A Petőfi kör sajtóvitája után

Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.

„Munkáslevelek" az Irodalmi Újság szerkesztőségének

1956. júl. 2.

T.
„Irodalmi Újság" Szerkesztőségének

Budapest,
VI., Gorkij fasor 10.

A legnagyobb megdöbbenéssel és felháborodással hallottam a Petőfi körben elhangzottakról. Jó magam [áthúzva, olvashatatlan] és velem együtt a dolgozók osztatlan örömmel fogadták a XX. Pártkongresszus határozatát és azt, hogy a kongresszus szellemében Pártunk Központi Vezetősége és a Kormány sokkal inkább, mint eddig biztosítja a szocialista törvényességet, igényli véleményünket. Úgy gondolom, azonban, hogy a mi véleményünk nem lehet helyes, ha vakon elmegyünk az eredmények mellett, csak a hibákat látjuk, mert így csak téves konzekvenciákat vonhatunk le. Aki csak a hibát látja, sikamlós talajra lép, olyan talajra, amely elszakad és távol áll az élettől, a mindennapi munkától. Az ilyen szemlélet a meglévő hibákat sem tudja súlyuknak megfelelően felfogni, hanem azt sokkal sötétebben, felnagyítva látja. Mi dolgozók is látunk és tudunk több hibáról, de nem vagyunk vakok eredményeink láttán és pont erre az eredményekre támaszkodva elsősorban és ez mellett a hibákat kijavítva akarunk továbbmenni.

Nem szeretjük, ha a mi társadalmunkat, munkánkat vagy Pártunkat kívülről, mint előkelő idegenek bírálják. Mi azt szeretnénk, ha íróink, mint ennek a társadalomnak aktív részesei nyúlnának életünk kérdéseihez. Nem tagadjuk, hogy már vannak ilyenek, nem is kevés számban, de ami a Petőfi körben elhangzott, az szembe[n]állás nemcsak Pártunk politikájával, hanem a dolgozó magyar néppel is. Mi nem kérünk Nagy Imre féle politikából és nem kérünk olyan politikai állásfoglalásból sem, amely a hibákon való csámcsogáson kívül nem építő és nem előre mutat. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy most a bírálat és vélemény hangoztatásának sokkal nagyobb lehetősége szabadon felhasználható, szinte ellenséges platform hangoztatására.

A dolgozók joggal elvárják, hogy íróink ilyen szellemben bíráljanak és kritizáljanak és a mi életünk jó oldalait megírva vigyék tovább a mindennapi szépet és jót, hogy ez általánosítható legyen, hibákra pedig úgy mutassanak rá, hogy az építő, jó szándékú legyen.

Levelem nem igényli a Petőfi Körben elhangzottakkal való elméleti vitát, tán képzettségem sem megfelelő erre, csak érzelmeimet a dolgozók hangulatát kívántam közölni, úgy gondolom van benne megszívlelni való.

Budapest, 1956. június 30.

Elvtársi üdvözlettel:
Rózsavölgyi József
a Telefongyár sztahanovista
dolgozója

1956. júl. 4.

*

Irodalmi Újság Szerkesztőségének

Budapest,
VI. Gorkij fasor 10. 1. em.

Vállalatunk MDP alapszervezetét a mai nap folyamán több dolgozó, akik különböző beosztásokban dolgoznak vállalatunknál, azzal a kéréssel keresték fel, hogy a Központi Vezetőség június 30.-i határozatát röpgyűléseken értékeljük ki és beszéljük meg az ezzel kapcsolatos további feladatainkat.

A röpgyűlés résztvevői az alábbi határozatot hozták:

Mi, a Villamos Állomásszerelő Vállalat dolgozói megdöbbenéssel vettünk tudomást arról, hogy a Petőfi Körben utoljára lezajlott vitaesten mennyire elferdült nézetek merültek fel. Mi úgy látjuk, hogy a XX. Kongresszus után az egész világon - nálunk Magyarországon is -óriási mértékben kifejlődött a szabad vitaszellem, amivel a pártunk is egyetért, helyesli, éppen ezért adott lehetőséget arra, hogy a dolgozók a legszélesebb demokratikus alapon szabadon, bátran hozzák nyilvánosságra nézeteiket, azokkal a hibákkal szemben, melyek a népi demokratikus rendszerünk építésében előfordulnak.

Mi műszaki, adminisztratív, fizikai dolgozók értesültünk arról, hogy olyan felszólalások is történtek a fent nevezett vitaesten, hogy a Központi Vezetőség jelen tagjai nem megfelelőek és egyes személyek véleménye szerint újakat kívánnak beállítani helyükbe.

Ezek a felszólalások azt mutatják, hogy egyes személyek félreértelmezik a szabad bírálat jogát, és ennek leple alatt romboló kritikát alkalmaznak pártunk vezetői és pártunk politikája ellen.

Mi ezeket a nézeteket teljes egészében visszautasítjuk s megállapítjuk, hogy az Irodalmi Újság szerkesztősége ezen nézeteket újságja hasábjain még meg is erősíti és egyben tápot ad arra, hogy ezek még tovább terjedjenek.

Mi úgylátjuk[!], hogy az Irodalmi Újság szerkesztősége szembehelyezkedik pártunk helyes politikájának irányvonalával és elfelejti azokat az eredményeket, melyeket a magyar munkásosztály a párt vezetésével a felszabadulás óta elért. Ugyanakkor helyt ad egyes dolgozók neve alatt megjelenő olyan cikkeknek, amelyek izgató hatást váltanak ki és a tényeknek nem felelnek meg, mert szerintünk azokat az újságíró saját tolla formálta át. Például: Kiss Béla megszólaltatásával azt közlik, hogy nevezett „napról napra többet dolgozik, patakokban folyik róla a víz, ruhája fehér, mint egy alföldi szikes pusztaság, amelyet kivert a só, holnap még többet fog dolgozni és még fehérebb lessz [!] a ruhája..."

Ezzel a megállapítással a cikk a magyar munkást úgy tünteti fel, mintha szocialista társadalmunk azt követelné meg, hogy a munkás rabszolga módjára dolgozzon, és tegye tönkre egészségét.

Ezt megcáfolja a párt és az M[iniszter]T[anács] határozata, amely a munkaidő csökkentését szabályozza, valamint a dolgozók egészségének védelmét helyezi előtérbe.

Ismételten tiltakozásunkat juttatjuk kifejezésre az Irodalmi Újság ilyen irányú tevékenysége ellen és kérjük, hogy a jövőben hasábjaikon keresztül arra törekedjenek, hogy ne gyengítsék, hanem minél jobban erősítsék a tömegekkel való kapcsolat elmélyítését.

Budapest, 1956. július hó 2-án.

a Villamos Állomásszerelő Vállalat
 dolgozói nevében:

(:Kriszháber Ákos:)                                                     (:Galambos György:)
okl. mérnök                                                                főoszt. vezető

(:Sándor László:)                                                         (:Nagy Zsigmond:)
technikus                                                                    lakatos
                                                                                  „Szakma kiváló dolgozója"

(:Gódor Jánosné:)                                                       (:Kurucz Ferenc:)
gépírónő                                                                     tervező mérnök

 

*

67-es
Központi Távíróhivatal             [19]56. júl-2 - 845

FELADÓ:
XIV. Fűrész u. 106.                            BUDAPEST 1427 70/69 30 1240           

                                   Cím:
                                               IRODALMI UJSAAG
                                               SZERKESZTOESEGENEK 6
                                               GOKIJFASOR 10 BP =

FELVETTE 144
Munkahely, hivataltól, hó és nap, óra, perc
M    1522

KEDVES IRODALMI UJSAAG SZERKESZTOESEGE MI A KOEZPONTI SZERSZAMGYAAR TMK UEZEMENEK DOLGOZOI NEM ERTUENK EGYET TARDOS ES DERI TIBOR IRONAK A PETOEFI KOERBEN ELHANGZOTT FELSZOLALAASAAVAL ÉS NEM AZONOSITJUK MAGUNKAT AZ IRODALMI UJSAAGBAN FOLYO HO 29 EN LEKOEZOELT KET MUNKAASLEVEL HANGJAAVAL SZERINTUENK EZ SEMMI MAAS MINT A VALOSAAG ELFERDITESE ES A BECSUELETES DOLGOZOK FELREVEZETESERE IRAANYULO PROPAGANDA = KISS JOZSEF SZALMA LAJOS NIKA JAANOS TMK UEZEM

                                                                                              DOLGOZOI

                                   [19]56 JUN30  21 30
                                   [19]56 JUN30  17 30

*

IRODALMI ÚJSÁG                                                           Budapest 1956. júl. 3.
SZERKESZTŐSÉGE
BUDAPEST VI. Gorkij-fasor 10.
Telefon: 428-305. 425-545

Táviratot kaptunk a Központi Szerszámgépgyár három dolgozójának aláírásával. Tiltakoznak a Petőfi-kör vitáin elhangzottak ellen és az Irodalmi Újságban megjelent néhány munkáslevél hangja ellen.

A szerkesztőség megbízásából ma reggel kimentem a Szerszámgyárba és beszélgettem a távirat két aláírójával s rajtuk kívül Hajduhegyi Antal üzemi csúcstitkárral és Abonyi Lajos agitprop titkárral is. A távirat harmadik aláírója, Nika elvtárs éjjeli műszakon dolgozik, nem volt az üzemben.

A két aláíró Szalma Lajos és Kis József alapszervi pártvezetőségi tag. A Petőfi-kör vitáin egyikük se volt ott, nem is beszéltek olyan emberrel, aki ott lett volna. A viták híre eljutott az üzembe, beszéltek róla az emberek.

Szalma és Kis elvtárs információt kapott a vitáról. Abonyi Lajos agitprop titkár informálta őket. Abonyi elvtárs is kapott információt, nem tudom kitől. A pártirodán, ahol beszélgettünk, ott volt az irodalmi újság néhány száma, az, amelyikben a Gergely cikk van s a legutóbbi, amelyikben a munkáslevelek vannak.

Abonyi agitprop titkárt egyoldalúan és tendenciózusan informálták a Petőfi-kör vitájáról. Déry például - szerinte - azt mondta volna a vitán, hogy most a sánta kutyák uralkodnak, azután meg a sánta szamarak jönnek. Ezt Szalma elvtárs már úgy fogalmazta meg: nem lehet igaza annak, aki teljes egészében elítéli a mai generációt, de elítéli a jövő generációt is. „Nem lehet azt mondani, az apád is gazember volt, te is az vagy, a fiad is az lesz."
Kis elvtárs és Szalma elvtárs veszélyesnek tartja az Irodalmi Újságban megjelent munkáslevelek hangját. Egyrészt azért, mert az Amerika Hangja mondatokat vehet ki belőlük és így sokan megtudják. Mert újságot kevesen olvasnak. Ők ketten se olvassák rendszeresen az Irodalmi Újságot.

Másrészt veszélyes ez a hang azért, mert „ha néhány nagyhangú látja, hogy így lehet beszélni, akkor kinyitja a száját és a munkások többsége megy utánuk. Vannak olyan kérdések, mint a bérkérdés, amelyekben maguk mellé tudnák állítani az embereket."
„Borzasztó nehéz lenne itt politikai munkát végezni, ha ezt hagynánk" - mondta Hajduhegyi elvtárs.
„          Én Gergely Sándor elvtárssal értek egyet" - mondta Abonyi agitprop titkár. - Olvasta a műveit? - Olvastam sok könyvét. - Például melyiket, melyik tetszett az elvtársnak? - Címre most nem emlékszem.

Hajduhegyi Antal, a csúcstitkár is csak információt hallott a Petőfi-kör vitájáról, azt sem valami alaposan, mert a beszélgetés közben többször megjegyezte, hogy helytelen, amit Déry meg Darvas mondott a vitán. Nyilván Tardos helyett mondott Darvast.

„A munkások között gyorsan elterjednek az ilyen viták, meg cikkek hírei. És ha mi nem mutatunk gyorsan erőt, nem szállunk szembe mindjárt erélyesen, akkor elkezdenek hangoskodni." - mondta Hajduhegyi Antal elvtárs.

A beszélgetés folyamán különben hangoztatták, hogy nyílt, egyértelmű szóra van szükség, panaszkodtak, hogy kevés a tájékoztatás, egyes dolgokat mi csak egy hét múlva tudunk meg újságjainkból, akkor, amikor már az egész város beszél róla és vissza-visszatértek a „nehéz helyzetre", mely amiatt alakult ki, hogy a munkásokat a durván kimondott sérelmek, követelések félre tudják vezetni.

Budapest, 1956. júl. 3.
Sipos Gyula sk

Jelzet: ÁBTL V-150300/2. A dokumentumok eredeti, aláírt példányok.

Ezen a napon történt augusztus 23.

1938

A bledi értekezleten a kisantant hatalmak elismerik Magyarországnak a fegyverkezéshez fűződő jogát. Cserében Magyarország lemond a...Tovább

1939

A Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők