A kubai rakétaválság

A világ egy nukleáris háború küszöbén

„A háborús félelem azonban főleg a nők között erős. Szentesen arról beszélnek, hogy 16-18 éves fiúkat behívják katonának, elviszik Szovjetunióba, ott kiképzik őket, és onnan viszik Kubába. A hatvani járásban elterjedt, hogy már sok fiatalt be is hívtak katonának. Elszórtan találkozni a munkafegyelem lazulásával. Csomós és Pusztaföldvár községekben a tsz-tagság mintegy fele nem dolgozott, mondván, háború lesz."

8.

Beck János havannai magyar nagykövet jelentése a Külügyminisztériumnak Mikojan szovjet nagykövettel és a szocialista országok követeivel folytatott megbeszéléseiről

1962. december 3.

 

A Magyar Népköztársaság Nagykövetsége                          Szigorúan titkos!

Embajada de la Republica Popular Hungara                        Készült: 4 példányban

La Habana                                                      

Kapja: 3 Központ

1 Köv[etségi] Irattár

447/1962/szig.titk.                                                                Havanna, 1962. december 3.

Gépelte: Kissné

 

A krízis egész periódusában sem nekem, sem a többi szocialista követnek nem volt alkalma találkozni a szovjet nagykövettel. Mikoján elvtárs megérkezése óta a repülőtéri fogadtatást kivéve, ahol természetes nem nyílott alkalom beszélgetésre, ővele sem volt mód találkoznunk egészen elutazását közvetlen megelőzően.

November 20-án Mikoján e[lvtárs] elutazását megelőzően telefonon hívtak meg bennünket a szovjet nagykövetségre egy kis koktélra feleségestül. A szovjet nagykövetségen a nagyköveten kívül ott volt Mikoján elvtárs és az általa vezetett delegáció, valamint a nagykövetség néhány beosztottja és feleségük is. Meg volt hívva és megjelent rajtam kívül a cseh, a lengyel, a román, az NDK, a koreai és a vietnami nagykövet, valamint a kínai, a bolgár és a mongol ügyvivő.

Erre a koktélszerű beszélgetésre úgy került sor, hogy előző nap a krízis folyamán már harmadszor kerestem fel Bjelousz elvtársat, a szovjet nagykövetség követi rangban lévő első beosztottját, hogy a helyzettel kapcsolatban néhány kérdést intézzek hozzá, és a bennem kialakult véleményt vele megbeszéljem. Egyúttal panaszkodtam neki, mert már hetek óta sem kubai, sem szovjet vezetőkkel találkozni nincs módunkban, tőlük semmilyen információt nem kapunk. Hozzátettem, hogy hasonló panasza van a kollégák között legalábbis a cseh, lengyel és román nagykövetnek. Bjelousz e[lvtárs] azt mondotta, hogy megpróbálja meggyőzni a Mikoján elvtársat arról, hogy mindnyájukat fogadjon, és számunkra tájékoztatást adjon. Így került sor a koktélra.

Mikoján elvtárssal mintegy fél óráig voltunk együtt. Az állva folytatott beszélgetés elején Mikoján e[lvtárs] mintegy 15 percen keresztül tájékoztatást adott a helyzetről, amit tolmácsa azonnal spanyolra fordított. A tájékoztatás lényege az volt, hogy a kubai és a szovjet kormány, személyesen Hruscsov elvtárs és Fidel Castro is, teljesen egyetértenek a helyzet értékelésében és a teendőkben.

Ez a tájékoztatás nemigen terjedt túl az aznap, vagy egy-két napon belül nyilvánosságra került álláspontokon.

Mikoján elvtárs kijelentette, hogy a kubai kormány is egyetért a Szovjetuniónak azzal az értékelésével, hogy Kennedy elnök kijelentése Kuba területi sérthetetlenségéről a Szovjetunió és Kuba, a szocialista tábor nagy győzelme. Meg kell jegyeznem, hogy a kubai vezetés sem akkor, sem azóta semmiféle nyilvános jelét nem adta annak, hogy ezzel az értékeléssel egyetért.

A teendőkre vonatkozóan Mikoján e[lvtárs] semmivel sem mondott többet, mint ami a tájékoztatást követő egy-két napon belül nyilvánosságra került.

Mikoján elvtársnak én tettem fel kérdést arra vonatkozóan, hogy mi a véleménye a kubai közvéleményben és a kubai vezetők egyikének, másikának fejében a kialakult helyzettel kapcsolatban keletkezett zűrzavarra vonatkozóan. Mikoján e[lvtárs] saját élményeit bel[e]szőve részletesen elmesélte, hogy a fiatal Szovjet Köztársaságban a breszt-litovszki béke idején micsoda hallatlan zűrzavar volt nemcsak a néptömegekben, hanem a kommunista pártban és központi bizottságán belül is, ahol Lenin egy pillanatban kisebbségben maradt, és álláspontját csak azzal tudta keresztülvinni, hogy összes párt- és kormányfunkcióiról való lemondással fenyegetőzött. Mikoján e[lvtárs] annakidején Bakuban dolgozott, ott volt párttitkár. Elmondotta, hogy micsoda zűrzavar volt ebben a pártszervezetben is, ahol a pártbizottság többsége helytelen álláspontra helyezkedett. Megemlítette, hogy ő maga, annakidején már nem tudja azt sem, hogy miért, de helyes állásponton volt, és ilyen értelmű cikket közölt az ottani lapban. Ennél a pontnál alkalmasnak találtam újra más formában újra megismételni a kérdésemet, és megkérdeztem Mikoján elvtársat, hogy mikorra várható ilyen cikk megjelenése Kubában. Mikoján e[lvtárs] azonban úgy tett, mint aki a kérdést nem hallotta, és tovább magyarázta a Breszt-Litovszk idején a Szovjet-Oroszországban megvolt helyzetet. Azzal fejezte be, hogy Kubában a kormány és a párt élén kiváló, néphez hű forradalmárok vannak, akik olyan egységet teremtettek és tudtak ebben a rendkívül bonyolult helyzetben megőrizni, amelyet másutt nyilvánvalóan sehol sem tudtak volna. A zűrzavar végeredményben akármilyen nagynak tűnik a számunkra, sokkal kisebb, mint más országban, más vezetők között bekövetkezett volna. Meg van győződve arról, hogy Kubában egészséges fejlődés előtt állunk.

A szovjet követség első beosztottja Bjelousz e[lvtárs] Mikoján elvtársnak megmondotta, hogy a személyi kultusz periódusában Magyarországon évekig börtönben ültem, ami Mikoján elvtársnak alkalmat adott arra, hogy általában a személyi kultuszról, Rákosi Mátyásról és az európai szocialista országok több volt, vagy mostani vezetőjéről elmondja benyomását és véleményét. Az európai szocialista országokban a személyi kultuszért elsősorban és szinte kizárólag Sztálint tette felelőssé, úgy hogy arra a megjegyzésre éreztem magam kényszerülve, hogy kijelentsem, miszerint ezzel a megállapításával nem tudok teljesen egyetérteni. Bár Sztálin személye és általában a szocialista világban megvolt nemzetközi helyzet kétségtelenül jelentős befolyással volt például Magyarországra is, mégis pl. az a tény is, hogy a többi európai szocialista országban a személyi kultusz periódusában ilyen mértékű és ilyen következményű törvénysértő perek nem voltak, mint Magyarországon, azt mutatja, hogy Rákosi Mátyás felelősségét nem lehet másodsorban említeni. Ezután Mikoján e[lvtárs] hosszasabban beszélt arról, hogy néhány példával illusztrálta, hogy tényleg, ő magának is volt alkalma meggyőződni arról, hogy pl. bolgár, vagy más vezetők nem úgy viselkedtek, mint Rákosi Mátyás és kétségtelen, hogy sokszor Sztálin személyétől kiinduló kezdeményezést csökkentették, míg Rákosi inkább hozzátett ahhoz, amit tőle elvártak.

Az egész beszélgetés alatt Mikoján e[lvtárs] minden alkalmat megragadott arra, hogy a jelenlévő kínai ügyvivő felé a szocialista táboron belüli együttműködésre vonatkozóan célzásokat, vagy megjegyzéseket tegyen. Így pl. mikor a magyarországi élményeiről, az ellenforradalmat megelőzően, majd az ellenforradalom alatti magyarországi tartózkodásáról beszélt, hangsúlyozta, hogy abban az időben milyen szoros, közvetlen együttműködés és kölcsönös tájékoztatás volt a kínai elvtársakkal. A kínai ügyvivő az egész koktél alatt egyetlen szót sem szólt, és mikor Mikoján elvtárs a köréje csoportosult vendégeknek a személyi kultusz periódusáról, a szovjetunióbeli saját élményeiről, Lengyelországról, Bulgáriáról, vagy Magyarországról beszélt, hátrébb húzódott és a beszélgetés egy részét a tolmáccsal nem is fordíttatta.

Habár Mikoján e[lvtárs] tényleges, csak valamennyire részletekbe menő tájékoztatást számunkra nem is adott, mégis ahogy az ismert tényekről beszélt, amilyen értelemben a kubai helyzetet értékelte, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy mind és mind a többi szocialista követ magunknak tisztább képet alkossunk.

 

Beck János

nagykövet

 

Péter János külügyminiszter elvtársnak

B u d a p e s t

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-Kuba (1945-64) 11/f 007247/19/1962. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár. - Eredeti, gépelt, aláírt példány. - A dokumentumot angol nyelven közölte Békés, Csaba-Kalmár, Melinda: Hungary and the Cuban Missile Crisis. Selected Documents. 1961-1963. Cold War International History Project, Bulletin, Issue

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő