„Színház az egész...”

Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma

„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”

Gyanúsított jegyzőkönyv

ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG
Tanukihallgatási jegyzőkönyv

Készült Nyiregyháza 1950 évben december 21. napján, a gyanusitott kihallgatása alkalmával.
A gyanusitott a személyi viszonyairól az alábbiakat adja elő:
1. Családi és utóneve (esetleges előző neve): V. I.

(?)

1950. október hó 18.-án Nyiregyházán voltam, ahol vásárlást akartam eszközölni. Ezen a napon a délutáni órákban elhatároztam, hogy magamat államvédelmi századosnak fogom kiadni és ennivalót, és szeszes italt igy pénz nélkül fogok tudni magamnak szerezni. Célom volt ezzel továbbá az is, hogy az embereket megrémitsem és az államvédelmi Hatósággal szemben ellenszenvet szitsak. épen ezért Nyiregyházáról nem is hazafelé mentem kerékpárommal, hanem Kemecse irányában, ahol tudtam, hogy szétszórt tanyavilág van. Kb. 7 óra lehetett, amikor találkoztam U. Gy. ujságárussal, akit én megállitottam és már azonnal ugy mutatkoztam be, hogy államvédelmi százados vagyok és azt mondtam neki, hogy engem Miskának szólitson. U.-nak a beszélgetés után nyomban azt mondtam, hogy olyan helyre vigyen engem, ahol bort lehet inni. Elsőnek M. J. Kótaj, Rókahegyi lakóshoz mentünk be, ahol én magam ugyancsak áv. szds.-nak adtam ki és bort és ennivalót követeltem. Hogy M. J.-t mégjobban elrémitsem és garázdálkodásom eredményesebb legyen, U.-val szlovákul beszéltem és magamnak [!] orosznak cimeztem. M.-nél kb. 2 óra hosszáig tartózkodtunk, ahol 2 liter bort és ennivalót fogyasztottunk, mely liter borból U. az egyiket kifizette én azonban nem fizettem. Ottartózkodásom alatt szlovákul több esetben kérdeztem U.-tól, hogy M. kulák e, vagy nem és azzal rémitettem, hogy kifizette e adóját, illetve a békekölcsönt. A fentiek után M. J.-tól U.-val eltávoztam.

A következő ház,ahova ismételten bementünk Cs. I. volt, ahol ugyancsak a fentiekhez hasonlóan viselkedtem azzal a kivétellel, hogy amikor ajtót nyitottak Cs. I.-nénak azt mondtam "a kutya Isten bassza meg, miért nem nyit ajtót egy áv. szds. előtt." Itt hasonlóan a békekölcsön és adófizetéssel zaklattam őket, majd a szobában elhelyezett karosládát átvizsgáltam, hogy nincs e náluk cukor felhalmozva, melyért felelőségre vontam. Cs. I.-nál feleségével kötekedtem azzal, hogy ő özvegy asszony és még azon az éjjelen vissza fogunk menni és ott fogunk aludni. Mondottam azt is, hogy nekem egy jó nő kellene, özvegy asszony, vagy leány és adok néki 20 frt-ot. Kb. 1 órai ottartózkodás után Cs. I.-tól eltávoztunk U.-val és a közelben lakó B. J.-hez mentünk U.-val. B. J.-nél, mivel már előzőleg U.-tól megtudtam, hogy kulák, még erélyesebben léptem fel és mindkét szobájában házkutatást tartottam azzal, hogy tiltott iratokat keresek. B.-nak a Kisgazdapárt tagsági könyvét én személyesen széttéptem és társamnak U. Gy.-nek adtam oda, hogy dobja a kályhába, mert az bünjel. Egyéb iratot, vagy bármit is el nem vittem.

B.-nál kb. 1 1 óra hosszáig tartózkodtam és közben mindég káromkodtam, szidtam a kutyaistennel, hogy burzsuly, kulák. Hasonlóan, mint az előbbi helyeken, a legtöbb esetben nem magyarul beszéltem a velem lévő U.-val, hogy magam orosznak tüntessem fel és mégnagyobb félelmet gerjesszek. Ugyancsak itt is, mint az előző helyeken bort, kenyeret, szalonát követeltem, amiért nem fizettem egyáltalán semmit. A fentiek megtörténte után B.-tól a velem lévő U.-val eltávoztam és annak saját lakására mentem.

U. Gy.-nek, akit mint áv. szds. magammal vittem nem árultam el, hogy én nem vagyok áv. szds. és azt a fenti helyekre, mintha hivatalos személy volnék, magammal vittem. Azokat a helyeket, ahol megjelentem és garázdálkodtam, nekem U. Gy. mutatta meg. Előzőleg nem ismertem őket azért, mert U.-val szemben követelőzően léptem fel, hogy engem oda vigyen, ahol bort lehet kérni.

én sem a fenti ügyet megelőzően, sem azután magamat több esetben államvédelmi századosnak nem adtam ki.

Egyebet előadni nem kivánok, vallomásomat a jegyzőkönyv helyesen tartalmazza, melyet felolvasás után h. h. aláirok.

Felvette:
N. J. áv. fhdgy.
gyanusitott
V. I.

ÁSZTL V-32431 30-33. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt április 16.

1944

Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő