A Magyar Nagydíj korai évei: átláthatatlanság és központi ellenőrzés

„Az elmúlt hétvégén a Hungaroringen harmadízben rendeztük meg a Forma-1 Magyar Nagydíj világbajnoki futamát. A Magyar Nagydíj az eddigi megszokott rendben – a külföldiek szerint is kiváló szervezésben – zajlott le. Semmiféle zökkenő, programcsúszás nem fordult elő. A versenyt a három nap alatt mintegy 200 ezer néző tekintette meg, a vasárnapi nézőszám mintegy 140 ezer főre tehető.”

Források

A Magyar Autóklub főtitkárának a levele a Hungaroring átépítése körüli problémákról  

Magyar Autó- és Motorsport Szövetség

Közlekedési Minisztérium
Horváth Árpád                                                           Budapest, 1988. január 19.
Osztályvezető e[lv]t[árs]                                                                     1-0046/1988
Budapest                                                                                Ü[gy]i[ntéző]: Szamos
Dob u. 75-81.

Kedves Horváth Elvtárs!

1988. január 15-én a Közlekedési Minisztériumban folytatott tárgyalás során kézhez kaptam a Budapesti Közúti Igazgatóság vezetője által, a Hungaroring átépítésével kapcsolatban írt levelének másolatát.

Tekintettel arra, hogy

foglaltak nem csak műszaki- és anyagi problémákra, hanem a MAMSZ tevékenységének bírálatára is kiterjednek, feltétlenül szükségesnek látom - az Ön kérésén túl is -, hogy véleményemet az alábbiakban kifejtsem.

Elöljáróban néhány, a nemzetközi szövetséggel, a nemzetközi versenypályákkal, illetve a nemzeti szövetségekkel kapcsolatos alapkérdést kell tisztázni.

•1.       „Az FIA (Federation Internationale de l'Automobile) az egyetlen nemzetközi szervezet, amely jogosult autósport irányítására a világon. Az FIA közgyűlése ezeket a jogokat a Nemzetközi Sportbizottságra (FISA - Federation Internationale du Sport Automobile) ruházza át teljes anyagi és adminisztratív autonómiával." (Idézet az FIA alapszabály 4. cikkelyéből.)
•2.       „A Nemzeti képviseletre a FISA közgyűlésén jóváhagyott nemzeti szervezet (ASN) jogosult. (Idézet az FIA alapszabály 5. cikkelyéből.)
•3.        Magyarországot az 1986. évi FISA közgyűlés döntése óta a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség (MAMSZ) képviseli a FISA-ban.
•4.         A nemzetközi versenypályák előírásait a FISA jogosult meghatározni (a már idézett 4. cikkely alapján). Ugyanúgy, mit a „Nemzetközi Autóversenypálya" titulust, amelyet a FISA pályahomologizációval dokumentál.

Nemzetközi autóversenyeket - amelyek a FISA felé bejelentésre kötelezettek - csak a FISA által homologizált versenypályán lehet szervezni.
(A FISA Nemzetközi Sportszabályzat előírásai.)

A fenteket azért kívántam megjegyezni, mivel Szántó elvtársnak ezekről nyilvánvalóan nem volt tudomása, amikor levelében kifogásolta a MAMSZ-nak a FISA-val történt tárgyalásait.

Tájékoztatom Horváth elvtársat, hogy a MAMSZ-nak a FISA és az ÁISH érvényes szabályai szerint ugyan joga van a nemzetközi szövetséggel tárgyalni, de a kérdéses levélben érintett témában ezt nem tette. A Hungaroring átépítésével kapcsolatban a FISA a MAMSZ-ot mint illetékes nemzeti szervezetet a határozatáról és kívánságáról csupán értesítette. Azt, hogy a MAMSZ helyesen, és nem a levélben vélelmezett módon járt el, bizonyítja, hogy a mai napig a FISA értesítésére választ még nem küldött. Mivel a MAMSZ-nak e kérdéskörben döntési jogai, és szükséges anyagi eszközei nincsenek, 1987. november 19-én kelt levelében a Budapest Közúti Igazgatóságot, valamint más érintett feleket is - köztük a Közlekedési Minisztériumot is - tájékoztatta a FISA pályaépítési igényeiről.

Téves a levélnek az a megállapítása, hogy a MAMSZ a FISA átépítési kívánságait a „Közlekedési Minisztérium útján kívánja biztosítani", hiszen az eddig semmilyen fórumon és semmilyen dokumentumban így nem szerepelt.

Azt is rögzíteni szükséges, hogy a pályatervek elkészítését [nem] a MAMSZ se[!] rendelte meg a tervezőnél, még csak félhivatalos formában sem. Az ily módon „ismeretlen" megrendelésre elkészült pályaterveket ugyan a tervező a MAMSZ részére - sportszakmai vélemény és jóváhagyás céljából - bemutatta 1987. november 5-én. A tervező tette ezt azért, mert tudomása volt arról, hogy a Hungaroring versenypálya [a] FISA pályalicencében egyértelműen rögzítve van, hogy a versenypályán a nemzeti ASN (MAMSZ) jóváhagyása nélkül semmiféle módosítást végezni nem szabad. Egyébként ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy tájékoztassam, a Hungaroring FISA pálya homologizációja 1988. december 31-én lejár, így azt a következő évben meg kell újítani.

Egyébként a MAMSZ és a tervező között történt egyeztetésről készült jegyzőkönyvben - melyből a MAMSZ a KM-nek is küldött korábbi levelével másolatot - látható, hogy nem a tervező, hanem a MAMSZ tartja az átépítést balesetveszélyesnek, ami csak egy vélemény, mivel a végső megítélés és döntés a FISA joga.

Cáfolni vagyok kénytelen Szántó elvtárs azon, a levélben szereplő tényközlését is, miszerint a MAMSZ a tervezőtől kapott terveket kiküldte volna Párizsba a FISA-nak, ugyanis ez nem történt meg.

Végezetül szeretném megemlíteni azt, hogy a MAMSZ a Hungaroring versenypályával kapcsolatban sohase kerülte ki a pálya kezelőjét - a Budapesti Közúti Igazgatóságot -, csupán a FISA és a saját sportszakmai véleményét ismertette vele. A pálya kezelője az eddigi véleményeket, észrevételeket, nyilvánvalóan a pálya nemzetközi hasznosíthatósága érdekében, tapasztalataink szerint megfogadta. Amennyiben azonban szakmai megítélése illetve anyagi lehetőségei megváltoztak, és a továbbiakban nem kívánja a FISA illetve a MAMSZ véleményét érvényesíteni, a MAMSZ azt természetesen tudomásul veszi, de ugyanakkor kénytelen minden felelősséget elhárítani magáról a jövőben, ami a Hungaroring-gel kapcsolatos esetleges FISA retorziókból adódhat.

Tekintettel arra, hogy Szántó elvtárs levelének másolata több intézmény illetve személy részére került megküldésre, kérem Horváth elvtárs hozzájárulását, hogy jelen levelemet ugyanezekre a helyekre másolatban megküldhessem, mivel az utóbbi időben a MAMSZ tevékenységének megítélése több, nem megalapozott vélemény kapcsán helytelenül alakult.

Üdvözlettel:

Nádasdi János
főtitkár

Jelzet: XIX-H-1-pp-15, KPM, Központilag iktatott iratok, 860. doboz

Kulcsszavak

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő