fehéren csillog a hó. Délutánra beborul az ég, és megtörténik az elszállásolás, amely nehezen megy, mert a helység már zsúfolt az átvonuló és beszállásolt alakulatoktól. A vasútállomáson szünet nélkül folyik a gépesített alakulatok kirakodása, mert innen csak közúton lehetséges a továbbvonulás.

 

Július 5. szombat

Mi a további parancsig maradunk, és karbantartást végzünk. Az állomáson a kirakodás szünet nélkül folyik, és az alakulatok egymás után vonulnak a határ felé.

Idő: változóan borult, esős.

 

Július 6. vasárnap.

A tegnapi borult idő ma reggelre derült, naposra változott. Vasárnapra való tekintettel Kőrösmező lakói közül - a nagy felfordulás dacára is - sokan mennek a misére. Az átvonulás ma is megszakítás nélkül folyik a határ irányába. Délelőtt málházás, készület az indulásra.

Az ebéd elfogyasztása után 13 h-kor mi is elhagyjuk Kőrösmezőt, és lassú előrejutással felkapaszkodva a Tatárhágó meredek szerpentinjein elérjük a határállomás épületét, hol rövid időre megállva bevárjuk az emelkedőn lemaradt kocsijainkat.

A magyar és orosz vámházak között erős úttorlaszok az orosz oldalon ameddig ellátni a határsávon szögesdrót akadály végig.

Itt az út két oldalán magyar légvédelmi ágyúk felállítva, bizonyára az átkelés biztosítására.

A magyar vámház mellett, néhány sírból álló I. világháborús kis hősi temető, léckerítéssel körülvéve. A túloldalon áll egy fából épült orosz vámház elhagyatva.

15h-kor lépjük át a határt, de csak lépésben jutunk előre. Az oroszok minden átjárót, hidat felrobbantottak, melyeket a hegyi utászok igyekeznek járhatóvá tenni. Ahol lehetséges a patakon átgázolással próbálunk előre jutni.

20 h-ra érezünk Tatarovra, hol egy szép üresen álló szanatóriumban szállásolunk. A hűvös, holdvilágos későesti órákban elfogyasztva vacsoránkat a jó meleg feketénkkel mély álomba merülünk.

Mivel a harci zaj innen már messze van csak a Prut folyó csobogása zavarja a csendet.

 

Július 7. hétfő

Délelőtt szétnézünk a szép fekvésű helységben és környékén, hol több tüdőszanatórium van, néhány közülük a harcok során kisebb sérülést kapott.

Délben is jókora záporesőt kaptunk. Az ugyanekkor kapott parancs értelmében, délután átvonulunk a szomszédos Vorotára, hol az Európa szanatóriumban rendezzük be szállásunkat, szemben a Prut folyóval. Ez is szép fekvésű hely, környékén tüdőszanatóriumokkal. Eddig még semmi feladatot nem kaptunk. Idő: délután borult, esős.

 

Július 8. kedd

A zászlóaljparancsnokságunk a mai nappal megkezdi működését a [popup title="Kárpát-csoportban" format="Default click" activate="click" close text="Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépése után a mozgósított VIII. hadtest törzséből és közvetlen alakulataiból, a Gyorshadtestből, a 8. határvadász d[an]d[ár]ból, valamint az 1. h[e]gy[ivadász] dd-ból 1941. június 30-án alakított hadműveleti csoport."]. A zászlóalj parancsnokságunk irányítása alá 7 utász és 1 árkász század rendeltetett. Feladatunk a felvonulási útvonalon felrobbantott hidak és más műszaki létesítmények helyreállítása. A nap folyamán megtörténnek a szemrevételezések a feladatok megbeszélése, az alakulatok munkahelyre irányítása. A harcoló egységek műszaki részlegei csak rögtönzött helyreállítást végeznek, melyek nagyobb igénybevételt hosszabb távon nem bírnak. Ezek stabil, teherbíróbbá tétele, ill. építése a mi feladatunk lett. Idő: borult, esős ma is.

 

Július 9. szerda

A tegnapi szemle és megbeszélés alapján Faller százados a műszaki munkák irányítója üzembe helyezteti a helybeli fűrésztelepet, és megkezdődik a hidakhoz való faanyag előállítása. Faller századosnak előnye, hogy beszéli az orosz nyelvet, melyet az I. világháború alatt itt tanult, így könnyen boldogul a polgári munkaerőkkel a fűrésztelepen, akik munkájukért fizetést kapnak. A mai naptól mi is rubelben kapjuk a zsoldot és a hadipótdíjat. A mai naptól megélénkült az irodai munka is a parancsnokságunk alá rendelt századok részére történő intézkedések miatt.

A napok óta tartó kiadós záporok folytán a Prut folyó annyira megáradt, hogy körzetünkben 8 db hevenyészve épített szükséghidat elsodort. Emiatt két terület parancsnokai nem tudnak az irányításuk alá tartozó területre jutni, így az összes munkálatok irányítását Nyisztor őrnagy veszi át, amelyben a worochtai hegyidandár parancsnoka minden eszközzel támogatja [popup title="(Felkl t[á]b[orno]k)" format="Default click" activate="click" close text="Felkl Jenő (Sopron, 1889. 07. 14. – Pécs, ?), altábornagy. 1940. augusztus 1-jétől tábornok, 1940. szeptember 1. – 1941. október 1-ig az 1. hegyidandár parancsnoka."]. Ferenczi hadapród őrmester, (a) g. hivatásos vezetője vissza megy Rahóra élelem utánpótlásért, honnan az esti órákban érkezik vissza.

 

Július 10. csütörtök

Reggelre szép napos időre ébredtünk. Az üzembe helyezett fűrésztelepen beindult a munka a hidakhoz szükséges faanyagok előállítására, melynek a kiszállítása is folyamatossá vált a századaink által építendő hidakhoz. Mivel az őrnagy úr állandóan a helyszíneket járja - mert utasításait nem papíron, hanem szóban szereti kiadni - így kevés munkánk van az irodában és van időnk, hogy a szép időt kihasználva szétnézzünk a tájon. A helységet övező hegyekről szép kilátás nyílik a volgyre. Délután Vorotán voltunk. Gyönyörködtünk a díszesen faragott épületeiben és a szintén díszes faragású többtornyú fatemplomában. Utána lementünk a Prut folyóhoz megnézni azokat a téglából épített hatalmas viaduktokat, melyek a völgyeket átívelve szolgálták a vasúti közlekedést. Sajnos ezek közül csak egy maradt épségben, a többit lerobbantották a visszavonuló oroszok. Ezek a gyönyörű építmények nem érdemelték meg ezt a sorsot. A nap folyamán látottakról felvételeket készítettem. A harcok elől a hegyekbe húzódott lakosság lassan visszatér lakóhelyére. A kedvező időjárás alatt az erős ütemben folyó szükséghidak építése több munkahelyen az esti órákig befejezést nyert. Egyébként a műszaki alakulatok teljesen le vannak kötve sok helyreállítási munkával. A hírek szerint a magyar gyorsan mozgó alakulatok tegnap óta a német hadsereg kötelékében folytatják 

 a Zburc folyó átjáróiért. Eddig, a jelentések szerint 25 000 hadifoglyot ejtettünk. Különösen kitűntek a kerékpáros és műszaki alakulatok. Az utóbbiak a hidak gyors helyreállításával. A Białystok-Minszki csata befejeződött. A foglyok száma 323 898, több tábornok, több ezer páncélos és ágyú. A híradások szerint a keleti fronton ez ideig 400 000 hadifogoly, 7615 p[án]c[él]os, 4423 ágyú került a mi oldalunkra.

 

Július 11. péntek.

A reggel érkezett parancs értelmében, zászlóaljtörzsünk a mai nappal kiválik a Kárpát csoportból és 12-én Kolomijába 

. A délelőtt a gépkocsik málházásával telik el. Délután a szabadidőt szakaszvezetővel a helység keleti részének megtekintésére fordítjuk, hol számos tüdőszanatórium van. A harcok alatt néhány ezek között is szenvedett sérülést. E részen van az a viadukt, amelyik a legnagyobb pusztulást szenvedte. Törmeléke, csaknem elzárta a Prut vizét. Nyisztor őrnagy 13 h-kor Kolomeába [!] megy tájékozódás végett. Mi reggel indulunk. Este előkészületek a korai induláshoz. Egész nap szép, napos idő.

 

Július 12. szombat.

3:45h-kor indulás. Útirány: Tatarov, Mikulicsin, Gyeljatyin, Kolomija. Egy személygépkocsi javítása miatt Tatarovon lemaradtam, a zászlóaljtörzs tovább megy. A reggel Körösmezőre küldött 

 14 h-ra megérkezik és csatlakozik hozzánk. Az itt állomásozó 151. kerékpáros utászszázadnál kapott „kegyelem ebéd" elfogyasztása után mi is folytatjuk utunkat. Az zászlóaljtörzs elsőnapi menetcélja Gyeljatyin, de mivel korán beért, folytatta újtát. A hidak helyreállítási munkái miatt lassú a haladás. Közben gyönyörködünk a táj váltakozó szépségeiben. Itt-ott láthatók az oroszok által romba döntött építmények. Kb. 19 h-kor kiérünk a hegyek közül, és elénk tárul a szép Galíciai dombvidék, gyönyörű búzatábláival. Itt jó állapotban lévő utak vannak, melyen végig utánpótlást szállító járművek, kiket nagy porfelhő kísér. Az estével egy defektet is javítunk, mely után 21 h-kor Kolomijába érünk. Az á[llomás]parancsnokságon a zászlóaljtörzs továbbvonulásáról értesülünk. Mi elszállásolunk. Szerencsére egy kedves idős lengyel mama házában kapunk szállást, ki lehetőségeihez igyekszik jó helyet biztosítani. Még teát is főz számunkra, amit hálásan megköszönünk. Intelligens asszony és németül jól megértjük egymást. Nagy hadnagy örömére szállásadónknak zongorája is van, és engedelmével néhány zongoraművet eljátszott rajta. Mivel az öregurat közelebbről még nem ismerjük, elmondta, hogy néha a rádióban is játszik. Egész nap ragyogó, napsütéses idő.

  

Július 13. vasárnap

Az éjszakát jól töltöttük. Szállásadónk ismét teát főzött, melyet a szállással együtt megköszönve elbúcsúztunk. Egyik gépkocsinkat szerelőoszlopához vittük javításra, közben élelem és üzemanyag beszerzés után néztünk. Ma a szórványosan átvonuló esők dacára a lakosság igyekszik az Istentiszteletre. 11 h-kor indulunk Borszcsov felé, és jólesik a nagy kiterjedésű búzatáblák között robogni. Az útviszonyok elég jók, csak a lerombolt átkelőhelyeknél lassul a haladás. Az érintett helységekben mindenütt vasárnapias a hangulat. A színes népviseleti ruhákba öltözött lakosság kíváncsian nézi az átvonuló csapatokat, kiket egyesek virágokkal dobálnak. Dacára annak, hogy e terület a magyar hadsereg ellenőrzése és irányítása alatt áll, a német propagandának nagy hatása van a lakosság hangulatára. Középületekre a német horogkeresztes zászlót tűzték ki, és tüntető felvonulásokat szerveznek a független Ukrajna visszaállítása mellett. Ígéret van a magángazdaságok visszaállítására, amely nagy lelkesedést vált ki a lakosságból, mert itt is magángazdaságok voltak a bolsevizmus előtt.

13 h-kor érkezünk Gyeljatyinba, hol hasonló kép fogad bennünket. Kolomijánál átkelve a Pruton, a folyó mentén haladó vasúti töltésen - melyről az oroszok a síneket lehúzatták - haladunk tovább, amit ideiglenesen közútnak használunk. Zaliscsikinél elérve a Dnyesztert a hadihidunktól ármentén 500 m-re van lerobbantva a vasúti híd, amely egy darabba esett a folyóba, melyről felvételt is készítettem. Itt találjuk a várossal szemben a közúti hidat is. Feltűnő, hogy Vorotától az idáig érintett helységekben harcoktól eredő károk alig vagy nem is tapasztalható, hol a lakosság hangulata is más, mint a kárt szenvedett helységeké. Zaliscsikit elhagyva már találkozunk fogságba esett orosz katonákkal, kiket gépkocsikkal szállítanak hátra igen kevés fegyveres kísérettel. Nem értjük a foglyok jó hangulatát, mintha örülnének, hogy fogságba estek. Integetnek, kiabálnak hozzánk. 19 h-ra Borszcsovba érve jelentkezünk és elszállásolunk. A Tatárhágótól Borszcsovig a Galíciai határvonal mentén lengyel területen jöttünk idáig. E területet Lengyelország német lerohanása óta - az akkori egyezségük alapján - orosz megszállás alatt állt. Mivel akkor sok lengyel menekültet befogadott hazánk, talán ennek köszönhető az eddigi utunkon való barátságos fogadtatás. Innentől már a Podóliai síkság áll előttünk.

 

Július 14. hétfő

A mai naptól kezdve zászlóaljunk az alárendelt műszaki alakulatokkal együtt az 

 gyorshadtest kötelékébe lép, melynek parancsnoka . Századaink a Skala község melletti Zburc folyón 2 db. 16 to[nná]s híd építését, ill. javítását és a Szmotrics folyón 2 szükséghíd ép[ítés]ét, ill. javítását végzik. Faller százados 10 fővel+4 tehergépkocsival Kamenyec-Podolszk-ba megy műszaki anyagok felderítése és szállítása végett. Egyébként a munkálatok az ő utasításai alapján folynak  vezetésével. A munkálatokhoz polgári munkaerő is toborzódik, mert mindkét helyen az egyik híd a polgári forgalmat szolgálja. A közbiztonság érdekében megalakul az ún. nemzetőrség, mely a községházán kezdi meg működését. A vele szemközti épületben vagyunk mi beszáll[ásolva]va, itt van a parancsnokság is. Az aránylag kicsi négyszögű főteret szép középületek övezik a templommal együtt, melynek látványa is jó hatással van a szemlélőre. A lakosok elmondása szerint - a németek lengyelországi lerohanásakor - a szovjet uralom alá kerülésük után a templom használatát pénzért váltották meg a vörösöktől. Bizonyára így volt ez az eddig érintett helységekben is, csak nem volt alkalmunk róla tudomást szerezni.

 

Július 15. kedd

A hidak helyreállítási munkálatai folynak. Délután néhányan megtekintettük a helységet. Lakossága vegyes nemzetiségű, lengyel, galíciai orosz (vagy ukrán?) és zsidó, kik elég nagyszámban vannak. Ez utóbbiak környezetükkel is kitűnnek, melyek elhanyagoltak, piszkosak. Nem tudjuk mi ennek az oka? Velünk szemben zárkózottak. Eddigi utunkon itt találkoztunk a legtöbb zsidó lakossággal. A nemzetőrök a nap folyamán több gyanús személyt őrizetbe vettek, és gyűjtőtáborba vittek. Hogy a közigazgatást és a közbiztonság milyen felsőbb szervek irányítják, mi nem tudjuk.

Idő: derült, napos, 19h-tól esősre fordult.

 

Július 16. szerda

Faller százados a mai nap visszatér Kamenyec-Podolszk-ból, nagymennyiségű, hídhoz való anyagot hozott. A zászlóaljparancsnok Michalczén járt szemleúton. Idő: szép, napos

  

Július 17. csütörtök

A zászlóaljparancsnok Faller századost visszaküldi Kolomija, Nadvorna, Stanyiszlav útvonalra a hadihíd-oszlopok előrevonása végett. A Faller százados által tegnap hozott anyaggal megindul a Skala Délnél lerobbantott híd helyreállítása, polgári munkálaterővel. Idő: délelőtt napos, délután futó zápor.

 

Július 18. péntek. Borszcsov

A helység déli kijáratánál a zaliscsiki úton megkezdődik egy kisebb szükséghíd építése, polgári munkaerő bevonásával. Faller százados visszatér tegnapi útjáról, s jelentést tesz a hadihíd-oszlopok Borszcsov felé való vonulásáról. A zászlóaljtörzs a gépkocsik karbantartását végzi, és a helybeli gőzfürdőben tisztálkodik. Délután néhányan megtekintjük a helybeli templom belsejét, közben végig hallgatjuk a misét.

Idő: napos, meleg.

 

Július 19. szombat

Két hadihíd-oszlop útba indíttatik Kam.-Podolszkon át Novo Usicsa-ra az Usicsa és Kaljus patakon való forgalom biztosítására. A tegnap megkezdett szükséghíd építése teljes ütemben folyik. Nyisztor őrnagy Michalce-ra ment a hadihíd-oszlopok felől érdeklődni. E hadihíd-oszlopoknak hídanyag szállító kocsijaik hosszú és csuklós dereka miatt ezeken a kanyargós és zsúfolt forgalmú, nem a legjobb állapotban lévő utakon igen nehéz az előrejutása, melyeket a gépkocsiknál sokkal lassúbb gumikerekű Hoffer traktorok 

. A gépkocsivezetők és motorszerelőink állandóan a járművek javításával vannak elfoglalva, mert ezek az igénybe vett polgári j.művek nem bírják az itteni utakon való erős igénybevételt.

Idő: ma is szép, napos.

 

Július 20. vasárnap. Borszcsov

A szép időben a lakosság Istentiszteletre vonul. Ezt megelőzőleg a templom körül körmenetbe vesznek részt. Fehérruhás kislánykák, édesanyjuk vagy nagyobb lánytestvérük felügyelete alatt, áldozáson vettek részt, amely után boldogan mentek haza. Az idősek délután is templomba mennek, a fiatalok az utcákon sétálnak. A lakosság hangulata jó. Bizonyára itt komolyabb harcesemény nem volt, melynek nyomai sem láthatók. A főtérről fotót készítettem.

 

Július 21. hétfő

A zászlóaljparancsnok ismét Mihalceba megy, hogy a hadihíd-oszlopokat sürgesse. A zászlóaljtörzs karbahelyezést végez. A hídépítési munkák ütemszerűen folynak.

 

Július 22. kedd

A nap folyamán a rajvonalból pihenőre jött egy harckocsi század mely az iskolába szállásolt el. A tisztálkodás és evés pihenő után - feledve a vonalbeli eseményeket - vidám harmonika estet rendeztek, melyet az utcán sétáló fiatalok érdeklődéssel szemléltek. 17 h-kor futár útján parancs érkezik a hadtestparancsnokságtól, hogy a hídépítési munkálatokat adjuk át a polgári munkavezetőknek, és mi vonuljunk Kam.-Pod. Novi Usicsa, Murovane, Kolinzani, Luzinjec-en át Sargorodra. Menetkészültség elrendelve.

 

Július 23. szerda

3:30 h-kor Csatlós törzsőrmester a zászlóaljtörzset menetkészre állítja és 3:45 h-kor indulás a tegnap megadott útvonalon. Én a zászlóaljparancsnok vezette szűkebb törzzsel megyek. Kam.-Pod.-ig elég szabad úton haladtunk E területen húzódik É-D-i irányba a „Sztálin vonal", hol már erős ellenállást fejtettek ki az oroszok, mely csak átmenetileg csökkentette az előrenyomulást. A földbe épített betonerődök egy részét a német zuhanóbombázók bombái szabályosan kifordították a földből. A műutat is alaposan felforgatták a visszavonuló oroszok alatt, melyet műszaki alakulatok igyekeznek járhatóvá tenni és a temérdek roncstól megtisztítani. Még a délelőtt-ti órákban elértük Kam.-Pod.-ot. A dombról - melyen utunk halad - letekintve egy szép fekvésű város képe tárul elénk. A város bejáratától balra hatalmas középkori vár áll, ma is festői látványt nyújtva a szemlélőnek. Leérve a városba nagyot csalódunk a dombról látottakban. A kép mely bennünket fogad egy kifosztott város képét mutatja hozzátéve a bombázók és visszavonuló oroszok rombolásait. Egy kihalt város, itt-ott látni egy-egy idős embert, élelmet keresve. Az utcai falragaszok a lakosságot a város 24 órán belüli elhagyására szólítják. Így értjük meg az üres és kifosztott városképet, melyhez Faller százados orosz nyelvtudása is hozzásegít. Ez ideig ilyen látványban még nem volt részünk. Elhagyva a várost, mind sűrűbben találkozunk visszatérő, elcsigázott, szerencsétlen családokkal, kik kisgyerekeiket, batyujukat cipelve vánszorognak vissza a városba. Hogy hol, hogyan vészelték át a frontot a szerencsétlenek, csak ők tudhatják. Az út két oldalán végig rengeteg elpusztult orosz katonai jármű; tankok, m[ező]g[azdaság]i traktorok, rep[ülőgép] roncsok, lóhullák, számos friss orosz, német és magyar katona sírok. A folyókon a lerobbantott hidakat - a rögtönzöttek helyett - magyar és német utászok igyekeznek helyreállítani. Sargorod előtt 8 km-rel, egyik kocsi mellyel én is utaztam motorhiba miatt leállt. Megjavítása csak az esti órákra sikerült, így mi 21 h-ra érkeztünk Sargorodra. Szállásunk egy iskola épületében volt. Az utunkon egésznap erős ütemű csapatfelvonulások voltak.

Idő: egész nap napos, meleg.

 

Július 24. csütörtök. Sargorod

8h-ra a zászlóaljtörzs másik része is beérkezik. A hosszú és sok helyütt viszontagságos út a gépkocsijainkat megviselte, így karbahelyezésük elrendeltetett. Mivel zászlóaljparancsnokunk általában a szóbeli intézkedések híve, így Ács hadnagy-nak és nekem nem sok munkánk van, egy-egy napot kivéve. Ilyenkor szeretek a lehetőség szerint körülnézni, mivel mindig érdekel a számomra ismeretlen környezet. A helység főtere és főutcája nagyságához képest elég rendes, számos középülettel. Felfordulás itt is van, de korántsem olyan, mint Kam.-Pod-ban volt. Az látható rombolást az oroszok hagyták maguk után. Az elmenekült családok itt is szállingóznak haza. Délután parancs érkezik, hogy a zászlóaljtörzs vonuljon Dzsurin-on át Tulcsin-ba, hol a Bug folyón való műszaki munkálatok irányítását vegye át. A menetkészültség után 22 h-kor Sargorodot elhagytuk. A hírek szerint az oroszok kezdenek erős ellenállást kifejteni a Bug folyó mentén, hol nagyobb ütközet van kialakulóban.

 

Július 25. péntek

Egész éjjeli menet után 4:30 h-kor érkezünk Tulcsinba az útszélre leállva várunk. A zászlóaljparancsnok és segédtisztje elmennek jelentkezni 

, a 2. gépkocsizó dandár parancsnokánál, akit a Kirnaszovka előtti harcálláspontján találnak egy búzatábla szélén, amint támadásra adja ki csapatainak a parancsot. Mi a várakozás alatt tájékozódunk, mert a város nagy része lángokban áll, vagy romokban hever a néhány órával ezelőtti orosz gránátok becsapódásaitól. Mindenfelé füstölgő romok, kifosztott épületek. Itt is kiürítési paranccsal kényszerítették a lakosságot a város elhagyására. Alig látni néhány idős embert, kik megbújva itt maradtak. Sok a gazdátlanul kóborgó kutya, macska, s értetlenül nézik ezt az egész káoszt. A hozott parancs szerint elszállásolunk egy éppen átvonuló záporesőben. A város tele van német, magyar és román katonákkal. A rajvonalból jól idehallik a nehézfegyverek zaja. Szállásunk szomszédságában kigyulladt egy épület, melyet sikerült eloltani. Idő: délelőtt borult, esős, délután derült.

 

Július 26. szombat.

Délelőtt parancs érkezik a dandár előnyomulására. A menetkészültség után elhagyja Tulcsin-t. Előrejutásunk csak Kirnaszovkáig volt lehetséges, mert a Bersagy-Gajvoron-Kasuvate térségében bekerített orosz egységek - óriási létszámuknál fogva - makacs ellenállást fejtenek ki. Utunk idáig rövid volt, és az útszéli fák alatt, itt-ott friss virággal borított katonasírok vannak. Élénk a román és magyar alakulatok mozgása. Kirnaszovkán az iskolába beszállásolunk. 18-19 h között ellenséges felderítőgépek repültek fölénk, kiket vadászgépeink visszaüldöztek. A több fegyvernemből álló, nagy létszámú bekerített orosz egységek makacs ellenállásukkal sok veszteséget okoznak harcoló egységeinknek. A községtől DK-re hatalmas füstoszloppal olajtartály ég. A csapataink felvonulása egészéjjel tart.

Idő: felhős, délután erős záporeső.

 

Július 27. vasárnap

Virradatkor borult, esős idő. Tábori postát nem kapunk. A felázott földutakon a gumis kocsik elakadnak. Szétnézünk a helybeli cukorgyárban, hol még találunk a gh.-nak egy kevés cukrot. Üzemanyag vételezés az égő olajtartályok mellett, melyek eloltására Faller százados javaslatot tesz.

 

Július 28. hétfő.

A zászlóaljtörzs és alakulatai a 

 karbantartásra és tisztálkodásra használja, közben várjuk a további parancs-ot. A bekerített orosz egységek felszámolása folyamatban. A kitörésük már lehetetlen. A déli órákban óriási létszámú hadifoglyot kísérnek át a helységen. Borzasztóan néznek ki a szerencsétlenek.

Idő: továbbra is borult, esős.

  

Július 29. kedd

Változó derült időre ébredtünk. 11 h-kor parancs érkezik a zászlóalj Gyemidovka-ra való vonulására, hol újabb parancs vár, mely szerint továbbmegyünk Bersagyra, hová szép, napos időben 21 h-ra megérkezünk, hol a beszállásolás után lepihenünk. Ezen a vidéken alig volt eső és a karbantartott földutak jól használhatók, melyeket óriási kiterjedésű búzatáblák szegélyeznek. Útvonalunkon látható a tegnapi elkeseredett harcok nyomai, emberekben, lovakban, gépekben egyaránt. Itt már csak magyar alakulatok vonulnak előre végeláthatatlan sorban. Bersagy előtt egy már visszajövő magyar bombázót két orosz vadászgép lelőtt. A pilóták kiugrottak, a gép földet érve felrobbant és elégett.

 

Július 30. szerda

Délelőtt jókora záporeső volt. 10 h-kor parancs érkezik a Szolgutovba való vonulásra. Menetkészültség, indulás. A község alatt épülőfélben lévőhíd miatt csak 15h-kor tudunk indulni. Ez idő alatt a reggeli eső sokat szikkadt. Menetirány: Lugovaja és Ovszijevka-n át a Gajvoronnal átellenben lévő Szolgutov, hova a zászlóaljtörzs parancsnoksági csoportja 18 h-ra megérkezik. Én most a törzs vonatoszlopával jövök, mely estig csak Ovszijevka-ig ér, és az éjszakát az útmentén töltjük. Érdekes, hogy az idáig érintett kis helységeken a harcoknak semmi nyoma. A falvak lakosságai örömmel üdvözlik az átvonuló magyar katonákat.

 

Július 31. csütörtök

Az útfélen töltött éjszaka után, 6 h-kor a helységet elhagyva, poros úton, érett búzatáblák között vonulunk, hol a tegnapiaktól eltérő látványban van részünk. Mindenfelé dúló csaták nyomai. Az úton végig a visszavonuló oroszok által eldobált felszerelések, ló és emberhullák a melegben felfúvódva, a legyek tömkelegétől ellepve. Szolgutovba érve felderítőink elmondják, hogy hajnalban erős puskaropogásra ébredtek. A tegnap szétvert oroszok egy kis csoportja megbújt a környéken, és éjszaka megtámadta a falut, kiket az itt lévő kerékpárosaink rövid tűzharcban felszámoltak. Még egy furcsa eset tegnapról! A harcok után egy tiszt vezette járőr a környék átkutatása során egy olyan német járőrbe botlott, akik ez ideig még nem láttak magyar katonát (vagy nem ismerték fel). Oroszoknak nézve tüzet nyitottak rájuk, amit a mieink nyomban viszonoztak. Mire felismerték tévedésüket a mieinknél 4, a németeknél 5 fő lett a halott. Nyisztor őrnagy már 5 h-kor szemrevételezi a Bug folyón hídverésre alkalmas helyet, mely Kazavcsin és Khasuvate között hátrahagyott orosz szükséghíd mellett lesz megfelelő. A délelőtt folyamán a parancsnokságunk alá vezényelt 3. gépkocsizó és az 1. lovasdandár gépkocsizó utászszázadai építik meg. A munkálatokat erős légi és légvédelmi tüzérség biztosítja. A 136 m-es híd 23 h-ra befejezést nyer, melyen a forgalom megindul. A nap folyamán több ellenséges berepülés volt, melyet az erős légvédelmünk minden alkalommal szétszórt. A Gajvoron térségében harcoló magyar egységeket németek váltják fel. Az arcvonalon késő éjszakáig szólnak az ágyúk.

Idő: napos, meleg.

 

Ezen a napon történt december 14.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők