50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

3. A berlini magyar nagykövet jelentése Hruscsov szovjet pártfőtitkár berlini látogatásáról

1960. május 21.

Magyar Népköztársaság
Nagykövetsége
Botschaft der Ungarischen
SZIGORÚAN TITKOS!
Volksrepublik
Tárgy: Hruscsov elvtárs látogatása Berlinben.

218/szig. titk./1960. 004306

A Hruscsov elvtárs elutazása és a futárzárás közötti idő túl rövid ahhoz, hogy a Berlinben elhangzott beszédekről és a lejátszódott eseményekről teljes egészében értékelő jelentést írjak. Viszont van néhány olyan benyomásom, amelyet most, egy előzetes jelentés keretében írok le.

1.) A csúcskonferencia előkészítése egész folyamán az NDK-ban, szóban és írásban, túl messzemenő következtetésre alkalmas légkört teremtettek – a békekötésre és a nyugat-berlini kérdés rendezésére vonatkozólag. Új szakaszt vártak a csúcskonferencia nyomán a tömegek és a vezetők körében is határozott várakozás jelei mutatkoztak.

2.) Amikor Hruscsov e[lvtárs] Párizsban bejelentette, hogy Berlinbe jön baráti megbeszélésre, akkor itt a különbékekötés eseményeire kezdtek számítani.

3.) Amikor Hruscsov et. megérkezett, a tömeg spontán is, szervezetten is kifejezte ilyen irányú várakozását.

4.) A külügyminiszter, , a tanácskozás jellegű fogadáson csütörtökön du. azt mondta nekem: „Ma nem lesz különleges bejelentés, de holnap este előkészületben állhat a távírdásza, Rostás elvtárs, mert érdekes új dolgokat fognak elmondani a Seelenbinder-Halléban.” Tudva azt, hogy a budapesti televízió is közvetítette a gyűlést, nem táviratoztam.

5.) A beszéd felépítése, egyes mondatainak hangsúlyozott kiemelése, helyszínen a funkcionáriusokból álló 6-7000 ember reagálása azt mutatta, hogy várták a különbékekötésre vonatkozó bejelentést.

6.) Amikor a bejelentés azt tartalmazta, hogy még ebben a pillanatban nem érett a helyzet a békekötésre, és várjunk 6-8 hónapig, az addig lelkes tömeg láthatóan meglepetten várt, és csak később kezdett el tapsolni, előbb határozatlanul, majd a helyzetet helyesen fogva fel, átlendült újra a meleg üdvözlő tapshullámba, amely a békepolitika győzelmének szólt.

7.) Ma a repülőtéren a nagykövetekkel való rövid beszélgetésből úgy ítélem meg, hogy – Pervuchin elvtársat kivéve, akivel nem volt alkalmam ott beszélni – hasonlóan ítélték meg a helyzetet.

8.) Beszéltem Kieswetter elvtárssal, aki fordította Hruscsov et. előadását, ő kijelentette, hogy a hangulatról alkotott véleményem teljesen helytálló.

Dr. Sík Endre elvtársnak,
külügyminiszter,
B u d a p e s t

9.) Nyugat-Berlin lakosai körében rendkívül nagy volt az izgalom, sokan féltek, kevesebben a változást is elfogadták volna; és a Seelenbinder-Halléban való gyűlés után meglett a „megnyugvás”, mert semmi sem változott.

A politikailag felkészültebb rétegek azonban amerikai vereségnek értékelik a jelenlegi helyzetet, a nyugati sajtó egy része is ezt tükrözi vissza.

Berlin, 1960. május 21.
(Rostás István)
r[end]k[ívüli] nagykövet

Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 5/b 004306/1960. Magyar Országos Levéltár, Hruscsov látogatása Berlinben. – Eredeti, gépelt példány
   
  

Ezen a napon történt november 13.

1918

IV. Károly magyar király (I. Károly néven osztrák császár) a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemond a magyar...Tovább

1918

A magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírnak egy 18 pontos fegyverszüneti egyezményt, az ún. belgrádi...Tovább

1938

Kihirdetik az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.

1942

Az Egységes Pártból előző év nyarán kilépett képviselők Gömbös Gyula vezetésével megalakítják a Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő)...Tovább

1957

A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Nagy Íróperben: Déry Tibort 9 év, Háy Gyulát 6 év, Zelk Zoltánt 3 év és Tardos Tibort 1,5 év...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők