A mecseki szén

A rendszerváltás legmegrázóbb eseményei közé tartoztak a vállalati felszámolások, köz-tük is különösen a bányabezárások, amelyek hatalmas, visszavonhatatlan vagyonvesztés-sel jártak. Erre a sorsra jutott a Mecseki Szénbányák Vállalat is. Forrásaink a felszámolás és az átalakítás dilemmája között vergődő vállalat vezetőségének terveit mutatják be rendszerváltás idején. A szerző egyúttal a mecseki szénbányászat későbbi elképzeléseiről is tájékoztat.

Javaslat a Mecseki Szénbányák részvénytársasággá alakulására

MECSEKI SZÉNBÁNYÁK

Csődfelszámolás részvénytársasággá alakulással

I. A megmaradás esélye

1. A meglévő erőforrásaival (szénvagyon, tőke, munkaerő, szervezet) önfinanszírozótermelési folyamatot fenntartani képes mecseki szénbányászatnak létjogosultsága van, mert:

  • termékeire van tartós piaci kereslet
  • szénvagyona évszázadokra elégséges

2. A mecseki szénbányászat fennmaradása a nemzetgazdaság és a társadalmi környezet (a régió) számára hasznos, mert:

  • biztos munkahelyet ad 8-10 000 embernek, átlagosnál magasabb jövedelemmel;
  • hazai természeti erőforrásokat hasznosít és ezzel csökkenti a nemzetgazdaság stratégiai függőségét, energetikai kiszolgáltatottságát és tompítja a külgazdasági cserearány-romlást;
  • törvényes adókon keresztül (az átlagosnál jóval magasabb személyi jövedelemadó által) növeli az állami költségvetés bevételeit.

3. A fogyasztóknál a mecseki szén import energiahordozókkal versenyez, ennélfogva indokolt, hogy termékárai piaci árak legyenek, amelyeket a felek a szállítási szerződésben rögzítenek.

4. Az államigazgatási irányítás alatt álló Mecseki Szénbányáknál létező összes vagyon állami tulajdonban van (beleértve az ÁFI által finanszírozott befejezetlen állami nagyberuházást is), ennélfogva a veszteséges gazdálkodásból felhalmozódott adósságok csak ezen vagyon terhére egyenlíthetők ki.

5. Az államigazgatási irányítású nagyvállalat törvényes keretek között részvénytársasággá alakulhat, amelynek gazdálkodási kötelezettségeit az állami Vagyonügynökséggel kötendő vagyonkezelői szerződésben kell megállapítani.

II. A csődhelyzet

1. A hatósági termékárak és törvényes elvonások (adók) szorításában működő vállalat halmozódó veszteségei aláásták fizetőképességét, szállítói követeléseikkel „sorban állnak" a bankoknál, emiatt felszámolási eljárás kezdeményezésére jogosultak.

2. A felszámolási eljárás megindítása a vállalat mélyülő létbizonytalansága miatt elkeseredett dolgozói körében pánikreakciókat váltana ki, lehetetlenné téve a szervezett termelési folyamat fenntartását.

3. A felszámolási eljárás során a könyv szerinti vagyonnak csak 15-20%-ára - külszíni ingatlanokra, járművekre, szerszámgépekre, műszerekre (a „mazsolára") - lehetne készpénzzel fizető vevőt találni, amely feltehetően fedezné a felhalmozódott adósságot, ugyanakkor teljesen ellehetetleníteni a vállalat bonyolultan összetett termelési folyamatának fenntartását, az állami vagyon 3/4-ének további hasznosítását, a bányászati termelés folytatását.

4. Elvileg szóba jöhetne a vállalat (vagy egyes üzemeinek) eladása és a bevételből az adósság kiegyenlítése.

Az eladás (privatizálás) és a felszámolás egyaránt az állami tulajdonos (Állami Vagyonügynökség) döntésétől függ, nevezetesen attól, hogy a csődhelyzet megszüntetésének milyen módját választja.

5. Tekintve, hogy az adósságok kiegyenlítése kizárólag az állami vagyon terhére realizálható, ez megoldható részvénytársasággá alakulással is, nem csak felszámolással.

III. Részvénytársasággá alakulás
Az átalakulás törvényes alapját és menetét a 4. sz. melléklet tartalmazza.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár XXIX-F-104-a Mecseki Szénbányák Vállalat, Igazgatási ügyek 619 doboz: Szerkezeti átalakítás, szanálás iratai 1986-1990.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő