Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Jelentés egy kitüntetési ünnepségről Koreában  

Bizalmas!                                Korea, 1952. október 14.
334/biz/52.                               Tárgy: 3. orvoscsoport kitüntetése

                                                   Melléklet: 1

Előadó: Turai J.-né

1952. szeptember 28-án este a Rákosi Mátyás Hadikórházban ünnepség keretén belül a koreai kormány kiküldöttje átnyújtotta a kormány által adományozott magas kitüntetéseket. Tizenketten az Állami Zászlórend II., öten a III. fokozatot kapták meg.

Az ünnepségen megjelent:

Ri Pjong Nam egészségügyi miniszter
Hong Ki Csu népi tanács elnöke
Kang Rjang Uk népi tanács titkára
Hang Pjong Ok altábornagy a hadtáp f[ő]cs[oport] f[őnökség] főnöke
Ri Tong Ha vezérőrnagy egészségügyi főcsoportfőnökség alelnöke
Ri Han Csu Phenjan népi tanács alelnöke
Nikolaj Olanovics Malov szovjet tanácsadó
Li Don Gin külügyminiszter helyettes
Ku Tyek Szu Külügyminisztérium európai osztályának vezetője
Ri Kan Kuk volt kórházigazgató
Kim Ir Szon elvtárs nagynénikéje [Kim Ir Szenről van szó], számos színész, korpuszok koreai vezetői, nővérek, katonák. Az ünnepségen már a negyedik orvos kollektíva is részt vett. Követségünkről Kövér elvtárs kivételével mindenki ott volt.
Az ünnepségen több beszéd hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. A beszédek kifejezték orvoscsoportunk munkájának eredményeit, a nehéz elválást a csoporttól, a magyar és koreai nép örök barátságát. A legkiemelkedőbb beszéd Ri Kan Kuk elvtársé volt, amit már sajtótáviratban szó szerint leközöltem.

A kitüntetéseket Kang Rjang Uk népi tanács titkára osztotta ki, majd a kitüntetettek mellére koreai elvtársak kitűzték azokat. A kórházban dolgozó koreai katonalányok hatalmas virágcsokrokkal köszöntötték fel úgy a régi, mint az új orvos kollektívát.

A beszédek elhangzása és a kitüntetések átnyújtása után a harmadik orvoscsoport vezetősége ajándékokat nyújtott át koreai munkatársainknak, majd a koreai elvtársak a harmadik orvoscsoportot egy nagy selyemzászlóval ajándékozta meg.

Az ünnepség két és fél órán át tartott, majd utána büfé volt, ahol több pohárköszöntő hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. Utána tánc volt. A hangulat igen lelkes volt, együtt örült az új csoport a régivel, de mégis nehéz volt a búcsúzás. Koreai elvtársak sírtak, nehéz volt elválniuk azoktól, akik nyolc hónapon keresztül együtt voltak velük bánatban, örömben.

Az ünnepség jól meg volt szervezve, amit a kórház egyik nagytermében tartottak meg. A terem igen ízlésesen, lehet mondani, hogy gyönyörűen fel volt díszítve. Vezető elvtársak képein kívül a népi demokráciák vezetőinek képei, zászlói szintén ki voltak téve. Az elnökség asztalát virágok borították.

Az általam elmondott beszédszöveg mellékelve.

/Pásztor Károly/
rk. követ

Magyar Külügyminisztérium.
Budapest

Kedves Elvtársak!

Kedves koreai barátaink!

A Rákosi elvtársról elnevezett hadikórházunk III. egészségügyi csoport dolgozói több mint nyolc hónapos, lelkes és szorgalmas munka után befejezte feladatát, befejezte koreai küldetését, amellyel Pártunk és a dolgozó magyar nép megbízta, hogy szorgalmas munkájával és ereje, valamint tudása minden latba vetésével sikeresen segítse elő a hős koreai nép harcát, a fronton megsebesült Néphadsereg katonái és tisztjei gyógyítása terén.

Egész koreai tartózkodásunk idején becsületes helytállással, egészségügyi és szervezési munkájukkal igyekeztek a lehető legtöbbet nyújtani, legjobban segíteni, hogy minél több egészséges katonát adjanak vissza ismét a frontnak a haza megvédésére. Ezzel az önzetlen és fáradtságot nem ismerő munkájukkal még jobban hozzájárultak a népeink között fennálló elszakíthatatlan barátság megerősítéséhez és elmélyítéséhez.

Sikeres munkájukat elősegítette ez a tudat és erős meggyőződés, mert tudták azt, hogy nincs dicsőbb és szebb feladat ma, mint harci munkájukkal közvetlenül segíteni azt a népet, aki rengeteg áldozat és megpróbáltatás közepette élvonalban, fegyverrel a kézben, hősiesen küzd a közös ellenség, az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Engedjék meg elvtársak, hogy ezért az áldozatkész és sikeres munkájukért, amellyel a Pártunk és a magyar nép megbízatását becsülettel teljesítették, hogy a kollektíva minden egyes tagjának a legmelegebb köszönetemet fejezzem ki.

Ugyancsak őszinte köszönetet mondok az összes koreai vezető elvtársaknak, akik megadtak minden lehetőséget és támogatást, valamint a kórház összes beosztottjainak, akik közvetlenül együtt dolgoztak velünk és segítették egészségügyi csoportunk munkáját. Ennek a szoros együttműködésnek és jó baráti viszonynak köszönhető eredményes munkájuk.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magas állami kitüntetése, amelyet jó munkájuk elismeréséül kaptak, lelkesítse az elvtársakat további jó munkára, hogy minél nagyobb szolgálatot tegyenek a Szovjetunió vezette hatalmas, demokratikus béketábor ügyének: a Békének.

Ebből az alkalomból üdvözöljük az új egészségügyi csoportunkat, akik friss erővel és újabb lendülettel viszik majd tovább azt a dicsőséges munkát, amellyel Rákosi elvtárs megbízott bennünket, hogy minél jobban hozzájáruljunk és mentől előbb elősegítsük a koreai nép végső győzelmét az ellenség felett. Kívánok az elvtársak további munkájához is sok sikert.

Éljen a koreai és a magyar nép örök barátsága!

Éljen a hős koreai nép és vezére Kim Il Szon elvtárs!

Éljen a magyar nép szeretett vezére Rákosi elvtárs!

Éljen a nagy szovjet nép és az egész haladó emberiség bölcs vezére, a nagy Sztálin!

MOL XIX-J-14-a-334/Biz.-1952. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.

 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő