Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

A Petőfi kör sajtóvitája után

Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.

FELELET:      A Petőfi köri sajtóvitát megelőzően tudomást szereztem arról, hogy  Déry Tibor  is fel akar szólalni. Hogy magától Dérytől értesültem-e szándékáról, vagy valaki más közölte velem, pontosan nem tudok visszaemlékezni. A közlésből, ami Déry felszólalását illeti az maradt meg emlékezetemben, hogy a sajtóvita keretében fel akarta vetni a pártvezetésének a kérdését, a pártvezetés felváltásának, az első „garniturának" leváltását, sőt a második „garnitura" leváltásának a kérdését is. Véleményem az volt, hogy ennek a kérdésnek a felvetése pártellenes és ezt semmi körülmények között felvetni nem szabad. Arra, hogy ez magával Déryvel közöltem-e, vagy úgy üzentem meg, nem tudok most visszaemlékezni. Tény azonban, hogy Déry Tibor mint velem közölték, elállt attól a szándékától, hogy az általam kifogásolt és a pártra vonatkozó pártellenes részt felszólalásában elmondja. Arról, hogy Déry felszólalásában kifogásolt részt érinteni akarja, mások is tudtak és másoknak is az volt a véleményük, hogy helytelen. Meg is voltak győződve arról, hogy Déry beszédéből az idevonatkozó részt kihagyja. Erről akkor szereztem tudomást, amikor a sajtóvita napján a kora délutáni órákban hazafelé tartva a Vörösmarty-téren az autóbuszmegállónál találkoztam elvtársakkal, akik akkor már - mint azt közölték - a sajtóvitára készültek menni. Tudomásom szerint ott volt Vajda Imre, ha jól emlékszem Heltay és felesége, később odajött Jánossi Ferenc és még voltak ott néhányan, nem tudok már visszaemlékezni, hogy kik. Ott is szóba került Déry felszólalása és tudtak arról, hogy Déry az én közbelépésemre elállt attól, hogy a párttal kapcsolatban felszólalásában az általa tervezett kérdéseket feltegye. Erre azonban mint ott meggyőződtem, nemcsak én figyelmeztettem, hanem mások is.

Amint a sajtóvita után értesültem, a többoldali figyelmeztet[és] és Déry ígérete ellenére, amit nemcsak nekem, hanem másoknak is tett, a pártellenes kijelentések a sajtóvitán mégis elhangzottak.

A Déry-beszéd a sajtóvita után elvbarátaimmal kapcsolatos beszélgetések során is szóbakerült és akikkel közülük beszéltem Haraszti, Losonczy, Vásárhelyi, elítélték Dérynek a párttal kapcsolatos kijelentéseit, állásfoglalását. Vásárhelyi nagyon határozottan és élesen foglalt állást ebben a kérdésben Déry ellen, Haraszti és Losonczy sem helyeselték, szerencsétlen felszólalásnak tartották. Emlékezem szerint Déryvel én jóval később, amikor vele más kérdés kapcsán ismét éles vitába keveredtem, szóvá tettem a sajtóvitán a párt kérdésében elfoglalt álláspontját is. Kifejtettem előtte, hogy az álláspontja a párt kérdésében pártellenes, hogy kommunisták ilyen álláspontot a párt kérdésében nem foglalhatnak el, hogy ez lényegében párt és népellenes álláspont. A vita rendkívül éles volt, Déry nagyon megsértődött, amit másnap vagy harmadnap egy levélben közölt velem azzal, hogy levonta azt a tanulságot, hogy ő többet politikával nem foglalkozik, mert én ellene lényegében pártellenes, népellenes vádakat emeltem.

KÉRDÉS:        Elvbarátai közül kikkel tárgyalta meg Déry sajtóvitai felszólalását?

FELELET:      A kérdésre nem tudok választ adni, mert nincs tudomásom arról, hogy valakikkel Déry felszólalását előzőleg megtárgyalta volna.

KÉRDÉS:        Mi az oka annak, hogy Ön Déryvel még azután is szoros kapcsolatot tartott, miután megállapította róla, hogy párt és népellenes?

FELELET:      Szoros kapcsolatot vele én nem tartottam, kétszer voltam nála a lakásán, amikor is ő hívott meg engem. Az egyik alkalommal jelen voltak rajtam kívül Haraszti Sándor és felesége, Karczag Imre, felesége, Losonczy Gézáné. Ekkor ismét beszélgetések során ugyancsak a párt kérdésében igen heves vita alakult ki, elsősorban Déry és köztem. A vitában, mint arról már fentebb vallottam, Déry álláspontját ismételten pártellenes álláspontnak értékeltem. Második esetben Déryt azzal a levéllel kapcsolatban kerestem fel, amelyet ő a nála lefolyt vitával kapcsolatban felháborodott hangon hozzám intézett. Ekkor közöltem vele, hogy személyében én nem akartam megsérteni, de politikai nézeteivel nem értek egyet, azt pártellenesnek tartom. Többet Dérynél én nem voltam és emlékezetem szerint ő sem keresett fel engem, csak október 23-án este, amikor is a Parlamenttől hozzám jött azzal, hogy feltétlenül menjek a parlamenthez beszélni az ott összegyűlt tömeghez. Déryvel politikai kapcsolataim az eset után már nem voltak. Hogy nem szakítottam meg vele a személyi kapcsolatot, az talán azzal magyarázható, hogy Déryt egyik legjobb magyar írónak tartottam a jelenlegi író-generációból és mint írót éppen ezért becsültem is.

KÉRDÉS:        Az Ön által sokat hangoztatott kommunista magatartásával összeegyeztethetőnek tartotta, hogy bármilyen  elgondolásból párt és népellenes személlyel kapcsolatot tartson vagy akár szóba álljon.

FELELET:      Déryt én nem tartottam ellenségnek, annak ellenére, hogy politikai nézetei, a pártról vallott nézetei, a pártvezetésével kapcsolatos felfogása, pártellenes volt.

KÉRDÉS:        Ön és elvbarátai Déry felszólalásában csak a pártra vonatkozó részt vetették el, mint népellenest, a felszólalásának többi részével egyetértettek?

FELELET:       Déry felszólalását a sajtóvitát megelőzően nem ismertem. A sajtóvita után sem, mind a mai napig nem ismerem annak teljes szövegét. A sajtóvita után, ami a köztudatban volt, és ami Déry felszólalásával kapcsolatban a fő kifogást képezte ez a párttal kapcsolatos felszólalása volt, hogy a fő figyelem is erre felé fordult. Déry beszédének egyéb vonatkozásait baráti körben nem emlékszem, hogy tárgyaltuk volna.

KÉRDÉS:        Kivonatosan ismertetem Önnel Déry Tibor Petőfi-köri sajtóvitán elhangzott felszólalását. „...Azt hiszem bajaink kútforrása a szabadság hiánya. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy e hibás gondolatot úgy lehet a legkönnyebben nyakon csípni, ha elkapom annak az élő személynek a nyakát, amely teljes s többnyire igen tekintélyes testsúlyával kifejezi s alkalmazza ezt a hibás gondolatot...Amíg ezeket a hibákat szóban s főképp gyakorlatban megtestesítő személyek a helyükön maradnak, addig a politikai bírálatnak az a dolga, hogy a lehető leggyorsabban távozásra bírja őket... Amíg bírálatunk szinte fő súlyával személyek ellen, a hibás politikai gyakorlat ellen fordul, s nem vizsgálja meg szigorúan marxista-leninista módszerrel, vajon nincsenek-e eszméink rendszerében bizonyos tévedések, addig óhatatlanul csak azt az egy sovány eredményt fogjuk elérhetni, hogy a rosszat egy kisebb rosszal cseréljük fel, s hogy az ország szekerét sánta versenyparipák helyett sánta szamarak fogják húzni... Szinte az a meggyőződés kerekedik bennem felül, hogy tiszteletreméltóbb a régi tévedés, mint az új kapaszkodás. A feladat azonban az elvtársak, hogy mind a kettővel elszámoljunk... Pufogtatjuk a szavainkat, örömünk telik bennük, mint a gyerekeknek a vásári trombitákban s nem vesszük észre, hogy szavaink szavak maradnak. Reményeink egyelőre meddőek, s a gyakorlati tények körülöttünk nem igen változnak....Körös-körül az országban azonban minden marad a régiben... De mi lehet ennek végül is az eredménye? Az, hogy a cselekvés első szülöttségi jogát eladjuk egy-egy jó szónoklat lehetőségéért... Azt tartom továbbá, hogy annak az irodalmi korszaknak, mely felszabadulásunk után kezdődött, s amelynek a „fiatal irodalmunk" nevet adják, állítom, hogy nincsenek eredményei. Ha mégis megszületett ebben az időben egy-egy jó, sőt kiváló mű, az nem irodalom-politikánk következtében, hanem annak ellenére jött létre... Teljesen nyilvánvaló számomra elvtársak, amikor ezt a sokat szenvedett országunkat nézem, amikor összehasonlítom azt, ahol ma vagyunk azzal, ahol lehetnénk, amikor egyfelől a nép sebeit, másfelől erejét vizsgálom, teljesen nyilvánvaló akkor elvtársak számomra, hogy jelenlegi, gyakran áldatlan, gyakran nyomorúságos állapotunkat csak kis részben köszönhetjük emberek tévedéseinek... Szerkezetbeli hibákról van itt szó, melyek szükségtelenül megnyirbálják az egyéni jogait, s fölöslegesen növelik terheit.... Bízom az ifjúságban. Arra kérem a fiatalokat, a magyar ifjúságot, ne feledkezzék meg elődjéről, a Márciusi Ifjúságról. 48-as ifjúságnak szoktuk nevezni. Azt szeretném, ha volna egy 56-os ifjúságunk is, amely a nemzetnek segítségére lenne a jövő meghódításában". -

Mi a véleménye Önnek erről?

FELELET:        Dérynek a sajtóvitában elhangzott felszólalásával bő kivonatokban most a vizsgálat során volt módomban megismerkedni. Ez a felszólalás tükrözi Dérynek a párt és a népi demokrácia kérdéseiben vallott pártellenes nézeteit, amelyet egyes, korábban vitára alkalmat adott kérdések kapcsán már kiütköztek. Déry felszólalását, amelynek a marxizmus-leninizmushoz a szocializmus tanításaihoz semmi köze nincsen, amely azok tagadását jelenti és zavaros burzsoá nézetek megnyilvánulása rendkívül károsnak, veszélyesnek és sem a párt irányvonalával, sem a népi demokratikus rendszer alapelveivel nem tartom összeegyeztethetőnek. Bár a Déryvel korábban folytatott vita során már megmutatkoztak az ő kispolgári anarchikus nézetei, a sajtóvitában elhangzott felszólalásában mindez összefoglalva együtt jelentkezett és nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a sajtóvita során ez a felszólalás volt az, amely a legélesebb visszhangot és ellenhatást váltott ki.

Déry felszólalása - itt megjegyzem akarta ezt Déry vagy nem akarta  - kétségtelenül a belső és a külső reakciós elemek törekvéseit segítette elő abban a tevékenységükben, amelyet a párt és a népi demokrácia ellen folytattak. Meg kívánom jegyezni, hogy bár Déry szóban forgó felszólalását a leghatározottabban elítélem, nézeteivel nem értek egyet, ismerve Déryt, irodalmi tevékenységét, mégsem tartom őt a népi demokratikus rendszer tudatos ellenségének, aki a népi demokrácia megdöntésére vett volna irányt, vagy aki tevékenységével ezt a célt kívánta tudatosan szolgálni. Megnyilvánulása azonban objektíve mégis a népi demokrácia ellenségeinek érdekeit szolgálta.

KÉRDÉS:        Még ezek után sem látja azt, hogy azok a tömegek, akik a Petőfi kör egyes vitáin Ön mellett tüntettek és az Ön vezető beosztásba való visszahelyezését követelték, mindezt azért tették, mert Önben a Déry által is kifejtett program megvalósítóját látták?

FELELET:      Nem. Ezzel a feltételezéssel nem tudok egyetérteni. Azzal, hogy a Petőfi kör vitáin és itt különösen a sajtóvitára gondolok, mert más Petőfi köri vitákon hasonló események nem fordultak elő tudtommal, kétségtelenül megmutatkozott reakciós és ellenséges elemek fokozottabb aktivitása. De akkori értesüléseim szerint a Petőfi kör vitáin, így a sajtóvitán is, bármennyire helytelen és elítélendő felszólalások hangzottak is el és a vita rendezésének módszere sem, de a megütött hang sem volt elfogadható, túlnyomó részében mégis a kommunista párt, illetve az MDP-nek tagsága volt jelen és az ott történt megnyilvánulásokban még azokban is, amelyeket pártszerűtlennek, sőt pártelleneseknek kell tekinteni, az ő állásfoglalásuk jutott kifejezésre. A Petőfi köri sajtóvita egyben azonban azt is mutatta, hogy ezek a viták már túlmentek azokon a kereteken, amelyek megengedhetők és amelyekben a párt és a népi demokrácia számára hasznos viták folyhatnak. A Petőfi kör- és a sajtóvita ennek véleményem szerint talán a fő mutatója - egyre inkább pártszerűtlen utakra tévedt.

KIHALLGATÁSÁT MEGSZAKÍTOM!

A jegyzőkönyvet átolvastam, a benne foglaltak megfelelnek a valóságnak, melyet h. h. aláírok.

                                                                       (:Nagy Imre:)

Ezen a napon történt augusztus 20.

1938

A gödi fészekben megtartott munkás–paraszt sporttalálkozó antifasisz-ta tüntetéssé változott.

1953

Százezer néző jelenlétében megnyitotta kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Befogadóképessége megközelítette a 100 ezer...Tovább

1961

Megnyílt Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nemcsak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000–...Tovább

1963

Az utolsó falut (Aporliget) is bekötötték a villamos-energia hálózatba.

1969

A tisztavatást első alkalommal rendezték meg a Parlament előtt (egészen 2006-ig).

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők