A Beneš-dekrétum és a reszlovakizáció hatása

„Egy államban a kisebbség csak ott zavaró momentum, ahol zavart lehet kelteni vele, ahol vizet zavar, ahol kisded játékok gyerekes duzzogást és kocsmai hősködést inszcenálnak: ki a legény a csárdában. Igazi demokráciában a kisebbség léte sosem okozhat zavart. A kisebbség: tükör. A többség csalhatatlan tükre. Aki fél beletekinteni a tükörbe, annak vaj van a fején, az mindenért a tükröt okolja, és az kell, hogy a végén összetörje a tükröt.”

Útmutatás a magyar nemzetiség fogalmának magyarázatához

Szlovákiai Telepítési Hivatal

Szám: 6784-II/1946
Tárgy: Útmutatás a reszlovakizációhoz

Pozsony, 1946. június 20.

Útmutatás
a magyar nemzetiség fogalmának magyarázatához

A köztársasági elnök 1945.évi 33.számú dekrétuma és a kormányhatározat értelmében, ezeket az utasításokat adom:

. fejezet A magyar nemzetiség fogalmának magyarázata

1. rész

A Belügyi Megbízotti Hivatal 1946. június 17-én kelt 20 000/I-IV/1-1946 szám alatt a lakosság reszlovakizálásáról közzétett körözvénye alapján magyar nemzetiségű személyekhez az alábbi személyek nem tartoznak:

•1.       azok a személyek, akik az 1930. évi népszámlálás során szlovák, cseh vagy más szláv
nemzetiségűnek vallották magukat,

•2.       azok a személyek, akik ma ilyen nemzetiségűnek vallják magukat és szlovák, cseh vagy más
szláv származásúak, ha

•a.       soha nem vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen,

•b.       nem voltak fasiszta magyar politikai pártok és szervezetek funkcionáriusai,

•c.        nem támogatták a magyarosítást.

A 2. a/-c/ pontok tényeinek megítélésekor azt is figyelembe kell venni, hogy az illetõ személy tevékenyen részt vett-e a köztársaság felszabadításáért vívott küzdelemben, vagy hogy szenvedett-e a náci vagy fasiszta terror alatt.

2. rész

•1.       Az akció során a vitás nemzetiségű személyeknél elismerhető a szlovák nemzetiség, ha szilárd meggyőződéssel tanúsítja, hogy saját akaratából a szlovák nemzet tagjának érzi magát, és bebizonyítják, hogy szlovák vagy más szláv nemzetiségű. Ezeknek a személyeknek elismerhető a szlovák nemzetiség, tekintett nélkül arra, hogy a visszacsatolt vagy Szlovákia más községében tartózkodott és tartózkodik.

•2.       A reszlovakizáció feltétlen tartozéka, hogy megállapítsuk a kérvényező szubjektív akaratának és az objektív nemzetiségi jelek kapcsolatát. A szlovák vagy más szláv nemzetiség objektív jelei különbözőek és függnek a helyi körülményektől. Ezek pl. a szlovák kultúrához való jelentkezés (iskola, egyesület, szlovák szervezetek politikai és nem politikai), vezetéknév (nem minden esetben) és természetesen a kérvényező vallása. A legszokványosabb jele a szlovák (szláv) eredetnek az első generációs szülők után örökölt szlovák (szláv) nyelv ismerete. A szlovák eredet jele továbbá a származási tradíció, tehát a tudat, hogy az ősök szlovákok voltak, és hogy otthon a szlovák nyelvet használták és a kérvényező szlovák rokonsági kapcsolatai és stb.

Jelzet: OÚOÚ v Spi?skej Novej Vsi (Iglói Járási Telepítési HIvatal), SAKE leltári sz.30/1946.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő