ARCHÍVNET
XX. századi történeti források
ezen a napon történt
május 21.
Tischler János
Negyedszázaddal később 1981-es történelmi visszatekintés 1956-ra
Belügyi jelentés a Ferencvárosról
Aki nem állt fel dicsőíteni Sztálint
Két pillanatkép állami- és pártvezetőink hétköznapi életéből a hatvanas években
Fő a megbízhatóság
„Egy becsületes tsz-főkönyvelő egyedül többet sikkaszt, mint ez a 23 ember együtt”
Az MSZMP és a lengyelországi válság, 1980-1981
Az 1956-os magyar forradalom - ahogy a lengyel újságírók látták
„Virágok helyett Nagy Imre és társai sírjára pártkönyvemet és kitüntetésemet helyezem”
Az MSZMP-be jelentkezni lehet nálam, Kádár Jánosnál. Tíznél több jelentkező esetén első nagygyűlésünket a Vérmezőn tartjuk meg.
Elveszítették a nemzet bizalmát! A becsületes megtaláló értékes jutalomban részesül!”
Bevezetés
Az alábbi röplapokat a Fejér megyei bíróságon 1956 és 1958 között folytatott megtorló perek iratanyagai között találtam. E röplapok terjesztése súlyosbító körülményként esett latba egy 1957 tavaszán rendezett per során, ahol Bokor Rózsa vádlottat, a forradalom alatt az Új Fehérvár című lap főszerkesztőjét, Tóth Dezső bíró a "népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűntett" és "a társadalmi tulajdon szándékos rongálása" miatt három év és tíz hónap börtönbüntetésre ítélte (ezt Bokor Rózsa le is ülte).
Az összeállítás végén közölt 12 pont máshonnan való: a Pest megyei bíróság iratai között leltem rá, ahhoz a levélhez kapcsolva, amelyben az illetékes főügyész a megtorlási perek során tanúsítandó keménység és könyörtelenség hiányát kéri számon alárendeltjein. A 12 pont a főügyész számára éppen arra szolgált ékes bizonyítékul, hogy 1956. november 4. után is aktívan tevékenykednek az "ellenforradalmárok", ezért a legfőbb ideje véget vetni a "puhaságnak" és a "törvény teljes szigorával" le kell sújtani ezekre az "ellenforradalmi elemekre".
Megdöbbentő s egyben csodálkozásra késztető olvasmányok az alábbi röplapok. Az országban mind erőteljesebb lett a szovjet csapatok és a Kádár-kormány terrorja, ugyanakkor ez a fajta fekete néphumor biztosan lelki támaszt jelentett az embereknek, akik láthatóan még mindig bíztak valamiben 1956 november-decemberben is. Egyrészt megvetették a Kádár-kormányt, másrészt tudták, hogy a forradalom nem volt hiábavaló.