Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Magánügyek, közbotrányok
a)
Dr. Hirschler Imre igazgató 6. számú jelentésének részlete a kórház 1954. november 1-től december 21-ig terjedő időszakáról
„[...] D[...] et-al kapcsolatban kellemetlen ügye van csoportunknak. Korábbi jelentésemben tettem említést arról, hogy D[...]né féltékenységi jelenetet rendezett. Azóta D[...]né rendesen viselkedik, szorgalmasan dolgozik. Szarvas nagykövetettel történt megbeszélés eredményeként arra az elhatározásra jutottunk, hogy Ri Szong Ju tolmácsnőt a csoporttól mihamarabb eltávolítjuk. D[...] et. egy időben tagadta, hogy szexuális kapcsolatuk lenne. Amikor a csoport egybeköltözött, megvizsgáltam Szong Ju et-nőt, megállapítottam, hogy három és fél hónapos terhes. Állította, hogy férjével rendszeresen együtt volt, terhessége tőle van. Javasoltam, hogy menjen vissza férjéhez, aki több ízben is kérte ezt már megelőzőleg. Amikor a kongresszussal kapcsolatos munkáját elvégezte, szabadságra küldtem azzal, hogy férjéhez visszamegy. Szabadsága leteltével az itteni eü. osztály elbocsájtotta; ugyanakkor a tolmácsnő kijelentette, hogy férjéhez nem megy vissza, D[...] et. pedig vezetőségi ülés összehívását kérte, és ott előadta, hogy a terhesség tőle származik, ezek után feleségül akarja venni a koreai elvtársnőt, felesége a válásba beleegyezett, erről írásbeli nyilatkozatot is adott. Az ügyet a nagykövetségnek jelentettük, D[...] és az én feljegyzésem ez ügyben nyilván felterjesztést nyert. [...]
Táviratból értesültünk arról, hogy feleségek nem jöhetnek. Úgy vélem, ez az állásfoglalás nem helyes. Csak azért nem kiküldeni valakit, aki egyébként az itt levő feladatok elvégzésére szóba jönne, mert férje itt van, épp oly helytelen, mint a korábbi álláspont, amikor csak azért engedélyezték valaki kijövetelét, anélkül, hogy munkájára szükség lett volna, mert férje kint volt. S[...], H[...] és K[...] et-ak vállalják a kinttartózkodás meghosszabbítását, ha feleségeik kijöhetnek. Régebben Sz[...]et kívánságára agitáltunk a meghosszabbítás érdekében, minthogy ez jelentős megtakarítást eredményez. Egy ideérkezett levél szerint Simon min. helyettes elt. úgy nyilatkozott, hogy a meghosszabbítás nem kívánatos, nem is lehetséges. [...]
V[...] et. Cs[...] et.-nőbe lett „szerelmes", ezért nem ír családjának. Magatartásának több ízben említett kifogásolhatósága is főleg ezzel a viszonnyal kapcsolatos. [...]
D[...]né et.nő kezét megkérte a cseh semleges bizottság egy orvos alezredese, akinél fogműtétet végeztünk. D[...]ék ügyében a távirati értesítést megkaptuk, haza fogjuk őket küldeni."
MOL XIX-J-14-a-sz.n.-1955. 19. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.
b)
Dr. D. S. házassági kérelme
[Pintér Sándorné az MDP KV Adminisztratív osztályának alosztályvezetője levelet küldött 1955. február 15-én Darabos Ivánnak, az Elnöki Tanács titkárának, amelyben jelezte, hogy Dr. D[...] S[...] azzal a kéréssel fordult az MDP KV Adminisztratív osztályához, hogy házasságkötési engedélyét a koreai tolmácsnővel a lehető legrövidebb idő alatt megkaphassa]
„[...] Dr. D[...] S[...] orvos a koreai Rákosi Mátyás Kórházban dolgozott egy évig, ahol egy koreai elvtársnővel kapcsolatot tartott fenn, mely kapcsolatból az elvtársnő jelenleg öt hónapos terhes.
D[...] elvtárs hazajövetelekor volt feleségével való házasságát - akivel amúgy is rosszul élt - felbontotta. Tudomásunk szerint a Koreai Tartományi Pártbizottság és az illetékes koreai szervek egyetértenek azzal, hogy D[...] elvtárs feleségül vegye a koreai elvtársnőt. Kérésük az, hogy az ügyet mielőbb legalizálják.
Az iratokat az Igazságügy-minisztérium a Belügyminisztériumnak küldte át.
Kérjük Darabos elvtárs, segítsél abban, hogy a házasságkötés engedélyezésének idejét az Elnöki Tanácsnál a legrövidebb időre lecsökkentsék, hogy Ditrói elvtárs időben feleségül vehesse a koreai elvtársnőt."
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. ő. e.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.
c)
Simon Lajos, egészségügyi miniszter-helyettes 1955. február 9-ei levele Szatmári Istvánnak, (MDP Központi Vezetőség Rákosi Titkárság) a feleségek kiküldésével kapcsolatban
[Dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] Rákosi Mátyásnak küldött levelére válasz]
„[...] A koreai kórház dolgozóinak munkája és kinti életének könnyebbé tétele érdekében úgy gondoltuk, hogy helyes, ha feleségük is velük együtt lehetnek, és ezért engedélyeztük a VI. orvos-eü-csoport tagjainak feleségük kiutazását.
Azonban a feleségekkel Koreában eltöltött idő azt igazolta, hogy ez az intézkedés nem volt helyes, mert a munkát nem vitte előbbre, mert bizonyos fokig a munkafegyelmet lazította, mivel a tizenkét feleség közül csak néhányan voltak egészségügyi szakkáderek. Ez a néhány feleség, aki egészségügyi szakképzettséggel rendelkezik, dolgozott, míg a többiek (szakképzettséggel nem rendelkeztek) tétlenkedtek, a „nagyságos asszony szerepét töltötték be. Ez a tény nézeteltéréseket váltott ki a csoporton belül, megzavarta a kollektíva egységét. [...]
A magyar orvos-eü-csoportok eddig kint járt tagjai a koreai nép elismerését, megbecsülését és szeretetét érdemelték ki, amit a feleségek további kiutazásának engedélyezésével csak lerontanánk.
Ezt a csoport több olyan tagja is elismeri, akinek a felesége kiutazott, valamint a csoport azon tagjai, akiket bizonyos okok miatt már előbb haza hívtunk. Maga Hirschler elvtárs is - aki mindent elkövetett, hogy feleségét kivihesse - elismerte, hogy helytelen volt részéről ezen lépés, mert a jó munkavégzést (előmenetelét) csak hátráltatta kint létük. A magyar nagykövetség(ünk) is azt jelentette, hogy nem helyes a feleségek további kiküldése. A fent említett okok arra (a döntésre) rákényszerítették az Egészségügyi Minisztérium vezetőit, hogy a további csoportok tagjai nem vihetik ki feleségüket.
Úgy tudom, hogy dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] elvtársak nem is kaptak ígéretet feleségük kiutazására.
(Úgy érzem, hogy) Az elvtársak, amikor önként vállalták, hogy a sokat szenvedett hős koreai népnek egészségügyi ellátásában segítséget nyújtanak, ezen nemes elhatározásukat nem tették függővé a feleségük kiutazásától.
Amennyiben feleségük kiutazása nélkül az elvtársak úgy érzik, nem tudnak eredményes munkát végezni, hazautazásukhoz hozzájárulok."
MOL XIX-C-2-l-24/S/b-1955. 2. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Simon Lajos miniszterhelyettes iratai.) Eredeti, kézzel javított gépelt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő