Bevezetés

A második világháborút lezáró békekonferenciát 1946. július 29-én Párizsban, a Luxembourg palotában nyitották meg. Itt tárgyalták többek között a Magyarországgal kötendő béke feltételeit is. A megbeszélések egyik vitás pontját a területi kérdések jelentették: különösen Erdély helyzete, valamint a csehszlovák delegáció elképzelései okoztak problémákat. Északi szomszédunk azon kívül, hogy 200 ezer magyar kiutasításához kért nemzetközi támogatást, öt, Győr-Moson megyében elhelyezkedő községet követelt magának: Rajkát, Bezenyét, Dunacsúnyt, Oroszvárt, és Horvátjárfalut. (A terület térképét mellékeljük.) Az említett településekre az igényüket azzal támasztották alá, hogy Pozsony csak a Duna jobb partján képes fejlődni, kizárólag ott tud kikötőt építeni.

A magyar delegáció tagjai - amint lehetett - reflektáltak a csehszlovák elképzelésre, és kifejtették, hogy Pozsony a Duna bal partján is fejlődhet, ehhez nincsen szüksége a 145 km²-nyi magyar területre. Továbbá hangsúlyozták, hogy az említett földrész mocsaras, így kikötő kialakítására alkalmatlan. Érveléseikben még arra is utaltak, hogy az öt falu lakossága sem ért egyet a tervezett elcsatolással.