Tanárok és tanítványok az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

Jelentések az 1956–1957-es tanévről

„A jól induló iskolai évet derékba törte az ellenforradalom. Hatására meglazult az iskolák rendje, a nevelők és a tanulók munkafegyelme. A politikailag megbízható pedagógusok hatását […] az ellenforradalmi beállítottságú nevelők agresszív magatartása és az utca hangulata nemcsak ellensúlyozta, hanem hatástalanná is tette. Nevelőink többsége ezért még december folyamán sem mert pozitív politikai kijelentést tenni, aktívan és öntevékenyen a szocializmus további építéséhez hozzáfogni.”

Jelentéskérés és válasz „egyes pedagógusok" fegyelmezéséről

Művelődésügyi Minisztérium a Fővárosi Tanács VB Oktatási Osztály
Vezetőjének

Az októberi ellenforradalomban részt vett egyes pedagógusok cselekményei és magatartása szükségessé tette, hogy a művelődési osztályok ezekkel a pedagógusokkal szemben megtegyék az intézkedéseket.
Ugyanakkor az iskolák politikai és szakmai megerősítése is szükségessé vált, melynek következtében több iskolában igazgató, igazgatóhelyettes kicserélésére, illetve pedagógusok áthelyezésére került sor.
Az eljárások és intézkedések döntő többségében megtörténtek, legtöbb megyében le is zárultak. Ennek következtében lehetővé vált, hogy a megtett intézkedéseket számba véve összefoglaló elemzést készítsünk ezekről, s a továbbiakra megfelelő következtetéseket vonjunk le.
Osztályvezető Elvtárs a mellékelt

alapján terjessze fel jelentését szöveges elemzés kíséretében a Tanácsigazgatási Főosztály Személyzeti Osztályának október 25-ig.
A szöveges elemzés során térjen ki a pártszervekkel, tanácsszervekkel s munka végzése során szerzett tapasztalataira.
Ugyancsak írja meg véleményét az Egyeztető Bizottságok ez irányú tevékenységéről.
A kimutatáson kívül külön jegyzékben tüntesse fel azon pedagógusok névsorát, akiknek fegyelmi ügye még folyamatban van a fegyelmi ok feltüntetésével.

Budapest, 1957. október 1.

Fodor Pálné s. k.
osztályvezető

Jelzet: Gépelt másolat aláírás nélkül, a Művelődésügyi Minisztérium pecsétjével. Hiányzik az előadó neve és a tárgy megjelölése. Utóbbi helyén X/12. és két azonosíthatatlan szignó látható. A lap bal alsó sarkában filctollal írva: 155-108/1957-X. Bp. Főv. Tanácsa Oktatási Osztály.

3.

  

Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának X. Oktatási Osztálya a Művelődésügyi Minisztérium Tanácsigazgatási Főosztály Személyzeti osztály Rácz elvtárs kezéhez - Budapest, V. ker., Szalay utca 10-14.

                                                                                              Előadó: Dr. Sipka Ferenc.

Tárgy: Pedagógusokról szóló kimutatás megküldése.

1957. október 1-én kelt számnélküli utasítás alapján mellékelten felterjesztem a fővárosi pedagógusokkal kapcsolatos

Az ezekre vonatkozó szöveges észrevételeimet az alábbiakban teszem meg.

1) Általános iskolák

A budapesti pedagógusok többsége aktívan nem vett részt az ellenforradalmi eseményekben. Mégis aránylag nagy számban váltak szükségessé a cserék, leváltások, áthelyezések. Passzivitásukkal ugyanis - végső soron - közülük is néhányan segítették az ellenforradalmat, illetve megnehezítették a konszolidációt.
Nacionalista, soviniszta uszítás miatt váltották le pl. Főglein Jánost, az I. Attila u., 109. sz. ált. iskola igazgatóját, Nikházi Miklós igazgatót (VI. Felsőerdősor u.), Koltai Henrik igazgatót (VI. Népköztársaság útja), Pozsonyi Istvánné igazgatóhelyettest (VI. Népköztársaság útja). Megyeri Rezsőné igazgatóhelyettes a VIII. ker. Vajda Péter u. leányiskolában megtagadta párttagságát azért, hogy a forradalmi bizottság tagja lehessen. Berényi László VIII. ker. igazgató (Pannónia u.) a VI. kerületi pedagógusokat uszította - mint volt felügyelő - a kommunista pedagógusok s tanácsi dolgozók ellen. Deák Bárdos Péter igazgató (XIX. ker. Dózsa téri ált. iskola) lakóhelyén a XXI. kerületben volt a Nemzeti Bizottság tagja, és minősíthetetlen magatartást tanúsított az ottani kommunista igazgatók és tanácsi dolgozókkal szemben.
Passzív magatartásuk miatt kerültek leváltásra - többek között: Tavaszi Miklós igazgató (I. Krisztina téri ált. isk.), Fekete Ervin igazgatóhelyettes (IX. Gyáli úti fiúiskola), Koncz Mihály igazgatóhelyettes (XIV. Angol u.), Sz. Nagy Sándorné igazgatóhelyettes (XIV. Egressy út 69.) kétkulacsos politikát folytatott. Sem a kommunisták, sem a pártonkívüliek nem bíztak benne. Passzivitásukkal akadályozták az iskolai élet konszolidálódását Dévald József és Gyulavári Gyula XX. kerületi, Győrffy László XXI. kerületi igazgatók, illetve Udvardy Lajosné, Taray Vincéné XXI. kerületi vezető óvónők.
Szakmai gyengeség miatt került leváltásra pl. Bodnár Emil igazgató (II. Ürömi u. ált. isk.), Varga Józsefné igazgatóhelyettes (III. Szentendrei u. ált. isk.), Bakró László igazgató (IV. Viola u. ált. isk.), Bajtai Mária igazgatóhelyettes (V., Szemere u. leányiskola), Fáklya Jolán igazgatóhelyettes (VII., Hernád u. 42. ált. isk.), Virág József igazgató (XV. Sződligeti u.), Kardos Géza igazgatóhelyettes (XXII. Kossuth Lajos u.).
Meglepően nagy számban mondtak le saját kérésükre egészségi okokra hivatkozva is. Pl. a XXII. kerület 5 vezető állású pedagógusából hárman. (Rényi Géza, György Ilona, Fekete Zoltánné).

1) A legtöbb leváltás - az iskolák számát is figyelembe véve - a XIV. (10), XXI. (7) kerületekben történt. Mindkét helyen osztályvezetőink komoly körültekintéssel, mély politikai felelősségtudattal végezték munkájukat. Ugyanez mondható el az I., III., VI. kerületek osztályvezetőiről.
A XVIII. kerület sem igazgatót, sem helyettest nem váltott le, illetve nem helyezett át. Ez a kerület viszonylag nyugodt légkörével magyarázható.

2) Az új igazgatók, illetve helyettesek megbízásakor kerületeink politikai és szakmai szempontokat egyaránt figyelembe vettek. A cél az iskolák mindenirányú megerősítése volt. Ezt a feladatot is jól oldották meg. Ezt bizonyítja a párttagság számaránya is. Új igazgatóinknak, helyetteseinknek mintegy 50%-a párttag. Ez egyúttal arra is mutat, hogy kerületeink helyesen értelmezték a párthatározatot, mely szerint pártfunkció kivételével bármely vezetőállás betölthető népünkhöz, rendszerünkhöz hű pártonkívüliekkel is.
A megfelelő szakmai kiválasztásra mutat az is, hogy az újonnan megbízott 67 igazgató és 94 igazgatóhelyettes közül mindössze: 1 rendelkezik csupán 1 éves, 3 csupán 2 éves, 5 csupán 3 éves, 9 csupán 5 éves szakmai gyakorlattal. 35 kartárs 6-10 éve tanít már. A többiek 10, illetve 15 év feletti szakmai gyakorlat alapján kerültek vezető állásba.

3) A Főváros nevelői közül ellenforradalmi cselekményekben való részvétel, vagy annak alapos gyanúja miatt 16 nevelőnek szüntették meg munkaviszonyát. Ezek közül 8 került fegyelmi elbánás alá, 8 pedig a mai napig internálva van. A Legfőbb Államügyészség

A legtöbb elbocsátásra a XXI. kerületben került sor (5 fő). Magyarázata ennek az, hogy a „Forradalmi Bizottság"-ok közül a csepeli tevékenysége volt a legkirívóbb, legembertelenebb. Nem került sor munkaviszony megszüntetésére az I., III., V., IX., X., XI., XII., XIII., XIV., XVII., XVIII., XIX. és XXII. kerületekben. Szakmai szempontból egyetlen kartárs munkaviszonyát szüntették meg, a VIII. kerületben (Bacho O. Tiborné). Ez a szám arra mutat, hogy szakfelügyeletünk az elmúlt évben igen liberálisan végezte munkáját.

4) Elbocsátásnál alacsonyabb fokú büntetésben több pedagógus részesült. A fegyelmi határozatok legnagyobb részben áthelyezést vontak maguk után. Kerületeink - a VI. ker. kivételével - eleinte ragaszkodtak ahhoz, hogy politikai okokból áthelyezésre kerülők más kerületben kapjanak beosztást. Csupán hosszas meggyőző munka eredményeként látták be, hogy ellenőrzésük és nevelésük szempontjából sokkal helyesebb, ha a kerületen belül kerülnek más iskolához.
A politikai okokból áthelyezésre kerülők között olyanok voltak, amint pl. Sári Mihály, I. kerületi nevelő (Táncsics Mihály u.), aki részt vett a Kisgazdapárt szervezésében, támadta az Úttörő mozgalmat és a „Forradalmi Bizottság" kerületi nagygyűlésén lelkesen éltette a „nemzeti forradalmat". Szabó Márta VI. kerületi pedagógus (Vörösmarty u.) az ellenforradalom alatt a munkásmozgalom nagyjainak, a szovjet pedagógia úttörőinek képeit, illetve szobrait rombolta. Gönczy Sándorné XVI. kerületi tanár a kommunisták ellen izgatott. Még novemberben 15 nevelő került szakmai vagy egyéb (erkölcsi) okokból áthelyezésre. A legtöbb nevelőt - az iskolák számát figyelembe véve - a XX. (23), XI. (10), és VI. (9) kerület mozgatott, illetve vont fegyelmi elbánás alá. Külön kell itt a XX. kerület problémájával foglalkozni. Csepelhez hasonlóan az erzsébeti pedagógusok is elég élénk tevékenységet fejtettek ki az ellenforradalom alatt. Főként megnyilatkozásaikkal, s nem tetteikkel ártottak azonban. A fenti 25 áthelyezett között 12 szakmai okokból került más iskolához.
Nem került sor sem áthelyezésre, sem fegyelmi büntetésre az V., IX., XIII., XVII., XVIII. kerületekben. Ezeket a kerületeket - a IX. kivételével - csak érintette az ellenforradalom szele, s így itt a pedagógusok sem kompromittálták magukat.

5) A nyugdíjazásoknál fő szempont Budapest „megfiatalítása" volt. Köztudomású, hogy városaink közül Budapesten volt a legmagasabb az életkori átlag (45 év). Az elöregedés negatívan hatott a nevelőmunkára (elsősorban a világnézeti nevelésre), de az ifjúsági mozgalom fejlődésére is. Mégis - figyelembe véve a létszámlehetőségeket (most végzettek száma) és a vidék helyzetét - 60, illetve 65 éven felüliek kerültek elsősorban nyugdíjazásra.
Az összes nyugdíjazottak száma: 709. A legtöbb nevelőt a II., VII., és IX. kerület nyugdíjazta (54, 55, 56), a legkevesebbet az I. kerület. A nyugdíjazottak közül 168 kérte önként munkaviszonyának megszüntetését. Az I. kerületben valamennyien saját kérésükre, a XVI. kerületben 17 közül 16 ment saját kérésére nyugdíjba.
A nyugdíjazottak közül feltűnően sok az alsó tagozatos (csaknem 40%).

6) 563 azoknak a nevelőknek a száma, akik - bár elérték a nyugdíj-korhatárt - nem kerültek nyugdíjazásra. Visszatartásukat elsősorban szakmai szempontok indokolták. Zömükben természettudomány-szakosok, illetve rajz-énekesek.
Vannak olyanok, akiket szociális körülményeik miatt tartottunk állásukban. Főként olyanok, akik az ellenforradalmi harcok során súlyos károsodást szenvedtek.
A fenti számból 10 kartárs a 65 éven is túl van. Megtartásukat 6 esetben szociális szempontok indokolták, 1 esetben huzamos idő óta tartó betegség akadályozta meg a munkaviszony megszüntetését, és 3 esetben 1919-es magatartásuk, illegális múltjuk indokolta a visszatartást. (Herczeg Irma, László Vilmos, Kadosa Rezsőné, VII. kerületi pedagógusok). Ezek az elvtársak 1919-től 1945-ig nem dolgozhattak politikai magatartásuk miatt.

2) Középiskolák

A középiskoláknál is törekedtünk, hogy túlnyomó többségében a vezetésben az igazgató vagy az igazgatóhelyettes párttag legyen. Ennek érdekében 32 személyi változás történt. Ezen a számon belül oldottuk meg azt a feladatot is, hogy az ellenforradalmi követelések alapján leváltott igazgatók közül azokat, akik egyébként szakmailag is alkalmasak, újból vezető munkakörbe állítsuk. Több igazgató kicserélése vált szükségessé, mert az ellenforradalom idején, majd utána, a tanítás megkezdésekor nemcsak ingadozó magatartást tanúsítottak, hanem tehetetlenül vagy tétlenül szemlélték a tanárok, vagy a tanulók helytelen akcióit (pl. Korvin Ottó téri leánygimnázium ig., Némethy Lászlóné, Varga Katalin leánygimnázium ig., Herald Lászlóné, Teleki Blanka leánygimnázium ig., Takó Tibor stb.) Közülük többen saját maguk is belátták vezetésre való politikai alkalmatlanságukat és lemondtak. Azok az igazgatók, akik csak passzivitásukkal járultak hozzá az iskolai ellenforradalmi megmozdulásokhoz, a velük való megbeszélés alapján igazgatóhelyettesi beosztásba helyeztük. Ugyancsak e meggondolások alapján helyeztünk át néhány igazgatóhelyettest is más iskolába, ugyanabba a munkakörbe (pl. Kiss Ferencnét a Varga Katalinból a Corvin Mátyásba, Kenedich Gábort a Kölcsey gimnáziumból az Egressy úti gimnáziumba).
Az új igazgatók és igazgatóhelyettesek kiválasztásában fő szempontunk az iskolák politikai megerősítése volt, e mellett azonban a szakképzettségre és a megfelelő tapasztalatra is tekintettel voltunk. Ezt bizonyítja az is, hogy túlnyomó többségük 10 éven felüli tanítási, iskolai gyakorlattal rendelkezik, a kevesebb szakmai gyakorlat esetében is annak 3-4-szerese a betöltött szolgálati idő (pl. Kerek Gábor, vagy Csiki Szász Dezsőné, többi szolgálati idejüket kultúrpolitikai vonalon töltötték, illetve az oktatásügyet is irányító pártfunkcióban voltak). A pártonkívüli új igazgatók közül néhányan (pl. Hardy Laura, Rock Edéné) kérik majd a pártba való felvételüket, ha munkájuk alapján erre már alkalmasnak ítéli őket a pártbizottság.
Az ellenforradalmi cselekményekben való aktív részvételük miatt elítélt pedagógusok munkaviszonyát letartóztatásuk után megszüntettük. Pulay Gyula tanár kérte munkaviszonyának megszüntetését, mivel a Kis Újság 1956. november 1-i számában cikket írt, amelyben a Kisgazdapártba szólított minden olyan pedagógust, aki nem áll a marxizmus-leninizmus elvei alapján; s ezek után maga is belátta, hogy pedagógus munkakörben nem maradhat.
Meglehetősen nagyszámú tanár áthelyezésére került sor, kisebb számban szakmai gyengeség miatt általános iskolába, túlnyomó többségükben politikai okból más középiskolába, néhány esetben fegyelmi vizsgálat alapján (Bánóczy Györgyné Fazekas gimnázium, Frigyessy Miklósné XIV. Abonyi u. leánygimnázium). Általában az igazgatók a kerületi pártbizottságokkal egyetértésben javasolták azoknak a tanároknak az áthelyezését, akik helytelen, bizonytalanságot keltő kijelentéseikkel zavarták a tanulók politikai konszolidációját, és hitelüket vesztették abban az iskolában. Az áthelyezés okát az igazgató meg az oktatási osztály középiskolai csoportja közölte az érdekelt tanárokkal és új iskolájuk igazgatójával is.
A nyugdíjazásnál azt az elvet követtük általában, hogy a 60 éven felüli nők és a 65 éven felüli férfiak munkaviszonyát szüntettük meg. Így körülbelül a nyugdíjjogosultak felét nyugdíjaztuk, valamennyiük egyszerre való elbocsátása lehetetlenné tette volna a megfelelő pótlás biztosítását.
Ettől az alapelvtől eltértünk néhány esetben akkor, ha politikai kifogás merült fel 55-60 év közötti nők, illetve 60-65 év közötti férfiak esetében (pl. Nagy Miklós a Fazekas gimnáziumban, vagy Zachár Emil a Fáy gimnáziumban); illetve a másik irányban az iskolák politikai erősítése érdekében nem nyugdíjaztunk néhány 60 éven felüli nőt és 65 éven felüli férfit (pl. Bács Jenőnét a Varga Katalin, Glaser Rezsőnét a Zrínyi Ilona leánygimnáziumban, Ádám Manó igazgatót a Zrínyi Ilona, Korvin Lászlóné igazgatót a IX. Zsil-utcai leánygimnázium igazgatóját).

3. Egyeztető bizottságok munkája

A főváros területén működő Pedagógus Egyeztető Bizottságok összetételében az ellenforradalom után sok változás volt. Több kerületben (pl. VII., XI., XX.) visszavonták a bizottsági tagok megbízását és újakat jelöltek. A legtöbb kerületben volt egy-egy személyi változás. A változások oka általában áthelyezésekből, alacsonyabb munkakörbe való sorolásból, illetve más munkakörbe történt elhelyezkedésből adódtak.

1957. január 1-e óta a bizottságok összesen 133 ügyet tárgyaltak.
Ezekből nyugdíjazási ügy:                         41
fegyelmi [ügy]:                                             13
munkaviszony megszüntetése:               37
A többi ügy besorolás-módosítás, szolgálati idő beszámításból adódott.
A XVI. kerületben sem elbocsátási, sem fegyelmi vagy nyugdíjazási ügyben nem fordult egyetlen pedagógus sem a

Csupán négy szolgálati idő beszámítási ügyet tárgyaltak.
A XVII. és XVIII. kerületben 1957. január 1-e óta egyetlen ügy sem volt.
A kerületi Egyeztető Bizottságok határozatát 29 ügyben fellebbezték meg. Ezek közül még folyamatban lévő ügy a TEB-nél 11, bírósághoz, ill. ügyészséghez 5 ügy került. A megfellebbezett ügyek döntő többségben munkaviszony megszüntetéséből adódtak.

A munkaviszony megszüntetési ügyek - három eset kivételével - az ellenforradalmi időszak alatti és utáni magatartás következményei voltak. Három esetben szakmai okok miatt szüntettek meg munkaviszonyt.
A megfellebbezett ügyek döntő többségében a TEB helybenhagyta az elbocsátást, mert a kerületi oktatási osztályok a munkaviszony megszüntetése előtt alapos kivizsgálást végeztek, és kellő dokumentációs anyag állt rendelkezésükre. Egy kerületben (XIX.) fordult elő, hogy három nevelő munkaviszonyát visszaállították mielőtt még TEB tárgyalásra került volna, mert a kerületi VB és MSZMP Bizottság kivizsgálva az ügyet az elbocsátást méltánytalannak, illetve indokolatlannak ítélte.
Több esetben előfordult, hogy az Egyeztető Bizottságok nem hoztak határozatot (pl. I. kerület), hanem „javasolták" a VB-nek a panasz orvoslásának módját. Pl. áthelyezési, szolgálati idő beszámítási ügyben.
A Kerületi Egyeztető Bizottságok a beérkezett panaszokat határidőn belül tárgyalták le, ugyancsak a határidők betartásával küldték tovább a TEB-hez az iratokat fellebbezés esetében.
A TEB munkája igen sok esetben (pl. Mihalyovszkyné IX. kerület, Feketéné V. kerület) elhúzódó és hosszadalmas, mert az igazgató és vezető óvónő leváltásával kapcsolatosan a megidézett tanúk bejelentése igen hosszadalmasan történt. Mindkét ügyben november első napjaiban lesz TEB tárgyalás. Súlyosbította a helyzetet, hogy az iskola, illetve óvoda vezetői állását a TEB döntéséig betölteni nem lehetett, tehát ezek az intézmények vezető nélkül működnek.
Általános kérdés a kerületekből, hogy a TEB a beérkezett ügyek tárgyalását rövidebb határidő alatt folytassa le, mert a megoldatlan ügyek igen sok felesleges zavart okoznak az oktatási intézmények életében.
Fellebbezés alatt álló „súlyosabb" ügyek:
1) Fekete Lászlóné vezető óvónő elbocsátási ügye (V. kerület), tárgyalás november 4-re van kitűzve.
2) Mihalyovszky Jánosné ált. iskolai igazgató leváltási ügye (IX. kerület), tárgyalás november 7-re van kitűzve.
A KEB (Kerületi Egyeztető Bizottság) nyugdíjazásoknál kizárólag azokban az ügyekben hozott munkaviszony helyreállítási határozatot, ahol nem volt meg a nevelőnek a 10 év folyamatos szolgálati ideje.

Budapest, 1957. november hó 5-én.

Kiadás után irattározható!

Nem selejtezhető!                                                                             Dr. Gyalmos János 
                                                                                                                    osztályvezető

Jelzet: MOL M-KS 288 f. 33. cs. 1957/1. ő. e. Gépelt eredeti példány az osztályvezető szignójával. Az irat 6. oldalának alján: A felterjesztést személyes kézbesítés végett átvettem. 1957. okt. 6. Sipka Ferenc. 1957 nov. 5. Bné

1957. június 17-i keltezéssel a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Budapesti Területi Bizottsága is küldött a már kádárhű elnökségnek egy „Jelentést", a fővárosi pedagógusok „ellenforradalom" alatti magatartásáról. Ebben kizárólag a rendszerhűekkel szembeni fellépéseket sorolják fel név szerint. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 43. f. 2052. ő. e. 24-26.

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők