„Tényleg ellenforradalom volt 1956 októberében”

„Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak.” Az MSZMP KB Agitációs és propaganda, Adminisztratív, valamint Párt- és tömegszervezetek osztálya által kiadott feljegyzések Nagy Imre és társai perében hozott ítélet társadalmi visszhangjáról, fogadtatásáról tájékoztatnak, elfogultan, a pártállami propaganda torzításával.

Az Országos Rendőr-főkapitányság feljegyzése a Nagy Imre perrel kapcsolatos politikai hangulatról
1958. június 29.

BM ORFK Politikai (nevelő) Osztály

Szám: 418-623/58

Feljegyzés
a politikai hangulatról Nagy Imre és társai ellen
lefolytatott büntető eljárással kapcsolatban

Az állomány hangulata, véleménye alapján - amely valamennyi főkapitányság, tanosztály, a vasúti rendőrség és a Tököli Tábor politikai helyettesének alapján áll rendelkezésünkre - az alábbiak állapíthatók meg:

Általános tapasztalat, hogy a személyi állomány döntő többsége fokozott érdeklődést tanúsított a sajtóban megjelent ítélet iránt. A fokozott érdeklődést mutatta, hogy úgyszólván az egész állomány még aznap tájékozott volt a közleményről, még olyanok kezében is lehetett újságot látni, akik egyébként nemigen olvasnak újságot.

Több helyen, pl. Budapest, Hajdú és Borsod megye területén minden felsőbb utasítás és szervezés nélkül sajtóvitán, csoportos beszélgetésen, pártnapon, pártcsoport-értekezleteken vitatták meg a közleményt. Egyes főkapitányságok, pl. Pest és Zala megye területén a közleményt a megye intézkedésére szervezettszerűen vitatták meg.

Általában jellemző, hogy az állomány körében megelégedést váltott ki az ítélet, amellyel döntő többsége egyetértett, azt igazságosnak és jogosnak tartják. Van olyan tapasztalat, hogy a rendőrök szolgálat közben is kiállnak az ítélet jogossága mellett. Pl. a bősárkányi őrs járőrének a farádi ág. agronómusa felvetette, hogy helyteleníti az ítéletet. A járőrben lévő elvtársak e nézetet megcáfolták, és az esetet jelentették.

Az egyöntetű helyeslés mellett több különböző vélemény hangzott el, melyek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

1./ Amellett, hogy az ítéletet már régebben várták, sokan meglepődtek, mivel ezt minden előzetes tájékoztatás nélkül hozták nyilvánosságra. Ezzel általában egyetértenek az elvtársak és kihangsúlyozták, hogy ezáltal nem adtunk lehetőséget az ellenségnek a támadásra. A tárgyalás titkosságának helyeslése mellett egyesek Budapesten, Borsod és Baranya megyében hiányolták a nyílt tárgyalást.
Amellett, hogy általában a végrehajtás időpontját helyesnek tartják, többen úgy vetették fel, hogy már korábban kellett volna az ügyet lezárni, sőt egyesek Nógrád, Tolna és Veszprém megyékben úgy nyilvánultak meg, hogy már 1953-ban ki kellett volna végezni Nagy Imrét. Az időpont helyeslése mellett egyesek Borsod megyében azon aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy most a választások előtt nem volt helyes az ítélet időpontjának kiválasztása, mert esetleg befolyással lesz a választásra.
A pártdemokráciára hivatkozva Budapesten, Vas és Tolna megyékben egyes elvtársak hiányolták, hogy a párttagságot miért nem tájékoztatták előre.
A Keleti-pu.-i őrsön helytelenül az ítéletet a revizionizmus feletti ítéletnek értelmezték a kérdés tisztázásáig.

2./ Bár az ítélettel egyetértettek, több személlyel szemben azonban az ítéletet enyhének tartják, elsősorban Kopácsi és Tildyvel kapcsolatban. Ez a felvetés szinte általános.
Kopácsival szemben felvetik, hogy rendőri vonalon ugyanolyan felelősség terheli, mint a honvédségi vonalon Malétert. Felhozzák, hogy felelős a rendőrség dezorganizálásáért, az ellenforradalmárok felfegyverzéséért. Budapesten többen felvetették, hogy munkásmozgalmi múltja és származása csak súlyosbító körülmény, és hogy osztályáruló. Általában rá is kivégzést tartottak volna reálisnak.
Emellett Budapesten többen Kopácsi korábbi népszerűsége alapján helyeslik, hogy nem végezték ki.
Tildyvel szemben pedig számos helyen felvetették, hogy nála az államhatalom elleni szervezkedés már a második eset és komoly szerepet játszott az ellenforradalomban, megérdemelte volna a halált.
Általában a többi személlyel szemben is felvetik, hogy ki kellett volna őket végezni.
Több helyen, pl. Zala, Veszprém és Borsod megyékben, valamint Budapesten egyesek Mindszenti halálra ítélését is helyesnek tartanák. Szabolcs és Békés megyékben többen felvetik, hogy miért nem kérik ki az amerikai követségről Mindszentit.
Budapesten egyes elvtársak részéről felvetődött, hogy a disszidált ellenforradalmi vezetőket távollétükben miért nem ítélték el. Ugyancsak Budapesten vetették fel, hogy Rákosit és Gerőt is el kellett volna ítélni, mert az ő helytelen politikájuk segítette az ellenforradalom előkészítését. Heves megyében egyesek felvetették Bata és Piros felelősségét is, hogy azokat is fel kellett volna akasztani.
Többen érdeklődtek, hogy a kisebb ellenforradalmárokkal mi lesz, ügyük mikor lesz lezárva, így pl. Budapesten Kiss [István], Deszpot [László] és Vári [József]személyével, Borsodban pedig Földvárival [Rudolf] kapcsolatban.
Budapesten a Vasúti Kapitányságon többen érdeklődtek Losonczy halálának körülményei felől, mivel olyan híreket hallottak, hogy a kihallgatások során verték agyon. Ugyancsak Budapesten vetődött fel, hogy a közlemény egyesek, pl. Gimesi és Dr. Szilágyi esetében nem tartalmaz elég konkrétumot, bűnösségük súlyos voltának bizonyítására.
Bács, Békés, Szabolcs és Borsod megyékben vetődött fel Rajkné személye, hogy azt is el kellett volna ítélni, jelenleg hol van és mi lesz vele. Budapesten, Zala, Tolna és Baranya megyékben egyes elvtársak úgy vetették fel a Nagy Imre-ügyet, hogy nem lesz-e ebből második Rajk-ügy, vagyis egy pár év múlva nem rehabilitálják-e a most elítélteket.
Baranyában vetették fel, hogy a Rajk-ügy tapasztalatain okulva ezt a kérdést nem kellene napirenden tartani a sajtóban, mert ezzel csak tápot adunk az ellenséges propagandának.

3./ Budapesten, Békés és Baranya megyékben vetődött fel Jugoszlávia felelőssége a Nagy Imre-üggyel kapcsolatban, és több elvtárs elítélőleg nyilatkozott Jugoszlávia szerepéről. Ugyanakkor felvetették, hogy az ügy következtében kapcsolatunk nem fog-e elmérgesedni. A Dzserzsinszkij iskolán a hallgatók között az utóbbi időben jugoszláv ellenesség tapasztalható.

4./ A rendőrök több helyen észleltek az üggyel kapcsolatban ellenséges tevékenységet, pl. a mohácsi és siófoki vasúti állomás WC-jének falán ellenséges feliratokat, Fejér megyében több ellenséges kiejtést, sajnálkozást, Lepsényben pedig többen fekete karszalagot viseltek. Az észleltekkel kapcsolatban a megfelelő intézkedéseket elvtársaink megtették.

5./ A sajtóban megjelent közleményeket továbbra is figyelemmel kísérik az elvtársak, és azok továbbra is vita tárgyát képezik. Egyedül Nógrád megye és a Tököli tábor jelentette, hogy az ügy felett az elvtársak napirendre tértek és azt lezárták.

A politikai apparátus és a pártszervek mindenhol igyekeznek megmagyarázni és tisztázni a felmerült kérdéseket, tisztázatlan kérdést a megyék nem jelentenek Jugoszlávia szerepén kívül. A területi pártbizottságok legtöbb helyen a rendőri pártszervezetek titkárai részére tájékoztatót tartottak a Nagy Imre-üggyel kapcsolatban.

Budapest, 1958. június 29.

Rózsa Andor
r. alezredes

MOL M-KS 288. f. 30/1958/4. 64-67.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő