A demokrácia megmentésének elbukott kísérlete

„Nagy Ferenc, Varga Béla és társai szökése után, Dinnyés Lajos miniszterelnöksége és Dobi István pártelnöksége kezdetén, a válság gyors megoldása következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a pártonkívüli képviselők, és az egész reakció meglepetésében és félelmében visszahúzódott minden akciótól.” – A közölt rendőrségi jelentések Z. Szabó Istvánról és a Kisgazdapárt belső ellenzéki, ún. Alkotmányvédő csoportjának tevékenységéről számolnak be.

Jelentés FKgP. vezetősége és B. Szabó István vezetése alatt álló „alkotmányvédők" taktikájáról  

Tárgy: F. K. P. vezetősége és B. Szabó István vezetése alatt álló „alkotmányvédők" taktikája.

Jelentés
Budapest, 1947. július 16-án

F. hó 12-én, szombaton du., Dobi István F. K. P. elnöke, Mihályfi Ernő kíséretében Balatonlellén járt Tildy Zoltán köztársasági elnök nyaralójában. Itt jutott Mihályfi Ernőn keresztül Tildy és Dobi tudomására, hogy vasárnap, f. hó 13-án, Szigetváron B. Szabó 50, ún. „alkotmányvédő" képviselővel fontos megbeszélést akar lefolytatni, hogy a jelenlegi vezetőségben lévő fórumistákat minél jobban el tudja távolítani a vezetőségből. Szigetváron B. Szabóék a nagyválasztmány összehívásával kapcsolatos teendőket akarták megbeszélni, hogy ott a vezetőség részbeni megbuktatásán kívül a választójogi törvényjavaslatot is leszavazzák, illetőleg megtagadják annak parlament elé való vitelét.

Tildy Zoltán köztársasági elnök kérésére, Dobi István államminiszterrel egyetemben,

kíséretében vasárnap, f. hó 13-án elmentek Szigetvárra. Dobi István előzőleg azonban fontos családi ügyben hazautazott Szőnybe, és csak onnan ment valamivel később a köztársasági elnök után Szigetvárra.

Tildy Zoltán kb. déli 12 órakor ért Csornoky Viktor kíséretében Szigetvárra, ahol éppen javában folyt a B. Szabóék által meghirdetett gyűlés, mely után akarták megtartani B. Szabóék - 50 képviselő jelenlétében - a Kátai-féle vendéglőben a megbeszélésüket. Szigetvárra a meghívott 50 képviselő helyett csak 11 képviselő ment le, és ezek az F. K. P. képviselői közül - a pártvezetőség állítása szerint - a legrongyabb, kétkulacsos emberek voltak. Amíg a gyűlés tartott, Tildy Zoltán a templom téren, a Kátai vendéglő előtt sétált, míg Csornoky Viktor odament a gyűlésre és figyelmeztette B. Szabót és társait arra, hogy a köztársasági elnök úr várja őket a gyűlés után a Kátai vendéglőben, és majd menjenek oda.

Dobi István a B. Szabóék által hirdetett gyűlés közepén érkezett Szigetvárra, teljes inkognitóban, úgy, hogy a pódium mögé állt, a tömeg közé, hogy B. Szabóék ne vegyék őt észre. Éppen B. Szabó tartott meglehetősen lázító, pártvezetőség-ellenes, koalícióellenes és demokráciaellenes beszédet, amit Dobi jegyzett is. Dobit úgy fedezték fel, hogy valamelyik parasztembernek feltűnt, hogy valaki jegyzi B. Szabó beszédét, és ezért odament Hompola képviselőhöz figyelmeztetni őt. Hompola, amikor meglátta Dobi pártelnököt, nagyon meghökkent, de azonnal feltalálta magát, és megkérdezte tőle, hogy talán azért jött el ide, mert fel akar szólalni. Dobi erre kijelentette, hogy ha ő most itt ez után a beszéd után felszólalna, akkor Szigetváron polgárháború törne ki, mert ilyen beszéd után csak éppen az ellenkezőjét kellene mondani mindannak, amit B. Szabó itt mondott.

A gyűlés végén Dobi István Kovács Antal képviselővel egyetemben, aki nagyon mosakodott azért, hogy ő megjelent B. Szabó gyűlésén, elment a Kátai-féle vendéglőbe Tildy Zoltánhoz. B. Szabó - akinek valószínűleg jelentették, hogy Dobi elítélte beszédét - nem mert odamenni egész idő alatt Dobihoz, sőt kb. ½ 2-2 óráig, amíg a Kátai-vendéglőben tartózkodtak a képviselők, közöttük egy szó sem hangzott el. Ezután B. Szabóék is elmentek Tildy Zoltánhoz a Káta-féle vendéglőbe, ahogy Tildy megkérdezte B. Szabót, hogy mi volt a szándéka azzal, hogy itt, Szigetváron 50 képviselővel megbeszélést akart tartani. B. Szabó ez ellen tiltakozott, de Tildy ennek dacára a leghatározottabban és a legerélyesebben utasította rendre B. Szabót, és kijelentette neki, hogy ha nem fogja abbahagyni a pártvezetőség ellen a fúrásait, akkor a legerélyesebb eszközökhöz fog nyúlni. Ezzel Tildy Zoltán még két képviselővel egyetemben elhagyta Szigetvárt, és Balatonlellére ment. Dobi István pedig egy képviselőt magához véve, hazament Szőnybe. B. Szabóék most már rossz hangulatban, kb. 7-8 képviselővel egyetemben ott maradtak Szigetvárott, de az F. K. P. vezetősége nem tartja valószínűnek azt, hogy ott fontosabb esemény a fentiek után még történhetett.

Fenti események után, és a parasztképviselők felajzott ellenzéki hangulata után, másnap, f. hó 14-én, hétfőn, du-ra magához rendelte Tildy Zoltán Balatonlellére az F. K. P. politikai bizottságát. A politikai bizottságnak egyetlen témája a nagyválasztmány összehívásának elhalasztása volt. Itt, ebben a kérdésben, a politikai bizottság majdnem teljesen egységes volt, és elfogadta Tildy Zoltán állásfoglalását, hogy a nagyválasztmányt, ha nem akarnak palotaforradalmat, feltétlenül el kell halasztani. Ez ellen a határozat ellen csak egyedül Implom Ferenc főtitkár hadakozott a végtelenségig. Nem is tudták a végén sem meggyőzni az elhalasztás helyességéről, de azért a többség akaratát elfogadta. Meglepő volt a politikai bizottsági ülésen Kovács István állásfoglalása - aki tulajdonképpen az „alkotmányvédő" csoportnak egyik vezetőségi tagja -, mert amint itt kifejtette, lent járt megyéjében, és egy pár faluban, városban összehívta a párt választmányát és ott megállapította, hogy most helytelen volna összehívni a nagyválasztmányt, és így teljes mértékben hozzájárul és elfogadja Tildy Zoltán indítványát.

Amikor a politikai bizottság fenti határozatát f. hó 15-én, kedden B. Szabóék megtudták, össze-vissza kapkodtak abban az irányban, hogy megmásítsák a politikai bizottság határozatát a nagyválasztmány elhalasztására vonatkozólag. Sürgősen össze akarták hivatni a képviselői értekezletet azzal az indoklással, melyet Baráth Endre tegnap délután folyamán Dobi pártelnök elé is terjesztett, hogy a választójogi törvényjavaslatot a képviselő csoport nem ismeri, és így 16-án, szerdán azt ne tűzzék napirendre a parlamentben, hanem előzőleg hívjanak össze egy képviselői értekezletet, és ott újból fogadtassák el a képviselőkkel. Dobi István megmagyarázta Baráth Endrének, hogy ez nagyon helytelen volna, mivel a javaslat már egy pár képviselői értekezleten keresztül ment kisebb-nagyobb módosításokkal, valamint a pártközi tárgyalásokon részt vettek a párt vezetőségén kívül az ú. n. „alkotmányvédő" megbízottak is, és ők is megadták a beleegyezésüket ahhoz, hogy a törvényjavaslatot ebben a formában a parlament elé vigyék.

Hogy nézne most ki - kérdezte Dobi -, ha most az utolsó percben a pártközi értekezleten, valamint a Tildynél megtartott pártvezéri értekezleten adott szavukat megszegnék? Milyen helyzetbe hoznák az egész pártot? Gondolják jól meg, hogy mit cselekednek. Baráth Endre úgy látszott, el is fogadja Dobi érvelését, és kijelentette, hogy most már természetesen ő is egész másként látja a kérdéseket, és nem kívánja a képviselői csoport összehívását. Ez természetes azonban csak ürügy volt, hogy a képviselői értekezletet össze tudják hivatni, és azon a kormányt és a párt vezetőségét le tudják szavazni.

Ma, f. hó 16-án, d. e. 10 órakor, a parlament megnyitása előtt B. Szabóék össze fognak jönni, és valószínű, hogy arra adnak utasítást az „alkotmányvédőknek", hogy a parlament mai ülésén beterjesztett választójogi javaslattal kapcsolatban vessék fel a kormánnyal szemben a bizalmatlanságot, és névszerinti szavazást kérjenek. Az „alkotmányvédők" azt remélik, hogy az F. K. P. nagy többsége az összes ellenzékkel összefogva, le fogja szavazni a kormányt. Számításokat végeztek, és kb. 192 szavazatra számítanak 185-190 ellenében.

A pártvezetőség ellenlépéseket tett az „alkotmányvédők" akciója ellen, és a Pest megyei szervezet képviselőit felkérte Dinnyés, a radikális baloldali képviselőket pedig felkérte Dobi arra, hogy győzzék meg a képviselőket helytelen álláspontjukról, és névszerinti szavazás esetén ne szavazzák le a kormányt, mert ezzel Tildy Zoltánt is dezavuálják. A párt vezetősége kb. 40 főnyi F. K. P-i képviselőre számít, hogy legjobb esetben a kormány mellett szavaz, de ez szerintük éppen elég arra, hogy a baloldali blokkal egyetemben tovább tudják vinni az ország vezetését.

A párt vezetőségének nincs még határozott elképzelése arra vonatkozólag, ha B. Szabóéknak mégis sikerülne a kormányt leszavazni, és így a választójogi törvényjavaslat a parlamentbe nem menne keresztül. Azonban az fix, hogy ha ilyen eset mégis előfordulna, nincs más mód, minthogy a parlamentet azonnal fel kell oszlatnia Tildy Zoltánnak, és a további kormányzást az új parlamentig, rendeleti úton kell majd lefolytatni. Hogy az új választások most már milyen törvény alapján történnének, erre nem is tudnának válaszolni, hiszen az 1945-ös választójogi törvény tulajdonképpen csak az akkori választásokra, tehát csak egy évre szólt, és így ezzel törvény szerint nem lehetne választani, míg a mostanit még a parlament nem szavazta meg.

Így áll a helyzet, az F. K. P-ban ma d. e. 10 órakor, amikoris éppen tudomásomra jutott, hogy a mára tervezett „alkotmányvédő" csoport gyűlését B. Szabóék holnapra, f. hó 17-re, d. e. 10 órára halasztották el.

Gépelt, aláírás nélküli tisztázat. ÁTBL 3. 1. 5. 0-11246

Ezen a napon történt április 16.

1944

Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő