Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább
A „nagy testvér
A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években
„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”
a.
Államgazdasági Bizottság 1949. december 6-i határozata
7. napirendi pont
A jövő évi rádió gyártási terv és az elosztás szabályozása
Az Államgazdasági Bizottság a korábban elhatározott jövő évi 100 000 darabos gyártási keretnek 26 000 darabbal való felemelését elfogadja és jóváhagyja, hogy ebből belföldi eladásra mintegy 100 000 db (ebből 75 000 db csak Kossuth és Petőfi rádiók hallgatására alkalmas néprádió) és külföldi eladásra mintegy 25 000 db készülék kerüljön.
A Titkárság korábbi határozata alapján a rádió elosztás olyan rendszerét kell bevezetni, amely biztosítja, hogy külföldvevő készülékek csak politikailag megbízható személyek kezébe jussanak.
Az Államgazdasági Bizottság ennek alapján megvizsgálta az elosztás korlátozásának kérdését, és megállapította, hogy a vásárlók eredményes ellenőrzése nagyon nehezen valósítható meg, s egyben azt jelenti, hogy a termelt rádiók túlnyomó részét nem tudnók eladni. Tekintettel arra, hogy jelenleg mintegy 525 000 rádiókészülék - amelynek jelentős része külföldvevő készülék - van működésben, az újonnan gyártott rádiókészülékek vásárlásának korlátozásával sem lehet gyakorlatilag megakadályozni azt, hogy valaki külföldi rádiót hallgathasson, ha akar.
A fentiek alapján az Államgazdasági Bizottság javasolja az újonnan gyártott külföldvevőknek továbbra is szabad forgalomban való eladását.
Budapest, 1949. december 16.
b.
Államgazdasági osztály Szigorúan bizalmas!
Készült: 20 példányban (BM)
Feljegyzés
az Államgazdasági Bizottság részére
Az Államgazdasági Bizottság 1949. április 12-i ülésén határozatot hozott 100 000 db néprádiónak 1949 őszétől 1 év alatt történő legyártására. E határozat előírta, hogy a gyártandó néprádióból 80 000 db olyan 2 ½ + 1 csöves „típus" készülék legyen, amely egyszerű átkapcsolással csak a Kossuth és Petőfi adók adásának vételére alkalmas; 20 000 db pedig 3 + 1 csöves közép és rövid hullámú Európa-vevő „típus szuper" készülék legyen. A fenti mennyiségű „típus" és „típus szuper" gyártási ára kb. 38 millió forint.
Az Államgazdasági Bizottság határozatának helytelen értelmezése folytán a rádiógyárak 1950. évi tervük elkészítésekor a
és készüléken kívül további 60 000 db Európa-vevő luxus készülék gyártását irányozták elő és az 1950. évi gyártási keret 98 millió forintban való megállapítását kérték.A termelés ilyen irányú emelése nem indokolt. De vannak tényezők, melyek az Államgazdasági Bizottság által megállapított keret bizonyos emelését indokolják. Egy a gyártási kapacitás kihasználása, mely 100 000 db néprádió gyártásával nincs biztosítva. Az Orion kapacitásának kihasználása a múlt évi termelés 10-20%-os emelésével biztosítható. A külföldi kereslet, mely főként az eddig gyártott nagy luxus készülékek iránt nyilvánul meg. (Az alábbi részletezésben külföldi eladásra beállított tételeknek több mint fele már le van kötve, kizárólag luxus készülékben.) A keret bővítését indokolja továbbá a néprádió iránt előreláthatóan megmutatkozó nagy érdeklődés és végül a Philips gyárral kötött megállapodás. (Ebben a megállapodásban kötelezettséget vállaltunk 20.7 millió forintos évi termelés lehetőség szerint való biztosítására, ami a gyár múlt évi rádió termelésének mintegy 20%-os növelését jelenti. Ha ezt a megállapodást betartjuk, indokoltnak látszik a Siemens termelésének hasonló emelése.)
Az Államgazdasági osztály, a Tervhivatal, a Nehézipari-, a Kül- és Belkereskedelmi Minisztérium megbízottai a kérdést megvizsgálták és az 1950. évi gyártásra vonatkozólag a következőket javasolják:
1.) 1950 évi gyártási keretek
a) Belföldi eladásra
2 ½+1 csöves típus rádió 75 000 db kb. 23 000.000 [Ft] gyári ár
3+1 csöves típus szuper 20 000 14 000.000 [Ft] gyári ár
Európa-vevő luxus készülék 5000 5 000 000 [Ft] gyári ár
Összesen 100 000 db kb. 42 000 000 [Ft] gyári ár.
A fenti tételekből a típus szuper és a luxus készülékek egy része előreláthatólag külföldi eladásra lesz átvihető.
b) Külföldi eladásra
Európa-vevő luxus készülék 11 000 db kb. 11 000 000 [Ft]gyári ár
Telepes készülék 10 000 7 000 000 [Ft] gyári ár
Alkatrész garnitúra 5000 4 500 000 [Ft] gyári ár
Összesen 26 000 db kb. 22 500 000 [Ft] gyári ár
1949. évi termelés 85 000 db 58.7 m[illió] Ft gyártási ár
1950. évi előirányzat 126 000 64.5 m[illió] Ft gyártási ár
2.) Európa-vevő készülék forgalomba hozatala
Az Államgazdasági Bizottság április 12-i határozata értelmében az Európa-vevő típus szuper készülékek csak osztályszempontból megbízható személyeknek adhatók el. Ezt az elosztási elvet kell minden Európa-vevő készülékre alkalmaznunk. Jelenleg a kereskedelemben külföldvevő készülékek minden korlátozás nélkül kaphatók. Az Európa-vevő, illetve általában külföldvevő készülékek forgalomba hozatalával kapcsolatban az alábbiakat javasoljuk:
a) Általános vélemény, hogy a budapesti adásokat vevő „típus" és az Európa-vevő „típus szuper" készülékek tervezett árai között nem elég nagy a különbség. A típus rádió tervezett készpénz vásárlási ára 380 forint, a típus szuperé pedig 800 forint. Javasoljuk a típus rádió árának 300-350 forintra való csökkentését, a típus szuper árának 900 forintra való emelését és a luxus készülékek legalacsonyabb árának 1200 forintban való meghatározását. (A luxus készülékek jelenlegi ára 900-3000 forint.)
b) Javasoljuk, hogy az Európa-vevő készülékeknek (típus szuper és luxus készülékek) a fenti árakon való vásárlását XII. 15-től a szakszervezetek, ill. a DÉFOSZ szervezetek javaslatához kössük. Ipari és kereskedelmi vállalatoknál az üzemi bizottság elnöke, állami hivataloknál a szakszervezeti bizottság titkára, falvakban a DÉFOSZ elnöke személyi felelősség mellett adja ki a javaslatokat. A Szakszervezeti tanács és a DÉFOSZ főtitkársága adjanak ki bizalmas utasítást arra vonatkozólag, hogy funkcionáriusaik a helyi pártszervezet titkárának beleegyezése nélkül nem adhatnak ki rádió vásárlására vonatkozó igazolványokat. A Párt és a tömegszervezetek központjaiban dolgozók részére a Szakszervezeti Tanács Kultúrosztálya adja ki a szükséges igazolásokat. A dolgozók részére kedvezményes áron kiadott rádiók elosztását a Villrad-nál kell központosítani, és megfelelő rendszert kell kidolgozni arra, hogy az utalványok kiadásánál és beváltásánál visszaélések ne fordulhassanak elő. Meggondolandó, hogy esetleg a megfelelő szakszervezeti és DÉFOSZ ajánlással nem rendelkezőket se zárjuk ki kategorikusan az Európa-vevő készülékek vásárlói közül, hanem tegyük lehetővé, hogy a kiskereskedelmi hálózatokon keresztül magas, kb. 4-7000 forintos rádiót bárki vásárolhasson. Ilyen árak mellett csekély számú vásárlóra lehet számítani. Az olcsóbb rádió árat ez esetben, mint a kormány által a legjobb dolgozóknak nyújtott jelentős kedvezményt lehet meghirdetni.
c) Javasoljuk, hogy politikai előkészítéskép[p]en a sajtóban jelenjen meg néhány cikk a néprádió közeli forgalomba hozataláról.
d) Jelenleg mintegy 2500 Európa-vevő luxus készülék van a magán kiskereskedők raktáraiban. Ezeknek a készülékeknek politikailag megbízható személyekhez való eljuttatása csak akkor biztosítható, ha ezeket az állami szektor felvásárolja. Egyébként ezekre ugyanazt a fent javasolt kettős árrendszert kellene bevezetni. Abban az esetben, ha a készüléket a kiskereskedők a felemelt 4-7000 forintos árakon hozzák forgalomba, a megengedett hasznon felüli bevételüket le kell fölözni.
MOL M-KS 276. f. 112. cs. 38. ő. e. (MDP KV Államgazdasági Bizottság) - A bizottság határozata a második szakasztól előterjesztésként került a Titkárság másnapi, azaz december 7-i ülése elé, amely elfogadta a javaslatot. Egyúttal megbízta a Nehézipari Minisztériumot és az Árhivatalt, „nézze meg az új rádiók gyártási költségének kérdését". (MOL M-KS 276. f. 54. cs. 76. ő. e. MDP KV Titkárság)Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő