Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.

A krízis után – Franciaország nemzetközi megítélésének, súlyának változásáról

Valkó nagykövethez hasonló gondolatokat fogalmazott meg Combal, a budapesti francia nagykövetség tanácsosa egy 1968. június 7-i kötetlen beszélgetés keretében. (Lásd az 5. számú dokumentumot!) Az oktatásban meglévő problémákról a diplomata hasonlóan véle-kedett, mint a francia kormányzat, hiszen az egyetemek „nemcsak megbúvási, hanem kedvezményeik révén olcsó megélhetési lehetőséget is nyújtanak a fiatalok olyan rétegének, mely tanulni nem akar és kétes politikai manőverek kipróbálására használja fel az egyetemeket.” Combal kifejtette, hogy az élet rövidesen visszatér a normál kerékvágásba. A gazdasági károk nagyok, főleg a termeléskiesés okoz gondot, az épületi károk kisebb mértékűek. A frank gyengülése, infláció várható, amely terepet nyithat spekulációnak, e mögött szerinte az amerikaiak állnak. Az oktatási reformokra mindenképpen sort kerít majd az új kormány.

 Az amerikai magyar nagykövetség rövid jelentése érdekes adalékkal szolgál a tengerentúli véleményekről. Az ügyvivő információi szerint a Tábornok képes lenne katonai erő bevetéfsé-re is, de végül jól döntött, hogy nem népszavazást, hanem választásokat tartanak az országban. (Lásd a 6. számú dokumentumot!) De Gaulle hatalmon maradása előnyös az USA számára, mivel távozása esetén egy középbal, FKP-t is tartalmazó koalíció veheti át a hatalmat, amely népfront-jellege miatt kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Az FKP-nak je-lenleg nincs esélye átvenni a hatalmat. „Az Egyesült Államok csak közvetett formában tud segítséget nyújtani, mégpedig pénzügyi intézkedésekkel és az Amerika-barát politikai erők támogatásával.” A Közös Piac éppen de Gaulle miatt nem volt elég sikeres ám egy baloldali – itt a nem kommunista baloldalról van szó – hatalomátvétel az USA által támogatott államfeletti európai programot még inkább veszélyeztetné.

 sdfgsdfg
      De Gaulle a Time magazin címlapján (1968 május 3

A baloldaltól való rettegés kizárólag a kommunista befolyás esetleges erősödése miatt létezett ekkor az USA-ban. A jelentés diplomatikusan, több értelmezési lehetőséget adva szól az amerikai beavatkozás lehetőségeiről. Ugyanakkor korábbi állításainkat, mint de Gaulle gyengítése, eltávolítása, és ezen irányvonal mentén egy Amerikával barátságosabb új vezetés felfuttatása Franciaország élére, nem cáfolja semmi, sőt az olvasható ki a sorok közül, hogy a tengerentúlon a gaulleistákon belüli atlantista irányzatot látnák legszívesebben Franciaország élén, erről más dokumentumok is tanúskodnak. A szöveg alapján úgy tűnik, hogy végül is az Amerikai Egyesült Államok beérte azzal,amit elért, megrendült de Gaulle rendszere, időleges megmaradása azonban – az adott körülmények között – szükséges volt.










 

 

 

Ezen a napon történt szeptember 18.

1922

Magyarországot felveszik a Népszövetségbe.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők