A tanúk beszélnek

Források a csehszlovákiai magyarok kitelepítéséről

„Hogy miért mentünk át, és miért lőttünk át szlovák területre, azzal indoklom, hogy mint demokratikus magyar rendőrök nem bírtuk elviselni, hogy úgy bánjanak a szlovákok magyar testvéreinkkel, mint ahogy azt szemünk láttára tették, mert azt a legnagyobb embertelenségnek tartom, a demokráciával össze nem egyeztethető az, hogy emberek ezreit 20-22 fokos hidegben szétszórják, szétszakítsák családjaiktól csak azért, hogy azokat deportálják, vagy menekülésre kényszerítsék, csak azért, mert magyarok.”

Levéltervezet a külügyminiszter részére a felvidéki magyarok elleni csehszlovák intézkedésekről
1946. november 25.

Pro domo:
A csehszlovák hatóságok által foganatosított
magyarellenes intézkedésekről a határrendészeti
kapitányságok jelentései alapján tájékoztatjuk
a külügyminisztériumot.

Külügyminiszter Úrnak, 
                                               Budapest.

A csehszlovákiai hatóságok részéről az ott élő magyarság ellen irányuló intézkedésekről a határrendészeti kapitányságoktól beérkezett jelentések alapján következőkben tájékoztatom Miniszter Urat:
Folyó hó 14-én fordultak elő első ízben olyan jelenségek, melyek arra engednek következtetni, hogy a magyar határ mentén csehszlovák területen élő magyarsággal szemben a csehszlovák hatóságok drasztikus intézkedéseket kívánnak foganatosítani. Az esztergomi h[atár]r[endészeti] kapitányság folyó évi november 16-án kelt jelentése szerint a kisebb határszéli forgalomban közlekedőket csak Párkány területére bocsájtották be, a szomszédos községekbe - Muzsla, Ebed, Köbölkút, - igyekvőket a határról visszautasították. Az ott elterjedt hírek szerint ez azért történt, mert az ott élő magyarságot a legrövidebb időn belül erőszakkal a Szudéta vidékre fogják telepíteni.
Két nappal később folyó hó 18-án szemtanuk jelentése alapján ugyancsak az esztergomi határrendészeti kapitányság arról tett jelentést, hogy Muzsla községet 100 főnyi katonaság és 50 főnyi csendőrség vette körül és folyó hó 16-án dobszó útján a községben kihirdették, hogy a község belső területét senki sem hagyhatja el.
A szobi hr. kapitányság ugyanerről tett november 16-án távbeszélő útján jelentést. Ugyanez napon a szobi hr. kapitányság távbeszélőn jelentette, hogy beérkezett hírek szerint a körülzárt községekben élő magyarok közül igen sokan öngyilkosságot követtek el, és hogy a beérkezett adatok szerint a lakosság és a végrehajtó közegek között előreláthatólag fegyveres összetűzésekre is sor fog kerülni. November hó 17-én a szobi határrendészeti kapitányság jelentése szerint Köbölkút, Muzsla és Sárkányfalva községekben megkezdték az ott élő magyarok elhurcolását is. Ezt Pozsonyból érkezett partizánok és csendőrök hajtják végre a helyben szolgálatot teljesítő közbiztonsági közegek bevonása nélkül. A szobi határrendészeti kapitányság november hó 21-én kelt jelentése szerint az említett községek teljes katonai megszállás alatt állnak, a magyar lakosság elhurcolása november 19-én kezdődött meg, amikor a már amúgy is megriadt lakosságot az utcán keletkezett lövöldözéssel még inkább megrettentették, majd a sötétség beállta után autóba kényszerítették, és úgy hurcolták ki a vasútállomáson várakozó vasúti szerelvényekre. Az elhurcolást végrehajtó hatósági közegek a legkisebb vonakodás esetén a legdurvább testi erőszakot alkalmazzák. Ugyanezen jelentés szerint Párkány és Udvard községekbe is erős karhatalom érkezett, amiből arra kell következtetni, hogy az elhurcolásokat ott is megkezdik.
November hó 19-én a rajkai rendőrőrs távbeszélőn jelentette, hogy a szürkület beállta után a Dunán keresztül 150-200 magyar személy szökött át csónakon magyar területre az elhurcolás elől menekülve. A menekültek számának növekedésével kell számolni.
Az oroszvári határrendészeti kapitányság november 20-án kelt jelentése szerint a Csallóközből átmenekült magyarok előadása szerint Gutor és több határ mentén lévő községekben az ott élő magyarok részére írásbeli meghagyásokat kézbesítettek ki, mely őket családjukkal együtt elköltözésre kényszerítette. Ezt követőleg csehszlovák katonaság zárta körül Szemet és Gutor községeket, és ittas katonák házról házra járva hurcolták el az ott élő magyarságot korra, nemre való tekintet nélkül. A lakosság egy része erdőkbe menekült, hogy a Dunán át magyar területre érjen. A menekülőkre a csehszlovák katonaság tüzelt, sok esetben még akkor is, mikor magyar területre értek. Így Singler Ferenc gutori lakost, menekülése közben csehszlovák katonák elfogták, és bár karját feltartotta, a helyszínen agyonlőtték. A magyar lakosság jelentős része a dunai szigeteken bujkál, hogy Magyarországra átszökjön. A november 21-én kelt jelentés szerint november 20-án Somorja községet is körülzárták. A körülzárt községből az esti órákban női sikoltásokat lehetett hallani. A magyarok elhurcolása példátlan kegyetlenséggel történik, az ellenkezőket összeverve, dróttal megkötözve kísérik a szállító eszközökhöz. A kiürítések során az eddigi hírek szerint a határ közelében fekvő községekben 8 személy a csehszlovák katonai szervek fegyverhasználata következtében életét vesztette.

          Budapest, 1946. november 25.

          A miniszter rendeletéből: 
                 /Lénárt Imre/                      rendőrezredes
XI. 25.

Jelzet: MOL XIX-B-10-IV/12-578.523/1946, 1. d.

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők