A Nagykátai járás 1950-ben egy bíró szemével

Az alábbi, 1950-ben keletkezett bírósági dokumentum nem pusztán tartalma miatt izgalmas, hanem annak is bizonyítéka, hogy a jogszolgáltatás megismerésén túl más kutatási ágak értékes adalékául is szolgálhat.

Forrás

 

 

  

 

 

A Nagykátai Járásbíróság Elnökének jelentése a nagykátai járás helyzetéről
1950. október 30.

Szigorúan bizalmas!

A nagykátai járásbíróság elnöke

Tárgy: Az ítélkezés érdemleges felügyeletének hatékonyabb gyakorlása.

1950.El.III.G.28/5. szám.

A fenti tárgyban f. évi szeptember hó 16. napján Törvényszéki Elnök Úrnál a járásbíróságok vezetői részére tartott megbeszélésre, valamint ezt követőleg az 1950.Biz.65/2. számú utasításra hivatkozással jelentésemet az alábbiakban terjesztem elő:

A megbeszélt irányadó szervekkel a járási székhelyen, valamint — egyéb ügyekben történt néhány kiküldetés alkalmával — több községben megbeszélést tartottam, s eljárásom eredményéről, illetve a szerzett tapasztalatokról az alábbiakban számolok be:

A járás lakossága általában kis- és középparasztokból, ipari munkásokból s nagygazdákból áll. A lakosság jelentős százaléka Budapestre jár gyárakba dolgozni, de igen sok az ugyancsak túlnyomó részben naponta Budapestre utazó egyéb közületi alkalmazott (MÁV,

és fővárosi köztisztasági alkalmazott).

Ami a lakosság politikai beállítottságát, hangulatát, a népi demokráciához, illetve a szocializmushoz való viszonyát illeti, ebből a szempontból a járásba tartozó 17 községet hozzávetőlegesen 3 csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba sorozom azokat a községeket, melyeknek a lakossága mind politikai beállítottság, mind ugyanebből a szempontból számításba vehető fejlődésképesség szempontjából jónak tekinthető s érzékük a szocialista társadalmi együttéléshez meglehetősen fejlett. Ezek:

1.) Szentlőrinckáta. Politikai szempontból a járás legjobb községe. Viszonya a népi demokráciához jó, a közösséget leginkább sértő beszolgáltatási és ezzel kapcsolatos bűnügyek nincsenek, a község típus bűncselekménye az engedély nélküli vágás és szállítás.

2.) Pánd. Politikailag igen jól áll, különösen iskolapolitikája jó, ebben a vonatkozásban a járásban első helyen áll. Innen fut be a legkevesebb bűnügy, ami van, rendszerint azt sem helybeliek, hanem idegenek követik el.

3.) Tápiószecső. A lakosság legnagyobb százaléka innen jár Budapestre gyárakba dolgozni és egyéb közületi vállalatokhoz. Ez a réteg a leginkább öntudatos része a politikailag egyébként is jól álló és fejlődésképes községnek, itt is az engedély nélküli vágás és szállítás a típuscselekmények.

4.) Szentmártonkáta. A felsorolt szempontokban Tápiószecsővel azonosan bírálható el, lakosságának összetétele azonos, legfeljebb annyiban van kissé elmaradva az elobbi községtől, hogy Nagykátához közeli fekvése s gazdalakosságának Nagykátára gravitálása következtében érződik rajta Nagykáta rossz hatása.

5.) Kóka. Politikailag fejlődoképes község, a közösségi szellem hiányára leginkább utaló beszolgáltatással kapcsolatos bűncselekmények nincsenek. Igaz, hogy a jövedéki kihágások (engedély nélküli dohányvágás és pálinkafozés) a valóságban a társadalmi tulajdon elleni súlyos cselekmények, azonban közismert, hogy a parasztság inkább virtust lát az ily cselekményekben, s ezért nevelésre szorul a község lakossága, különösen ebben a vonatkozásban. A járásban közismert, hogy a kókai szűzdohány és a kókai kisüsti pálinka a legjobb. Bár a jövedéki kihágások nem tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, azonban éppen ezekkel a dolgokkal kapcsolatban ebben a községben követik el a legtöbb hatósági közeg elleni erőszakot (pénzügyőrök ellen), s így ezekben a bűnügyekben módja van a bíróságnak nevelő ítéletet hozni.

6.) Tápióbicske. A község lakosságának pártállása a járásban az átlagosnál jobb, s így ebbő a szempontból fejlődőképesnek tekinthető. A község lakossága által elkövetett bűncselekmények közt a földmíves szövetkezet sérelmére elkövetett sikkasztások dominálnak.

Mind a 6 felsorolt községben 1-1

muködik, a lehetőséghez képest eléggé alacsony taglétszámmal.

A második csoportba sorozhatók azok a községek, melyekben a lakosság politikai fejlettsége általában kezdetleges fokon áll, vannak fogalmaik a népi demokrácia, s illetve a szociálizmus [!] célkitűzéseiről, azonban mindezekkel szemben általában közömböseknek tekinthetők. Jó népnevelő munka hasznos lenne. Ezek:

7.) Süly-Sáp (Az egyesítés elott Tápiósüly és Tápiósáp, két község volt.) A második csoportról fent általánosságban elmondottak illenek rá, ebben a csoportban azonban ez a község volna a leginkább fejlődőképes, mert a lakosság igen nagy százaléka jár Budapestre munkába. Ennek a községnek, valamint

8.) Farmos községnek fejlődőképességére az ad biztatást, hogy a közösség elleni bűncselekmények általában nem fordulnak elő, típuscselekménynek a különféle testi sértések tekinthetők. Farmosról kevesen járnak Budapestre, így ebben a községben különösen hasznos lehetne a falujárók és a népnevelők helyes munkája.

9.) Tóalmás. Ennek a községnek hátránya, hogy a forgalomtól meglehetősen kiesik, ennek ellenére politikailag közepesen áll, de kellő felvilágosító munka és népnevelés hiányában nem eléggé érett népi demokrácia és a szocializmus célkitűzéseinek felfogására. Általában nem bűnöző község.

10.) Tápióság. Politikai szempontból ebben a községben volna a legtöbb lehetőség, mert kulákjai nincsenek s a lakosság összetétele kis- és középparaszt, valamint gyári munkás, utóbbiak mind Budapestre járnak, s a község lakosságának tekintélyes százalékát teszik ki. Ez sem bűnöző község, s így itt sem jut sok szerep a bíróság nevelő munkájának. Helyes népnevelő munkára volna szükség.

Süly-Sápon 2, Tóalmáson 1 T.SZ.CS. működik, Farmoson és Tápióságon T.SZ.CS. nincs, s ez is a lakosság politikai éretlenségére mutat.

A harmadik csoportba sorozom azokat a községeket, melyekben a népi demokrácia szellemében megkívánt fejlődés nem kielégítő, ahol a föld jelentős része kulák kézben van, s melyekben leginkább érvényesül a reakció és a kulákság káros befolyása, itt van a legtöbb közösség elleni bűncselekmény, s ezért a bíróság is ezeknek a községeknek bűnözőivel szemben hozza a legtöbb és leginkább súlyos ítéleteket. Ezek:

11.) Nagykáta. Sok a kulák, sok a beszolgáltatással és begyűjtéssel kapcsolatos cselekmény. Magának a Pártnak az összetétele sem éppen kielégítő, sok benne a kispolgári elem (kiskereskedő, kisiparos), bár itt is volna lehetőség a fejlődésre, mert igen sok gyári munkás lakik itt, ezek Budapestre járnak s ott szerzett világnézeti tudásukat megfelelő népnevelő munkával továbbadhatnák.

12.) Tápiógyörgye. A járás leggazdagabb községe, ennek hatására a járás legértékesebb termőföldje. A lakosság nagy része kulák s a föld igen nagy része kulák kézben van. Egyebekben ugyanaz, mint Nagykáta, itt azonban személyes tapasztalatom szerint javulás várható, mert a helyi

és a község vezetősége jól ismerik a népi demokrácia célkitűzéseit s azokat az eszközöket, melyek a fejlődés sikerét biztosítják.

13.) Újszilvás. Tápiógyörgye községből vált ki, erre is ugyanazok állanak, mint Tápiógyörgyére, bár itt a kulákok befolyása enyhébb, mert jobbára szegényparasztok települése, akik politikailag inkább éretlenek, s így jó népnevelő munkával kivonhatók a kulákbefolyás alól.

14.) Tápiószele. Nagykáta után a járás legnépesebb községe, azonban Tápiógyörgyénél szegényebb, bár itt is sok a kulák s ezeknek a befolyása erősebb, mint a felvilágosító munka. Innen került ki eddig a legtöbb beszolgáltatási bűnügy, de itt tapasztalható néha a baloldali elhajlás is. Itt van szükség leginkább a bíróság nevelő munkájára.

15.) Tápiószőlős. Tápiószele külső települése, nemrég alakult önálló községgé. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Tápiószelén, azonban éppúgy, mint Újszilvásnál, itt is több a fejlődési lehetőség, mert nagyobb részben szegényparasztok településéből áll. A forgalomból kieső volta inkább az oka elmaradottságának s a kulák befolyásnak, mely egyébként csökkenőben van.

16.) Tápiószentmárton. Igen nagy határú község, a föld jelentős része kulák kézben van, s ezek befolyása ugyancsak erősebb, mint a felvilágosító munka. Itt is a beszolgáltatási bűnügyek dominálnak.

A harmadik csoportba tartozó községek közül Nagykátán mindössze 1 T.SZ.CS., Tápiógyörgyén és Újszilváson egy sem, Tápiószelén 1. T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság, Tápiószőlősön 1. T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság, Tápiószentmártonban 2 T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság működik.

Jelentem tovább, hogy a vezetésemre bízott bíróság bírói kara a járás községeinek az irányadó szempontok szerinti általános helyzetét ismeri. A járási tanács, valamint a járási pártbizottság részéről minden esetben megkapjuk a szükséges tájékoztatást abban a vonatkozásban, hogy mik azok a szempontok, melyek a konkrét üggyel kapcsolatban helyi szempontból jelentősek, s ennek az együttműködésnek eredményeként a bíróság minden esetben már az ügy tárgyalása előtt tisztában van azokkal a körülményekkel, melyek a jelentősebb ügyekben akár általános helyi vagy politikai, akár valamely speciális szempontból lényegesek az ügy elbírálásánál s az alkalmazandó büntetésnél.

Ugyancsak megfelelően tájékozódik a helyi, illetve járási pártbizottság és a járási tanács az ügyek elintézésről, eddig ugyanis minden oly esetben, amikor az ügy jelentős volta miatt a bíróság tőlük felvilágosítást kért vagy ilyent tőlük már az ügy ideérkeztekor kapott, a Párt és Tanács részéről is volt jelen a tárgyaláson minden esetben előzetes értesítés folytán megfigyelő.

Ez az együttműködés továbbra is biztosítva van.

Kelt Nagykátán, 1950. évi október hó 30. napján.

         Dr. O. Károly
         a járásbíróság elnöke.

Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 1. doboz 1950/65/6-5.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő