Az olaszországi magyar emigráció négy évtizede

„A különböző időszakokban és sajátos körülmények hatására Olaszországba került magyar emigráció rétegei egymástól ellentétes érdekeket, politikai magatartást mutatnak. […] Az olaszországi emigráció is lényegében három fő csoportra bontható: a II. világháború előtti emigráció; az 1945 és 1956 közötti emigráció; és az 1956-os ellenforradalom utáni emigráció.” – Száll József római magyar követ 1962. decemberben készítette összefoglalóját azzal a szándékkal, hogy miként lehet a Kádár rendszert jobban elfogadtatni a mintegy 5000 főnyi olaszországi magyar emigráns körében.

Bevezetés 

Az olaszországi magyar emigráció hallatán az olvasó általában először az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc után emigrációba kényszerültekre gondol, főként Kossuth Lajos, Türr István vagy Teleki Sándor gróf hallatán, hiszen ez volt az első és szervezett kivándorlási hullám Olaszország területére.
Az a levéltári forrás azonban, amely Száll József római magyar követ összegző beszámolóját tartalmazza Péter János külügyminiszter számára, az olaszországi magyarok 1945 előtti, 1945 és 1956, valamint 1956 és 1962 közötti időszakát tárgyalja.
A második világháború előtti kivándorlókat főként gazdasági okok és származásuk miatt az 1920. évi XXV. Törvénycikk (numerus clausus) kényszerítette az ország elhagyására. Az 1945-1956 közötti időszakban főként politikai tényezők voltak a meghatározók, amelynek egyik fontos dátuma 1947, amikor nyilvánvalóvá vált a magyarországi demokratikus átalakulás kudarca, és ezzel kezdetét vette egy újabb menekülthullám. A legismertebb pedig 1956, amely minden korábbinál nagyobb tömeget - zömmel politikai okokból - vitt ki az országból.
A közölt forrás bemutatja a magyar emigránsok társadalmi rétegződését, politikai beállítottságát, létszámát, egzisztenciális helyzetét, s azt, hogy, milyen politikai és társadalmi szervezetekbe tömörültek, ill. mely régiókban, városokban telepedtek le.
Mivel olaszországi magyarok különböző korszakokban más-más körülmények hatására telepedtek le, ennek következtében eltérő kulturális háttérrel rendelkeztek és ellentétes politikai nézeteket képviseltek, egységes emigrációról tehát nem beszélhetünk. Létszámukat sem lehet pontosan meghatározni, 1962-ig összesen mintegy 5000 fő érkezhetett Olaszországba.
Jelentősebb politikai jellegű tevékenységet következő szervezetek és mozgalmak végeztek: Milánói Magyar Egyesület, Nemzeti Mozgalom, Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége, Magyar Akció Katholica, Pápai Magyar Intézet. Ezeknek az egyesületeknek létrejöttéről és céljairól is részletes leírás olvasható a dokumentumban.

A források a Magyar Országos Levéltár Külügyminisztériumi iratai között találhatók. (MOL XIX-J-1-j/1962 Külügyminisztérium. 19. doboz.) A szövegben előforduló olasz neveket, kifejezéseket eredeti formában magyar kommentár nélkül közlöm.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 24.

1927

Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatásügyi miniszter 1927. augusztus 24-én megjelent (63 000. számú) miniszteri rendeletével szabályozta a...Tovább

1931

Károlyi Gyula miniszterelnök alakít kormányt.

1988

Pécsett megszületett az első magyar lombikbébi.

1989

Tízezer fiatalt vártak a a francia fővárosba a világ sok országából, köztük Magyarországról is a „Párizs 1989” elnevezésű nagyszabású...Tovább

1991

Ukrajna elszakad a Szovjetuniótól, és kikiáltja függetlenségét.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők