Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján
Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz
„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”
Kocsis Gábor gyomai lakos panasza kulákká nyilvánítása, valamint a tsz-ben szerzett járandóságának visszatartása miatt
a.
Kocsis Gábor levele a Minisztertanácshoz
Gyoma, 1953. október 29.
Kérelem
Alulírott Kovács Gábor, Gyoma, Felszabadulás u. 7. sz. alatti lakos, jelenleg 1952. dec. 9. óta a Rákosi Művek Acél Művek durva hengerde dolgozója kéréssel fordulok a Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsához.
Én ugyanis 1952. febr. 15-én, mint dolgozó paraszt, beléptem a Gyomai Új Élet 3-as típusú term[elő] szöv[etkezeti] csoportba 21 kat. hold földet 318 ar[any] kor[ona], 2 ló, egy arató-, egy vetőgép 1 kocsi stb. gazdasági felszereléssel, takarmánnyal és teljes vetőmaggal, és ott dolgoztam 1952. november 20-ig, amikor a helyi tanács kiküldöttje utasította a csoportot, hogy engem zárjon ki. Amikor a tagság tiltakozott, kijelentette, hogy felsőbb rendelet, és nincs apelláció.
Pedig és sem kulák, sem kulákszármazású nem voltam, mert nagyapám 30 évig, apám 19 évig volt urasági cseléd, én pedig mindig dolgozó paraszt voltam, és úgy az adó, mint beadási kötelezettségemnek mindig eleget tettem, amit igazolni is tudok. Reakciós sem vagyok, mert akkor nem jelentkeztem volna 1945. márc. 1-én, 49 éves koromban a demokratikus hadseregbe önként, ahol augusztus 20-ig szolgáltam, és nem jelentettem volna fel a gyomai csendőr őrsparancsnokot, aki ellenzéki magatartásom miatt üldözött.
A csoportból való kizárásom a csoportelnök lecserélésének a következménye, akit okt. 1-én lecseréltünk, mert a csoport fejlődésének akadályozója volt, de voltak neki jó emberei a mezőgazd[asági] osztálynál, és azóta is szerepet visz.
Kizárásom után azonnal elhelyezkedtem a nehéziparban, és kértem a csoportot, hogy ledolgozott, okt. 1-ig 245,49, okt. 1-től nov. 20-ig kb. 50 munkaegységem után járó bérem természetben adja ki. A csoportnál azt mondták, hogy a Mezőgazdasági osztály nem engedélyezi, pedig 560 kg búza, 80 kg árpa, 149 kg hántolt rizs, 23 kg cukor járt még nekem a 245, 49 munkaegység után, amely be is volt ütemezve, hová lett tehát, mert nekem nem adták ki. Többszöri kérésem után, úgy hallottam, hogy a mezőgazd. osztályon azt mondták, hogy ha követelőzök, kulákot csinálnak belőlem.
Folyó év május 18-án, súlyos üzemi balesetem 2 havi kórházi kezelése után hazamenvén vidéki otthonomba, tudtam meg, hogy kulákot csináltak belőlem, azalatt, míg én a kohászatban dolgoztam. Amikor kértem a tanács jegyzőt, hogy adja írásba, hogy mikor és miért csináltak belőlem kulákot, megtagadta.
Kérem a Miniszter tanácsot, hogy vizsgálja meg ügyemet, és mentesítsen a lealázó kulákságtól, és utasítsa a gyomai Új Élet term. szöv. csoportot, hogy a becsületesen ledolgozott munkaegységem után járó bérem természetben adja ki.
Budapest, 1953. okt. 29.
| Kocsis Gábor |
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Kézzel, tintával írt levél. Hátoldalán a jobb hasábban ugyancsak kézzel, tintával írva a következő cím- és tárgy-megjelölés található: „A Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsának. Kocsis Gábor kérelme munkaegység után járó bér természetben való kifizetése iránt."
b.
A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Kocsis Gábor panaszának kivizsgálására utasítja
Budapest, 1954. január 15.
851/1954.
[195]4. január 15.
Megyei Tanács Elnökének
Békéscsaba
Mellékelten megküldjük Kocsis Gábor, gyomai lakos Minisztertanács Elnökének írt beadványát, melyben sérelmezi, hogy kuláknak nyilvánították, és a tszcs-ben szerzett munkaegység-szerinti járandóságát nem akarják kifizetni.
Kérjük az Elvtársat, hogy az ügyet vizsgáltassa meg, és az eredményről február 24-ig küldjön értesítést, a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.
1 db. melléklet
Elvtársi üdvözlettel:
(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.
c.
A járási tanács vb. levele Kocsis Gáborhoz, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban
Szeghalom, 1954. március 13.
87-31/1-1954. [ikt.] sz.
Kocsis Gábor
Gyoma
Felszabadulás u. 7. sz.
Múlt év október havában a Minisztertanácshoz írt panaszbeadványával kapcsolatban közlöm, hogy ügyét a járási mezőgazdasági osztályon, valamint az Új Élet Termelőszövetkezeten keresztül kivizsgáltam, és megállapítottam, hogy az 1952. évben megdolgozott munkaegysége után járó munkabérét valóban nem kapta meg, minek az akadálya az, hogy a természetbeni juttatás pénzbeli árát nem hajlandó felvenni. Viszont a tsz. taggyűlésen döntött úgy, hogy a megdolgozott munkabérét pénzül fizeti ki, mivel 1952. évre visszamenőleg nem hajlandó természetbeni juttatást adni.
Megállapítás szerint a pénzösszeg ki van utalva a gyomai Nemzeti Banknál, és semmi akadálya nincs annak, hogy azt bármikor felvegye. - Egyébként erről már több esetben értesítette a Járási Tanács VB mezőgazdasági osztálya a címet.
Gyoma, 1954. február 23.
Hornok Vince
vb. titkár
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, a vb. elnök saját kezű szignójával.
d.
A megyei tanács elnökének jelentése a miniszterelnök titkárságához Kocsis Gábor ügyének kivizsgálásáról
Békéscsaba, 1954. július 2.
Békés Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága
K. 187-41/1/1954.
Tárgy: Kocsis Gábor gyomai lakos panasza
Mell.: 2 db.
Hiv. sz.: 851/1954.
Minisztertanács Titkársága
Budapest
A fenti számra való hivatkozással jelentjük, hogy Kocsis Gábor gyomai lakos kulák. Amikor a termelőszövetkezetbe felvették, a tanács részéről nem volt jelen senki, így a tagság nem lett felvilágosítva arról, hogy a nevezett kulák, így került be a tszcs-be.
A termelőszövetkezet a megdolgozott munkaegységért a munkabért hajlandó kifizetni, de nem természetben. Viszont a nevezett pénzben nem hajlandó felvenni a megdolgozott egységért járó bért.
Békéscsaba, 1954. július 2.
A végrehajtó bizottság nevében:
Dióssi György
vb. elnök
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Írógéppel írt tisztázat a vb. elnök saját kezű aláírásával.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő