A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai

„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”

Báró Korányi János ügyvezető igazgató feljegyzése 

Pro memoria
(báró Korányi János ügyvezető igazgató feljegyzése)

A közvéleményben és sajnos vezető politikai pártok, sőt kormányköröknél is elterjedt felfogás szerint a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok és érdekeltségek múlt év nyarán a "Göring Werke" tulajdonába mentek át. Ezt a felfogást alátámasztják a család tulajdonát képező konszern részvényeseinek külföldre való kiutazásával kapcsolatban a sajtóban egyre sűrűbben megjelenő cikkek is. Ezek téves információkból kiindulva, a család magatartását élesen bírálják és ezzel nemcsak az ő szerepüket helyezik érdemtelenül kedvezőtlen megvilágításba, hanem a fegyverszüneti szerződés feltételeire való tekintettel a konszern üzemi berendezéseinek és a család egyéb érdekeltségeinek hadizsákmányként való kezelését is előidézhetik. Utóbbi a magyar termelésben oly kiesést jelentene, amely az ország helyreállí-tását veszélyeztethetné - mindenesetre meglassítaná - és a jóvátételi szállításokat is, amelyek pontos keresztülvitele a magyar kormány erkölcsi kötelessége és országunk szuverenitásának mielőbbi visszaszerzésére is döntő befolyással van, lehetetlenné tenné.

Fentiekre való tekintettel kötelességünknek tartjuk a család magatartását a német megszállás óta és elhatározását megfelelő megvilágításba helyezni és tisztázni, de elsősorban szükségesnek tartjuk, hogy a család vezető tagjainak már a német megszállást megelőző időkben tanúsított politikai magatartását ismertessük:

Dr. Chorin Ferenc 1919 nyarán vette át a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat vezetését. Ekkor, dacára az úgynevezett kurzusidőknek, azonnal kapcsolatot keresett és talált a baloldali pártokhoz és mindenképpen igyekezett a munkásság bérkérdéseiben és egyéb szociális problémáinak megoldásánál az említett pártokkal szorosan együttműködni. 1926-tól kezdve, mint a felsőház tagja, ismételten felszólalt ipari kérdésekben és ezekben a felszólalásaiban mindig hangsúlyozta a munkavállalók és munkaadók közötti együttműködés és bizalom szükségességét. Ugyanez a felfogás érvényesült a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében tartott elnöki beszámolóiban is. Hitler uralomra jutása után nagy aggodalommal figyelte a német befolyás térhódítását, különösen pedig Gömbös Gyula miniszterelnökségét. Ettől az időponttól kezdve a legélesebb harcot folytatta a jobboldali németbarát politika ellen. A kormányváltozások során befolyását mindenkor olyan irányban érvényesítette, hogy a különböző kormányokban mérsékeltebb elemek is helyet foglalhassanak, akik az egyre erősödő német politikai és gazdasági törekvésekkel szemben az ország igazi érdekeit képviselik. Bárdossy bukása után mindent elkövetett, hogy a kormány élére olyan politikus kerüljön, aki nem exponált németbarát és aki - már akkor előrelátva a háború kimenetelét - hajlandó lehet a kellő pillanatban különbéke megkötésére.

1943-ban a Kormányzó a GYOSZ által jelölt személyek közül újból felsőházi taggá nevezte ki. A német sajtó ezt a kinevezést a legélesebben elítélte, ugyanakkor az angolszász sajtó ebben a kinevezésben a magyarországi kijózanodás egyik tünetét látta.

Ezekben az időkben Chorin Ferencet több oldalról figyelmeztették, hogy németellenes politikai tevékenységével úgy sajátmagát, mint családját a legnagyobb veszélyeknek teszi ki és ezért helyesen tenné, ha politikai tevékenységét beszüntetve lakhelyét ideiglenesen semleges országba tenné át. Chorin erről hallani sem akart, sőt ellenkezőleg egyre jobban küzdött a fenyegető katasztrófa elhárításának érdekében. Ezzel kapcsolatban ismételten figyelmeztette Horthyt a magyar háborús politika végzetes hibáira és a háborúról való mielőbbi kiválás feltétlen szükségességére. Ezeket a célokat szolgálta a Magyar Nemzet című napilap, melyet sógorával, Kornfeld Móriccal hívott életre. Kornfeld Móric a Magyar Nemzet útján hirdette a munkásság, parasztság és értelmiség összefogásának és a szociális kiegyenlítődésnek szükségességét. Emiatt a jobboldali sajtó állandóan támadta a Magyar Nemzetet, népfront propagandával vádolta és a lap betiltását követelte. Személye is állandó támadások pergőtüzében állott. Ebben a vezetőszerepet Milotay István játszotta az Újmagyarság hasábjain. Kornfeld Móric közbenjárására láthattak csak napvilágot a Magyar Nemzet nyilvánosságán keresztül Kovács Imre és más parasztpárti vezetők írásai.

Így természetes volt, hogy 1944. március 19-et követőleg Chorin Ferencet és Kornfeld Móricot a Gestapo letartóztatta és külföldre szállította. Ugyancsak letartóztatták Weiss Jenőt és fiát, míg a család többi tagjai után a legnagyobb eréllyel nyomoztak és igyekeztek őket is hatalmukba keríteni. Letartóztatásba helyezték továbbá a Weiss Manfréd konszern néhány vezető zsidó származású tisztviselőjét is. Ezzel a vállalatok vezetése a tulajdonosok kezéből kiesett és a termelési egység fenntartása többé nem volt lehetséges. Az akkori magyar kormány nemcsak, hogy védelmet nem nyújtott az elfogottaknak, hanem saját intézkedéseivel még a megmaradt vezető tisztviselőket elbocsájtatta, új, a vállalat és az ország érdekeivel ellentétes vezetőséget helyezett ezek élére és hivatalos rendeleteken felül sajtópropagandájával oly légkört teremtett, amely a vállalatok magyar kézbe való megtartását is kérdésessé tette. Igazolja ezt, hogy a német pártkörökben nagy befolyással bíró és ezáltal az akkori magyar kormánynál mindenható Steyrwerke A. G. és Wienerneustädter Flugzeugwerke A. G. a háborús termelés fokozása címén olyan munkaközösségi szerződéseket erőszakoltak az új vezetőség és a kormány hathatós támogatása mellett a W. M. Repülőgép és Motorgyár r. t.-re, valamint a konszernhez tartozó Dunai Repülőgépgyár r. t.-re, amelyek közül különösen az első, a W. M. Repülőgép és Motorgyárnak teljes német kézbe való átjátszását jelentette. Ugyanakkor veszélyeztetve voltak a konszernhez tartozó élelmezési ipari vállalatok, mint a W. M. Konzervgyár és a Mauthner Ödön Magtermelési Rt. is, amelyeket a Német Követség erőszakos támogatásával a teljesen német befolyás alatt álló Mecsér-féle mezőgazdasági érdekeltségi csoportba akartak bevonni.

Ugyanekkor a Bécsben lévő család tagjainak élete veszélyeztetve volt és a rájuk nehezedő és effektív elszenvedett kínzások hatása alatt kénytelenek voltak egy az SS vezetőségétől kiinduló tárgyalási kezdeményezésnek eleget tenni. Ekkor a család tagjainak tulajdonát képező értékek már részben a Gestapo birtokában voltak, részben a magyar kormány zárolta azokat, mint zsidó tulajdont, úgyhogy a vállalat vezetésének még elméleti lehetősége sem maradt a család kezében. E körülmények között is a család tagjainak legfőbb törekvése a konszern egységének és így a nemzeti érdekek megóvása volt.

Különös érdeme a család tárgyaló tagjainak, hogy e rendkívül nehéz körülmények között is oly szerződést tudtak a németekkel kötni, amely a konszernvállalatok családi tulajdonát és ezzel a kétségen kívül azok magyar voltát is biztosította.

A német érdekek, amelyekkel a szerződés elérhető volt és amelyek azt német szempontból indokolták, a következők voltak:

  1. A termelés folyamatosságának biztosítása a háború alatt.
  2. A magyar gazdasági viszonyok befolyásolásának lehetősége a kezelési szerződés tartama alatt.
  3. A vállalatokból és érdekeltségekből származó haszon biztosítása a német érdekeltségek részére.

Hozzájárult a szerződés kedvező feltételek mellett való megkötésének lehetővé tételéhez a Göring Művek és az SS közötti versengés is. A Göring Művek mohóságával szemben az SS a két kormány jóváhagyását éppen a mérsékletével kívánta elérni.

Fenti körülmények között 1944. május 17-én létrejött szerződés lényege a következő:

A család tagjai a tulajdonukat képező vállalatokat és érdekeltségeket 25 év tartamára a német érdekeltség kezelésébe (Treuhänderische Verwaltung) adják. E kezelés keresztülvitele érdekében a család keresztény tagjai a tulajdonukat képező részvényeket a német csoport birtokába bocsájtják, a zsidó származású tagok pedig a zárolt letétben lévő részvényeikről szóló átvételi elismervényeket engedik át a csoportnak. A német csoport felhatalmazást nyer arra, hogy a birtokukba kerülő részvények alapján a részvényeseket megillető jogokat gyakorolja saját nevében. A szerződés tartama alatt a család tagjai a továbbra is tulajdonukat képező részvényeket sem el nem idegeníthetik, sem el nem zálogosíthatják. A német csoport köteles a kezelési szerződés lejártakor a vállalatokat lehetőleg ugyanabban az állapotában visszaadni, mint ahogyan azokat átvette és köteles a család tulajdonát képező érdekeltségi részvényeket is a család birtokába visszabocsájtani. Köteles a szerződés tartama alatt a jó kereskedő gondosságával eljárni, az esetleges erőhatalmi tények folytán beállott károkat (pl. bombakárok), amelyek kiegyenlítésére saját anyagi ereje nem nyújt fedezetet, a mindenkori rendelkezéseknek megfelelően a magyar kormánytól beszedni és a megfelelő helyreállításra fordítani. Amennyiben ezek az összegek nem fedeznék a tényleges károkat, úgy a kezelésbe adott vállalatok rá eső osztalékából kell a hiányokat fedeznie. A német csoportot a kezelésért a forgalom után 5 % jutalék, valamint a vállalatok és érdekeltségek 50 %-a illeti meg, míg a fennmaradó 50% a család tagjainak kezeihez fizetendő, legfeljebb azonban évi 1 millió pengő erejéig.

Hangsúlyozzuk tehát, hogy a vállalatok és érdekeltségek tulajdonjoga kifejezetten a család tagjaié marad, amit igazol a szerződésnek az a pontja is, amely szerint a kezelési szerződés lejártakor lejártakor a vállalatok egészbeni, vagy részbeni eladása esetén a német csoportot azonos feltételek mellett elővételi jog illeti meg még 1 év tartamára.

E szerződés aláírása után a németek biztosították a család tagjainak semleges külföldre való kiutazását, kivéve 5 családtagét, akiket mint túszokat Németországban védőőrizet alatt visszatartottak. Ezek között volt Weiss Alfonz gépészmérnök, ki politikával sohasem foglalkozott és kizárólag munkájának élt. Nevezett önként vállalta a túszok életveszélyes sorsát és a családjától való elszakítást azért, hogy ezáltal lehetővé tegye a politikai életben annyira exponált szerepet vivő sógorainak elutazását.

A szerződés által nyújtott lehetőségek megfelelő kihasználása a család Németországban túszként visszatartott tagjainak tudtával és beleegyezésével lehetővé tette a család által meg-bízott Budapesten működő néhány vezetőjének, hogy

  1. a vállalatoknak az orosz előrenyomulással kapcsolatban német részről tervezett és különösen a Szálasi féle kormány által erőszakolt kitelepítését megakadályozza, legalábbis késleltesse oly mértékben, hogy maga az anyaüzem gépfelszerelésének túlnyomó része Magyarországon maradt.
  2. Úgy a német, mint a Szálasi kormány által tervezett erőszakossági és robbantási szándékok kijátszhatók voltak, ami lehetővé tette az üzemeknek a felszabadítás utáni gyors megindítását.
  3. A család által megbízott vezetők, ellentétben a kormány által rákényszerített vezérigazgatóval, állandó érintkezést tartottak fenn az illegális mozgalmakkal és ezzel úgy a termelés, mint a kitelepítés ütemére a német és fasiszta érdekekkel ellentétes működést voltak képesek kifejteni. A megfelelő információk szolgáltatásával pedig elérték, hogy a kitelepítés késleltetése és az eredetileg német részről tervezett, de később a vezetőség közbenjárására elejtett robbantási szándékok a munkásság önfeláldozásának igénybevétele nélkül, tehát véráldozat nélkül voltak megakadályozhatók. Ugyancsak állandóan tájékoztatva volt a család az illegális mozgalmaknak juttatott támogatásokról is és beleegyezésével ez találkozott.

Megjegyezni kívánjuk, hogy a család tagjai a szerződésről annak véglegesítése előtt tájékoztatták a Kormányzó urat rámutatva arra, hogy e szerződéssel látják egyedül biztosíthatónak az adott körülmények között a magyar érdekeket. Hogy e szerződés aláírása kizárólag kényszerhelyzetükben történt még így is, hogy ebbe a kényszerhelyzetbe őket a magyar kormány intézkedései és a német megszálló hatóságok erőszakosságait nemcsak eltűrő, hanem alátámasztó magatartása hozta. Kérték, hogy a magyar érdekekre való tekintettel a Kormányzó úr e szerződést tudomásul vegye és annak megfelelő végrehajtása érdekében a család részéről megbízott vezetőket támogatásban részesítse. Ez meg is történt.

Megemlíteni kívánjuk, hogy a múlt világháború befejezése óta a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok kapacitásának növelése kizárólag a polgári célokat szolgáló gyártás fejlesztését szolgálta és a lőszergyártási készültségen kívül tulajdonképpeni hadiipari termelést a család intencióinak megfelelően nem tartották fenn. Az európai háborús veszély növekedésével jelentkező konjunkturális haszon lehetősége sem csábította erre a vállalatot és a hadicélokat szolgáló üzembővítéseket csak a kormány kifejezett utasítására és nyomására hajtott végre, de sohasem kezdeményezett.

A családnak ez a magatartása mindezekre való tekintettel nem képezhet tehát támadási felületet, ellenkezőleg, elismerést érdemel és szerény véleményünk szerint nem képezheti politikai törekvések érvényesítésének eszközét. A család magatartásának elbírálásánál figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy Chorin Ferenc és Kornfeld Móric politikai tevékenysége révén úgy ők, mint családjaik fokozott veszélynek voltak kitéve. A bekövetkezett események igazolják, hogy a 38 tagú család, vagy annak nagy része a majdnem egy esztendős német és nyilas rémuralomnak áldozatul esett volna.

A család elleni támadások és a közfelfogás helytelen irányú befolyásolása lehetetlenné tennék a család tagjainak hazatérését, amivel magunk szolgáltatnánk olyan indokokat a fegyverszüneti szerződésnek tágabb értelmezésére, amely helytelen látszat egy fontos magyar termelési komplexumnak kiszállítását eredményezheti.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezető igazgatóságának iratai, 489. tétel.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő