Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Pásztor Károly koreai követ román orvos-csoportról szóló jelentése (részlet)
1952. március 28.
„Az első román orvos-csoport koreai tevékenysége kétségtelen messze elmaradt a mi orvosaink munkájától, azonban túlzás lenne azt állítani, még ha saját maguk is mondták, hogy nagyon kevés tevékenységet fejtettek ki.
Igaz, hogy nem egy különálló román kórházban, hanem beolvadva egy koreai kórházban fejtették ki tevékenységüket, de ahol időközönként 1000 létszámot is túlhaladó beteget kezeltek, mellyel feltétlenül volt elég tennivalójuk is. Az utolsó két hónapban pedig nem kaptak beteget.
Az, hogy munkájuk nem volt teljesen eredményes, annak tudható be, hogy elhelyezésük közel a határnál történt, és a nagy távolság miatt el voltak szakadva a koreai kormánytól, mint saját követségüktől is.
Azt lehet mondani, hogy a legkevesebb támogatást sem kapták meg semmilyen oldalról, még hazájuktól sem. A nagy távolság miatt a mi orvosaink sem tudták őket meglátogatni, éppen az új kórházunk létrehozása idején.
Mindössze egy esetben, orvosaink költözködése idején keresték fel a román orvosokat. [...]
Akadályozta munkájukat az is, hogy az orvos-csoport szakmai vezetője és a politikai megbízott között [...] nem volt meg az egyetértés.
Mindezen hiányosságok, bajok magva abban áll, hogy a román orvos-csoportot nem a Párt indította útba, hanem a Román Vöröskereszt. [...]
[...] A második csoporttal nem is küldtek ki politikai megbízottat.
Amikor én ezt a kérdést megpróbáltam felvetni óvatosan, a mi orvos-csoportunkra utalva, hogy mennyire összekovácsolja és neveli a politikai tiszt jó munkájával a kollektívát, a román nagykövet azonnal másról kezdett beszélni, én ezután nem forszíroztam.
Egyébként ők is húszan vannak. [...]
A román orvos elvtársak a velem való beszélgetésnél mondották a kórházunkban, hogy szeretnek ide jönni, mert sok tapasztalatot szereznek, rengeteget tanulnak orvosainktól.
Meg kell említsek ezzel kapcsolatban egy érdekes jelenséget.
Mivel az új román egészségügyi csoport nagy része, kb. kétharmada erdélyi magyarokból áll (a vezetőjük is magyar), a román egészségügyi csoport magyar tagjai tartózkodtak a magyar orvos-csoporttal való közelebbi megbarátkozástól, mert [...] nem akarják még csak a látszatát sem kelteni a román elvtársak előtt annak, hogy a magyarokhoz jobban húznának és elhanyagolnák a román elvtársakat.
Ez helyes, mondottuk, hogy vigyáznunk kell, nehogy ilyen érzést keltsünk a román elvtársakban, és elítéltük nyomban azt a helytelen nézetet is, mely kiderítetlen maradt ugyan, hogy honnan, kitől eredt, mely szerint azt kezdték mondogatni, hogy két magyar orvos-csoport van Koreában, de ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy helytelen lenne a két csoportnak elzárkózni egymástól, amit nyomban meg is értettek, és ma már a két egészségügyi csoport között a legjobb megértés, jó baráti viszony alakult ki.
A román elvtársaknak nincsenek semmi, legalább is nem látszanak semmi mellékes gondolataik, és ma már nem lehet hallani a két magyar orvos-csoport hangoztatását sem."
MOL XIX-J-14-a-40/Szig. Biz.-1952. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő