Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Hangulatjelentés a Koreába küldendő kórház-gyűjtésről
1950. július 21.

MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGE         SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA           Készült 19 példányban
OSZTÁLY                                                 ÉV

Feljegyzés
a Koreába küldendő kórház-gyűjtéssel kapcsolatos hangulatról
/Készült 19 megye és Nagybudapest telefonjelentése alapján./

A gyűjtés szervezetten, országos viszonylatban szerda du. és csütörtök nap folyamán indult meg. Falusi viszonylatban azonban az ívek késése miatt nem volt ritka eset a pénteki indulás sem. Ennek következménye az, hogy meglehetősen nagy a lemaradás péntek estig a falusi vonalon.

Az eddigi jelentések azt bizonyítják, hogy mintegy 600-700 000 emberre tehető az eddigi adakozók száma. Az adakozók túlnyomó többsége - megállapításunk szerint - az üzemi dolgozók és a városok lakosaiból adódik. Az átlag-felajánlás személyenként 8-10 forint.

Az üzemi dolgozók lelkesedése tovább fokozódott. Ennél a kérdésnél eléggé öntevékenynek bizonyultak üzemi szervezeteink. A SZABAD NÉP közlése óta mindenütt röpgyűléseket tartottak, és több helyen külön műszak szervezését határozták el. A gyűjtés hatására kialakult jó hangulatot sikeresen kötötték össze a termelés kérdésével. A pénzbeli felajánlásokon túl egyéb felajánlások is történtek. A Magyar Acéldrótgyár dolgozói 30 drb tábori ágyat, a gyógyszerüzemek dolgozói gyógyszereket ajánlanak fel. A dolgozó nők aktivitása, harcos kiállása az ügy érdekében, kivétel nélkül az összes üzemekben megmutatkozott.

A megyei telefonjelentések a falun is megmutatkozó jó hangulatról számolnak be, azonban átfogó képük a gyűjtés állásáról ezen a vonalon még nincs, mivel a gyűjtés meglehetősen későn indult be. A példák tömege azonban azt mutatja, hogy nemcsak a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k, hanem az egyénileg dolgozó parasztok körében is megértésre talált a kérdés. Számtalan példát sorolnak fel a jelentések, hogy a felajánlások átadása alkalmával a koreai szabadságharcosokkal való együttérzésüket fejezik ki dolgozó parasztjaink.

A szegényparasztok részéről mutatkozik meg leginkább a segíteni akarás. Mohács II. körzetében egy szegényparasztot elkerült a népnevelő a gyűjtőívvel, az utána ment a másik házba és sértődötten kérdezte, hogy miért kerüli el, hiszen ő is 10 Ft-ot akar adni. Legtöbb jelentés kihangsúlyozza a kulákok részéről tapasztalható ellenséges magatartást az üggyel kapcsolatban.

Hiányos a kép, hogy a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k részéről milyen méretű a felajánlás. Csak egy-egy kiragadott kép áll a rendelkezésünkre, de eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy különösen gyenge a gyűjtés eredménye az ÁG-ban, és nem egyszer a reakciós megnyilvánulások példáját az ÁG-ból hozzák.

Egyes helyeken a papok is kiálltak a koreai harcosok támogatása mellett és maguk is tettek felajánlásokat. Azonban több helyen előfordult, hogy nemcsak megtagadták a felajánlást, hanem ellenséges kijelentéseket is tettek (Tatabánya V. körzet plébánián a pap azt mondta: „van elég rongyos magyar, akin segíteni kellene"), amit népnevelőink az agitáció során jól felhasználtak.

A békebizottságok aktivitása megnőtt, és több jelentés beszámol a békebizottságok kezdeményező, aktív, jó munkájáról. A tömegszervezetek munkája azonban megfelelő mértékben sehol sem tapasztalható.

Az eredmények mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy szervezeteink kezdettől fogva nem tartják megfelelően kézben a kérdést. A tömegek lelkes aktivitása mögött kullogott nem egyszer a pártszervezetek munkája. Még ma is, több megye csak gyenge részeredményeket tudott közölni, és az ellenség tevékenységéről, támadásáról semmiféle értesülésük nem volt /Heves, Fejér, Bács/.

Az ellenség rémhírekkel próbálkozik a jó hangulatot megrontani, zavart kelteni. A jobboldali szociáldemokraták hangja is hallatszik egy-egy üzemben, amikor az örökös gyűjtésről beszélnek, vagy mint pl. a Salgótarjáni Acél-ban az egyik jobboldali szociáldemokrata 50 fillért akart adni. A Magyaróvári Fémfeldolgozó ceruza-üzemében az a rémhír terjedt el, hogy a tegnap esti rádióadás azért szakadt meg, mert Budapestet bombázták és elrendelték az elsötétítést. /A dolgozók maguk kérték a rémhírterjesztő elbocsátását./ Miskolcon a tejért sorban állók között apácák voltak, akik arról beszéltek, hogy „most, a pénz után majd erőszakkal viszik az embereket Koreába, és egy orvos ettől való félelmében agyonlőtte magát". Zala megyében - főleg a határszélen - az a rémhír, hogy ez a pénz nem a koreaiaknak megy, hanem hadikölcsön, háborúra akarják fordítani. Pest megyében a reakció arról beszél, hogy most már minden hónapban más és más adakozások lesznek, jövő hónapban békebélyegek lesznek kibocsátva. Az ellenség munkája, hogy vidéken és itt, különösen Budapesten a IX. kerületben, nagy számban keresik fel a Szabadságharcos Szövetséget, hogy hallották, hogy partizánokat toboroznak. Komárom megyében valósággal lázba hozta a fiatalokat, mivel egyesek már plakátot is véltek látni, hogy aki jelentkezik, 40 000 Ft-ot kap.

Budapest, 1950. július 21.

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők