Kádár János el nem küldött levele Leonyid Brezsnyevnek

„Nálunk olyan benyomás alakult ki, hogy a mi elvi-politikai állásfoglalásainkkal, a módsze-rekre ajánlott javaslatainkkal szemben megnemértés, fenntartás, sőt bizalmatlanság jelentke-zik az Önök részéről, ugyanakkor az eltérő vélemények és módszerek kérdésében nem győz-nek meg bennünket arról, hogy az Önök magatartása lenne a helyes. Ugyanezt tapasztaltuk egész sor esetben a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása előkészítésének menetében is.”

Forrás

1.

Szigorúan bizalmas!
Készült: 2 pl-ban

Előterjesztés a Politikai Bizottság ülésére

Javaslat a szovjet elvtársaknak írandó levél ügyében

Legutóbb, az öt párt moszkvai találkozójáról szóló jelentést tárgyalva, a Politikai Bizottság úgy határozott, hogy levéllel fordul a szovjet elvtársakhoz és megbeszélést javasol azokban a kérdésekben, amelyekben véleményeltérés volt, illetve van közöttünk. Levéltervezet benyújtása helyett néhány körülmény ismételt megvizsgálását és újabb állásfoglalást kérünk a Politikai Bizottságtól. Véleményünk szerint ismételten mérlegelni kell a következőket:

Először: Az utóbbi időszakban véleményeltérés mutatkozott közöttünk a nyugattal kapcsolatos magyar gazdasági elgondolások, a német kérdés, a román kérdés, a csehszlovák helyzet politikai megítélésében, a Varsói Szerződés, a KGST időszerű kérdéseinek, s általában fontos nemzetközi kérdések megtárgyalásának és megoldási módjainak kérdéseiben, a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozójának néhány - politikai jelentőséggel bíró - eljárási kérdésében. Mindez összegezve és együttesen felvetve újabb, és nem kis politikai kérdésként jelentkezik kapcsolatainkban.

Mérlegelni kell, hogy a jelenlegi időpont (a csehszlovák helyzet kialakulatlansága miatti ideges légkör, az esedékes magyar párt- és kormányküldöttség útjának közelsége stb.) alkalmas-e a szóban forgó levél elküldésére, külön tárgyalás, vita kezdeményezésére?

Másodszor: Szükséges annak ismételt mérlegelése is, hogy akár most, akár később, formailag hogyan, mennyire hivatalos módon (és súllyal) vessük fel kérdéseinket? Elképzelhető (ha teljesen pártvonalon tartjuk a kérdést), hogy Központi Bizottságunk fordul az SZKP KB-hoz, Politikai Bizottságunk az SZKP PB-hez, hogy a PB állásfoglalására és megbízására hivatkozva írunk Brezsnyev elvtársnak, és végül, hogy vezető testületre való kifejezett hivatkozás nélkül, személyes levelet írunk Brezsnyev elvtársnak. Ennek abban van a jelentősége, hogy az általunk választott forma más-más kezelési módra ad választási lehetőséget a szovjet elvtársak számára.

Harmadszor: Mérlegelni lehet és kell, hogy a jelzett kérdéseknek ugyan van, és számunkra elsősorban szovjet-magyar vonatkozása van, de meghatározott mértékben érinti a lengyel és német elvtársakhoz való viszonyunkat is. Ezen túlmenően a Varsói Szerződés és a KGST keretében aktív összes partnereinkkel való együttműködésünket is érinti. Tehát elvileg elképzelhető, hogy ne csak a szovjet elvtársaknak, hanem egyidejűleg a többi közvetlen partnerünknek is felvessük együttműködésünket érintő elvi és politikai észrevételeinket.
A fenti meggondolásokból kiindulva tesszük meg javaslatainkat.

Határozati javaslat

1. A Politikai Bizottság úgy ítéli meg, hogy nagy figyelmet kell szentelni azoknak a nézeteltéréseknek, amelyek egyes fontos kérdésekben megmutatkoznak és zavarják az SZKP-val és más közeli szövetséges testvérpártokkal való együttműködésünket. A magunk részéről mindent meg kell tennünk e nézeteltérések elvi alapon történő és mielőbbi megszüntetése érdekében.

2. A Politikai Bizottság úgy határoz, hogy e nézeteltéréseket a maguk összefüggésében, mint átfogó kérdést pártvonalon, bizalmasan és a PB-n belül napirenden kell tartani, a testvérpártok közül pedig csak az SZKP-nál kell, alkalmas időpontban és módon szóvá tenni.

3. Most e kérdésekben nem kell levelet írni az SZKP-hoz, ellenben meg kell vizsgálni, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség június végi hivatalos útja alkalmából, melyeket lehet közülük a szokásos tárgyalások rendes témái közé felvenni.

4. A Politikai Bizottság a nézeteltérések konkrét kérdéseire, s azok felszámolása érdekében szükséges lépések megvizsgálására párt- és kormányküldöttségünk Szovjetunióban teendő látogatását követően tér vissza.

1968. május 24-én

Kádár János s. k.
Komócsin Zoltán s. k.

2.

Szigorúan bizalmas!
Készült 2 pl-ban.
Levéltervezet

L. I. Brezsnyev elvtársnak,
a Szovjetunió Kommunista Pártja
Központi Bizottsága első titkárának

Moszkva

Tisztelt Brezsnyev elvtárs!

A Politikai Bizottságunkban lefolytatott beszélgetés alapján fordulok Önhöz azzal a javaslattal, hogy a közeljövőben hozzunk létre egy protokollmentes, nem hivatalos, nem publikált, kötetlen, elvtársi, kétoldalú találkozót, amelynek során véleményt cserélhetnénk olyan kérdésekről, amelyek bennünket huzamosabb ideje foglalkoztatnak.

Annak érdekében, hogy az Önök számára kétoldalú megbeszélésre a felkészülést megkönnyítsük, a bennünket foglalkoztató gondolataink lényegét a következőkben ismertetem:

A kétoldalú magyar-szovjet kapcsolatokban is, de még inkább a nemzetközi problémák, a szocialista országok között felmerülő kérdések megítélésében és kezelésében olyan lényegbevágó eltérést látunk mind tartalmi, mind pedig a módszerek vonatkozásában az Önök és a mi állásfoglalásaink és magatartásunk között, amelyek bennünket nyugtalanítanak. Azokra a nézet és módszerbeli eltérésekre gondolunk, amelyek annakidején jelentkeztek a külügyminisztereink varsói értekezletén a német kérdésről, majd a Varsói Szerződés keretében folyó vitáinkban, a drezdai és legutóbb az öt testvérpárt moszkvai megbeszélésén felszínre kerültek. Nálunk olyan benyomás alakult ki, hogy a mi elvi-politikai állásfoglalásainkkal, a módszerekre ajánlott javaslatainkkal szemben megnemértés, fenntartás, sőt bizalmatlanság jelentkezik az Önök részéről, ugyanakkor az eltérő vélemények és módszerek kérdésében nem győznek meg bennünket arról, hogy az Önök magatartása lenne a helyes. Ugyanezt tapasztaltuk egész sor esetben a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása előkészítésének menetében is. Mindezekről a problémákról azért szeretnénk közvetlen kétoldalú eszmecserét folytatni, mert számunkra az a legfontosabb, hogy a szovjet-magyar kapcsolatok, az együttműködés rendben legyen, mert a mi szocialista építőmunkánknak és nemzetközi politikánknak ez az alapja.

Remélem, sikerült érzékeltetni e szűkre szabott levél keretei ellenére is, hogy milyen gondok foglalkoztatnak bennünket, és elfogadják javaslatunkat a kétoldalú találkozóra.

Felhasználva az alkalmat, Politikai Bizottságunk legjobb kívánságait, szívélyes elvtársi üdvözletét tolmácsolom szovjet testvérpártunk Politikai Bizottságának. Önnek, Koszigin,

Politikai Bizottságuk tagjainak személyes jókívánságaimat küldöm.

Szívélyes kommunista üdvözlettel:
Kádár János

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 47. cs. 743. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt - Kádár János titkárságának iratai)

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő