Kassa műtárgyainak vándorútja 1943–1946 [1]
Az öt kocsirakományt képező műkincseket visszaszállítottam a hejcei püspöki óvóhelyre, ahol azokat légoltalmi szempontból eddig is őrizték. Minthogy azonban szlovák részről erőszakos beavatkozással is számolok, kérek azonnali intézkedést a műkincsek sorsára, ha nem szállítha-tók ki az országból, úgy intézkedem Miskolcra való beszállításukra.”
Bevezető
A trianoni békediktátummal az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolt történelmi Észak-Magyarország déli területsávját 1938 novemberében visszaadták Magyarországnak. Újból a magyar állam igazgatása alá került Kassa városa is, a II. Rákóczi Ferenc és családtagjai hamvait őrző Szent Erzsébet Dómmal egyetemben. A városban is hamarosan rendeződtek viszonyok, és normalizálódott az élet. Két évvel később azonban Kassa nevével egy történelmi sorsfordító esemény kapcsolódott össze. 1941. június 26-án, teljesen biztosan meg nem állapítható hovatartozású repülőgépek, bombatámadást hajtottak végre a város központja ellen. A bombázásban 32 ember meghalt, és számos középület megrongálódott. A kassai bombatámadásra hivatkozva a magyar kormány bekövetkezettnek tekintette a hadiállapotot a bombázás felelősének tartott Szovjetunióval. Magyarország hadviselő fél lett, és csapatokat küldött az egyre szélesedő
.Szent Erzsébet Dóm
A háború harci cselekményei ekkorra azt is bizonyították, hogy a városharcok és a légitámadások bombázásai hatalmas veszélyt jelentenek a közgyűjteményekre, az összegyűjtött műtárgyakra. A magyar muzeológusok ezért idejekorán terveket dolgoztak ki a múzeumi értéktárgyak biztonságba helyezésére. A védelmi tervek sajnos a többségükben tervek is maradtak, a megfelelő óvóhelyek hiánya miatt csak ritka esetben történt meg a műtárgyak becsomagolása, elszállítása és egy légvédelmi szempontokból megfelelő helyen történő
.Ezen ritka esetek egyike lett a Kassán található műkincsek összegyűjtése és biztonságos elhelyezése. Kassán az 1941 évi bombázás miattifélelem mellett a megfelelő rejtekhely megtalálása is kulcsszerepet játszott a szándék megvalósításában.
A város legféltettebb műkincseit a dóm és a helyi múzeum őrizte.
Az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, és az évszázadok alatt többször átépített dóm Kassa leghíresebb építménye volt. A 48 táblaképből álló főoltáron kívül több mellékoltár és számos kegyszobor ékesítette. A II. Rákóczi Ferenc hamvait őrző kripta ma is a székesegyház legnevezetesebb emlékhelye.
Szent Erzsébet oltár
A székesegyház a kassai püspökség fennhatósága alá tartozott. A trianoni diktátummal szétszakított kassai egyházmegyét az első csehszlovák köztársaság idején helynökök kormányozták, egysége 1939. szeptemberben állt vissza. Ekkor kassai székhellyel
lett az egyesített egyházmegye püspöke, egészen1945 februári kiutasításáig.Állandó múzeumot a 19. század végén hoztak létre Kassán, melynek gyűjteménye a bőkezű adományoknak köszönhetően folyamatosan gyarapodott. (Többek között II. Rákóczi Ferenc koporsójából kiemelt és tökéletesen restaurált palástját is itt őrizték.) Az 1938-as visszacsatolás után az intézményt Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeumnak
. A múzeum igazgatójává nevezték ki, a múzeumban dolgozott és is. (Szabó Jenő neve a forrásokban több alakban, többnyire szlovákosítva fordul elő.)A múzeum munkatársai 1943 első felében kezdtek biztonságos helyet keresni a város műtárgyainak. Az elrejtési akció bizalmas jellegű cselekmény volt, és ezért kevés irat maradt fent a művelet kezdeteiről. A Műemlékek Országos Központja (MOB) 1944 nyarán írt jelentésében rendkívül szűkszavúan számol be a kassai műemlékek légitámadás elleni védelme során a minisztérium utasítására „távolabb fekvő biztos óvóhelyre" történt
.Tudjuk viszont, hogy a megfelelő helyszín megkeresését nagy körültekintéssel végezték, és végül a kijelölt helység a Kassától 42 km-re fekvő Hejce község lett. A pihenési célokra szolgáló hejcei kastély a kassai püspökség tulajdonában állt. Kiválasztásában a legfontosabb szerepet a kastély alatt húzódó, több száz méteres pincerendszer játszotta (szőlőtermesztő vidék lévén a pincék eredetileg bor tárolására szolgáltak). A hejcei pincék minden szempontból megfelelőek voltak: falaikat kvarchomokba vájták, folyosóik mélysége helyenként a 25 métert is meghaladta, és ami legfontosabb: a levegőjének nedvességtartalma megegyezett a kassai dóméval. Ez volt a legfontosabb érv, ráadásul a megfelelő mikroklíma miatt a gombásodás és a penészedés veszélyét is kizárták. Tökéletes hely volt az értékes tárgyak elrejtésére.
A műkincsek összegyűjtéséről annyit tudunk, hogy a múzeumi és a dómi anyag beládázása, majd - trágyásszekereken történt - elszállítása 1943 áprilisában kezdődött, és júniusban
. Az eljárást részletes, hat példányban készített jegyzőkönyvvel .Ilyen jegyzőkönyv fennmaradása sajnos nem ismert, ezért nem tudható, hogy pontosan mennyi és milyen értékű múzeumi értéktárgyat helyeztek
. A Szlovákiában fennmaradt források összesen 4000 tárgy evakuálását .A dóm értékeiről ellenben tudjuk, hogy öt középkori szárnyasoltárt, a táblaképekkel és a faszobrokkal egyetemben külön e célra készített ládákba, megfelelő csomagolásban helyeztek el. (Lásd a 4. számú forrást!)
Összesen 106 láda került Hejcére, a püspök tudtával, aki egyébként magát „jóindulatú bérbeadónak"
.Hejcén is gondosan előkészítették a rejtekhelyet: a műkincsek tárolását biztosító pincerészekhez vezető két bejáratból az egyiket lefalazták, s csupán a másikon keresztül lehetett megközelíteni őket. Az elrejtésről a széles nagyközönség sem szerzett tudomást, és az értékek nem lettek a bűnözők célpontjai. A háború utolsó szakaszát, a harci cselekményeket szintén háborítatlanul vészelték át.
Az elrejtett javak sorsát végül a szovjet hadsereg bevonulása pecsételte meg. A szovjetek Kassát 1945. január 19-én foglalták el, Hejcét február elején. A hejcei kastélyban a szovjet katonák felfedezték a ládákat, és a kezdeti fosztogatási szándék után észlelték a műtárgyak értékét, és hamarosan azonosították azok eredetét is. A ládák feltörése során a műtárgyak közül nem tűnt el semmi, az egyik oltár képe azonban súlyosan megsérült. (Utólag a ládák feltörését az „átvonuló" román csapatok nyakába akarták varrni. Lásd az 1. számú forrást!)
A szovjetek ezt követően értesítették az új csehszlovák állam hivatalos képviselőit. Hejcén hamarosan megjelent a még ekkor a kassai múzeumot igazgató Mihalik Sándor is, aki február 13-án szemrevételezte a ládákat. (Lásd a 2. számú forrást!)
Hamarosan - az egyébként kezdetben szintén Kassán berendezkedő és dekrétumait is onnan kibocsátó - csehszlovák kormány is intézkedni kezdett. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 23-án - ekkor még tartott a háború! - felszólította a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormányt a műtárgyak visszaszolgáltatására. (Lásd az 1. számú forrást!) Jellemző az is, hogy a Tanács a IV. Ukrán Front parancsnokának hozzájárulásának tényével érvelt, s nem hivatkozott a már megkötött magyar fegyverszüneti szerződésre vagy egyéb nemzetközi szerződésre.
(Az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény 6. pontja kimondta, hogy Magyarország teljes épségben kiszolgáltatja a Szovjetuniónak, valamint Csehszlovákiának és Jugoszláviának, az összes Egyesült Nemzeteknek mindazokat az „értékeket és anyagokat", beleértve a muzeális értékeket is, amelyek a háború folyamán az Egyesült Nemzetek területéről Magyarország területére szállítottak. Az egyezmény e pontjának szövege azonban azt is tartalmazta, hogy mindennek a végrehajtására a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, vagyis a SZEB állapít meg határidőt, vagyis nem önműködően vált átadandóvá bármely értéktárgy, hanem azok átadása a SZEB hozzájárulásától függött.)
A magyar kormányzatnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a kassai műtárgyakkal foglalkozzék, és választ sem adott a szlovák felszólításra.
A műtárgyak tehát továbbra is Hejcén maradtak. Kezdetben szovjet katonák látták el a ládák állandó jellegű őrzését, sőt a kastélyban, kimondottan az őrzés biztosítása céljából egy közvetlen telefonvonalat is felszereltek.
Ezt követően - ismeretlen időpontban - nyolc csehszlovák csendőr érkezett a műtárgyak őrzésére. Erről azonban csak egyetlen írott dokumentum tudósít (lásd a 4. számú forrást!), és ha ez a közlés valódi tényeken alapul, akkor a magyar állam területén egy másik állam karhatalma biztosította az értéktárgyak őrzését, és mutatta meg egyúttal a magyar kormányzat gyengeségét, illetve a vesztesek korlátozott szuverenitását.
A Kassáról származó műtárgyak 1945 tavaszi sorsáról nincs információnk, egyedüli forrásunk az 1945. május17-én Hejcén járt muzeológus bizottság jegyzőkönyve. (Lásd a 2. számú forrást!) A helyszíni szemlét ekkor az 1943. évi átszállításban részt vett kassai muzeológusok végezték (Mihalik, Bálint, Szabó), akik ekkor még a csehszlovák uralom alá került múzeum munkatársai voltak, a magyar nyelvű jegyzőkönyvet azonban a magyar kormányzatnak készítették.
A muzeológusok számba vették a ládákat és azok állapotát. Jegyzőkönyvbe foglalták, hogy az óvóhelyen elhelyezett ládák állapota nem változott. Ezen kívül „egybehangzólag" kijelentették azt is, hogy „valamennyi kijárati pecsét sértetlen, és ugyanazon állapotban van, amilyenben azokat Sabol Jenő annak idején a sátoraljaújhelyi katonai parancsnokságtól átvette." Ez utóbbi közlés nehezen értelmezhető: ebben az időpontban - tudomásunk szerint - még nem vittek el ládákat a kastély pincéiből. Az 1945. május 17-én felvett jegyzőkönyv (lásd a 2. számú forrást!) összesen 106 sorban tartalmaz a ládákra vonatkozó adatot, számuk azonban gyakran ismétlődik, ezért nehezen lehet megállapítani pontos mennyiségüket.
Itt már előbukkant egy ellentmondás is. Míg a csehszlovák hatóságok 1945 februárjában 103 láda létezéséről tudtak (lásd az 1. számú forrást!), addig minden magyar keletkeztetésű irat következetesen 106 ládát említ. Mivel a források többsége ez utóbbi ládaszámot tartalmazza, biztosra vehető, hogy ennyi láda volt Hejcén elhelyezve.
Mihalik Hejcéről már nem tért vissza Kassára (és 1946-ban a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese lett). Bálint Alajos ellenben visszatért Kassára (de a szlovák hatóságok nemsokára kiutasították az országból), Szabó viszont hosszabb ideig a múzeum munkatársa maradt.
1945. május második felében - pontosan nem ismert időpontokban és a magyar hatóságok tudta nélkül - a 106 ládából 88-at visszaszállítottak Kassára. A több szekérrel végrehajtott átszállítást zavartalanul tehették meg, a magyar határőrség nem tartóztatta fel őket.
A kastélyban tartózkodó püspök sem akadályozta meg a ládák elszállítását. Később mentegetőzésképpen kijelentette, hogy a visszaszállítási akciót azért tekintette jogszerűnek, mert „ugyanazon tisztviselők jelentek meg, akik 1943-ban a műemlékeket kihozták, minden nehézség nélkül tudomásul vettem, hogy a műkincseket a pincéből felhozzák". (Lásd a 8. számú forrást!)
A kassai múzeum munkatársai 1945. június 1-jén éppen az utolsó 18, a dóm kincseit tartalmazó ládát igyekeztek átszállítani a határon, amikor a magyar határőrség feltartóztatta őket. A ládákat szállító kocsikat először Miskolcra szállították, ahonnan a ládák ismét Hejcére kerültek.
A magyar határőrség utasításokat kért a hejcei kincsekre vonatkozóan a honvédelmi minisztertől. A honvédség azonban a kultuszminisztérium számára továbbította az ügyet. (Lásd 3/a. és 3/b. számú forrásokat!)
A magyar katonai parancsnok az elfogott szállítmány kísérői beszélgetéséből a következőt hallotta ki: „Többé nem fogok így próbálkozni, hanem néhány teherautóval átküldjük érte a partizánokat." Ha ilyen kijelentés valóban elhangzott, akkor ez is bizonyítja, hogy a magyar állam tekintélye és ereje rendkívül gyenge volt az adott időszakban.
Szabó Jenő még júniusban levelet írt
művészettörténésznek, a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB)elnökének. Ebből tudjuk, hogy 1945. májusban négyszer utaztak Hejcére, míg utolsó útjukon (június 1-jén) visszafordították őket. Levelében arra kérte a MOB elnökét, eszközölje ki, hogy (A jegyzőkönyv nem maradt ránk.)Végül az illegális átszállítás ügye is következmények nélkül maradt, a magyar kormányzat nem tiltakozott a csehszlovák kormánynál.
Az ismét Hejcére visszakerült 18 láda műtárgy sorsa azonban továbbra is rendezetlen maradt, az üggyel senki sem foglalkozott.
A visszamaradt műkincsek ügyét nem az illetékesek, hanem az azoknak helyet biztosító Madarász István püspök mozgatta meg.
A püspök ekkoriban nehéz körülmények között élt Hejcén. Egyik korábbi, a VKM-hez írt levelében úgy jellemezte a helyzetet, hogy „engem egy szál reverendában, kis kézi poggyászokkal kiutasítottak Kassáról. Földjeimet, erdőmet, fámat lefoglalták, 1945. január 1-től kezdve jövedelmem nincs, sőt az 1944. évi vagyonjövedelmi adót is meg kell fizetnem [...] Máshová nem mehetek, másutt egyetlen egy szobám sincs." A bizonytalan helyzetéből adódó félelmét tovább növelték az immár a kastély folyosóin elhelyezett „műemlékek", melyek állapota
Madarász 1945 júniusától kezdve több ízben kérte a kassai dóm jogos tulajdonrészeinek tekintett műkincsek mihamarabbi elszállítását, s fellépésének hatására a minisztérium komolyan foglalkozni kezdett a kassai műtárgyak ügyével.
Az ügy intézésével megbízott előadó megállapította, hogy a fegyverszüneti egyezmény alapján minden muzeális értéket vissza kell szolgáltatni, e „kötelezettség jogosságához tehát kétség sem fér".
Ehhez hozzá tette, hogy csak a SZEB által megállapított határidő alatt történhet meg, és erre hivatkozva a műtárgyak visszatarthatóak lennének. Két érvet hoztak fel a hejcei anyag visszaadásának elvi helyességére: egyrészt kétség sem fért a műtárgyak kassai eredetére („bármi is legyen Kassa sorsa" - utaltak 1945 júniusban a még teljesen lezáratlan békeszerződési ügyekre), másrészt az anyag rongálódásának veszélye is indokolta a visszaszállítást (a fegyverszüneti szerződés kimondta a „teljes épségben" történő visszaadás kötelezettségét).
Ezen megfontolások alapján a következő hónapban a minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Főosztálya létrehozott egy bizottságot a műtárgyak visszaadásának végrehajtására. Vezetőjévé Gerevich Tibor MOB elnököt nevezték ki, míg a bizottság másik két tagja Mihalik Sándor és Kákay-Szabó György konzervátor (vagyis restaurátor)
.Az ügy megoldásának másik aktív résztvevője Gerevich Tibor lett, aki a nyár folyamán több alkalommal tett konkrét javaslatot a megoldásra, és igyekezett pontot tenni az ügy végére. Előfordult, hogy személyesen vitte be a minisztériumba az egyik beadványát, és szóban is sürgette az átadást. Gerevich azt az álláspontot képviselte, hogy a kassai műtárgyak ügyének gyors megoldása (vagyis az átadás) a szlovák-magyar jó viszony egyik jelentős tényezője lehetne. Gerevich szükségesnek tartotta a még Magyarországon végrehajtandó konzerválási munkálatokat is.
A megalakított bizottság azonban mégsem szállt ki Hejcére, a csehszlovák szervekkel tervezett tárgyalás is elmaradt, és a dóm kincsei Hejcén maradtak. A műtárgyak átadási ügye hónapokra elakadt. A halogatás oka külpolitikai természetű volt. Erre vonatkozóan ismerjük a VKM Elnöki Főosztályának egyik korábbi, még júniusban keletkezett véleményét az ügyről. Az egyik Gerevich-féle beadvány kapcsán a főosztály illetékese kijelentette:
„le kell azonban szögeznünk, hogy elszállításuk [mármint a kassai dóm műtárgyaié] nem elvonási célból, hanem kizárólag azért történt, hogy a műtárgyak a légitámadások veszélyei elől biztonságba legyenek. [...] Kétségtelen, hogy a két érdekelt fél az Ellenőrző Bizottság döntése nélkül is megállapodhat egymással, azonban a felvidéki események egyáltalában nem indokolják azt, hogy a magyar kormány a szlovákokkal szemben barátságos lépést tegyen, és önként tegyen valamit, amikor a visszacsatolt felvidéki területről kímélet nélkül kiutasítják nemcsak azokat, akik ott születtek és mindig is ott éltek, és amikor a szlovákság magatartását - a magyar rádió közlése szerint - a magyar külügyminiszter is elítélte. A műtárgyak visszaszolgáltatását, legalább is magyar részről, nem kell ."Ez utóbbi mondat lehet a kulcs az átadás elhúzódására.
Bár végül júliusban döntés született a döntés az átadásról, az illetékes bizottság további támogatást és hatósági segítséget már nem kapott a minisztériumtól. Bizonyosra vehető, hogy a csehszlovákiai magyarok egyre erősebb üldözése késztethette arra a kultuszminisztérium munkatársait, hogy a meghozott döntéssel ellenkező, azt halogató álláspontra helyezkedjenek. A felvidéki magyarok elleni atrocitások a minisztérium előtt teljesen ismertek
.„Az átadás halasztását ismert külpolitikai okok is indokolták" - vette észre az elhúzódás okait Gerevich már 1945. augusztus 23-án, miután nem utaltak ki számukra autót a tervezett hejcei utazásukhoz. Ennek ellenére a MOB elnöke még bízott az ügy gyors elintésében. (Lásd az 5. számú forrást!)
A kassai műtárgyak sorsának megoldását az sem lendítette előre, hogy a csehszlovák állam 1945. szeptember 11-én ismét követelte a Magyarországon maradt értékek átadását és százezer csehszlovák korona eddigi költség megtérítését. (Lásd a 6. számú forrást!) A csehszlovák hatóságok a februári levelükben foglaltakhoz hasonlóan ekkor sem hivatkoztak a fegyverszüneti szerződésre, bár a szeptemberi beadványukat már a magyarországi SZEB-hez intézték. (A SZEB intézkedése, utasítása nem ismert.) A csehszlovák hatóságok e felszólítását a kultuszminisztérium másolatban megkapta, de erre sem reagált. Vonatkozó SZEB utasítás híján, nem is vált szükségessé bármiféle intézkedés
.Az sem hatotta meg a minisztérium illetékeseit, hogy Madarász püspök 1945 novemberében újólag kérte a műtárgyak
. Az ügyintézők komolyan vehették azt az alapelvet, mely szerint „a műtárgyak visszaszolgáltatását nem kell siettetni...", így a következő év tavaszáig semmi sem történt a kassai dóm műtárgyai ügyében. 1946 a minisztérium képviselője a korábbi levélváltások tartalmának figyelmen kívül hagyásával sürgős jelentéstételre hívta fel a MOB-ot. Április elején egy újabb levél ment, de ekkor már Madarász István püspök is felszólítást kapott a műtárgyak helyzetének .A kassai püspök elkészítette részletes beszámolóját. (Lásd a 8. számú forrást!) A MOB vezetője, Gerevich Tibor azonban csak egy újabb felszólításra küldött május 9-én jelentést. (Lásd a 9. számú forrást!) Gerevich e jelentésében felsorolta azokat a kéréseit, amelyeket az ügy elintézése érdekében az előző évben szükségesnek tartott, és amelyekre nem kapott választ. Ezen kívül kifejezte azon véleményét is, hogy a békeértekezleten a csehszlovák kormány elő fogja terjeszteni a dóm ügyét, és ekkor az „nemzetközi síkra megy át." Ezt előnyösnek látta, ráadásul szerinte Magyarország ebben az esetben indokolt ellenigényeket is bejelenthet. (A MOB összeállított már ilyen jellegű adatsorokat.) Gerevich e levelére megint nem kapott választ, s bár az ügyiratot többen láttamozták, semmiféle intézkedés
. A Magyarországon ragadt műtárgyak pedig továbbra is a hejcei kastélyban maradtak.Az ügyet ismét Madarász István püspök bolygatta meg, és 1946 augusztusában újabb
. A VKM e sürgetésre reagálva már nem az előző évben létrehozott, de működését el sem kezdő különbizottságot hívta fel intézkedésre, hanem miniszteri biztosnak adta ki a feladatot, hogy a dóm tárgyait adja át Csehszlovákiának. A nem sokkal korábban a magyar műértékek védelmére Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztosságának vezetője nem ismerte az ügy előzményeit, ezért megtekintette a vonatkozó ügyiratokat a minisztériumban. Ezt követően írásban jelentette ki, hogy a műtárgyak nem magángyűjteményből származnak, azokra Csehszlovákia igényt tarthat, ezért vissza kell adni. Leszögezte azonban azt is, hogy a visszaszállítás nem az ő miniszteri biztosságának feladata, bár hozzá tette, hogy „amennyiben azonban Miniszter Úr úgy döntene, hogy a 14 láda egyelőre Magyarországon helyezendő biztonságba, kérek azok hova szállítására határozott utasítást." (Lásd a 10. számú forrást!) Kérésének a minisztérium nem tett eleget, megbízást nem kapott a javaslat végrehajtására.Ennél a pontnál bizonytalanná válik a műtárgyak sorsának követése. A fennmaradt iratok alapján nem lehet eldönteni, hogy mikor, milyen szerv végezte el az átadást, és pontosan mi került átadásra.
Egy szlovákiai feldolgozásokból kitűnik, hogy az átadás 1946. október 3-án
, és ekkor visszakerültek az oltárok a kassai .Az egyik legutolsó ismert ügyiraton (111188/1946) a következő ügyiratszám olvasható a „Kapcsolatos szám" kezelési feljegyzés mellett: 89821/1946. X. 2. Ezt az ügyiratot azonban, az iktatókönyv adatai szerint a VKM I. számmal jelölt Katolikus Főosztálya számára küldték meg intézkedésre. E főosztály iratai azonban az 1956-os tűzvészben megsemmisültek, ezért csak valószínűsíteni lehet, hogy az egyházi jellegű ügyeket intéző szervezeti egység bonyolította le végül az átadást.
Említésre érdemes, hogy az 1946. évben keletkezett iratokban a Hejcén maradt ládák számában eltérések találhatók. Míg az 1945. évben keletkezett iratok 18, még Hejcén maradt ládáról írtak, a következő évi forrásokban már következetes 14 ládát említenek. (Lásd a 8.,a 9. és a 10. számú forrásokat!) A különbség okára nem ismerünk magyarázatot, átdobozolásról, rész-átadásról vagy egyéb műveletről nincs tudomásunk. Így a végül átadott ládaszám sem ismert.
A Hejcén elhelyezett kincsek ügyéhez szorosan kapcsolódott az Országos Magyar Műszaki Múzeum anyagának sorsa is. A múzeum 1935-ben jött létre, s kezdetben Budapesten, a MÁV egyik épületben helyezték el. 1939-ben azonban a vasút visszaigényelte az épületet, és ekkor új székhelyet kerestek a gyűjteménynek. Kassára esett a választás, és a múzeumot 13 vasúti vagonnal 1939-ben telepítették át és 1943 novemberben nyílt meg a nagyközönség
. A háborút veszteségek nélkül vészelte át, és 1945 elejétől csehszlovák fennhatóság alá került.A magyar kormányzati szervek többször foglalkoztak a múzeum ügyével. 1945 márciusban a közgyűjteményi felügyelőség már kérte a minisztériumot az ekkor már idegen fennhatóság alá tartozó múzeum sorsának figyelemmel kísérésére. Magyar részről felmerült a két műtárgyanyag kölcsönös kicserélésének szándéka
, végül azonban a nem készült konkrét javaslat. 1946-ban az iparügyi-, a külügyi- és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium többször megkísérelte a múzeumi anyag , de erre végül nem került sor. A csehszlovák kormány nem adta át a múzeum anyagát, és az véglegesen Kassán maradt.Forrásközlésemben a mai magyar helyesírási szabályokat követtem, a szövegben minimális változtatásokat tettem, a gépírás során félreütött betűket helyesbítettem, a rövidítéseket és a kihagyásokat szögletes zárójelbe téve kiegészítettem. Az értelemzavaró elírásokat [!] jellel jeleztem. A ma Kelet-szlovákiai Múzeumnak nevezett intézmény névalakjai, valamint Szabó Jenő neve esetében az iratokban szereplő megnevezéseket változtatás nélkül közöltem.
Források
1.
A Szlovák Nemzeti Tanács levele az iskolai megbízottnak a kassai műtárgyak átadásáról
Kassa, 1945. február 23.
Másolat.
Fordítás.
Szlovák Nemzeti Tanács, Delegáció az Ország Felszabadítására
20/eln.-1945.
Tárgy: A kassai múzeum tulajdona
Kassa, 1945. febr[uár] 23.
Iskolai megbízottnak,
Kassa
A IV. ukrajnai front [Ukrán Front] parancsnoksága az állami delegátusnak a következő sürgönyt küldte: „A mi katonáink az előre vonulásnál [előrenyomulásnál] megszállták Hejcét (Magyarország), [és] Madarász István püspököt az ottani nyári lakás pincéjében, ami amint azt megállapítottuk a magyarokkal együtt ki volt utasítva Kassáról [!]. Ez a birtok mint elhagyatott volt, [és] a mi trófea hivatalunk védelmébe vette.
1.) 1942. júniusában ebbe a pincékbe át lett szállítva a kassai múzeum tulajdona, 76 láda.
2.) 1943. évben a kassai Szt. Erzsébet katedrálisból ki volt szállítva egyházi tulajdon[ként] 27 láda. Ez a vagyon nedvesnek látszik és ebben az átvonuló román [had?]osztályok turkáltak. Ezen vagyontárgyak között vannak kiszállítva az
-ből Sztalin marsall gipsz mellszobra, vörös zászló, afrikai idolunak [idol] gipsz másolata az SSSR kiszállítva. Ezek a tárgyakat [!] először Kassán voltak, mert oda szállította az értékes tárgyakat az ellenség SSSR[-ből]. Amikor a vagyon állapotát Hejcén (Hejce) megállapítottuk, sürgősnek tartjuk, hogy minden, ami Kassáról ide szállíttatott, az Ön kívánságára átadassék a Cseh-Szlovák állami hivataloknak.Kérem, hogy gondoskodjék ennek a cseh-szlovák tulajdonnak elszállításáról, hogy ezt a frontnak ne kelljen őriznie. Várom az Ön válaszát."
Kérjük Önt ezért, hogy készítse elő a muzeális vagyon átvételét és fordulattal [postafordultával] jelentse be azt a személyt, aki az átvétellel meg lesz bízva.
Elnökség
olvashatatlan aláírás
Szlovák Nemzeti Tanács pecsétje
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-h-68. tétel-K-08106-1945. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Főosztály -Egykorú, géppel írt és hitelesített másolat.
2.
A Hejcén elhelyezett ládák állapotának felméréséről készített jegyzőkönyv
Hejce, 1945. május 17.
Másolat
Jegyzőkönyv
Felvétetett Hejcén, 1945. május 17-én, az ott légoltalmi pincében elhelyezett ládák állapotának megvizsgálása alkalmából.
Jelen van dr. Mihalik Sándor, a keletszlovák Múzeumnak a budapesti Nemzeti Múzeum Elnöksége által Budapestre visszahívott volt igazgatója, akit a Szlovák Nemzeti Tanács iskola- és népművelésügyi bizottsága szakvélemény adására kért fel azon művészeti és történeti értékek állapotát illetőleg, melyeket biztonsági okokból a Keletszlovák Múzeumból és a Kassai Dómból elszállítottak. Jelen vannak továbbá: Dr. Bálint Alajos múzeumi őr és Sabol Jenő, a múzeum adminisztratív tisztviselője.
Dr. Mihalik Sándor, aki folyó évi február 13-án a helyszínen járt Put[y]ilov orosz őrnaggyal a helyzet felülvizsgálata céljából, megállapítja, hogy az óvóhelyen elhelyezett ládák állapota nem változott. A jelenlévők egybehangzólag megállapítják, hogy valamennyi kijárati [!] pecsét sértetlen, és ugyanazon állapotban van, amilyenben azokat Sabol Jenő annak idején a sátoraljaújhelyi katonai parancsnokságtól átvette. Az óvóhelyen porcelán edények és három takaró találtattak, melyek Nazarkin orosz alezredes rendelkezésére az eredeti tulajdonosnak,
adattak át. A rádió vevőkészülékek további intézkedésig az óvóhelyen maradtak.A szemle alkalmával a következők állapíttattak meg:
7. sz. láda (Dóm) egyik sarka felnyitva.
10. sz. láda (Dóm): nyitott, nyirkos.
7. sz. láda (Dóm): egyik sarka fedetlen.
11. sz. láda (Dóm): teteje teljesen szétverve, a láda a bártfai Úrvacsora oltár széttört maradványait tartalmazza. Eredetileg ezen oltár csomagoltatott be a 11. sz. ládába, csak annak széttört részei lettek ide behelyezve.
59. sz. láda (Múzeum): teteje fedetlen.
35. sz. láda (Múzeum): teteje fedetlen.
41. sz. láda (Múzeum): teteje fedetlen.
3. sz. láda (Dóm): teteje széttörve. Ezen láda tartalmazta eredetileg a bártfai Úrvacsora-oltárt.
43. sz. láda (Múzeum): teteje fedetlen.
35. sz. láda (Múzeum): alsó része teljesen szétverve.
6. sz. láda (Dóm): vasalása a sarkokon felfeszítve
34. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
63. sz. láda (Múzeum): egyik sarka fedetlen.
67. sz. láda (Múzeum): oldalfala fedetlen.
51. sz. láda (Múzeum): felnyitva, de ismét visszaszegezve.
70. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
9. sz. láda (Dóm): két sarka szétverve.
32. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
35. sz. láda (Múzeum): alsó része teljesen szétverve.
55. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
49. sz. láda (Múzeum): teteje sérült.
19. sz. láda (Múzeum): a ládának csak felső része maradt meg.
13. sz. láda (Dóm): felső része fedetlen.
44. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
40. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
58. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
13. sz. láda (Dóm): vasalása (pántja) leverve.
69. sz. láda (Múzeum): felső része nyitva.
2. sz. láda (Dóm): sarkai szétverve, a ládába vasaló van helyezve.
30. sz. láda (Múzeum): felső része szétverve.
28. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
29. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
5. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
68. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
1. sz. láda (Dóm): sarka szétütve.
49. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
68. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
53. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
31. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
7. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
37. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
4. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
1. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
65. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
20. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
1. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
21. sz. láda (Múzeum): oldalfala szétütve, tetején bádog.
47. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
1. sz. láda (Dóm): a vasalás egyes pántjai leütve.
13. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
76. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
8. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
71. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
27. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
1. sz. láda (Dóm): a felső rész egyes deszkájának fele letépve.
22. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
6. sz. láda (Múzeum): oldalfala szétütve.
73. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
12. sz. láda (Múzeum): felső része szétütve.
64. sz. láda (Múzeum): lábai szétverve.
2. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
26. sz. láda (Múzeum): a lá da felső része - mintegy fele - üres.
75. sz. láda (Múzeum): felső fala szétütve.
11. sz. láda (Múzeum): a felső lap egyik deszkája letépve.
27. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
2. sz. láda (Dóm): a vasalás egyik pántja letépve.
3. sz. láda (Múzeum): üres, teljesen szétütve.
25. sz. láda (Múzeum): felső lapja szétütve.
66. sz. láda (Múzeum): felső lapja szétütve.
1. sz. láda (Dóm): érintetlen.
52. sz. láda (Múzeum): felső lapja szétütve.
16. sz. láda (Múzeum): oldalfala szétütve.
1. sz. láda (Dóm): felső része fedetlen.
2. sz. láda (Dóm): sarka szétütve.
55. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
54. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
60. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
1. sz. láda (Dóm): érintetlen.
50. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
62. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
33. sz. láda (Múzeum): alsó része szétütve.
45. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
38. sz. láda (Múzeum): felső része nyitott.
72. sz. láda (Múzeum): felső része nyitott.
61. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
17. sz. láda (Múzeum): felső része nyitott.
23. sz. láda (Múzeum): oldalfala szétütve.
15. sz. láda (Múzeum): oldalfala szétütve.
74. sz. láda (Múzeum): felső lapja szétütve.
39. sz. láda (Múzeum): oldalfala szétütve.
3. sz. láda (Dóm): sarka szétütve.
24. sz. láda (Múzeum): teljesen szétütve, oldalfala szétütve.
57. sz. láda (Múzeum): érintetlen.
46. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
13. sz. láda (Dóm): felső része szétütve.
42. sz. láda (Múzeum): felső része fedetlen.
1. sz. láda (Dóm): érintetlen.
2. sz. láda (Dóm): felső része fedetlen.
1. sz. láda (Dóm): egyik sarkán a vasalás pántja leütve.
1. sz. láda (Dóm): érintetlen.
1. sz. láda (Dóm): érintetlen.
1. sz. láda (Dóm): érintetlen.
1. sz. láda (Dóm): felső részén kissé sérült.
9. sz. láda (Dóm): a fedőlap egyik deszkája hiányzik.
2. sz. láda (Dóm): érintetlen.
2. sz. láda (Dóm): sarka szétütve.
12. sz. láda (Dóm): fedőlapja sérült.
A bejárat mentén több tárgy találtatott, melyek a ládákból lettek kiszedve és oda elhelyezve. Ezek nem írattak össze, ez majd később történik meg, a felnyitott ládák tartalmának
Hejce, 1945. május 17-én.
Mihalik Sándor s. k. múzeumigazgató
dr. Bálint Alajos s. k. múzeumi őr
Sabol Jenő s. k. jegyzőkönyvvezető
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-h-68. tétel-K-08106-1945. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Főosztály - Egykorú, géppel írt másolat.
3.
a.
Kafka György távirata a Honvédelmi Miniszternek a hejcei műtárgyszállítmány feltartóztatásáról
Miskolc, 1945. június 2.
Honvédelmi Miniszter
Budapest
Miskolc, 1945. évi június 2-án.
Bánrévei hatá[r]őrsön leállítottam egy Szlovákia felé tartó szállítmányt, amely a kassai dóm felbecsülhetetlen értékű kincseit minden hatósági engedély nélkül akarta kivinni.
Az öt kocsirakományt képező műkincseket visszaszállítottam a helycei [!] püspöki óvóhelyre, ahol azokat légoltalmi szempontból eddig is őrizték. Minthogy azonban szlovák részről erőszakos beavatkozással is számolok, kérek azonnali intézkedést a műkincsek sorsára, ha nem szállíthatók ki az országból, úgy intézkedem Miskolcra való beszállításukra.
Kafka vörgy [vezérőrnagy]
s. k.
A másolat hiteléül.
Budapest, 1945. VI. 7.
[olvashatatlan aláírás]
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-h-68. tétel-K-08106-1945. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Főosztály - Egykorú, géppel írt és hitelesített másolat.
b.
Kafka György távirata a Honvédelmi Miniszternek a hejcei műtárgyak visszaszállításáról
Miskolc, 1945. június 3.
Másolat!
Miskolci 7. Honvéd Kerületi Parancsnokság
Azonnal!
1298/ szám/Eln.i.-1945.
Kassai műkincsekkel történő eljárás
Magyar Honvédelmi Miniszter Úrnak, Budapest,
Miskolc, 1945. évi [popup title="május 3-án [!]" format="Default click" activate="click" close text="Helyesen: június 3-án."]
Amint az f[olyó] hó 2-án táviratilag már jelentettem, Hidasnémeti határőrsöm V. 1-jén [!] a délutáni órákban leállítottam egy, az ország területét elhagyni igyekvő kocsioszlopot, mely 5 kocsiból állott. A kocsioszlop a kassai dóm és múzeum felbecsülhetetlen értékű műkincseit szállította. Kísérőinek semmiféle magyar hatóságtól kiállított igazolványuk nem volt, csupán az eredetiben és helyi tolmács útján fordításban csatolt 2 igazolvánnyal rendelkeztek, melyeket kizárólag szlovák hatóságok állítottak ki.
Az őrsparancsnok távb[eszélő] értesítésére parancsot adtam, hogy a szállítmányt, amelynek tartalmát akkor még nem ismertem, csupán annyit tudtam róla, hogy felbecsülhetetlen értékekről van szó, kísértesse be Miskolcra, ahova az V. 2-án [!] 13 h-kor be is érkezett. Kísérője, Szabó Jenő múzeumi tisztviselő jelentette, hogy a régi festmények[et] csakis a kassai dómmal megegyező páratartalmú és hőmérsékletű helyiségben lehet tárolni, és ezért kérte, hogy amíg a magyar hatóságoktól a szükséges engedélyt megszerzi, a kincseket a hejcei nyaraló óvóhelyére szállíthassa vissza, ahol azok eddig is tároltak [!]. E kéréshez, a nagy értékre való tekintettel, hozzájárultam, egyben utasítottam a 26. po. [portyázó] sz[ázad] p[arancsnokságá]t, hogy adjon őrséget a kincsek mellé. Jelentem azonban, hogy az alacsony létszámú sz[áza]d megfelelő erejű őrséget nem képes adni, viszont számolni kell szlovák részről erőszakos beavatkozással, amit az a tény is alátámaszt, hogy a kocsioszlop Miskolcra való kísérése közben, a portyázó sz[áza]d kiküldött kísérői hallották, amikor a szállítmány kísérők azt a kijelentést tették: „Többé nem fogok így próbálkozni, hanem néhány teherautóval átküldjük érte a partizánokat."
Minthogy Hejce a határtól csupán 23 km-re van, kérek sürgős intézkedést, hogy a kincsekkel mi történjék.
.
Kaffka vörgy [vezérőrnagy] s. k.
Magyar Honvédelmi Miniszter
Vettem!
Budapest, 1945. évi VI. hó 5-én
27205. szám/Elns.
4 drb. melléklet
A másolat hiteléül.
Budapest, 1945. VI. 7.
[aláírás]
elnöki kiadó vezetője
MNL OL XIX-I-1-h-68. tétel-K-08106-1945. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Főosztály- Egykorú, géppel írt és hitelesített másolat.
4.
Gerevich Tibor jelentése a kassai műtárgyak 1943. évi Hejcére szállításáról
Budapest, 1945. június 4.
20/1945.
A Műemlékek Országos Bizottsága a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól 50433/1943. III. 1. sz[ámú] rendeletével kapott felhatalmazás és utasítás alapján, 1943 tavaszán a légitámadás veszélyének erősen kitett kassai székesegyházon légoltalmi munkálatokat foganatosított.
E munkálatok során szilánkbiztos védőborítást kaptak a székesegyház kapui, valamint a belsőben lévő és helyükről el nem mozdítható középkori domborművekkel díszített kőemlékek. A székesegyház öt középkori szárnyasoltárát, melyeknek táblaképei és faszobrai a magyar művészet legkiemelkedőbb emlékei, eredeti helyükön megóvni nem lehetett, így a fenti rendelet értelmében azok leszerelése és óvóhelyre való szállítása vált szükségessé.
A gondosan leszerelt és külön e célra késztett ládákba, megfelelő csomagolásban elhelyezett táblaképeket és szobrokat Kassa területén, sem annak közvetlen közelében elhelyezni nem lehetett, mert minden szempontból megfelelő óvóhely rendelkezésre nem állt. Kassától 42 km-re [kilométerre], Hejcén, a kassai püspök nyaralójának pincéjében találtuk meg azt az ideális búvóhelyet, mely a pótolhatatlan értékű anyagnak viszonylag biztonságot nyújt. A nyaraló terméskőbe vájt pincéjét
megfigyelve megállapítottuk, hogy a levegő nedvességi százaléka azonos a kassai dóméval. A püspöki nyaraló más szempontból is biztonságosnak mutatkozott. A műtárgyak lényegében a kassai dóm őrzőjének, a kassai püspök épületében kerültek elhelyezésre, s ahol a kassai káptalannak egyik címzetes kanonokja látja el a plébánosi tisztet. A biztonság fokozására állandó őrségről és költségünkön közvetlen telefonvonal felszereléséről is gondoskodtunk.A kassai dóm oltárainak és faszobrainak leszerelése és elcsomagolása 1943. április 27-án kezdődött, és a 30 ládából álló szállítmányt ugyanezen év júniusában helyeztük el a hejcei pincében.
A kassai székesegyház kincstárának szintén pótolhatatlan értékű ötvösműveit viszont 1944. június 7-én a püspöki szeminárium (Fő utca 93. sz[ám]) pincéjébe helyeztük biztonságba.
Mindkét óvóhelyről, valamint az ott elhelyezett tárgyakról részletes jegyzőkönyvek készültek, melyek egy példányát a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottsága irattárában őrizzük.
1944. december 17-én a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottsága kassai megbízottjának, dr. Mihalik Sándornak jelentése szerint ismeretlen egyének a hejcei pincét feltörték s az ott elhelyezett ládákat felfeszítették. A Vörös Hadsereg parancsnoksága ezek után őrséget állított a pincéhez, majd Mihalik Sándor igazgató jelenlétében leltár alapján átvizsgálva az ott található anyagot, megállapította, hogy a ládákból egy sem hiányzik, valamint azt is, hogy a ládák feltörésekor egy eredetileg nem Kassáról származó oltár egyik képe súlyosan megsérült. Put[y]ilov őrnagy által megejtett nyomozás és a felvett jegyzőkönyvek bizonyára arra is felvilágosítással szolgálnak, hogy a pince feltörését kik követték el.
A vizsgálat után a hejcei pincét lezárták, lepecsételték, majd arról értesítették az illetékes csehszlovák hatóságokat, hogy a műkincseket a zsákmányjog alól feloldják s azt a Szovjet Unió [!] Szlovákiának juttatja s utasítást ad arra vonatkozólag, hogy a műtárgyak őrizetéről közvetlenül intézkedjék.
Erre Nazvokin orosz őrnagy kíséretében Szaból Jenő, a kassai múzeum titkára Sátoraljaújhelyre utazott; a hejcei őrséget a parancsnokság aztán bevonta s helyette nyolc csehszlovák csendőrt állított őrnek. Minthogy a kassai püspök állandó hejcei tartózkodása a gondos őrzést amúgy is lehetővé tette, a csendőröket rövid idő múlva visszavonták Kassára.
1945 május közepén a kassai munkálatokat végző munkások kíséretében Mihalik Sándor dr. kiutazott Hejcére és megkezdte a ládáknak a földszintre való szállítását, amire azért is szükség volt, mert a pince feltörése, a választófalak lerombolása következtében a nedvesség behatolt és további rombolással fenyegeti a műtárgyakat.
Ugyancsak Mihalik Sándor dr. jelentéséből értesültem arról, hogy Szlovákia a kassai műkincsek sürgős visszaszállítását kívánja, aminek eszközlése amúgy is szándékunkban volt. Stefan Stumm, a szlovák iskolaügyi miniszter kassai helyettese, dr. Mihalik Sándor útján felkérte a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottsága elnökét, hogy szakemberek kíséretében utazzék Hejcére, majd onnan Kassára a hivatalos és szakszerű átadás megejtése céljából.
Hejce az 1939. évi [!] határon belül esik, így a kérdés lebonyolítása csak a Fegyverszüneti Egyezmény alapján lehetséges. Sürgős megoldása azért is kívánatos, mert a szlovák-magyar jó viszony egyik jelentős tényezője lehet.
A fent előadott tényállás alapján a következő megoldást van szerencsém javasolni:
A Külügyminisztérium, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottsága szakembereiből álló bizottság sürgősen menjen Hejcére, majd onnan Kassára, hogy az átadás, illetve átvétel kérdését letárgyalja, és mielőbb foganatosítsa. Szükséges, hogy e bizottságban szakkonzervátor is részt vegyen, akinek feladata lesz megállapítani nemcsak az esetleges károkat, de azt is, hogy a műkincsek veszély nélkül szállíthatók-e, ha pedig nem, úgy a legsürgősebb konzerválási és biztosítási munkálatokat a helyszínen elvégezni. Tekintettel az utazási nehézségekre, tisztelettel kérem, hogy e bizottság kiküldéséről, valamint a bizottság tagjai részére személyautóról intézkedni méltóztassék.
Jelentem egyben azt is, hogy a kassai dóm kincstárának óvóhelyre szállított részét az orosz hatóságok szintén átvizsgálták, majd a kassai dómnak hiánytalanul átadták.
Közvetlenül e jelentésem elküldése előtt Bálint Alajos, a kassai múzeum Hejcén tartózkodó tisztviselője táviratilag kért a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottságától, illetve a magyar kormánytól intézkedést a műkincsek elszállítására vonatkozólag. A nem világosan érthető táviratra azonnal küldött táviratválaszomban közelebbi felvilágosítást kértem Bálint Alajos sürgönyében hivatkozott Kaffka Zoltán vezérőrnagy, kerületi parancsnoktól, annak beérkezte után újabb jelentést teszek a minisztériumnak.
Budapest, 1945. június 4.
Gerevich Tibor
elnök
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-177-2. tétel-Kassai Keletszlovák Múzeum-7891-1945. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírt tisztázat.
5.
Gerevich Tibor jelentése a hejcei műtárgyak konzerválásáról
1945. augusztus 23.
59/1945.
Hivatkozással a minisztériumnak f[olyó] hó 11-én kelt 33403/1945. VII. sz[ámú] iratára, a kassai dómnak és múzeumnak a légi támadások elől a hejcei püspöki kastélyban elhelyezett műkincsei ügyében a következőket van szerencsém jelenteni:
A kassai dóm és múzeum műkincseit 1943 tavaszán légitámadások elől a hejcei püspöki kastély pincéibe helyeztük biztonságba. A háborús cselekményekkel kapcsolatban ismeretlen tettesek a ládák egy részét felfeszítették, néhány műtárgyat megrongáltak. A műkincsek jelentékeny részét a szlovák hatóságok már elszállították, jelenleg csupán 18 láda van még Hejcén.
A ládákba csomagolt, nagyobb részt középkori táblaképek és szobrok állapotáról biztos tudomásunk nincs, feltehető, hogy a közel két esztendős pincében tartás, valamint a ládák feltörése és felhurcolása a műtárgyak állapotában is változást okozott.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, f[olyó] évi június hó 15-én kelt 8106/1945. V. sz[ámú] átiratában elrendelte, hogy bizottság szálljon ki Hejcére a műkincsek visszaadására. Ugyanezen iratában kilátásba helyezett gépkocsi hiánya, valamint a csehszlovák hatóságoktól megszerzendő engedélyek késlekedése miatt, a bizottság legkorábban a jövő héten indulhat útra. Az átadás halasztását ismert külpolitikai okok is indokolták. A miniszteri rendelet szerint az átadásnál a tárgyak állapotára is figyelemmel kell lenni, éppen ezért a Szépművészeti Múzeum főkonzervátorát is kiküldötte a bizottságba. A műtárgyakat tehát, ha állapotuk megkívánja, az átadás előtt konzerválni kell, legalábbis olyan mértékben, hogy szállíthatók legyenek.
Hejcén nincs másik olyan helyiség, ahol az átadásig és az esetleges szükséges konzerválási munkálatok elvégzéséig a műtárgyakat elhelyezni lehetne. Igyekezni fogunk azonban, hogy az átadási s az esetleges konzerválási munkálatok a jelentékeny nagyságú kastélyban úgy folyjanak le, hogy Madarász püspök úrnak a legkisebb kényelmetlenséget se okozzák.
Budapest, 1945. augusztus 23.
Gerevich Tibor
elnök
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-177-2. tétel-Kassai Keletszlovák Múzeum-39398-1946. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
6.
Csehszlovák felszólító levél a hejcei műtárgyak átadására
Budapest, 1945. szeptember 11.
Csehszlovákia Képviselője a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál
B[uda]pest, 1945. szept[ember] 11-én
1006/1945.
Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak
Budapest
A Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál működő Csehszlovák Delegáció mellékelten megküldi a Szlovák Nemzeti Tanács közoktatásügyi Bizottságának 419/45/V./IV. szám alatt kelt átiratát a kassai állami Keletszlovákiai Múzeum műtárgyainak visszaszállítása ügyében Hejce, ma magyar területen lévő községből Kassára és kéri a Szövetséges Ellenőrző Bizottság közbenjárását a miskolci VII. magyar
Kérjük egyúttal közbenjárását a Magyar Külügyminisztériumnál a Szövetségesek és Magyarország köz[öt]t létrejött Fegyverszüneti Egyezmény rendelkezése szerint, a visszaszállítás költségeinek visszafizetése ügyében. A költségek 100 000 koronát tesznek ki, amely összeget a Szlovák Nemzeti Tanács Közoktatásügyi Bizottsága
teljes egészében befizetett a kassai Áll[ami] Keletszlovákiai Múzeum Igazgatóságának.Csehszlovákia Képviselője a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál
Melléklet
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-177-2. tétel-Kassai Keletszlovák Múzeum-84255-1945. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium, Külföldi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya -Egykorú, géppel írt másolat.
7.
A Szlovák Nemzeti Tanács Közoktatásügyi Bizottságának levele a műtárgyak visszaadására
1945. szeptember 11.
Fordítás
Másolat
A Szlovák Nemzeti Tanács Közoktatásügyi Bizottsága
Bratislava
419/1945.V/IV.
Tárgy: Kassai Állami Keletszlovákiai Múzeum kiállítási tárgyainak hazahozatala
A Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének
Bratislava
A Magyar Kormány annak idején a kassai Állami Keletszlovák Múzeum és a kassai Dóm műtárgyait Hejce községbe vitette, amely ez idő szerint Magyarországhoz tartozik. A műtárgyakat föld alatti helyiségekbe raktározták el. Mikor a Szlovák Nemzeti Tanács Bizottságának csehszlovák szervei átvették a Múzeumot, haladéktalanul intézkedett [intézkedtek] a Múzeumnak eredeti helyére, Kassára, való visszahelyezése ügyében, és kérte erre a célra 100000 korona kiutalását.
A Keletszlovákiai Múzeum kassai igazgatóságának jelentése szerint a múzeum tisztviselője, Szabó Jenő, Kassa város katonai helyettes parancsnokának, Nazarkin vörös hadseregbeli alezredesnek hatalmas segítségével [folyó] é[v] május 30-án minden nehézség nélkül visszaszállított [az] összesen 106 ládából 88-at. Folyó év június 1-jén azonban, amikor a hátralévő 18 ládát is át akarta szállítani, a magyar határőrség, illetve a miskolci magyar VII. hadosztály parancsnoka megakadályozta ezt azzal, hogy a magyar határon át bármit is kivinni csak a magyar kormány engedélyével lehet.
Miután az elvett muzeális tárgyak és műemlékek visszahozatala eredeti helyükre első rendű érdeke a Szlovák Nemzeti Tanács Közoktatásügyi Biztosságának, a Biztosság tisztelettel kéri a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségét, hogy a Külügyminisztérium járjon el a Magyar Kormánynál a visszatartott 18 láda akadálytalan kiadása dolgában, annál is inkább, miután a kiadás a IV. Ukrán Front parancsnokának hozzájárulása alapján történik.
Kéri továbbá a Szlovák Nemzeti Tanács Közoktatásügyi Biztossága a szovjet-magyar Fegyverszüneti Egyezmény rendelkezése alapján a visszaszállítás költségeinek megtérítését. A költségek, mint feljebb mondottuk, 100000 koronát tesznek ki, azt a Szlovák Nemzeti Tanács Közoktatásügyi Biztossága teljes egész[é]ben kifizette az Áll[ami] Keletszlovákiai Múzeum Igazgatóságának.
A Bizottság helyett:
aláírás s. k.
MNL OL XIX-I-1-e-177-2. tétel-Kassai Keletszlovák Múzeum-84255-1945. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya - Egykorú, géppel írt másolat.
8.
Madarász István kassai püspök levele a Hejcén elhelyezett műtárgyak helyzetéről
Hejce, 1946. április 24.
883/1946. szám
Nagyméltóságú Miniszter Úr!
A kassai dómi műemlékeknek Hejcére történt szállításáról szóló ügyben folyó hó 11-én 84255/1945. XII. ü[gy] o[osztályi] sz[ámú] a. k.nb. [nagybecsű] átiratára van szerencsém a következőkben tisztelettel válaszolni s tájékoztatni Nagyméltóságodat.
1943 június hó folyamán megjelent nálam Kassán Mihalik Sándor dr., a kassai múzeum igazgatója egy múzeumi őrrel, s előadták, hogy nekik a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottságának és a kultuszminisztériumnak rendeletére a kassai dóm műemlékeit (oltárokat, képeket, szobrokat) a várható bombatámadás miatt biztonságba kell helyezni, s ezért keresnek megfelelő óvóhelyet részükre. Néhány kisebb műemléket el is helyeztek a kassai papnevelő intézet föld alatti helyiségeiben, de a nagy terjedelmű műemlékek részére Kassán sehol biztos óvóhelyiséget nem találnak. Kassán köztudomású volt, hogy a kassai püspök hejcei kastélya alatt több méter mélységben 1 1/5 km [kilométer] hosszú, bombabiztos pince van. Ezt ők is tudták és engedélyt kértek, hogy ezt a pincét e célra igénybe vegyék.
Minthogy a kassai dóm fönntartója s ellenőre a Műemlékek Országos Bizottsága volt, s minthogy egyházi műemlékek biztonságba helyezéséről volt szó, én készséggel megengedtem, hogy azokat hejcei pincémben elhelyezzék, egyben kijelentettem, hogy az elszállításért, megőrzésért, épségükért s a költségekért felelősséget semmi esetre sem vállalok. Én kizárólag a jóindulatú bérbeadó szerepét töltöm be.
Arra is felhívtam a figyelmüket, hogy a pince nyirkos is lehet, vizsgálják meg előbb a pince hőmérsékletét. A múzeum szakemberekkel kiszállt Hejcén, megvizsgálta a pince hőmérsékletét s megnyugodva jelentette, hogy a pince teljesen alkalmas az ilyen műkincsek megőrzésére. Ők csomagolták be a templom műemlékeit s kiszállították Hejcére. Én sem a csomagolásnál, sem a kiszállításnál jelen nem voltam, semmit nem láttam és semmit nem vettem át. Én a Hejcén való tartózkodásom idején a jóindulatú őrzést vállaltam, azaz vigyáztam arra, hogy a kastélyon keresztül semmiféle illetéktelen ember a pincébe be ne léphessen. Egy másik lejárat be volt falazva. Csak a múzeumi tisztviselőktől értesültem, mikor már Hejcén nem tartózkodhattam, hogy mikor a községben volt a háborús front, ismeretlen tettesek behatoltak a pincébe és néhány ládát felnyitottak. Az orosz parancsnokság a kastélyt lezárta és őrséget rendelt, hogy a pince lejáratát őrizze. Még nekem sem engedték meg, 1945. márc[ius] 1. - május 1-ig, a kastélyban való lakást. Csak május 1-én költözhettem be a kastélyba, ahol kiutasításom miatt állandóan laknom kellett. Ekkor megígértem, hogy én fogom őriztetni a pince lejáratát.
1945 május végén a kassai múzeum tisztviselői, szám szerint hárman megjelentek nálam s kijelentették, hogy a műemlékeket felhozzák a pincéből, kissé levegőn hagyják, ha kell, restaurálják, s visszaszállítják Kassára. Minthogy ugyanazon tisztviselők jelentek meg, akik 1943-ban a műemlékeket kihozták, minden nehézség nélkül tudomásul vettem, hogy a műkincseket a pincéből felhozzák. Több napi munkába került a felhozatal, mialatt a tisztviselőknek s munkásoknak én adtam lakást s ellátást. Mihalik rövidesen eltávozott, de két múzeumőr ([popup title="Szabó" format="Default click" activate="click" close text="Szabó [Sabol] Jenő."] és
urak) megjelentek szekerekkel, s előbb a kassai múzeum kincseit (amiknek a hejcei pincében való elhelyezéséről szó sem volt), azután a templomi emlékeket vitték el azzal, hogy az esetleges restaurálást csak a helyszínen, Kassán a templomban fogják végeztetni. Így elvitték a múzeum összes kincseit, a dómi emlékekből legalább 80%-ot. Semmiféle átvételi írást nem kaptam, mert én semmit sem vettem át. Az utolsó szállítmányt a hidasnémeti magyar határőrség nem engedte át a határon, hanem lefoglalta s elvitte Miskolcra, majd kiderülvén a félreértés, visszaszállíttatta Hejcére a kastély folyosóira. Egyben kirendeltek egy 5, később 3 tagú katonai őrséget, hogy a ládákat őrizzék.Minderről a honvédelmi s kultuszminiszter uraknak magán és hivatalos levelekben jelentést tettem, s arra kértem, hogy ezt a megmaradt
ládát [!] isszállítassák el, mert itt a folyosókon a közlekedést akadályozzák, s a ládák tartalma egérveszély miatt nincs biztonságban, de mindez ideig nem történt semmiféle intézkedés.(Legutoljára 1945. szept[ember] 11-én írtam Takács Menyhért miniszteri tanácsos úrnak, közben 39098/1945. sz. a. k. megnyugtató választ kaptam arról, hogy az elszállítás hamarosan meg fog történni, de nem történt semmi.)
Nekem az egész ügyben merőben passiv [passzív] szerepem van, mint jóindulatú, nagylelkű, ingyenes bérbe adónak, aki emiatt nagyon sok kellemetlenséget s anyagi veszteséget szenvedtem el.
Arra kérem tisztelettel nagyméltóságodat, hogy most a tavasz beálltával a kincseket mielőbb elszállítani s a helyszínén, Kassán restaurálni szíveskedjék. Itt a hejcei kastélyban teljesen lehetetlen a restaurálás. Se megfelelő helyiség, sem anyag, sem a tisztviselők vagy munkások részére lakás vagy ellátás nem biztosítható. Én a hívek adományából élvén és ingóságaim 90%-át elveszítvén senkinek sem lakást, sem ellátást biztosítani nem tudok, de a faluban sem senki.
Fogadja nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.
Hejce, 1946. évi április hó 24-én.
Madarász István
kassai püspök
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-177-2. tétel-Kassai Keletszlovák Múzeum-50106-1946. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírt tisztázat.
9.
Gerevich Tibor levele a megtett intézkedésekről
Budapest, 1946. május 9.
94/1946.
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest
Hivatkozással a minisztérium f[olyó] évi április hó 24-én kelt 50107/1946. XII. sz[ámú] iratára, a kassai Dóm Hejcére szállított műkincseinek sorsáról a következőket jelenthetem.
Ebben az ügyben még 1945 tavaszán 59/1945. sz[ám] alatt felterjesztést intéztem a Minisztériumhoz, 1945. június 15-én a Miniszter Úr bizottságot küldött ki Hejcére, egyben kilátásba helyezte, hogy - tekintettel az akkori utazási nehézségekre - személyautót, a műkincsek elszállítására pedig teherautót bocsát rendelkezésünkre. A csehszlovák bizottság kiküldésére, valamint a magyar bizottságnak Kassára való beutazására a megfelelő diplomáciai lépések megtételét is kértem.
1945. október 22-én a Minisztérium 49153/[1945] VII. iratára jelentettem, hogy amennyiben a műkincsek a hejcei püspöki palotában a Püspök Úrnak nehézséget okoznának, úgy Budapestre való szállításukat és itteni konzerválásukat kérem, s mivel 14 [!] nagy méretű láda szállításáról volt szó, 3-5 teherautó, vagy egy teherautónak többszöri kiküldését kérem.
Ez utóbbi felterjesztéseimre intézkedés nem történt, de nem utalták ki a szállításhoz kért teherautót és a Bizottság kiszállásához szükséges személyautót sem, s arról sem kaptam értesítést, hogy a csehszlovák bizottság kiküldése ügyében lépések történtek volna, amit időközben az egyre feszültebbé vált magyar-csehszlovák diplomáciai helyzet ismeretében érthetőnek is találtam.
Feltehető, sőt valószínű, hogy a békeértekezleten a csehszlovák kormány az ügyet elő fogja terjeszteni, esetleg más, hasonló igényekkel együtt, amely esetben azt bizonyára szakértői albizottsághoz fogják utalni. Ránk nézve ezzel nemcsak annyiban keletkezik kedvezőbb helyzet, hogy a döntés nemzetközi síkra megy át, hanem azért is, mert a siker kilátásával, indokolt ellenigényeket jelenthetünk be. Erre vonatkozólag a Műemlékek Országos Bizottsága az adatokat már összeállította, más szomszéd államok részéről felmerülhető műkincsi igényekkel szemben a mi részünkről támasztható igényekkel együtt.
Budapest1946. május 9.
Gerevich Tibor
elnök
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-177-2. tétel-Kassai Keletszlovák Múzeum-55252-1946. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
10.
Domanovszky György miniszteri biztos felterjesztése a maradék műtárgyak helyzetéről
Budapest, 1946. október 10.
196/1946.
Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztossága
Miniszter Úr!
A kassai püspöki hatóság 1679/1946. szám alatti
a VKM VI. ügyosztálya 111188/1946. szám alatt felhívott, hogy a kassai dóm oltárai és szobrai, melyek 14 ládában [!] már második éve Hejcén, a püspöki kastély folyosóján vannak elhelyezve, a Miniszteri Biztosság részéről szállíttassanak el. F[olyó] hó 9-én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban megtekintettem e rendelet előzményeit, amiből megállapítottam, hogy a kérdéses 14 láda töredéke annak az anyagnak, amit Kassáról a bombatámadások elől Hejcére szállítottak. [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben Domanovszky összefoglalja az 1945. és 1946. évben a műtárgyakkal kapcsolatban történt intézkedéseket."]Tekintettel arra, hogy a hejcei 14 ládában lévő anyag nem magángyűjtemény, sőt arra Szlovákia a fegyverszüneti egyezmény 6. pontja alapján igényt tart, a Miniszteri Biztosságot nem tartom illetékesnek az ügyben, [és] kérem a miniszter urat, hogy ez ügyben sürgős döntést hozzon, mert az anyag pusztulásnak van kitéve, s így a Magyar államot esetleg komoly kártérítéssel fogják súlytani [!]. A Kassára való szállítás nem a vezetésem alatt álló Miniszteri Biztosság feladata. Amennyiben azonban Miniszter Úr úgy döntene, hogy a 14 láda egyenlőre [!] Magyarországon helyezendő biztonsága, kérek azok hova szállítására határozott utasítást.
Budapest, 1946. október 10-én.
Kiváló tisztelettel:
Dr. Domanovszky György
miniszteri biztos.
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-h-111-3. tétel-Kassai dóm kegyszerei-119186-1946. -Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tudományos és Felsőoktatási Főosztály - Eredeti, géppel írt és aláírt, bélyegzővel ellátott tisztázat