Bevezetés

II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetése sokkal több volt egy kegyeleti aktusnál. Politikai nézetek, akaratok ütköztek egymással, amelyben a korszak hőskultuszt építő, kuruckodó képviselőinek felfogása feszült szembe az uralkodó, Ferenc József és körének a lázadó, rebellis Rákóczit elvető, időhúzó magatartásával. A csontok hazaszállítása és a felfokozott hangulatban megtartott díszes ünnepségek értékelése még ma sem mentes a politikai felhangoktól, és akkor még inkább az volt. A később többször is fellángolt viták ellenére Kossuth Lajos hamvainak hazahozatalát követően ez az 1906 őszi temetés volt a korszak egyik legnagyobb és leglátványosabb eseménye.

Rákóczi 1735. április 8-án bekövetkezett halála után hamvait - kívánságának megfelelően - édesanyja, Zrínyi Ilona földi maradványai mellé, a konstantinápolyi(galatai) - akkor jezsuita - templomban helyezték el, amely a rend feloszlatása után a lazarista misszió St. Benoît (Szent Benedek) temploma lett.

A fejedelem hamvainak hazahozatala már a reformkor éveiben is szóba került, de az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverése után mintegy másfél évtizedig a gondolat fel sem merülhetett hivatalos formában. Az 1860-as években azonban már többen is felvetették a fejedelem itthoni újratemetését. Ebben elsősorban Thaly Kálmán játszott főszerepet, aki 1862-től kezdődően különböző napilapok, majd pedig az 1867-től (tehát éppen a kiegyezés évétől) megjelenő Századok, a Magyar Történelmi Társulat folyóirata hasábjain a fejedelem, majd az 1870-es évektől az emigráns társak temetésének körülményeiről, a síremlékekről cikkek sorozatát jelentette meg, és folyamatosan szorgalmazta hamvak hazahozatalát.

Az 1870-es évektől a kérdés mind gyakrabban került napirendre más fórumokon is. Zemplén vármegye - ahol II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, Borsi is fekszik - 1873. március 8-án tartott közgyűlése feliratot intézett a Képviselőházhoz a fejedelem földi maradványainak hazahozatala végett, egyben pedig felszólította a társtörvényhatóságokat, hogy álljanak ki az ügy mellett. A felszólítás nem maradt hatástalan, még ugyanabban az évben számos város és vármegye csatlakozott a kérelemhez. Szlávy József miniszterelnök még az 1873. év végén megpróbált lépéseket tenni a kérdésben. Magánlevélben tájékoztatást kért II. Rákóczi Ferenc hamvainak hollétét illetően gróf Ludolf Manótól, a Monarchia akkori konstantinápolyi követétől. Ludolf válaszának lényege az volt, hogy a hamvak holléte - sőt, egyáltalán megléte - is bizonytalan, ezért a további kutatás aligha vezetne eredményre.

A hamvak hazahozatala ügyében 1874-ben további négy törvényhatóság intézett felterjesztést a Képviselőházhoz. Mivel a felirati javaslatokkal nem sikerült eredményt elérni, a Képviselőház 1876. március 22-én tartott ülésén Simonyi Ernő interpellációt nyújtott be Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, de fölvetésére nem kapott érdemi előrelépést jelentő választ.

Thaly Kálmán 1878-ban a Pesti Napló hasábjain nyíltan felelősségre vonta Tiszát, amiért az akkor folyó orosz-török háború alatt Rákóczi hamvait idegen földben kiszolgáltatja az idegen hadak dúlásának. Tisza Thaly felvetésére azt a választ adta, hogy az ügy nincsen abban a stádiumban, hogy a hamvaknak hazaszállítása iránt intézkedni lehetne, mivel még az is kérdés: egyáltalán megvannak-e azok.

Jóval később, 1889. október 7-én, az akkor immár másodízben Konstantinápolyban tartózkodó Thaly Fraknói Vilmos társaságában a St. Benoît templomban felnyittatta Rákóczi és Zrínyi Ilona sírját. Kétségtelenné vált, hogy Rákóczit oda temették el, és hamvai sértetlenek. Zrínyi Ilonának azonban csak a koponyáját találták meg.

A bujdosók sírjainak felkutatása, Rákóczi hamvainak megtalálása jelentős tudományos eredménynek számított, bár Thaly a lazaristák missziójának galatai főnökével, François Lobryval kötött szóbeli megegyezés értelmében több mint két évig hallgatott az ügyről, és csak 1892. május 15-én számolt be róla a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados emlékünnepén, majd 1893-ban kiadott munkájában is részletesen leírta akkori kutatásait. Ezután következetesen kutatott az emigráció történeti emlékei után, a fejedelem és társai hamvainak hazaszállítását élete végső céljának tekintette.

A hamvak hazahozatalára azonban még évekig nem került sor, bár elintézését a törvényhatóságok továbbra is sürgették. 1904 tavaszára meglehetősen kiéleződött a belpolitikai helyzet az országban. Az udvar a katonai újonclétszám felemelését követelte, az ellenzék viszont késhegyig menő harcot vívott ennek megvalósítása ellen. Az ellenzéki Függetlenségi Párt - igazi tömegbázis híján - a parlamenti obstrukciót alkalmazta, közben pedig az országos vasutassztrájk valósággal megbénította egész Magyarországot Tisza István miniszterelnök házszabály-módosítással próbálta a parlamenti obstrukciót letörni, ám úgy tűnt, próbálkozása sikertelen lesz. A Ház március 10-ei ülésén azonban - látszólag váratlanul - a parlament egyik legtekintélyesebb ellenzéki képviselője, a Függetlenségi Párt alelnöke, Thaly Kálmán felállt, és békejobbot nyújtva a miniszterelnöknek pártja nevében pártközi megállapodást javasolt. A váratlan és hatásos jelenet egyszeriben békét teremtett. Tisza (egyelőre) visszavonta az ellenzéki obstrukciót ellehetetlenítő házszabály-módosító indítványát, a Függetlenségi Párt pedig elállt az újonclétszám emelésének megakadályozásától.

A látványos béke természetesen nem spontán felbuzdulás eredménye volt, hanem hosszas tárgyalások gyümölcse, amelyben az udvar is komoly szerepet játszott. A király, I. Ferenc József 1904. április 18-ai levele - amelyben utasította Tiszát, hogy foglalkozzon II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának ügyével - látványos válasz volt a létrejött megegyezésre, amelyet azonban a liberális és a szociáldemokrata csoportok erős kétséggel fogadtak. Mindenesetre a leirat egyfajta jutalom volt Thaly számára, ugyanis véletlenül nemcsak a március 10-ei beszéd került a király kezébe, hanem Thalynak az, a néhány nappal korábban, március 7-én egy hosszabb vita során elhangzott parlamenti felszólalása is, amelyet a hamvak hazahozatalának érdekében mondott.

Az 1904. június 22-ére a miniszterelnök által összehívott értekezleten a jelenlévők döntöttek a hamvak hazaszállításának lényegesebb mozzanatairól. Határoztak arról is hogy a konstantinápolyi St. Benoît templom kápolnájából a fejedelem hamvain kívül hazahozzák édesanyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József - őt ekkor még nem azonosították egyértelműen - maradványait, továbbá a rodostói Panagia Pneumatokratoria görög templomból gróf Bercsényi Miklós tábornagy, gróf Esterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós udvarmester, valamint Izmitből az ott eltemetett Thököly Imre fejedelem holttestét is. A szintén a St. Benoît templomban eltemetett Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina földi maradványainak hazaszállítása is szóba jött, de hamvai fölött a Csáky család rendelkezett, tehát először az ő hozzájárulásukat kellett megszerezni.

Az értekezlet határozata értelmében a hamvakat a kassai dómban szándékoztak elhelyezni, kivéve Thökölyét, akit - végakaratához híven - valamelyik evangélikus templomban (a tervek szerint Késmárkon) helyeztek volna örök nyugodalomra. A hamvak hazahozatalának előkészítésével a miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczy Lajos történészt, közös pénzügyminisztériumi osztályfőnököt kívánta megbízni.

Thallóczy 1904. december 4-én Törökországba utazott, és sikerrel zárta le mind a török kormánnyal, mind az illetékes egyházi hatóságokkal a tetemek hazaszállítására vonatkozó tárgyalásokat. Másik fontos feladata az volt, hogy a hazaszállítandó hamvakat és síremlékeket a hamvak átvételével és hazakísérésével megbízott öttagú bizottság részére a szállításra előkészítse.

A hamvak hazahozatalának ügyét azonban az 1904 szeptemberétől egyre súlyosbodó belpolitikai válságra utaló események háttérbe szorították.

Az 1905. januári választáson az ellenzéki koalíció abszolút többséget szerzett, Tisza István miniszterelnök pedig előbb február 1-jén, majd pedig június 18-án újra benyújtotta lemondását, utóbbit a király el is fogadta. De a választásokon győztes Függetlenségi Párt nem alakíthatott kormányt, mivel az uralkodó a vereséget szenvedett Szabadelvű Pártot hagyta kormányon, és Fejérváry Gézát bízta meg a kormányfői teendőkkel. II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozatalára Fejérváry Géza rövid miniszterelnökségének idején sem került sor.

A maradványok hazahozatala végül csak 1906 őszén történt meg. A miniszterelnöki posztról 1906. április 8-án távozott Fejérváry utóda Wekerle Sándor lett, az ellenzéki programját a kormányzati pozícióért feladó Függetlenségi Párt színeiben. A kormányzat úgy ítélte meg, hogy az országban kialakult válságos gazdasági és politikai helyzet miatt II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozatala nem késlekedhet tovább. Az 1905. évi oroszországi forradalom hatása erősen érezhető volt az országban, növekedett a szociáldemokrata mozgalom népszerűsége, a vasutasok, a bányászok, az aratómunkások, a fővárosi pékek, majd a villamosvezetők sztrájkoltak, az ellenzéki választók tekintélyes része csalódott volt a választási program feladása miatt, így ebben a helyzetben azt remélték kormányzati körökben, hogy az ünnepségsorozat valamelyest csillapítani fogja a felzaklatott kedélyeket. Az újratemetéssel a Wekerle-kormány az egyébként igencsak kétséges nemzeti egységet akarta demonstrálni, így a hamvak hazaszállítása valóban a leggyorsabban, és leglátványosabban megoldandó teendők egyikének mutatkozott.

Az újratemetetéssel kapcsolatosan Wekerle Sándor 1906. június 24-ére miniszterelnöki értekezletet hívott össze. A jelenlévők beszámoltak az addig megtett intézkedésekről, majd a miniszterelnök kijelölte a Törökországba utazó öttagú delegáció tagjait Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán Thallóczy Lajos és Török Aurél személyében. A Thaly Kálmán vezette küldöttség kapta feladatul, hogy II. Rákóczi Ferenc földi maradványait, valamint a Thallóczy Lajos által 1904-ben exhumált személyek hamvait minden kétséget kizáróan, hitelesen azonosítsa, és az elvégzett antropológiai vizsgálatok és mérések eredményeit, valamint a fényképfelvételeket elhelyezzék a sírládákban.

Tekintettel arra, hogy a hazahozatal helyszínén a hazaszállítás előtt előzetes intézkedések megtételére volt szükség, arról is határoztak, hogy még az öttagú bizottság utazását megelőzően egy háromtagú küldöttség - az élén Thallóczy Lajossal - utazzon Törökországba.

A fővárosi ünnepség szervezésének irányításával a miniszterelnök Romy Béla miniszteri tanácsost és Forster Gyula főrendiházi tagot, a budapesti ünnepi menet megszervezésével Szendrey János honvédelmi minisztériumi tanácsost bízta meg. A kormány megbízásából Semsey László császári és királyi kamarás foglalkozott a kassai és az országos ünnepségek összehangolásával. A késmárki szertartás megszervezésének irányítását Prónay Dezső az evangélikus egyház egyetemes főfelügyelője végezte.

Biztonsági óvintézkedésként a budapesti ünnepségek helyszínét az utolsó napokban megváltoztatták. II. Rákóczi Ferenc és társainak hamvait Budapesten nem a várbéli Mátyás templomban, hanem a jobban megközelíthető Szent István bazilikában ravatalozták fel október 28-án.

A II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslatot - amely a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait eltörölte - az országgyűlés 1906. október 23-ai jóváhagyását követően az uralkodó 24-én szentesítette.

A hamvak és a síremlékek hazaszállításával megbízott öttagú bizottság 1906. október 14-én indult el Budapestről, és 16-án délelőtt érkezett Konstantinápolyba. A küldöttség még aznap délután kiemeltette a lazaristák kolostorában a sírokból a II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Zrínyi Ilona és Csáky Krisztina hamvait tartalmazó ládákat, majd másnap reggel Thököly Imre Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványait.

Az öttagú bizottság feladatához tartozott a régi sírkövek helyére kerülő, Magyarországról küldött új síremlékek ünnepélyes átadása is. A St. Benoît templomban elhelyezett Rákóczi-emléktáblát október 16-án adták át. Izmitben a Thököly régi sírját megjelölő obeliszk felavatására október 21-én került sor. A rodostói emlékkövek ünnepélyes átadását október 22-én Forster Gyula intézte.

Október 23-án, kedden reggel előbb a sírköveket, majd délután a hét koporsót átszállították a Kelet nevű hajóra. Konstantinápolyból 1906. október 24-én indult haza a küldöttség. A hajó október 25-én reggel kilenc óra után ért Constanţába. Azonnal megkezdődött a koporsók és a sírkövek átszállítása az ott várakozó különvonatra, amivel délután egy órára készültek el. Az utazás délután öt órakor folytatódott Verciorováig, az ország határáig, ahová október 26-án reggel nyolc óra után érkezett meg a küldöttség. Érdekes mozzanat, hogy (a várható tüntetések miatt) a vonat - román kérésre - kikerülte Bukarestet. A határról 27-én, majd egynapos várakozás után, reggel fél nyolckor indult tovább a vonat. A hamvak ünnepélyes átadására Orsován, az első magyarországi városban került sor. Az orsovai egyházi szertartáson Fraknói Vilmos címzetes püspök szentelte meg a hamvakat és mondott beszédet II. Rákóczi Ferenc és katolikus hívei ravatalánál. Thököly Imre koporsójánál Scholtz Gusztáv püspök végezte az evangélikus egyház szertartását.

Orsováról délben indult el a hamvakat, és az ott összegyűlt küldöttségeket szállító három különvonat Budapestre, ahová október 28-án reggel fél kilenckor ékeztek meg. A Keleti pályaudvaron a rendőrség által vont kordonon belülre csak a meghívottakat és a koporsóvivőket engedték be, míg a gyalogos küldöttségek tagjai, a vidékről érkezett vendégek kívül maradtak. A hamvak megérkezését követően Bárczy István, a főváros polgármestere mondott beszédet. A pályaudvarról Rákóczi és híveinek hamvait a Szent István bazilikába, Thökölyét a Deák téri evangélikus templomba vitték.

A bazilikában Samassa József bíboros, egri érsek tartotta az ünnepi istentiszteletet, a Deák téri evangélikus templomban Scholtz Gusztáv püspök mondott beszédet. A koporsók négy óráig maradtak a templomban, ezután újra kivitték őket a Keleti pályaudvarra, ahonnan este 7 óra 50 perckor indultak tovább szerelvények, amelyek 29-én reggel 5 óra után érkeztek Kassára. Az itt felállított gyászsátorban az egyházi szertartás és Thaly beszéde után Rákóczi és társai földi maradványait a székesegyházba vitték, ahol fél 11-kor Fischer-Colbrie Ágoston kassai segédpüspök tartott gyászistentiszteletet. Este öt órakor vitték le a székesegyház kriptájába a hamvakat tartalmazó koporsókat. A kriptában Forster Gyula, az országos öttagú bizottság tagja, a kormány és az országos öttagú bizottság előzetes utasításai értelmében kinyitotta Rákóczi József cédrusfa koporsóját és kivette abból a csontokat tartalmazó ládát, kinyitotta Zrínyi Ilonának Konstantinápolyban ideiglenesen leólmozott koporsóját, és ebbe tette a Rákóczi József csontjait magában foglaló ládát. Ezután a rézkoporsót újra leólmoztatta és a II. Rákóczi Ferenc földi maradványait tartalmazó rézkoporsóval együtt kőszarkofágba helyezte. Hasonlóképpen egy kőszarkofágba tették Bercsényi Miklós és felesége hamvait, valamint külön-külön Esterházy Antal és Sibrik Miklós csontjait. Egy kőszarkofág, amelybe eredetileg Bercsényi László maradványait akarták elhelyezni, üres maradt.

II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona Konstantinápolyból, valamint Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós Rodostóból hazahozott sírköveit Forster Gyula még a temetés napján átadta Kassa város hatóságának, Thököly izmiti síremlékét pedig Késmárkra vitette.

Kassáról a Thököly maradványait szállító vonat 1906. október 30-án, éjfél után egy órakor indult Késmárkra, ahová reggel nyolc órakor érkezett meg. Az ünnepélyes fogadás és bevonulás után a menet az evangélikus templomba vonult, ahol a koporsó fölött gyászistentiszteletet tartottak. Thököly hamvait délután négy órakor a templom szentélye alatt lévő helyiségbe vitték, és itt helyezték el addig, amíg a külön sírkápolna elkészült.

A fejedelem és társai tiszteletére országszerte ünnepségeket szerveztek, „örömtüzeket gyújtottak". Azon települések állomásait, amelyek előtt a hamvakat szállító vonat elhaladt, általában feldíszítették. A nagyobb helységekben rendezett ünnepségek koreográfiája nagy hasonlóságot mutat a Budapesten, Kassán. Késmárkon megtartott ünnepségekével: A hamvak harangzúgás közepette érkeztek meg, a városokat fellobogózták, kivilágították. Több helyen tűzijátékot rendeztek. Sortűz hangzott föl, a városi és vármegyei törvényhatóságok képviselői sorfalat álltak, az összegyűlt tömeg meghallgatta az általában ez alkalomra írt emlékbeszédeket. Városi és vármegyei díszközgyűléseket rendeztek. Ezeken ünnepi beszédek és az e célra írt versek hangzottak el. A színházakban főleg kuruc témájú darabokat játszottak.

A rendet rendőrök és tűzoltók biztosították. Erről tesz tanúságot a Budapesti Magyar Királyi Államrendőrség nyomozó testülete főnökének 1906. december 4-ei keltezésű, a budapesti államrendőrség főkapitányához, utazási számlák helyesbítése tárgyában, írt levele. A levélből az is kiderül, hogy II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazaszállítása alkalmából szükséges közbiztonsági szolgálat kellő ellátása érdekében a rendőr főfelügyelő és helyettese, 35 detektív valamint polgári rendőrök külön vonattal utaztak Budapestről Kassára és Késmárkra majd vissza. (1/b sz. forrás)

A hamvak magas költségen történő újratemetésével nem értett mindenki egyet. Jó példa erre a III. kerületi munkások által 1906. október 28-án a Korona téren tartott nyilvános népgyűlésen elhangzottak. A népgyűlés napirendjén a drágaság, lakás nyomor és a sajtó ügye szerepelt. A felszólaló többek között kifogásolta Rákóczi és társai haza hozatalát, mert az erre költött százezrekből inkább kórházat vagy szanatóriumot kellett volna építeni. Külön érdekesség, hogy a jelentést tevő nyomozót Kádár Jánosnak hívták. (1/a sz. forrás)

Végső soron a fejedelem újratemetése mindvégig magában hordozta a hasonló eseményeket olyannyira jellemző sajátos kettősséget. Széles tömegek őszinte áhítattal élték meg a száműzött hős holttestének hazatérését, ugyanakkor az sem tagadható, hogy kormányzat igyekezett hasznot húzni az újratemetés látványos demonstrációjából.

A Magyar Országos Levéltár Miniszterelnökség Levéltára Központilag iktatott és irattározott iratai között találhatók a Magyar Távirati Iroda 1906. október 26. és október 30. közötti tudósításai, amelyek hírt adnak a hamvak fogadásával, az újratemetéssel kapcsolatos eseményekről, de a budapesti ünnepségekre nem terjednek ki. Közülük válogattuk ki a fontosabbakat. Így pl. eltekintettünk Thaly Kálmán „cikornyás" beszédeinek közlésétől, amelyeket a korabeli napisajtó közölt, és a Magyar Országos Levéltár kiadásában megjelent e témával foglalkozó kötetünk is publikált. A napisajtó az itt napvilágra hozott híreknél bővebben foglalkozott az ünnepségekkel, azonban az MTI az egyik alapforrás volt a helyszíni tudósítók számára. Zömmel az ország különböző városaiban, helységeiben tartott ünnepségek, rendezvények szervezéséről, megtartásáról írnak, de említést tesznek ellentüntetésről is. A híradások nyelvezete visszatükrözi a kort, és ma már kissé megmosolyogtatónak hat a tudósítások emelkedett, dagályos, időnként barokkos körmondatokat alkalmazó stílusa. Csupán egy alkalommal törik meg ez az emelkedettség, a hamvak szegedi fogadásánál, amikor a nagy tömeg miatt félbe kellett szakítani az ünnepséget. Nyilván e tapasztalatok kapcsán is sokkal jobban ügyeltek a későbbiekben a rendre, s hasonló jelenetekre már nem került sor.