Cigánybűnözés? - egy korjelző forrás az 1970-es évekből

Rendőrségi jelentés egy bűnözői csoportról

„A bűnöző csoport hét főből állt, egyes tagjai állandó munkahellyel rendelkeztek. A bűncselekmény elkövetésének idejét általában úgy választották meg, hogy munkahelyükön ne legyen igazolatlan hiányzásuk. Ennek alapján a bűncselekményeiket zömmel péntek, szombat illetve vasárnap éjszaka követték el. Amennyiben péntek éjszaka követtek el bűncselekményt, úgy az állandó munkahellyel rendelkező személyek mindig szabad szombatosok voltak."

3. Az elkövetés előtti magatartás (a bűncselekményre való felkészülés módja) jellemzői

a. A bűnöző csoport tagjainak elkövetés előtti magatartását meghatározta, hogy két megyében laktak. Az objektumok kiválasztása, tanulmányozása, a bűncselekményre való felkészülés az alábbiak szerint történt:

Általában az volt a módszerük, hogy a kiszemelt objektumokat azok a személyek tanulmányozták, [akik] ottani lakosok voltak, helyi ismeretük volt. A kiválasztás és tanulmányozás után a másik megyében lakó személyeket értesítették, utána lakásukon megbeszélték a végrehajtás körülményeit. Azt is meghatározták, hogy a csoport tagjai közül kik vesznek részt a bűncselekmények elkövetésében, tovább azt, hogy a résztvevőknek milyen feladatuk lesz.

A kiszemelt objektumok esetében módszerük az volt, hogy a betörést megelőzően a csoport valamelyik tagja különböző ürügyekkel - pl. lóvásárlás - jelent meg a helyszínen.

Ennek során tanulmányozta az érintett objektum védelmi rendszerét, védettségi színvonalát, megközelítései lehetőségeit, belső elrendezettségét, esetleg magát a pénztárhelyiséget is. A falusi ital- és vegyesboltoknál különböző apróbb vásárlásokkal fedve végezte a felderítést. Idegen személyeket sem a bűncselekmény elkövetésébe, sem az előzetes tanulmányozás végrehajtásába nem vontak be.

b. A bűnöző csoport tagjai között lényeges koreltérések voltak, két személy 20-30 év közötti, kettő fő pedig 45-50 év közötti. A koreltérés meghatározta a csoporton belüli szerepüket is. Az idősebb személyek irányadók, tanácsadók voltak, míg a bűncselekmény elkövetését - főleg ahol nagyobb fizikai erőt kellett kifejteni - a fiatalabbak végezték. Az idősebbek szerepe ilyenkor a figyelés, tevékenységük biztosítása és jelzésadás volt.

A csoport idősebb tagjai különböző bűncselekmények miatt több esetben voltak büntetve, éveket töltöttek már börtönben. A súlyosabb büntetések elkerülése végett a lebukás esetére olyan

állapodtak meg, hogy a bűncselekmények elkövetését a fiatalabb személyek magukra vállalják, az idősebbeket ezáltal menteni fogják arra gondolva, hogy a büntetlen előéletű fiatalok kisebb büntetéssel fogják „megúszni" a felelősségre vonást. Az eljárás során egy ideig megállapodásukhoz ragaszkodtak.

c. A sértett objektumok tanulmányozása és szemrevételezése során különös figyelemmel voltak arra, hogy az érintett objektumok betörést jelző és riasztó berendezéssel el vannak-e látva. Amennyiben annak jelenlétére gyanakodtak, úgy a bűncselekmény kezdetén az egész objektumot áramtalanították.

d. A bűncselekmények elkövetésének idejére majdnem minden esetben felállítottak maguk közül figyelőt, akinek feladata tevékenységük biztosítása volt, ezen kívül a jelzésadás.

e. Bűnös tevékenységük során kizárólag alkalmi eszközöket használtak. Leggyakrabban fejszét, csákányt, feszítővasat, erős dorongot. Ezeket az eszközöket nem vitték magukkal a bűncselekmények helyszínére, hanem a helyszín környékén levő magánlakások udvarából lopták el. Vigyáztak arra, hogy közvetlen a helyszín közelében levő magánházakból ne lopjanak így előfordult, hogy a helyszíntől 3-400 méterre levő magánháztól szerezték be az elkövetés eszközeit.

Szokatlan vagy speciális eszközt nem alkalmaztak. A bűncselekményük elkövetése után az eszközöket a helyszínen hagyták.

 

4. Az elkövetés helyére való érkezés és távozás módja

A nyomozás során megállapítható volt, hogy a bűnöző csoport a helyszínre való érkezés, illetve onnan távozás során gépkocsit soha nem vett igénybe. A helyszínre általában vonattal, autóbusszal, kerékpárral, legtöbb esetben viszont lakásukról gyalogosan érkeztek. Volt olyan éjszaka, amikor egy bűncselekmény elkövetése alkalmával 30-40 km-t is gyalogoltak. Ennek során általában mezei mellékutakat vettek igénybe, mivel ezeken az utakon még kisebb forgalommal számolhattak. Azért is választották a helyszín megközelítésének ezt a módját, mivel kevésbé kellett tartani attól, hogy igazoltatni fogják őket.

Elgondolásukat igazolja, hogy a bűncselekmény-sorozat elkövetésének ideje alatt - 4 év 3 hónapon keresztül - sem Zala, sem Vas megye területén egy alkalommal sem igazoltatták őket, amikor a bűncselekmény elkövetésére indultak vagy a helyszínről távoztak.

 

5. Az elkövetés (behatolás, nyitás) módja

a. A bűnöző csoport behatolását minden esetben a durva erőszak jellemezte. Indokolatlanul ajtókat, ablakokat törtek össze. Behatolási módszerükben tevékenységük kezdetétől változás nem volt. Minden esetben a sértett objektum udvar felőli bejárati ajtaját vagy ablakát feszítették ki, és azon keresztül hatoltak be, figyelemmel arra, amelyik kifeszítése könnyebben végrehajtható volt. Amennyiben ablakon keresztül hatoltak be, úgy távozásuk előtt az ajtót belülről kinyitották és azon keresztül hagyták el az épületet

b. Az objektumokba történő behatolást minden esetben megkönnyítette az a tény, hogy nagy részük - főként az udvar felőli ablakok, ajtók - védőráccsal nem voltak ellátva. Amelyiknek volt, annak olyan volt az állapota, hogy szabad kézzel különösebb erőfeszítés nélkül el tudták távolítani.

Maguk az ajtók, ablakok elhasználódottak voltak, megjavításukról az illetékes vezetők nem gondoskodtak.

A páncélszekrények felnyitását, illetve elvitelét nagyban segített az a tény, hogy általában nem voltak megfelelően rögzítve, annak hiányában helyükről elmozdíthatóak voltak, így könnyen elszállíthatták a helyszínről, s arra alkalmas helyen a felnyitást végrehajthatták.

c. A páncélszekrények felnyitását minden esetben alkalmi eszközökkel, csákánnyal, nagyfejszével végezték. A páncélszekrény hátsó lemezét téglalap alakban felvágták, úgy hogy minden polcához hozzáférhessenek. Tevékenységük során páncélszekrények bontásánál kizárólag hideg bontást alkalmaztak.

d. A bűnöző csoport összesen 3 darab bécsi típusú páncélszekrényt, 2 lemezszekrényt nyitott fel hasonló módszerekkel, míg egy páncélszekrény felnyitását megkísérelték, azonban ismeretlen oknál fogva a végrehajtástól elálltak.

Legtöbb esetben a páncélszekrényt a helyszínről alkalmi szállítóeszközzel - melyeket úgy loptak - (talicska, szánkó, kerékpár) elszállították. Volt olyan eset is, amikor a páncélszekrény bontását a helyszíntől 400 méterre végezték el.

A bűncselekmény-sorozat elkövetésének kezdetétől fogva egészen elfogásukig az általuk alkalmazott módszerekben változás nem volt tapasztalható. Mindvégig a primitív drasztikus, durva elkövetési mód volt rájuk jellemző.

A helyszíneken ujj- és tenyérnyomot egy esetben sem sikerült rögzíteni. Néhány esetben a helyszíntől általában távolabb, feltehetően a csoport tagjaitól származó lábnyomtöredéket, azonban ezek azonosításra nem voltak alkalmasak.

Az elkövetés helyszínén a lopott fejszéken, csákányokon és egyéb eszközökön kívül más tárgyat soha nem hagytak vissza. Ezeket a tárgyakat a tulajdonosaik mind felismerték.

f. Az említett betöréssorozat esetén nem álltak olyan adatok rendelkezésünkre, amelyekről az elkövetőkre utaló konkrét következtetéseket vonhattunk volna le. Tevékenységük folytatása során az elkövetés módszeréből, illetve a helyszínen való tevékenységükből olyan állásfoglalásra jutottunk, hogy Zala és Vas megyék területén elkövetett bűncselekményeket azonos személyek követik el, csoportjuk kiválóan szervezett és irányított. Az adatokból feltételezhető volt az is, hogy az elkövetők cigány személyek.

A helyszíni szemlék, valamint a nyomozás során megállapított adatokból arra a következtetésére jutottunk, hogy a bűnöző csoport egy része Zala, másik Vas megyében lakik. Ennek ellenőrzésére többszöri értékelés után a Vas megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Osztályával közösen operatív adatgyűjtést folytattunk. Ezen kívül egy-egy jelentősebb betörés elkövetése után a helyszíni szemlét közösen végeztük. A számításba jöhető személyeket a fenti szervvel koordinálva szoros nyílt és operatív ellenőrzés alá vontuk.

g. A bűnöző csoport tevékenysége során szinte minden esetben kizárólag készpénz megszerzésére törekedett. Függetlenül attól, hogy számos ital- és vegyesboltot törtek fel, készpénzen kívül egyéb tárgyat nem tulajdonítottak el. Ritkán előfordult, hogy egy-két üveg szeszesitalt eltulajdonítottak, azonban ezt nem fogyasztásra használták, hanem távozásuk során a helyiség padozatát fellocsolták a nyomonüldözés, a nyomozókutya eredményes alkalmazásának meghiúsítása végett.

Egy esetben fordult elő, hogy a helyszínről - Egervári Rózsakert Vendéglőből - készpénzen kívül egyéb tárgyat is elvittek. A betörés során megtalálták a vendéglő vezetőjének vadászfegyverét, azt a helyszínről magukkal vitték, azaz el akarták vinni, azonban a vendéglőhöz tartozó wc-be dobták, mivel attól tartottak, hogy távozásuk alkalmával feltűnik valakinek a náluk levő fegyver.

h. A bűnöző csoport tevékenységével összesen 587.500 Ft kárt okozott. Az egy bűncselekményre jutó átlagkár 10 681 Ft volt.

i. Bűncselekmény-sorozat elkövetése alkalmával védekező, illetve támadóeszközöket nem vittek magukkal.

j. A bűncselekmény-sorozat idején tetten érés egy esetben történt. Ny. József és felesége 1973. december 31-én az éjszakai órákban

(Zala megye) község postahivatalának udvarában lettek igazoltatva. Ott-tartózkodásukra azt a magyarázatot adták, hogy betegek és a helyi orvost keresik, eközben eltévedtek, így jutottak a postahivatal udvarába. Ezen alkalommal Ny. Józsefnél egy hidegvágót találtak. A bűncselekmény kísérletét bizonyítani nem lehetett.

A tetten érő

és egy fő önkéntes rendőr a két személyt előállította a nagykanizsai rendőrkapitányságra. Elszámoltatásukat végző nyomozókat és az előállítást foganatosító személyeket nevezettek feljelentették a kaposvári ügyészségen azzal, hogy erőszakkal beismerő vallomásra akarták őket kényszeríteni. Az ügyben a katonai ügyészség az eljárást lefolytatta, hamis vád miatt vádiratot adott ki. Ez ügyben Ny. József feleségét 8 hó felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélték. Nyári Józsefet felelősségre nem vonták, mivel a feljelentést feleségére hárította.

k. A bűncselekmények elkövetése közben tevékenységüket tanúk nem észlelték. Nevezettek a bűncselekmények helyszínére egyes esetekben vonattal és autóbusszal érkeztek. A nyílt vizsgálat során ez a verzió ellenőrizve lett, ennek során az autóbusz és vonatkalauzok közül több személyt sikerült felkutatni, akik a csoport tagjairól részletes, jó személyleírást szolgáltattak. Ezen személyeket tanúként hallgattuk ki, a vizsgálat során személyfelismertetést végeztünk, ahol a felismerő tanúk zöme határozottan kiválasztotta a betörésben részt vevő személyeket.

l. A bűnöző csoport tevékenysége során több esetben a nyomozóhatóság félrevezetése, a nyomonüldözés eredményes végrehajtása és a felfedezés késleltetése végett különböző tevékenységet végzett. Ilyen, pl. amikor a helyszínen röviditallal locsolták fel a padozatot azért, hogy a nyomozókutya igénybevételét lehetetlenné tegyék.

A felfedezés késleltetés érdekében választották általában a hétvégi napokat a betörések végrehajtására, arra gondolva, hogy a következő hét munkakezdetéig cselekményüket nem fedezik fel.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő