Király(i) biztosítás

Az olasz király személyi biztonságának kérdéséhez az 1937-es budapesti látogatásakor

A „KEOKH intézkedett, hogy a Magyarországon lakó horvát emigránsok (ustasák stb.) megfelelő ideig szigorított rendőri felügyelet alatt tartassanak. Elrendelem, hogy a terroristikus cselekmények elkövetése szempontjából számba jöhető elemek ártalmatlanná tétele végett, úgy a m. kir. rendőrhatóságok, mint a m. kir. csend-őrség folyó hó 17-én é 18-án minden városban és községben általános állambiztonsági razziát foganatosítson.”


Források

  

1.

Irányelvek a határellenőrzéshez

 

Szám: 7940/1937.

     VII. res.

                                                                                  Szigorúan bizalmas!

                                                                                  Saját kezéhez!

                                                                                  Igen sürgős!

 

Az olasz király és abeszin császár Őfelségének közeli látogatása alkalmából úgy a határon, mint az ország belterületén a legszigorúbb biztonsági intézkedések szükségesek.

Miheztartás és az alárendelt hatóságok haladéktalan utasítása végett a szükségesnek ítélt és a leglelkiismeretesebben foganatosítandó intézkedéseket az alábbiakban közlöm Méltóságoddal:

A m. kir. rendőrség határszéli kapitányságainak és kirendeltségeinek személyzete  vezénylés útján haladéktalanul kiegészítendő arra az állományra , amelyre a befutó vonatok utasainak legalaposabb ellenőrzése céljából szükség van. A m. kir. Pénzügyminiszter Úr megkeresésemre a m. kir. határőrségnek úgy a terepen, mint az úgynevezett „útleveles átkelő pontokon" leendő megerősítése iránt szintén intézkedik.

Intézkedés történt továbbá abban az irányban is, hogy a határmenti községekben a m. kir. csendőrség a legéberebb és állandó ellenőrzést fejtse ki. Ezeket a községeket a csendőrjárőrök sűrűn portyázni fogják szükséges, hogy a határhoz közel eső m. kir. rendőrhatóságok az illetékes csendőrőrsökkel szoros kapcsolatot létesítsenek és egymást kölcsönösen támogassák.

A Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) felhívta az összes állami és vármegyei rendőrhatóságokat, hogy a hatósági területükön lakhatási engedéllyel még el nem látott olyan olasz állampolgárokat, akiknek carthotek ‑ lapját a KEOKH-hoz még nem terjesztették fel, továbbá a hatósági területükön ideiglenesen tartózkodó olasz állampolgárokat azonnal írják össze és az összeírási íveket a

haladéktalanul terjesszék fel.

Ugyancsak a KEOKH intézkedett, hogy a Magyarországon lakó horvát emigránsok (ustasák stb.) megfelelő ideig szigorított rendőri felügyelet alatt tartassanak.

Elrendelem, hogy a terroristikus cselekmények elkövetése szempontjából számba jöhető elemek ártalmatlanná tétele végett, úgy a m. kir. rendőrhatóságok, mint a m. kir. csendőrség folyó hó 17-én é 18-án minden városban és községben általános állambiztonsági razziát foganatosítson.

A megyei rendőrhatóságokat erről KEOKH fogja értesíteni. Ugyancsak esetleges terrorisztikus cselekmények megakadályozása végett rövid úton figyelmeztetni kell a fegyver- és lőszerkereskedőket a vonatkozó szabályok legpontosabb betartására és esetleges mulasztásuk súlyos következményeire.

A határszéli rendőrkapitányságokhoz és kirendeltségekhez április 24-én intézett 7354/1937. res. VII. számú körrendeletemmel már elrendeltem, hogy további intézkedésig a határon belépőket úgy a távolsági, mint az úgynevezett kisebb határszéli forgalomban legszigorúbb figyelemmel kell kísérni. Ezen rendeletem értelmében a gyanús egyéneket, ha sem őrizetbe vételükre, sem visszautasításukra nincs ok, a határon fel kell tartóztatni és a gyanúokokról ide távbeszélőn (1605-10) azonnal jelentést kell tenni. Ha olyan esetről van szó, hogy sem őrizetbe vétel, sem az itteni döntés bevárásáig a feltartóztatás nem indokolt, úgy az utas személyi adatairól, utazásának bevallott céljáról és a tekintetbejövő összes egyéb körülményről az illető továbbutazásával egyidejűleg ugyancsak ide (1605-10) távbeszélőn jelentést kell tenni. Az őrizetbe vett gyanús egyéneket a budapesti főkapitányság politikai osztályához kell kísérni. Ugyancsak nagyon szigorúan kell ellenőrizni az útiokmányok nélkül (feketén) belépőket, s a tiltott határátlépés miatt őrizetbe vett ilyen egyéneket szintén a budapesti főkapitányság politikai osztályához kell kísérni.

Bizonyos külföldieknek egyes kategóriái a mostani olasz államfői látogatás szempontjából különös figyelmet érdemelnek akkor is, ha az eme kategóriákba tartozáson kívül nem is merült fel ellenük konkrét gyanúok.

Ezek a kategóriák:

            a./ a nem Olaszországban élő olasz állampolgárok;

            b./ nem olasz útlevéllel utazó olyan egyének, kinek olasz származása alaposan vélelmezhető (úgynevezett antifascisták, olasz emigránsok stb.);

            c./ nem jugoszláv útlevéllel utazó, mégis délszláv hangzású néven szereplő oly egyének, kik azzal gyanúsíthatók, hogy

(ustasák, macedon terroristák stb.) Hogy ezek a szükséghez képest ittlétük alatt megfigyelhetők legyenek, őket a határon való belépéskor útlevelük adatai alapján jegyzékbe kell foglalni, s ezeket a jegyzékeket illetőleg adatokat a legalkalmasabb módon (telefon, express-levél, Budapesten való átadás) azonnal a budapesti főkapitányság politikai osztályához kell eljuttatni.

A spanyol állampolgárok belépésének bizonyos esetekben való megakadályozása tárgyában 12.149/1937. VII. res. számú körrendeletemmel már intézkedtem

Abeszin útlevéllel esetleg belépni kívánókat semmi körülmények sem szabad beléptetni, hanem fel kell őket tartóztatni és a velük való további eljárásra közbiztonsági osztályom utasítását kell kikérni.

Éppen így nem szabad közbiztonsági osztályom hozzájárulása nélkül beléptetni olyan abeszineket, akik más állam hatósága (pl. angol) által kiállított, nem nemzeti útiokmánnyal kívánnak belépni. Szabályszerű olasz útlevéllel utazó abeszinek, ‑ ha egyébként gyanú nem merül fel ellenük - beléptetendők, de minden ilyen esetről közbiztonsági osztályomhoz az útlevél adatainak és lehetőleg az itteni lakcímnek feltüntetése mellett azonnal távbeszélőn jelentés kell tenni.

Minthogy bizalmas jelentés szerint az olasz hatóságok több száz horvát családtól (főképen ustasák) a menedékjogot megvonták, ezeknek beszivárgási kísérletével is számolni kell, s annak megakadályozása, illetőleg az esetleg már beszivárgott ily egyének ártalmatlanná tétele végett is intézkedni kell.

Felmerült végül a gyakorlatban az a kérdés, vajon olyan az Államrendészetei Zsebkönyvben szereplő vagy a határszéli hatóság előtt más okból gyanússá vált egyének, kinek külföldi útlevelét valamelyik m. kir. külképviseleti hatóság láttamozta, beléptethetők-e, vagy sem. Minthogy egyes kivételes esetekben a m. kir. külképviseleti hatóságok előzetes hozzájárulásommal adnak nyilvántartott egyéneknek vízumot, s minthogy a m. kir. külképviseleti hatóságok által esetleg elnézésből adott vízumot is csupán közérdek által indokolt esetben szabad figyelmen kívül hagyni, a határszéli rendőrhatóságok ily esetekben a belépés tekintetében ne adjanak végleges tagadó választ, hanem az illetőt tartóztassák fel, és forduljanak távbeszélőn a közbiztonsági osztályomhoz, ahonnét, az itteni részletesebb nyilvántartási adatok figyelembe vételével fognak a konkrét esetben utasítást kapni. Általában a határszéli útlevél ellenőrzést a belépő állomáson a vonat veszteglési ideje alatt kell foganatosítani. Ha azonban a felemelt létszám dacára a

és egyéb szükséges teendők ezen idő alatt lelkiismeretesen és pontosan el nem intézhetők, úgy az ellenőrző egy vagy több közeg a mozgó vonattal köteles utazni mindaddig, - esetleg akár Budapestig - míg feladatát nem teljesítette. Ha pedig esetleg felmerülő gyanús körülményeknek a mozgó vonaton való megfigyelése válik szükségessé, úgy e célból polgári ruhás közeget kell ugyancsak minden külön felhatalmazás kikérése nélkül utaztatni.

                                               Budapest, 1937. évi május hó 11.-én.

 

                                                                                              Boór [Aladár]

 

                                                                                  A miniszter rendeletéből:

                                                                                   miniszteri osztályfőnök

 

 

M. kir. Rendőrség budapesti és vidéki Főkapitányának, m. kir. Révfőkapitánynak

Budapest

 

Jelzet: Magyar Országos Levéltár K-149 175. d. 284-287.

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők