(1952–1982)

30 év a katolikus gimnáziumok életében

Két jelentés tükrében

„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”

 

IV. Politikai-erkölcsi nevelés

1. Ifjúsági szervezetek

A katolikus gimnáziumokban ifjúsági szervezet nem működik, ellenben valamiféle „diákönkormányzat" [létezik], mely felelősökből áll és egy-egy alkalommal az osztályfőnök jelenlétében az osztály tanulóinak magatartását, tanulását beszéli meg. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy abba nem szól bele, hogy az egyes tanulók iskolán kívül

tagok legyenek, azonban egyetlen olyan tanulóval sem beszéltünk, aki valóban DISZ tag lett volna. A Knézits utcai leánygimnáziumban van egy DISZ-felelős tanuló, és az igazgató szerint az iskola nem akadályozza meg, hogy a tanulók a DISZ-ben dolgozzanak. Tanév elején ezt kihirdették és úgy érzi, hogy ezzel minden kötelességének eleget tett. A piarista gimnáziumban a tanulók jó része feltűnő helyen viseli a piarista jelvényt, ezekről már külsőleg is látható, hogy egyházi „ifjúgárdistaként" támogatják a nevelőket az iskolán kívüli foglalkozásokban.

2. A hazafiasságra való nevelés

A hazafiasságra való nevelésük nem felel meg a szocialista elveknek. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette: „Nem fogadjuk el az ellenség gyűlöletének elvét, mi csak a háborút, a helytelen törekvéseket és cselekedeteket gyűlöljük, de az embert nem. Az ember mindig megjavulhat. Mi osztályharcot nem folytatunk, ellene vagyunk a kollektív felelősségre vonásnak (itt azonosította az osztályharcot a hitleri fajgyűlölet ténykedéseivel), helyeseljük, hogy a kizsákmányoló osztály tagjai most fizikai munkát végezzenek, a vezetésben ne vegyenek részt, de nem gyűlöljük őket. A tanulókat arra neveljük, hogy odahaza álljanak helyt, segítsenek másokon."

Pacifizmusra nevelnek.

Az ifjúságot bekapcsolják egyes társadalmi munkákba (légótanfolyam, nyári munka, gyapotszedés). A piarista gimnáziumban nyár folyamán „természettudományos" kirándulásokat szerveztek, azonban kirándulásuk útvonalába mindig bekerültek vallási szempontból nevezetes helyek, pl. Zirc, Pannonhalma. - A pannonhalmi gimnáziumban egészen sajátos módon nevelnek hazafiasságra, ugyanis a szentek életének ismertetésével igyekeznek alátámasztani a hazaszeretetet.

3. Osztályfőnöki órák

A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki. Mivel kémiából sok az elégséges és elégtelen, az a tendenciájuk, hogy ezekből vegyészmérnökök lesznek. Az elégtelen jegyet 2-re javítókat

nevezi. Tanulási módszerül a „feldaraboló" módszert ajánlja. Individualizmusra nevel, megállapítja, hogy minden közösségi életben tűrni, áldozatot kell hozni.

4. A tantermek dekorációja

A dekoráció erősen hangsúlyozza az iskolák egyházi jellegét.

Minden tanteremben a főhelyen feszület van. A szentendrei ferences gimnázium igazgatója a dekorációt az egyházi főhatóság rendeletére hivatkozva így jellemzi: „Ízléses, politikamentes". Ez azt jelenti, hogy az osztályokban a jelent csupán egy köztársasági címer képviseli. Egyébként élettelen földrajzi képek, írói arcképek, régi természetrajzi szemléltetőképek szerepelnek. A piarista gimnáziumban pl. van Kölcsey, Vörösmarty, Kossuth osztály, a haladás gondolatának elmélyítése azonban már nem terjed ki odáig, hogy az osztálytermek falán József Attila, Ady, vagy valamelyik jelenleg élő nagy írónk, költőnk arcképe kikerüljön. A Knézits utcai leánygimnáziumban már erősen kidomborodik az egyházi jelleg, az osztályokban szentkép, szenteltvíz-tartók találhatók. A tanulók munkájának népünk életére vonatkozóan egyetlen egy jelmondat sem szerepel az iskolákban. Az esztergomi gimnáziumban egy-két teljesen közömbös felirat szerepel, egyébként sem itt, sem a többi iskolában a dekoráció alapján nem az iskolai, hanem inkább kolostorjelleg domborodik ki.

 

V. Az iskola és a szülők kapcsolata

 

Az iskolákban szülői munkaközösség nem működik. Általában hetenként fogadóórákat tartanak a szülők részére és mivel az igazgatók szerint ebben az időben kevés szülő ér rá (utazási nehézségekre is hivatkoznak), havonként fogadóvasárnapot rendszeresítettek. Ez igen veszélyes, mert lehetőséget ad arra, hogy a szülők felé a gyermekekre vonatkozó adatközléseken túl agitációt fejtsenek ki. A Knézits utcai iskolában negyedévenként szülői értekezletet tartanak. A piaristáknál a szülőkkel való kapcsolat veszélyesen erősnek mutatkozik. Az iskola szülői megajánlásokból fedezi a fűtési hozzájárulást, a szertárak, könyvtárak szükségletét, általában a szülők havonta 30 forintot fizetnek.

 

Budapest, 1952. évi december 12.                                                   olvashatatlan aláírás

Jelzet: MOL XIX-I-3-u-D179-1985. (32. doboz) - Magyar Országos Levéltár, Darvas József miniszter, 1952. évi D179. számú irat. - Eredeti, gépelt és kézzel javított, aláírt irat. A dokumentum bal felső részén a „Felügyeleti Osztály" kézzel írt megjegyzés olvasható.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő