Az MSZMP KB ülése az ötéves tervről

Következetességet a végrehajtásban
1979. július 7.

A cikk elemzi az ország gazdasági helyzetét, a külkereskedelem egyensúlytalansága és a belső fogyasztás növekedése előrevetíti számunkra az ország eladósodásának növekedését, a Központi Bizottság határozatainak ismertetésén keresztül.

Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt hét végén már az V. ötéves terv negyedik évének első öthavi teljesítményét is ismerve tekintette át népgazdaságunk helyzetét, s megállapításaiban a jövővel vetett számot. Nem kétséges: nagy erőfeszítésekre és egyre javuló teljesítményekre van szükség ahhoz, hogy népgazdaságunk fejlődése ne csak irányaiban, de mértékben is elérje a kitűzött célokat.

Már az V. ötéves terv törvénybe iktatásakor alapvető gazdaságpolitikai célként fogalmazódott meg, hogy javítani kell a népgazdaság belső és külső egyensúlyát, s ennek megfelelően kell alakítani, befolyásolni a termelés, a felhasználás és a külkereskedelem arányait. Az elmúlt három év tapasztalatai arra intenek, hogy jelenlegi termelési és termékszerkezetünk, a termelés adott anyag- és energiaigényessége, illetve importérzékenysége mellett nem lehet egy egyszerű képlettel leírható mennyiségi összefüggést megjelölni a termelés, illetve a nemzeti jövedelem növekedési üteme és az egyensúlyi helyzet változása között.

Gazdaságunk külső kapcsolatai már 1976-ban sem voltak egyensúlyban, ezért az V. ötéves terv azzal számolt, hogy a nemzeti jövedelem hazai felhasználása lassabban nőjön, mint a nemzeti jövedelem. Az elmúlt évek ellentmondásai 1978-ban meglehetősen élesen mutatkoztak meg, hiszen a beruházás és a készletfelhalmozás a tervezettet jóval meghaladó növekedése miatt a belföldi felhasználás bővülés jelentősen felülmúlta a nemzeti jövedelem gyarapodásának ütemét. Ennek egyenes következménye volt a jelentős behozatali többlet, amely – mivel a rubel elszámolású import megfelelő növekedését célzó erőfeszítéseink nem mindig jártak sikerrel – döntően tőkés áruforgalmi egyenlegünket terhelte. Természetesen a külkereskedelmi mérleg hiányát nem csak az import túl gyors növekedése, hanem az export kívánatosabbnál – sőt, szükségesnél – lassabb bővülése is okozta. E tényezők együttes hatásaként a külkereskedelmi mérleg hiánya 1978-ban jóval meghaladta a tervezettet.

Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél is határozottabban fogalmazta meg, hogy a gazdasági munka fő feladata a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a tartós javulás megalapozása, még akkor is, ha ez a gazdaság mennyiség ütemének mérséklődésével jár együtt. A döntő tennivaló, hogy fokozzuk a társadalmi termelékenység hatékonyságát.

Az V. ötéves terv a termelékenység számottevő növekedésére számított. Az egységnyi élőmunka-ráfordításra jutó nemzeti jövedelem 1978-ban 4 százalékkal nőtt, de ennek lehetőségét az állóeszközállomány 5,4 százalékos növekedése teremtette meg. A munkaerő és a gépek, berendezések együttes hatékonysága 1,7 százalékkal nőtt, pedig a terv ennél többel számolt! A legfontosabb feladat a termelési szerkezet korszerűsítése, s ebben még csak kezdeti eredmények mutatkoznak.

A gazdaságos termelési szerkezetnek és a haladó technológiai eljárásoknak az elterjesztésében nem szabad megmaradni a hazai gazdaság összefüggés-rendszerében, még akkor sem, ha a bonyolultabb és sokszor ellentmondásos helyzet esetleg autarkiára csábít. Az autarkia nem igazi alternatíva sem a népgazdaság egésze, sem a vállalat szempontjából. Céltudatosabban és bátrabban kell kihasználni a nemzetközi munkamegosztás – elsősorban a KGST-országokkal való együttműködés – lehetőségeit.
A magyar gazdaság vállalati szerkezeti struktúrája azt mutatja, hogy kevés a kis- és középvállalat. Ez nemcsak a nemzetközi összehasonlítás alapján állapítható meg, hanem abból is, hogy a nagyvállalataink egyre növelik az alkatrészek importját, s ahol képesek rá, ott saját maguk rendezkednek be egyre inkább alkatrészek és részegységek gyártására is. Előrelépést olyan árarányok kialakítása jelenthet, amelyek a gazdaságos gyártást a jövedelmek révén ösztönzik, s lehetővé teszik az alkatrészgyártás gazdaságos fejlesztését.

Ugyancsak fontos eleme a hatékonyság fokozásának az importanyagokkal és az importtermékekkel való takarékos gazdálkodás. Az ipar és a mezőgazdaság sok olyan importból származó anyagot és terméket használ fel, amelyek hazai ára még mindig olcsóbb a világpiaci árnál, annak ellenére, hogy az elmúlt években követték a világpiaci ármozgás irányát. Így még mindig nem szűntek meg – bár mérséklődtek – a költségvetés importtámogatási kiadásai.

1979 első öt hónapjának adatai arra utalnak, hogy bár néhány területen mutatkoznak a változás jelei, azokkal még nem lehetünk elégedettek. A Központi Bizottság június 29-i üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy idén az első öt hónapban a népgazdaság alapvetően a tervben kitűzött célok irányában fejlődött, de a minőségi változások még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mértékben.

A kivitel összességében ugyan 14 százalékkal nőtt, a behozatal pedig csak 3,4 százalékkal, azonban míg a rubel elszámolású forgalom általában kiegyensúlyozottan fejlődött, s a nem-rubel elszámolású export is gyorsult, a nem-rubel elszámolású import növekedése meghaladta a tervezettet.

Világosan látni kell – és számolni kell vele -, hogy a népgazdasági terv végrehajtásának feltételei több tényező következtében nehezebbé váltak. Nem enyhült, sőt tovább fokozódott a tőkés világpiaci áremelkedések feszítő hatása, a vártnál nagyobb erőfeszítéseket igényel a rubel elszámolású áruforgalom tervszerűségének biztosítása, gondokat okoz a mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás.

Mindez arra kényszerít, hogy erősíteni kell a gazdálkodás minőségi tényezőinek előretörését, térnyerését. Sürgető követelmény, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termelési és termékszerkezet megfelelő irányú és ütemű módosítása érdekében a világpiaci árakat az eddigieknél jobban figyelembe vevő, reálisabb termelői és fogyasztói árak alakuljanak ki.

Határozott, következetes és gyors intézkedésekre, cselekvésre van szükség. A Központi Bizottság arra szólítja fel a gazdaságirányító szerveket és a vállalatokat, hogy az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel, több kezdeményezéssel, fegyelmezettebben és takarékosabban dolgozzanak és gazdálkodjanak.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő