Botrány a Katolikus Püspöki Kar 1951. évi hűségesküje utáni fogadáson

„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”

Források

  

1.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hivatali személyzetének feljegyzése a püspöki hűségeskü után történtekről

1951. július 23.

 

K/6/2185.

Rákosi Titkárság részére

 

Feljegyzés

 

Röviden kívánunk beszámolni a filmeseknek, fotósoknak és az újságíróknak arról a minősíthetetlen magatartásáról, melyet a Püspöki Kar eskütétele alkalmából rendezett fogadáson tanúsítottak. Bár az eddigi fogadásokon sem volt fent nevezetteknek magatartása kifogástalan, azonban a legutóbbi minden eddigit felülmúlt. Ez pedig megnyilvánult a következőkben:

Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók, mint a sáskahad ellepték, és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott. A süteményt és a tortát megállás nélkül ették. Minden egyes dolgozónk felháborodással szemlélte viselkedésüket, maga az ÁVH-s [Államvédelmi Hatóság] bajtárs sem bírta szó nélkül nézni az egészet.

F. elvtársnő beszélt is a filmesek vezetőjével, B. elvtárssal és kihangsúlyozta, hogy viselkedésük minősíthetetlen. Ezt a fogadást nem az ő részükre rendezték, semmi akadálya annak nincs, hogy a fogadás után a maradványokból ne fogyasszanak, de az hogy ilyen módon viselkedjenek, ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Nemcsak az anyagiak vannak itt szem előtt tartva, hanem az erkölcsi oldala is a dolognak. B. elvtárs nem a legnagyobb elismeréssel vette a dolgot tudomásul.

Később K. elvtársnak is volt vitája egy filmessel, aki beismerte helytelen viselkedésüket.

Kérjük a Titkárságot, szíveskedjenek az ügyet a jövőre való tekintettel kivizsgáltatni.

 

Budapest, 1951. július 23.

 

aláírás                                                                                                           aláírás

Sz. Kálmánné                                                                                               B. Vilmos

párttitkár                                                                                                       hivatalvezető

 

aláírás                                                                                                           aláírás

K. Ferenc                                                                                                      F. Hilda

főelőadó                                                                                            Rónai [Sándor] elvtárs

személyi titkára

 

aláírás

L. Mihályné

gépírónő

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt, aláírt és bélyegzővel ellátott tisztázat.

 

  

2.

Minisztériumi javaslat a vizsgálat megkezdésére

1951. július 24.

  

Bizalmas!

Jánosi elvtárs!

 

Javaslom, hogy gyors és szigorú vizsgálatot tartsunk ebben az ügyben. A Sz. N. -től [Szabad Néptől] két ember volt kinn, akiktől jelentést kérek. A büntetés „nevelő hatású" legyen és hozzuk nyilvánosságra, természetesen csak a szakmában.

VII/24

H.

VII/25-én

megbeszélve! H.

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, kézzel írt és aláírt tisztázat.

 

 

3.

Hartai Lászlónak, a Sajtóközigazgatási Osztály vezetőjének feljegyzése Jánosi Ferenc miniszterhelyettes részére

1951. augusztus 14.

 

Feljegyzés Jánosi elvtárs részére

 

A püspökök eskütétele alkalmával, mint erről [popup title="Mihályfi [Ernő]" format="Default click" activate="click" close text="Mihályfi Ernő (1898–1972), újságíró, kommunista politikus. A két világháború között újságíróként, szerkesztőként dolgozott, illetve tagja volt a Független Kisgazdapártnak. A háború után kisgazda politikus, tájékoztatásügyi miniszter, 1949-től az Elnöki Tanács tagja. 1951 elején népművelési miniszterhelyettessé nevezték ki. 1957-től haláláig a Magyar Nemzet című napilap főszerkesztője."] elvtársnak beszámoltam, összesen három újságíró volt jelen; a Szabad Néptől [popup title="Mérai [Tibor]" format="Default click" activate="click" close text="Méray Tibor (1924–), újságíró. A Szabad Nép, vezető munkatársa. 1953 után Nagy Imre támogatója, 1956-ban külföldre távozott, több antikommunista könyvet írt, és az emigrációs Irodalmi Újságot szerkesztette."] elvtárs, a Magyar Nemzettől M. Károly, a Magyar Távirati Irodától F. Tamás, akik az alatt az idő alatt, amíg mi ott voltunk, a legrendesebb magatartást tanúsították. Nem helytálló az a megjegyzés, hogy közülük bármelyik is berúgott volna.

A fentiek alapján magam részéről nem tartottam szükségesnek külön vizsgálat indítását.

 

Budapest, 1951. augusztus 14.

 

Dr. Hartai László

főosztályvezető

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő